Szabó Borbála: Száz karácsony / Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház
Kinek ennyi, kinek annyi adatik. Mindannyian átutazunk, de nem mindegy az út hossza és a minősége.
jelenet az előadásból fotó: Benkő Emese
Sokaknak annyira átmeneti a földi világ, hogy rokonaik meg sem ismerik őket, hiába is várták születésüket, így csak bizonytalan, körvonalazhatatlan hiány marad utánuk. Mások sorsukkal, életükkel megbékélve, őszintén megkönnyebbülve hagynak itt minket. Megint mások elindulnak a tartományba, ahonnan még nem tért meg utazó, ám szerető rokonaik gondoskodása a végső pillanatban megállítja őket. Aztán megeshet, hogy hosszú életút várja a szakadék széléről sikerrel visszatérőt.
A kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Száz karácsony előadásában születéseket és megkapóan sokféle halált láthat a nagyérdemű.
Szabó Borbála eredetileg Száz karácsony, Budapest címmel írt, a 150 éves főváros megünneplésére hivatott drámapályázaton díjazott színdarabját Thornton Wilder egyfelvonásosa inspirálta. Az amerikai előd remeke, A hosszú karácsonyi ebéd kilencven éven át követi a Bayard-család történetét. Wilder kevés kitekintést enged a külvilágra. A sorsfordító történelmi változásoknak mindössze halvány sziluettje érezhető. Annál izgalmasabbak a generációk tagjainak egymás közötti változékony kapcsolatai. Szabó száz évet átfogó darabjában egyszerre lényeges az idő és a történelemmé alakuló politika. 1923-ban indul a cselekmény. A drámaszöveget nem tagolják felvonások és jelenetek. További jellegzetességként két mondat között nemegyszer évek telnek el, ez utóbbi adja a színdarab lüktető ritmusát.
Ferencz Bálint, Antóci Dorottya és Märcz Fruzsina
A Száz karácsony hálás szerepeket kínál a színpadra alkalmazóknak. Minden színész alakít gyereket és felnőttet egyaránt.
Az előadás felütéseként egy bizakodó, megtörhetetlen lélek fogad bennünket. Koncz Klári keresi a szemkontaktust a nézőtéren éppen helyet foglalókkal, és láthatóan, de visszafogottan örül, ha megtalálja. Märcz Fruzsina közeli kapcsolatot ápol a nézőkkel. Koncz Klári a cselekmény szerint ekkor még meg sem született, de ő lesz, aki végigéli a száz évet. A fiatal Klári majdnem belehal a tüdőbajba. Märcz az örök kívülálló, az örök szemtanú az idő könyörtelen múlásával lesz mind bölcsebb. A színésznő szuggesztív játéka arra épül, hogy drámai helyzetekben is figyel, semmint teljesen benne van a szituációban. Ezért lehet az az érzésünk, hogy Klárin, a speciális elbeszélőn keresztül tálalják nekünk a történeteket.
Märcz Fruzsina, Fazakas Géza, Koltai-Nagy Balázs
Klári igazi otthonteremtő, mindeközben felette áll az eseményeknek. Ő a családtörténetek elpusztíthatatlan ősanyája. Tennie kell az asszonynak azért, hogy mind nehezebben tolerálható férjét türelemmel viselje, tennie kell azért is, hogy a családi elvárások szerint a karácsonyi bejgli ne essen szét. Klári a feladatait sikerrel teljesíti. Amikor az unoka közli a nagymamával, hogy ő, mármint Dorcsi (Csapó Virág) majd „kijavítja” az elődök hibáit, a már teljesen befelé figyelő, befelé élő Klári sztoikus, kikezdhetetlen nyugalommal közli ellenvéleményét. A generáció, amely igyekszik magát erkölcsileg az előző korcsoport fölé helyezni, komoly hibát követ el.
Három diplomám van, baszd meg, kiáltja gyakran idősebb Szabó Márton, miközben fenyegetően előhúzza az övét, így nyomatékosítva szavait. Fazakas Géza jól érzi az önmagukat kikezdhetetlennek, megkérdőjelezhetetlennek gondolt családfőket, akik fogukat csikorgatva őriznék tekintélyük romjait. Fazakas karakterei felett eljárt az idő. Ám ezt sem Koncz Ármin, sem Szabó Márton nem fogadja el. A szöveg inkább sejteti, illetve árnyalja Szabó Márton lappangó agresszióját. Az előadás egyértelműsíti az előbbieket, valamint humort is csempész az ijesztő karakterbe. Nem biztos, hogy az egyértelműsítés mindig jót tesz az alakításnak. Fazakas olykor felejteni látszik, hogy a Ruszt József Stúdiószínpadon játszik. A dühkitörései, felhorkanásai inkább valók nagyszínpadra.
A gyermekkor retteneteit a legplasztikusabban Koltai-Nagy Balázs játéka mutatja. Sok más gyerekhez hasonlóan ifj. Szabó Márton is feltételek nélkül bízik édesapjában. A kisfiú lelkesen keresi a lehetőséget, hogy játsszon szülőjével. Bárcsak ne tenné a szegény pára. A két Szabó fakardokkal küzd egymás ellen, ám az apa nem szülőként játszik, hanem teljes erőbedobással küzd a megrettent kisgyerek ellen. A srác legközelebb inkább a sarokba bújik az összetűzést kerülendő. Koltai-Nagy nagyszerű jelenetei egy alakulóban lévő személyiséget mutatnak, aki felnőttként majd hasonlóan, vagy még inkább agresszívabb lesz, mint az édesapja.
Lakatos Máté a helyüket kereső, az elérhetetlen nő iránt szüntelen vágyakozó fiúkat és férfiakat adja. Az emésztő vágyról Kisgyörgy Pista és Berencsi Gyuri izgő-mozgó, máskor remegő teste tanúskodik. Ha az előbbiek nincsenek, akkor a szobormerevség várakozása. Lakatos gesztusai általában kifejezőbbek szavainál. Egy esetben inkább az utóbbi marad meg az emlékezetünkben. Tisztelgés ez a jelenet a futballközvetítéseket rádión követő apáink és nagyapáink előtt. A rádióadás szaggatottságának illúzióját segítendő papír kerül a száj és a mikrofon közé. Lakatos valósághűen idézi meg az 1966-os világbajnokság magyar-brazil mérkőzéséről közvetítő Szepesi Györgyöt.
A Száz karácsony világában állandósult a szeretet ünnepe. Az ajándékokkal és ünnepi rekvizitumokkal telezsúfolt színpad szentsége, mégis profán jellege a misztériumjátékok világát idézi. Azonban a középkori előzményektől eltérően nem a pokol, a purgatórium és a menny hármasságában gondolkodott Molnár Anna látványtervező. A nézőtől balra hátul a születés kapuja, a jobb oldalon a halál kapuja, míg szintén balra, de előrébb az ideiglenesen az elutazók, a távozók kapuja látható.
Märcz Fruzsina
Gondolatokban gazdag az évadkezdő előadás a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban. A Száz karácsony nemcsak a második világháborúról, az 1956-os forradalomról, vagy az 1990-es rendszerváltásról mesél érvényesen. Kovács Lehel a referenciális olvasatot meghaladó rendezése sikerrel nyitja meg a színdarab értelmezési tartományát a metafizika előtt. Erre utal Koncz Klári időn és téren túli alakja. Az előadás a halált nem lezárásnak, hanem az élet szerves részének, illetve valami új kezdetének tekinti. Megrendítően szép, amilyen csendes és kiegyensúlyozott örömmel fogadják a halál kapuján már áthaladtak az életüktől frissen búcsúzókat. Boldogító a tudat, hogy talán találkozhatunk a szeretteinkkel e világon túl is.
