A kegyetlenség szimbolikája

|

Shakespeare: A velencei kalmár / A Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátéka a Vígszínházban

A bitcoin 158.671 dolláros árfolyamon fut, tehát valamikor a jövőben vagyunk. Gratiano sűrűn bazmegol, tehát a jelenben. Bár a figurák önnön egoista céljaikat hajhásszák, a tisztesség egyfajta ősi normája mégis ott szikrázik a levegőben, tehát a múltban. A gyűlöletbeszéd az élet intimebb formáiba is beszivárog.

Shylock: Bogdán Zsolt         Fotók: Kolozsvári Állami Magyar Színház

                                    Shakespeare harminckét éves volt, mikor A velencei kalmárt írta, s talán maga sem akarta tudni, mi mindent írt bele…

(Géher István)

A bitcoin 158.671 dolláros árfolyamon fut, tehát valamikor a (közeli? távoli?) jövőben vagyunk. Gratiano sűrűn bazmegol, tehát a jelenben. Bár a figurák önnön egoista céljaikat hajhásszák, a tisztesség egyfajta ősi normája mégis ott szikrázik a levegőben, tehát a múltban. Shakespeare szövege a drámairodalom egyik legkegyetlenebb műve, hulla nélkül is hátborzongatóbb mint a halott/perc relációban nagyságrendekkel jobban teljesítő, vérben ázó királydrámák. Egyszóval győzzük szétválogatni, időben elhelyezni, mi a múlt, a jelen, a jövő, és mi az, amit a látottak szerint örökkévalónak kell tartanunk.

Pénz, hatalom, szex. A sorrend tetszés szerint fölcserélhető.

E körül zajlanak Shakespeare időből kiszakadt figuráinak kegyetlen játékai. A Kolozsvári Állami Magyar Színház előadását rendező Tompa Gábor a jelenidejűséggel kacérkodva egy nyíltan homoerotikus kapcsolattal terheli meg a történetet, miközben röpke pillantást vet kétezer év  zajos történelmére is. Zsidó, keresztény együttélés kifinomult éleslátással és kegyetlenül szókimondó elfogulatlansággal jelenik meg, azon túl, hogy Antonio és Bassanio  nyíltan megmutatkozó férfiszerelme a szokásosnál megrázóbb, föloldhatatlan tragikummal teli, újszerű szerelmi háromszöget hoz létre. Nem a nyilvánvalóvá tett homoerotikus vonulat az újszerűség benne, (amely, ha nem is ilyen nyíltan, de bizonyos fokig bele van kódolva a shakespeare-i szövegbe), láttunk már hasonlót filmen, színpadon is, hanem az így létrejövő árnyaltabb konfliktushalmaz, amely új fénytörésbe helyezi a shakespeare-i alapművet. (Fordító: Nádasdy Ádám.)

Antonio: Viola Gábor

Bassaniónak elfogyott a pénze, ezért gazdag menyasszonyt néz ki magának. Akihez aztán vonzódni kezd. Szeretőjétől, a gazdag velencei kereskedőtől kér pénzt arra, hogy tervét megvalósítsa. Antoniónak minden vagyona a tengeren lévő hajói rakományában fekszik, ezért az uzsorás Shylocktól vesz föl rövid lejáratú kölcsönt a szeretett férfi kiadásaira. A szerződésben a zsidó uzsorás kiköti, hogy az adós Antonio (szépen kisportolt) testéből fél kilónyi hús illeti, amennyiben az nem fizet időben. Később jön a hír, hogy Antonio hajói elsüllyedtek.

Innentől el lehet képzelni…

Az indulatok már a történet elején magasra csapnak, mindenki forrong, mindenki gyűlöl valakit, a gyűlöletbeszéd az élet intimebb formáiba is beszivárog. Oda csak igazán. Viola Gábor férfiszerelemtől lángoló, űzötten maira formált Antoniója a zsidót ekézi, az uzsorás pedig Antoniót és a sleppjét, akik a származása miatt kirekesztik és felelőtlen magatartásukkal letörik az uzsorakamatot. Egészen addig, hogy a vége felé, mikor még úgy tűnik, hogy a javára dönt a bíróság, Bogdán Zsolt fájdalmasan élethűre formált Shylockja kéjes mosollyal élesítgeti a kését a cipőtalpán, arra várva, hogy Antonio testéből – valahol a szíve tájékán – kivágjon fél kilónyi húst. Végül a történet a visszájára fordul, őt locsolják arcon – vizelést imitálva – egy flakon szenteltvízzel, miután a rá mért keresztségben durván leteperik. Antonio életét nem más, mint szerelmének újdonsült felesége, Vindis Andrea ügyvédgúnyába bújt, eszes Portiája menti meg. Ám azzal, hogy ravaszul kiszabadítja, egy kínosra sikerült szerelmi háromszög örök rabságára ítéli önmagát s a két férfit.

Jessica: Imre Éva

A 21. század letisztult art decójának kozmikus modernségét sugalló színpadi környezet a kegyetlenség szimbolikája. Személytelenül, hűvös távolságtartással, már-már könyörtelenül öleli körül a szereplőket egy hasonlóan könyörtelen társadalmi közegben. (Díszlet, jelmez: Dragoș Buhagiar.) Halkan surranó lift szállítja őket a mélyből a magasba és vissza, miközben óriáskivetítők mellett elsuhanva az aktuális kriptovaluta- és tőzsdei árfolyamokról tájékozódhatnak. A tér áttetsző elemei átláthatóságot sugallnak, ám a szenvedélyek, amelyek alkalomadtán férfit a férfihoz, nőt a nőhöz löknek, átláthatatlanok. Ami látszik, az a durvaság, a gyűlölet, a felszínre törő gyilkos ösztönök.

Jelenet az előadásból

Őszinte előadás.

Burjánzó szimbolizmusával, parttalan magamutogatásával együtt. Portia kérői hosszadalmas magánszámokban árulják a testüket, laptopok képernyőjén keresik a kulcsot a jövendő ara szívéhez, amely egyúttal a pénztárcáját is jelenti. Van, hogy egy koncert közepébe csöppenünk, buliba fásult zombik árnyékként rázzák magukat sikítóan modern zenékre, ám bármily fülsiketítő is a zene őrülete, a történet figuráiban fölhorgadó kiáltó gyűlölet elnyomja a hangját. E szupermodern shakespeare-i világban a gyűlölet uralkodik. Ott is, ahol látszatra rend van.

CÍMKÉK: