Bűn és bűnhődés

|

Dennis Kelly: Árvák – Szentendrei Teátrum, MANNA

Az Árvák izgalmát nem az olykor kissé didaktikus cselekmény adja, hanem az, ahogyan a sorsok biliárdgolyókként ütköznek, hogy aztán valami új, meglepő irányba guruljanak tovább.

Árvák – Molnár Áron, Lovas Rozi, Lengyel Tamás        Fotók: Juhász Éva

Helen súrolja a padlót. A nő nem hétköznapi tisztulást remél a takarítástól, hiszen egy hosszú, a jelen pillanatban még beláthatatlan út első lépése ez. A víz nem a megtisztulásé, hiszen a padló egyre véresebb. A bűnbocsánat, ha egyáltalán eljön egyszer, még jóval odébb van.

Horváth János Antal a saját fordításában, Szentendrei Teátrum MűvészetMalom udvarán rendezte meg az angol Dennis Kelly Árvák című darabját. Kelly darabjai közül több, például a Dzsuva vagy a 23 perc már látható volt magyar színpadon. A 2009-ben írt Árvák a thriller eszköztárát működteti, miközben a többségi társadalom és a bevándorlók közötti ambivalens viszonyt tematizálja.

Kelly színműve a színháztörténetből régóta ismerős helyszínen, a nappaliban játszódik. A szalon azonban már nem Csehov vagy Ibsen darabjaiból ismerős titkokat rejti. Nincs a falon szögre akasztva puska, hiába keressük a zongorát, de még a szigorú ősök arcképe is hiányzik. Ez a lakásbelső (látvány: Szabó Márton) arról mesél, hogy lehetetlen elzárkózni a külvilágól. Nemcsak a szomszéd zenéje hallatszik be, hanem a félelmetes utca is jelen van a konfliktusaival a háziak életében.

A néma színészi jelenlét jóval hangsúlyosabb a szokottnál

Az előadás három szereplője különböző előadói alkatokat jelenít meg. Látunk szövegcentrikus, kapkodóan neurotikus, aztán a verbalitás és a nonverbalitás között egyensúlyozó, és végül jobbára az érzékeny arc alig észlelhető változásaival játszó színészt. Kelly merész darabjának szaggatott monológjai miatt a néma színészi jelenlét drámai ereje jóval hangsúlyosabb a szokottnál.

A színészek élvezetesen hosszú utat járnak be. Mindhárom szereplőnek alapvetően változik a viszonya a világhoz.

Liam vértől csöpögő öltözetben jelenik meg. Molnár Áron mozdulatainál csak a beszéde gyorsabb. Mozog és remeg az egész test, ahogy a traumatikus élmény után nem sokkal szokás. Kezdő monológját nem is értjük igazán, hiszen nem tudjuk, hogy az izgő-mozgó testre vagy az elhangzó szövegre figyeljünk-e jobban. Liam elveszettnek és kiszolgáltatottnak tűnik. Szimpatikus fiatalember, aki önhibáján kívül került bajba.

Színészete a szűnni nem akaró, baljós feszültségé és az iránytalan energiáké

Liamnak, ami szívén az a száján. Molnár színpadi színészete a szűnni nem akaró, baljós feszültségé és az iránytalan energiáké, amelyek majd szétvetik az általa alakított figurákat. Molnár nem rezonőr típus. El kell jutnia a csendig, ám a tekintete kevésbé beszédes. Liamnek ugyanis nem erőssége a hallgatás, addig érzi elemében magát, amíg beszélhet, de a szöveg az esetében mindig elfed, és nem megmutat. A szimpatikusságából fokozatosan veszít. A zárlatra nem igazán érthető, hogy az indulatkitöréseit szabályozni képtelen fiatalember eddig hogyan kerülte el a börtönt.

Lovas Rozi játéka Helen szerepében az átmenet a kétféle kötődés és a két másik színész között. A legtöbbet ő vesztheti, hiszen valakitől mindenképpen búcsúznia kell. Helen őrlődik a férje és a testvére között. A közösen átvészelt gyerekkor nehézségei miatt kapaszkodik a testvérébe, de kötődik a férjéhez is. Szerencséje van, akinek ilyen odaadó testvére adatik. Helen jóval többet tud Liam valódi énjéről, mint amit elárul. A cselekményidő első pillanatától tudja, hogy minden erejére szüksége lesz, ha fenn akarja tartani az eddigi harmóniát a kétféle kötődés között.

Az átmenet a kétféle kötődés és a két másik színész között

Nem afféle csendes, belső emésztődés ez, hiszen Lovas a határozott és manipulatív nőt adja. A nyelvi meggyőző erő azonban egyre nagyobb erőfeszítést kíván Helentől. Lovas jóval a nézőtér fölé kalandozó tekintete a gondolkodásé, a gyors elemzésé. Az asszony alaposan felméri a helyzetet, mielőtt újra és újra a testvére oldalára állna, hogy végül, mindenen túl beismerje tévedését.

Danny, a férj szerepében Lengyel Tamás alapjaiban hitetlenkedő arca árnyaltan igyekszik elfogadni és tudomásul venni az ismétlődő próbatételeket. Lengyelé hálátlan szerep. Tekintete már éppen belenyugodna a fejleményekbe, amikor a másik, a következő impulzus kilendíti a nyugalmi állapotból. Ám a változás a legtöbbször belül történik, amely az arcon plasztikusan látszik. A fiatal férfi portréja ez, aki tényleg kívánja a második gyerekének születését, de aztán rövid idő alatt annyi minden történik vele, hogy inkább már azt szeretné, hogy ne szülessen meg az utód. Lengyel más színészi eszközökkel él, mint Molnár. Csupa lefojtott erő, máskor meg látens, rémült düh a férj. A szavai sokáig mélyen benn szakadnak. Miután alapjaiban rendül meg Danny világa, aki addig csendben, vagy legalábbis szavakban létezett, tekervényes utat jár be az első monológig.

Csupa lefojtott erő, máskor meg látens, rémült düh a férj

A Szentendrei Teátrum és a MANNA közös produkciójában ellentétes utakat járnak be a szereplők. Az előadás ősztől a Radnóti Színházban látható. Az Árvák izgalmát nem az olykor kissé didaktikus és kiszámítható cselekmény adja, hanem az, ahogyan a sorsok biliárdgolyókként ütköznek, hogy aztán gellert kapjanak az elhallgatott titkoktól és valami új, meglepő irányba guruljanak tovább.

CÍMKÉK: