A Szerb Antal-kód, avagy a Pendragon legenda / Budapest Bábszínház
A játszók történetet mesélnek, olvasnak, mindeközben narratív szintekkel zsonglőrködnek, parafrazeálnak, parabolálnak, alliterálnak, ám főként (és pofátlanul) intertextualizálkodnak, de becsületükre váljék: „az igazat mondják, nem a valódit”.
Flegma teremőr kísér föl Fotók: Éltető Anna
Az előtérben indul Fábián Péter rendezése, a fikció szerint egy „nyitásra ítélt kiállítás” megnyitóján veszünk részt, a Szerb Antal születésének 120. évfordulójára készített tárlat végre olyan jeles alkotók társaságába helyezi az írót, mint például Herczeg Ferenc vagy Wass Albert. A 18. századi jelmezbe burkolt, flegma teremőr kísér föl minket a Budapest Bábszínház Ország Lili Stúdiójába, közben odaböfög egy-egy nüansznyi tájékoztatást a kihelyezett tárgyakról. Az említett Szerb Antal-kiállítás maga a díszlet, ebbe érkezünk meg, a hangszórókból áradó múzeumi narráció kíséretében; a kerettörténet nagyban hozzájárul az előadás áthallásokkal teli humorához.
Lectori salutem! Adva van egy gyilkosság, melynek áldozata Sir Benedict Havasréti (Teszárek Csaba), a milliomos kurátor, aki a budapesti Irodalmi Múzeumnak adta Szerb Antal-gyűjteményét. Az amatőr elkövető (Barna Zsombor) gonoszra változtatott hanggal belesámánkodik a telefonba egy sejtelmes üzenetet. A kiérkező nyomozó, Inez (Speigl Anna) az ügyben érintett dr. Láng Róbert (Ács Norbert) közreműködését kéri, aki hamar rájön: a különös gyilkosság rejtélye csakis az irodalomtörténet és a Pendragon legenda alapos ismeretének segítségével oldható meg. A nagytudású Havasréti professzor kevésbé nagytudású unokái, Minka (Csarkó Bettina e.h.) és Benno (L. Nagy Attila e. h.) is előkerülnek, a nagyapáról őrzött emlékeik az ügy kulcselemeivé válnak.
Végignevethető száz perc
Az egész alakos prózára és bábra egyaránt alkalmas színpad elegyes érájú: lehet szürreálisan röhejes, ugyanakkor kellőképp drámai. Horváth Jenny és Szakács Ferenc díszlete telitalálat: a múzeumi közeg mellett magába foglalja az angol szalonkrimik látványvilágát, mindezt eredendően a Monty Python BBC-s sorozatának esztétikai színvonalán tartva. A hatást fokozzák Zságer-Varga Ákos szerzeményei: a tévéjátékok fantáziátlan dallamegyüttese roppant szórakoztató, ismerőssége kacagtató (zenei rendező: Benkó Bence). A klisé – pontosabban a filmes klisé – nem csupán vizuális és akusztikus elem, felfedezhető a színészi játékban is; van azonban egy jelentős különbség a k2 alkotóitól megszokott színészvezetés és a mostani Szerb Antal-kód előadásban látottak között: az Ország Lili Stúdióban mindez nem tud sok lenni, a báb nyelvén a klisé és a geg valamiképp megigazul.
Fábián Péter darabjával szándékoltan felületes világot alkot, melyben megfér egymás mellett Szerb Antal munkássága, a II. világháború eseményei, a hatásvadász detektívtörténet és a bölcsészkarról ismert formulák; jobbára végignevethető száz perccel ajándékoz meg, csak ritkán facsarodik össze az ember szíve. A vitatott műben, a Pendragon legendában, az olvasás és az irodalom központi szereplő, ez a színpadon olyan intellektuális baromkodást szül, melyhez nem sok minden fogható. A játszók történetet mesélnek, olvasnak, mindeközben narratív szintekkel zsonglőrködnek, parafrazeálnak, parabolálnak, alliterálnak, ám főként (és pofátlanul) intertextualizálkodnak, de becsületükre váljék: „az igazat mondják, nem a valódit”.
A báb nyelvén a klisé és a geg valamiképp megigazul
A kellemes agymenés görbe tükröt tart az átpolitizál irodalomszemléletnek: a teremőrről, vagyis „teremearl”-ről (Bartha Bendegúz e. h.) kiderül, hogy igencsak „szemita anti”, de gyűlöletét nem lehet komolyan venni – ahogy egy rózsaszín plüss-barlangi gőtét sem lehet. Ugyanígy vicc Minka és Benno brit akcentusa, vicc az okkultisták tevékenysége, csak egy nem vicc: a könyvégetés. Fábián Péter rendezése a poénmiriád mellett egy, nevetséges tálalása ellenére is megingathatatlan üzenetet közvetít: olvasni jó. A sűrűn rétegzett paródia biblioterápiás idillként fejeződik be.
A kellemes agymenés görbe tükröt tart az átpolitizált irodalomszemléletnek
A rózsakeresztesek halhatatlanságának, a címben jelölt kódnak megfejtésében Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, József Attila, Örkény István, Dsida Jenő és még sokak mellett Szerb Antal lesz segítségünkre; tömör és csapongó előadás, de a szertelen szószaporítás mellett mégis „megmarad a könyv és az ember örök szomjúsága”.
/Író: Szerb Antal A Pendragon legenda című regénye nyomán Fábián Péter/
