Káli holtak / Katona József Színház
Az előadás kicsattanóan eleven. Tágas, lendületes rohamához elengedhetetlen az a harctér, amelyet Dömötör András, Kálmán Eszter és Szöllősi Géza terveztek díszletnek. Minden egyszerű és ötletes.
Fotók: Dökölky Dániel
Térey János Káli holtak című regénye talán meg sem születik, ha az író nem vállalta volna el a válogatói feladatot a 2018-as POSZT-ra. Munkája végeztével számos interjút adott, s ezekben rendre a színházak szemére hányta, hogy agyonhasznált klasszikusokot játszanak kortárs művek helyett. Feltűnő, hogy a Káli holtakban emlegetett fiktív és létező budapesti színházakban is csupa olyan dráma megy, amit már sokszor láttunk: a Hamlettől A salemi boszorkányokon át a Haramiákig és tovább. Sehol egy ismeretlen színdarab, egy mai szerző. Még a regényben említett jeles független színházi alkotó, az Árkos Béci nevű is Oresztészt készül rendezni. A Káli holtak világába tehát épp ez nem illik bele, ami történt: hogy a Katona József Színházban színpadra alkalmazták, pontosabban: magukévá tették és sikerre vitték Térey János atelier-regényét.
A Káli holtak egyik legfontosabb helyszíne a rangos pesti művészszínházak közé tartozó Füst Milán Színház, a főbb szereplői pedig színházművészek. Autentikus eljárásnak tekinthetjük tehát, ahogy Dömötör András rendező és Bíró Bence dramaturg hozzányúltak a regényhez: húzták, alakították, kitöltötték, részletezték. A Katona József Színház képére formálták. Fogták az alkotók az 534 oldalas szöveget – amelynek irályára jellemző bizonyos fölény, fensőbbség –, belebújtak és bensőségessé tették. Öniróniába áztatták, hogy virgonc önismerettel és szarkasztikus humorral ábrázolják a színház világát. A Kamrát megtöltő száz néző előtt nemcsak a filmforgatás helyszínéül szolgáló Káli-medence képződik meg, hanem a színház épülete a pincétől a padlásig, plusz a színháziak, akik honosak itt. Hol csipetnyi Aschert, hol több szemernyi Máté Gábort fedezhetni fel egy-egy szereplőben. Itt még a Jászai Mari-díjat is helyi nagyság személyesíti meg, akit a minden alakjában nagyszerű Fullajtár Andrea szólaltat meg otthonosan reccsenő Máthé Erzsi-hangon. A Jászai Mari-díj plakettjéről leszálló művészelőd gyengéden patronálja a főhőst, a vezető fiatal színészt, Csáky Alexet – vagy Alexot?– kérdezzük, csatlakozva Takátsy Péter Sulyok Mátyásának kedves kételyéhez.
Fullajtár Andrea és Tasnádi Bence
A 28 éves Csáky Alex, amióta elvégezte a színiegyetemet, sokat foglalkoztatott tag a liberálisnak elkönyvelt belvárosi teátrumban. Eddigi legnagyobb sikere a címszerep egy nemzeti sorskérdésre fókuszáló, politikailag besorolhatatlan Hamletben, amelyet szélsőségesen fogadott a szakmai kritika. (Remélem, a Káli holtakról szóló kritikában a Revizoron majd megírják, hogy nem revizor.hu a nevük – amint az a regényben és a darabban szerepel –, hanem revizoronline.com.) Most történetesen egy kereskedelmi televízió nagyszabású horrorfilmsorozatának főszerepét forgatja Alex a Káli-medencében, s evvel alighanem a sztárrá válás egyszerre vágyott és ijesztő útjára lép. Eredetileg művészettörténetet tanult, de nagyon ért a növényekhez is, és amikor volt szerelmével, jelenlegi filmes partnernőjével hegyet mászik, rögtön sajnálni kezdem, hogy nekem még senki nem mondott ilyet: „Nézd csak, babám, ez egy kővé dermedt lávató.”
Csáky Alexszel (-szal?) is az a legjobb, ami történhetett, hogy Tasnádi Bencére bízták a megformálását. Ettől életre kelt. Nemcsak plasztikussá és emberközelivé váltak a magasságos önreflexiói, hanem szert tett valami elementáris huncutságra. Mivel a rendezés bravúrosan egybefolyat filmet és színházat, magánéletet és munkát, próbát és előadást, így nemcsak Alex hétköznapjaiba, viszonyaiba nyerünk bepillantást, de a Hamlet vendégjátékába és a Haramiák-premierbe is. Az utóbbi az egyik csúcsjelenete a Káli holtak előadásának. Miközben Károly és Amália kettőse zajlik a színen – ismerjük már a dialógust a remek nyílt próba-szcénából –, a Károlyt játszó Csáky Alexként Tasnádi Bence folyamatosan kommentálja magát, mintegy kívülről látva a színész tehetetlenségét, és kimondva bukását a szerepben. (Spiró Györgynél, Az imposztorban láttuk ezt a drámaírói fogást: ugyanazt a jelenetet előbb próbán, majd élesben játszatni.) A Káli holtakban akad néhány közéleti-politikai reakció is hőseinktől, bár ezek inkább írói gesztusnak érződnek, mint szerves megnyilvánulásnak, sőt helyenként inkább csak úgy fityegni látszanak a szövegtesten.
Rujder Vivien, Takátsy Péter és Elek Ferenc
Az előadás kicsattanóan eleven. Tágas, lendületes rohamához elengedhetetlen az a harctér, amelyet Dömötör András, Kálmán Eszter és Szöllősi Géza terveztek díszletnek. Minden egyszerű és ötletes. A térben szolidan összeáll a piros-fehér-zöld: vörös színházi bársony borítja a falakat, a padlót, a kettős keresztet formázó színpadot, amelyet mindenhonnan körülülünk. A játéktér burkolatán elejétől fogva gyanúsan átsejlik Nagy-Magyarország térképe, amely a Füst Milán Színház Hamlet-előadásának igen erőteljes záróképéhez vezet majd. Az egyik irányba vezető folyosón a greenbox felülete, a másik oldalon grandiózus terepasztal, amelyre nemcsak a Káli-medence került fel, ezernyi apró részlettel a piros traktortól a hullaképű zombikig, de még a Gellérthegy is a Szabadság-szoborral. A makettet veszik az operatőrök, a kétoldali fehér vetítővásznakon közvetítik a képeket. Lepereg egyebek közt a horrorsorozat, a Káli holtak főcíme és további részei. (Mondjuk én majdnem biztosan nem nézném meg a tévében, és nehezen tudnám az alkotást másnak tekinteni, mint egy magyar kereskedelmi televízió olyan irányú ambíciójának, hogy minél drágábban adhassa el a reklámidőt.)
Dömötör András gördülékeny színrevitelének további truvája a szerepsokszorozás. Ahogy a helyszínek és a cselekményszálak váltják egymást, ugyanolyan könnyedséggel ugranak a színészek egyik alakításukból a másikba. Az Alex rákbeteg apját játszó Bán János például becsattog a járókerettel, majd egy váratlan fordulattal színpadi atyaként áll Hamlet elé. S ekkor hirtelen szemünkbe ötlik, hogy fehér frottírköpenyén királyi címer virít, amely innentől kezdve nem ruhamárkának, hanem uralkodói jelvénynek látszik. Szépen összefésülődnek színpadi és privát történések: vívásjelenetbe szerződtetési tárgyalás szövődik, Hamlet halála egybeesik Alex motorbalesetével.
Rujder Vivien, Vizi Dávid és Tasnádi Bence
Valamennyi színész kreatívan, találóan és szellemesen oldja meg különálló, de egy-egy lényegi vonás mentén mégis összekapcsolódó feladatát. Rujder Viviennek jut az összes, cizelláltan megírtnak nem mondható fiatal nőalak, akinek köze van vagy volt Alexhez. Fullajtár Andrea adja többek közt a társulat csöppet már túlérett díváját, aztán Alex folyton aggódó, kezét tördelő, a fiát műanyag dobozból etető anyját, de tenyérbemászó riporternőnek is elsőrangú.
Ezen már rég nem kellene meglepődni, mégis elképeszt, hogy Takátsy Péter mekkora súllyal, tekintéllyel és jelentékenységgel tudja felruházni Sulyok Mátyás rendezőt, aki hihetően a legformátumosabb alkotója az egész társaságnak. Integer személyiség, halk szavú, álságosgyanús férfi, akinek jéggé fagy a tekintete, amikor egy újságíró hozzáér a karjához. Elek Ferenc a színész-igazgató – részint pedig Claudius –, érzelemmentesen taktikázva igazgat, és elragadóan bamba, amikor a horrorsorozat bemutatójának bankettjén producertársként téblábol. (Elek Ferenc mondja Gróf Istvánként a színház évadnyitó társulati ülésén a címben szereplő birtokjel-igazítást: színházam…-zunk.) Vizi Dávid fehér garbóját nyúzó-húzó, remegő hangú dramaturgként megkapó, de a zombifilm fegyveres szőlősgazdája sem áll rosszul neki. Dankó Istvánnál senki nem lehetne mitugrászabb filmes. Kamerát használni sem restell: gyakran ő állítja elénk a terepasztal kínálta képeket. Mészáros Béla hol nagymellényű színészkolléga, hol mély belső életet élő súgó csupa néma odaadással, hol szolidan nyomuló statiszta, ám arcpirítóan érvényes akkor is, amikor a Hamlet-előadás után – a Káli holtak-előadás második szünetében – szerkesztő-kritikus moderátort játszik egy mérsékelten sikeres közönségtalálkozón. A szemüvege kerete fehér színű, ahogy minden más szemüveges figuráé az előadásban. A produkciónak – amelyhez Kálmán Eszter tervezte a jelmezeket, csak feketét és fehéret használva – a fehér keretes szemüveg lehetne a védjegye. Szemüveg esetében a fehér és a fekete kicsit sugallja a vakságot is.
Mészáros Béla és Tasnádi Bence
A regényben a Haramiák kapcsán meginterjúvolja egy riporter a rendező Gróf Istvánt. Azt kérdezi: van-e egyáltalán szerethető szereplője ennek az előadásnak?
Hát lehet, hogy a könyvben még nem volt. De itt a színpadon mind szerethetőek. Az átütő erejükkel, a hiúságukkal, a bizonytalanságaikkal, a pózaikkal, a kitettségükkel, a humorukkal, a svungjukkal, a játékkedvükkel.
