Bertolt Brecht: A kaukázusi krétakör / Szegedi Nemzeti Színház
A templomba igyekvő Georgi Abasvili, a kormányzó nem veszi át a Nagyherceg piros borítékba csomagolt levelét. Holott jobban tenné, ha elolvasná a főnöke üzenetét, mert így talán menthetné a Kormányzó saját bőrét, de a vérfürdőt ezzel sem akadályozhatná meg.
A darabbéli Grúziában a hatalom kezéből kicsúszott gyeplőt olyanok ragadják meg, akik semmivel sem jobbak elődeiknél. Bertolt Brecht A kaukázusi krétakör című zseniális klasszikusának a politikai elit és a vezetettek közötti szakadék a témája. Forradalom, majd elhúzódó polgárháború köszönt az országra. Majd elkezdődik az eredeti rendszer lassú restaurációja. Kérdés, hogy változott-e valami, és ki hogyan tud a könyörtelen tükörbe nézni reggelente. Folyamatos a békétlenség. Rendőrség nincs, a katonai különítmények változékony erkölcsi mércéket alkalmazva próbáljak fenntartani a rend illúzióját.
Az állandósult politikai átmenetek miatt nem tudható, hogy éppen kik vannak hatalmon. A tét egyébként sem az, hogy ki melyik meg sem szilárduló rendszerhez csapódik, inkább a túlélés a cél. Ki tud eleget markecolni ahhoz, hogy ne vesszen éhen és a gyerekeinek enni adjon. Hogyan lehet legalább valamennyire embernek maradni a vérzivataros körülmények között.
jelenet az előadásból fotó: Tari Róbert
A Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában Tárnoki Márk rendező jól érzi, hogy mennyit lehet Brechtből mesélni és mennyit lehet megjeleníteni. Az intellektuális távolság és a lendületes cselekmény nem zárja ki egymást. Az Ungár Júlia magyar szövegét használó A kaukázusi krétakör nem erőlteti a magyar színpadokon problémás eltávolítási effektusokat. Helyette két túlélő történetét követhetjük. Az első felvonásban Gruse Vacsnadze, a második részben Acdak bíró a főszereplő. Mindketten véletleneknek köszönhetik az esélyt, amivel aztán élni tudnak. Embernek maradni a legszörnyűbb körülmények között a legnagyobb dolog.
A szerző szerint a női főszereplő igavonó állat. Brecht darabjaiban a hatalom erőszakolta társadalmi meghatározottság mindig előrébb való az „egyszerű” nemi szerepnél. Ács Petra a nincstelen konyhalány, Gruse Vacsnadze szerepében eleinte aszexuális, szürke veréb. Az előadás a „rettenetes a kísértés a jóra” motívumát meséli részletesen. Ehhez alkalmazkodva Ács kiválóan mutatja fel Gruse dilemmáit. Magukkal ragadják a nézőt Gruse belső vívódásaiból eredeztethető átmeneti kudarcai, ahogyan próbálja NEM gondozni, NEM szeretni a gyereket. Elvégre a hatalom örököse veszélyes lehet Gruse számára a változékony politikai viszonyok között. Többször lehetősége nyílik szabadulni tőle, de a szeretet ereje visszatéríti Micheilhez. A lány a kormányzó palotájában pakolás közben, az utolsó pillanatban veszi észre a gyereket. Majdnem elfelejtkezik róla. Menekülés közben a Parasztnő ajtaja elé teszi a csecsemőt, majd visszatér érte, mert képtelen magára hagyni. Gruse úgy szépül kívülről is, és lesz egyre asszonyosabb, ahogy mind erősebben kötődik a gyerekhez. Amikor nincs szíve Micheilt annak karjánál fogva kirángatni a krétával rajzolt körből, már anyásan nőies.
Az Énekmondó a narrátor és a kar egyszemélyben. Ám Lelkes Botond alakítása ennél összetettebb, hiszen ő adja a Gruse féltő gondoskodásában cseperedő Micheilt is. Lelkes a színpad jobb oldalán zongorán és szintetizátoron játssza a zenei aláfestést. Egy hangsúlyosan brechti, epikus színházi jelenetben az addigi külső megfigyelő „gyermekké” alakulva válik a cselekmény részévé. Az érzelmi belehelyezkedés kínálta sajnálat és részvét helyett nagyhirtelen a belátás és az intellektuális távolságtartás pozíciójába helyeződik a néző, amikor az Énekmondó felveszi a szőrmegalléros bundát, innentől kezdve már kisgyerekként jelenítve meg Micheilt.
Rablóból lesz a legjobb pandúr, tartja a mondás. Acdak bíró nyúltolvajként kezdi meredeken felfelé ívelő közéleti pályafutását. Az átmenet a bűn területéről a törvényesség oldalára szinte lehetetlen a zavaros időkben. Gömöri Krisztián Acdak bírója nagyhangú, kellemetlen alak. A józan eszére hallgat az ítélethirdetés előtt, és soha nem felejti, hogy honnan és miképpen indult. Acdak imádja a bort és a törvénykönyvet a feneke alá téteti a hűséges rendőrszolgájával, Sauvával. Gömöri bírója megveszthetősége ellenére az igazságot keresi, ha a per úgy hozza, még a hatalmasok kárára is. A színész játéka meggyőző keveréke a népmesék világát idéző csetlő-botló hősnek és a társadalmi földrengések megúszására szakosodott kalandornak.
Borovics Tamás, Ács Petra
Szilágyi Annamária kétszer is lebilincselő portréját adja a társadalmi és magánéleti önzésnek. Szilágyi ellentmondást nem tűrő rossz emberei arrogánsak, ám ez utóbbit titkolni igyekeznek. Natela Abasvili a ruháit pakoltatja a személyzettel, miközben addigi kiváltságos élete összedől körülötte. A kormányzóné parancsokat osztogat és fel sem merül benne a legfontosabb kisfia, Micheil biztonsága. Aniko asszony, Gruse testvérének felesége az ájtatos rosszindulat két lábon járó képviselője. Férje, Lavrenti Vacsnadze bűntudattal terhelt gyávaságának ő az oka. A Molnár Anna látványtervező tervezte szoba a biedermeier vallásosság és a pietizmus csúcsteljesítménye. Kispolgári miliő jellemzi a gyermektelen család otthonát. A liliommal körberakott Szűz Mária szobor, a sötétkék alapon piros rózsával díszített háttér annyira giccses, hogy szinte fáj. A szobabelső sokat mesél a végtelen önzésében a társadalmi változásoktól elzárkózó Aniko és Lavrenti Vacsnadze üres életéről.
Tárnoki rendezése fegyelmezett társulati összjátékot kíván meg a produkció színészeitől. Borovics Tamás, Molnár Erika, Szegezdi Róbert, Szívós László, Tánczos Adrienn és Turi Péter hol az elnyomó hatalom kiszolgálóiként, hol áldozatokként jelennek meg.
Turi Péter,Gömöri Krisztián, Szegezdi Róbert, Szívós László
Minden elsimul és megoldódik a zárlatra, akár a mesében. A gyereket Gruse nevelheti tovább Szimon Csacsavával (László Gáspár). A lány Juszuffal kötött kényszerházasságát érvényteleníti a körmönfont Acdak. A happy end dacára kesernyésen megható és elgondolkodtató színházi élményt kapunk, hiszen nemcsak a farkastörvények között embernek maradni kihívása érdekli az alkotókat. A darabbéli forradalmat nem a társadalom szélesebb rétegei robbantják ki, hanem a politikai elit egy másik, de ugyanannyira szűk, a hatalomból eddig kirekesztett része. Így nem lehet egyéb hozadéka a felfordulásnak, mint az alul lévők szenvedéseinek meghosszabbodása. Az előadás, hűen Bertolt Brecht harcos-intellektuális szellemiségéhez, közéleti aktivitásra ösztönöz. Tenni kell azért, hogy ne az állampolgár feje felett döntsenek a békés eszközökkel talán leválthatatlan, a valós társadalmi gondoktól messze szakadt, önmagukat politikusnak gondoló oligarchák.
