Színikritikusok Díja 2021
Vasárnap este osztják ki a Színikritikusok Díját, amellyel rendhagyó módon két – csonka – évadot díjaznak.
A Kertész utcai Shaxpeare-mosó Fotók: Horváth Judit
A színház konzervatív műfaj. Legyen bármily modern is. Sokkal inkább, mint a film, a képzőművészet vagy az irodalom. A nézők valós idejű jelenléte teszi relatíve konzervatívvá. Nélkülük meghal. Estéről estére…
Ezt a több évezredes tradíciót kérdőjelezte meg az elmúlt két évad. A korszak, amely azt a kérdést szegezte a színházművészetnek, hogy képes-e életben maradni a megváltozott körülmények között. Képes-e adott esetben életre kelni a képernyőn. Azaz elveszítheti-e legfőbb lényegét – a néző fizikai jelenlétét – anélkül, hogy elveszítené par excellence színház jellegét.
Bárhogy is van, csodás dolgok jöttek létre.
Andromakhé
Az Örkény Színház példának okáért megmutatta, hogyan kell a színháznak egy egész világot felforgató változáshoz alkalmazkodni. Racine Andromakhéját olyan poszttraumatikus világba helyezte, amely streamelt változatban is hús-vér színház maradt. Fölszította a néző érzelmeit. Komolyság, báj, humor és fájdalom… A trójai pusztulást követő újvilág, amelyben mindenki kénytelen újragondolni önmagát. Görög és trójai, győztes és vesztes… Ehhez az Örkény, mondhatni pillanatok alatt, fölépített egy produkciói streamelésére alkalmas stúdiót, és ennél konstruktívabb lépésre aligha szánhatta volna el magát. Sistergett a képernyő. Megszületett valami, amit addig aligha láttunk.
Jelen idejű, élő, lüktető színház, a színház kézzelfogható valósága nélkül.
Köszönhetően Hámori Gabriellának is. Andromakhéja pokoli démonként őrjöngi vissza halott férjét, miközben szégyentelenül tárja elénk az anyai szeretet taszító mélységeit. S ott volt a karakter ellenpontja is a még klasszikus színpadon bemutatott Bodó Viktor-előadásban. A Kertész utcai Shaxpeare-mosó című Shakespeare-változatban, amelyben egy modern kori (maffiózó)feleség borzongatóan mulatságos, kalandos lelkületű, eredendően visszataszító figuráját adta. Egyszóval valami nagyon emberit…
Nyilván, ha Bodónak azt mondjuk, hogy a színház konzervatív műfaj, fogja a hasát. Mert ez az előadás annyira nem volt konzervatív, hogy bizonyos vonatkozásban kijelölte a jövő színházának útját. Legyen az élőben, képernyőn, itt, ott. Egy organikusan szétcseszett, veszettül tudatmódosított, problémakezelésre képtelen, kényszeres üzekedésben tobzódó világról. S vele a saját színházi útját is. Beleértve Az öldöklő angyal – Tavaszi Fesztivál streamelte – stuttgarti előadásának futurisztikus rémképeit. A valósághoz hajlított színpadi valóságot, amely bodói elánnal idomul a szuperszonikus sebességgel kialakult új valósághoz.
Mert ez a színház. Konzervatív vagy sem, alkalmazkodik. Járja önnön evolúciójának útját.
