Úttalan utakon

|

Stephen Enersen: Apróbetűs szerelem / Rózsavölgyi Szalon

Szcenikailag túl sok variációs lehetőséget ezúttal sem ajánl a Rózsavölgyi Szalon. A kávéházi asztalok jelölte térben a legtöbbször a publikum és a színészek egymástól mereven elhatárolódnak. Az Apróbetűs szerelem a kevesebbekhez csatlakozik. Az asztalokkal teli térben „ösvények” vezetnek a nézőtéren át a cselekmény helyszínére, az emelvényre helyezett nappali szobához (díszlet: Enyvvári Péter). Ahogyan egyenes utak tartanának George magányos szívéhez is, ám az eddigi közelítési kísérletek rendre kudarcba fulladtak.

Stephen Enersen színdarabja annyira könnyed, hogy említésre sem érdemes. Izgalmasabbak a karakterek a sztorinál, mert a fordulatokat felettébb szűk marokkal méri a szerző. A szereplőkkel bárhol találkozhatnánk a hétköznapjainkban. A minimáltörténet két mondatban összefoglalható. A sikertelen kapcsolataitól megcsömörlött férfi kezdő színésznőt bérel fel arra, hogy eljátssza a szeretője szerepét. Mindezt azért teszi, hogy a kegyelmet nem ismerő nővére, Betsy ne mutassa be neki, George-nak a szingli, elviselhetetlen barátnőit. Az Apróbetűs szerelemre hatványozottan érvényes az íratlan és örök szabály: az előadás sorsa a szereposztáskor dől el. Ez utóbbi kétségtelenül izgalmasra sikeredett a Rózsavölgyiben.

A színészek az energikus dialógusok kínálta poénokra építenek, amelyek mögött olykor tapintható az életút közepére ért ember fájdalma. Ez a produkció erénye.

Petrik Andrea

Jó újra látni a színpadra hosszabb idő után visszatérő Petrik Andreát. Az alapvetően drámai színésznő eddigi pályafutása nem elhanyagolható részében rosszlányokat játszott. A romlott lelkek határozottsága itt-ott meglátszott a könnyedebb darabokban nyújtott alakításain is. Ezúttal a világba vetett lázadást, a lélek pőre karcosságát hiába keressük, és nem is hiányzik. Petrik Meredith szerepében „egyszerűen” a nő, aki már túl az első fiatalságán, több munkát kipróbált, és most éppen él-hal a színészetért. Nagyszerű, ahogy Meredith alig észrevehetően, mégis médiumként közvetít a két testvér, George és a határozott Betsy között. Kezdetben eldönthetetlen, hogy a lány lelkes amatőr vagy tehetséges művész. A cselekmény előrehaladtával mind bizonyosabb lesz, hogy Meredith az utóbbiak közé számít, akinek valóban hivatása lesz a színpad.

George a sokat csalódott férfi, aki jóval rosszabbnak gondolja önmagát, mint amilyen a valóságban. Schmied Zoltán játékának dicsérete, hogy érzékenységében is férfias marad, aki látja saját hibáit. George szabadulni igyekszik a nővére túlzottan féltő szeretetétől. A poénok nagy része az övé, ám Schmied érzelmi kitörései is megkapóan őszinték. Az ellentétes dimenziók elválaszthatatlanok a színész játékában. Szinglicunami, mondja Schmied őszinte felháborodással, és nemcsak a találó humort érezzük a szokatlan nyelvi összetétel mögött, hanem az igaz félelmet is. Főleg George-nak köszönhető, hogy az ügyvédként dolgozó nővéréről sejtjük, hogy az elvárásai mennyire igazságtalanok, hiszen Betsy feltevései azon alapulnak, hogy mennyire nem ismeri a saját öccsét.

Györgyi Anna         Fotók: Kallus Zoltán

A remeklő Györgyi Anna Betsy nyúlfarknyi szerepében elegáns, jéghideg és ellentmondást nem tűrő nő. Ahogy bejön a jól szituált ügyvédnő, azonnal tudjuk, hogy sok jóra nem számíthat George. Ám az egyre inkább foszladozó magabiztosság mögött az idejét visszavonhatatlanul vesztett vénlány fogvacogtató magánya látszik.

Petrik Andrea, Schmied Zoltán

Az amerikai romantikus komédiákkal ellentétben a férfilélek szól a legszebben a Rózsavölgyi Szalonban, ahol szinte a semmiből teremtenek teljes világot. Nem is annyira humoros az Apróbetűs szerelem, inkább, bizonyos kor felett, aggasztóan ismerős. Kietlen szerpentineken és hideg levegőjű zsákutcákban kergetjük egymást, hogy aztán véletlenül keresztezzék útjaink a másikét.

Ujj Mészáros Károly rendezése a nem túl fordulatos történetet sikerrel próbálja minél kacskaringósabb utakon a kiszámítható vég felé kormányozni. Ezért a rendező a Molnár Ferenc színdarabjaiból ismerős színpadi trükkre alapoz. George és Meredith szerződést kötnek egymással. A fogadásból és átvitt értelemben felvett maszkjaik mindjobban rögzülnek, és végezetül arcvonásaik szerves részeivé válnak. A játék talán komolyra fordul, hiszen van esély, hogy egymásba szeretnek.

CÍMKÉK: