Fortinbras, ó!

|

Shakespeare: Hamlet / Vígszínház

Hol szenvedélyes, hol csábosan megejtő, hol hivalkodó és fellengzős, akár a Gertrud királynén eluralkodó asszonyszerelem.

ifj. Vidnyánszky Attila, Hegedűs D. Géza         Fotók: Dömölky Dániel

Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,

  aki alattomos.

Sem népet, amely retteg, hogyha választ,

szemét lesütve fontol sanda választ

  és vidul, ha toroz.

(József Attila: Levegőt!)

A vígszínházi Hamletben sok Hamlet van. Sok Hamlet lehetősége. Nagyívű, szerteágazó produkció, amely hol szenvedélyes, hol csábosan megejtő, hol hivalkodó és fellengzős, akár a férje gyilkosával frigyre lépő Gertrud királynén eluralkodó asszonyszerelem.

Fortinbras, ó!

Ó, ó, bizony. Merthogy a jó Fortinbras, az előadás utolsó jelenetében színre lépő hetyke norvég királyfi, akinek apja a dán király kardja által veszett el és heves bosszúszomja ily módon igényt tart Dánia trónjára, az a Fortinbras, aki eredményesen döngeti a helsingőri királyi vár kapuit, szóval a norvég nemzeti hős…

…itt nem más, mint egy nő. És ez bizony magában rejti egy olyan korunkra formált, izgalmas opusz, olyan (huszonegyedik századi) Hamlet lehetőségét, amely lágy mosollyal nekiront a színpadi kánonnak, és ebből az utolsó jelenetből vezeti vissza a tragikus sorsú dán trónörökös egész történetét. A történetet, amelyben a haldokló Hamlet elveszett országát egy nőre hagyja örökül, mert ifjúi bölcsességében úgy vélheti, hogy ez a női Fortinbras képes lesz majd uralkodni fölötte. Mert látott már a környezetében erős jellemű nőket.

Köztük olyat is, aki képes a tetteiért felelősséget vállalni.

Hegedűs D. Géza, Börcsök Enikő

Ám Hamletet itt elomló, gyenge nőalakok veszik körül, akik nemesi mivoltukban a szokásosnál is jobban alárendelik magukat a rajtuk uralkodó férfiaknak. Börcsök Enikő zsigerből elegáns, kikezdhetetlen Gertrud királynéja úgy omlik össze az apjáért bosszút kiáltó Hamlet királyfi egyetlen szavára, hogy onnantól soha nem tér magához. Réti Nóra Opheliáját pedig akaratlan bábként löködi a sors, de még inkább  cinikus atyja (Fesztbaum Béla Poloniusa), forróvérűségében érzéketlen fivére (Orosz Ákos Laertese), és leginkább Hamlet meghasonlott, gyűlölködő szerelme. Akár egy megfélemlített állatka, ijedten pislog a világra. Nincs, ami azt mutatná, hogy ez a világ épp egy női uralkodóra éhes. Gilicze Márta mint Fortinbras, a végén csak stílbravúr.

Van egy másik, lélegzetelállítóbb antré is. Nevezetesen amikor színészkirályként Hajduk Károly – Shakespeare szövege helyett – József Attila Levegőt! című versébe kezd bele, s úgy mondja végig, hogy jószerivel minden szava újjáéled. Lehet latolgatni, hogy illik-e ide, ám a lényeg, hogy József Attila minden sora – ha úgy tetszik – egy-egy mai Hamlet-értelmezést rejt. (Óh, én nem így képzeltem el a rendet… stb.)

Önálló értelmezési pont maga a díszlet is (tervező: Antal Csaba), amely a harmadik évezred eleji jelentéseket sugalló, le-föl surranó elemeivel folyamatosan átszerkeszti a teret. A helyszínváltások rendszerében a díszlet különböző struktúráinak szimbolikus jelentése folyamatosan változik, akár a valóság egyre bizonytalanabbá váló érzete. A le-föl gördülő, háromszög alakú, üveggel körülvett „mobil színpadtól” a később medencévé avanzsáló színpadi mélyedésen át a többször is leereszkedő vasfüggönyig a történet előrehaladtával újabb és újabb jelentést kapnak a díszlet elemei. S ha éppen nem, hát „tornaszerként” funkcionálnak a gondjaiba sápadt, ám láthatóan jó erőben lévő Hamlet királyfi aktív fizikai megnyilvánulásaihoz.

Az óriási méretű pohárra is lehet építeni akár az előadást.

Hegedűs D. Géza, Börcsök Enikő, Fesztbaum Béla

Arra az abnormális nagyságú borospohárra, amelyet főként Gertrud és Hegedűs D. Géza dendivé soványodott, csupaszmellű Claudiusa szorongatnak stílusos nászuktól kezdve egészen a halálukig. Az életet nagy kanállal habzsoló királyi pár jeges hidegségét az aberrált mennyiségű, tüzesnek látszó vörösbor sem oldja. Vérbe fagyasztják egész Dániát.

Ha már a stílusnál tartunk, akkor ott a sírásó-jelenet. Kútvölgyi Erzsébet és Venczel Vera kettőse maga ’a’ stílus.  Csupa humor, csupa tragédia, csupa önreflexió. Olyan jegyek ezek, amelyek újraértelmezhetik az egész Hamletet. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy Forgách András Hamlet-fordítása önmagában is korunknak szóló, szuverén darabértelmezés.

Az ifjú Hamlet maradt a végére.

ifj. Vidnyánszky Attila

Ifj. Vidnyánszky Attila édesen bölcs, leplezetten gyermeki, fájó iróniával megformált Hamletje látványosan tűri a tragikus dán sorsának minden nyűgét s nyilait. Vidnyánszky alakítása a létezés lehetetlenségét lefordítja a hétköznapok nyelvére. Így lesz a nagy színpadi show-ból a befelé fordulás drámája. Hamletjének revelációja az az életerő és játékos kedv, amelyet lassú kegyetlenséggel fojt meg a kor. Egészen odáig kínozza, míg kiszorít belőle minden levegőt…

A darabot rendező Eszenyi Enikő nem tétovázott. A számtalan lehetőségből egyet sem eresztett ki a kezei közül. Belezsúfolta egyetlen előadásba. Hogy milyen lett? Értelemszerűen ilyen is, olyan is.

CÍMKÉK: