Szigligeti Ede – Vecsei H. Miklós – Kovács Adrián: Liliomfi / Budaörsi Latinovits Színház / POSZT 2016
Veszettül szellemes már úgy is, ahogy Szigligeti megírta. Ezt tupírozza tovább, húzza, vonja, szálkásítja, rágja, nyeli, kiköpi, ülteti megveszekedett mai magyar humorba ifj. Vidnyányszky Attila…
„Szilvai Szilvai Tódor.
Ipszilonnal?
Pontos i.
Sajnálom.”
Nekibúsulva a magyar történelemnek
1848-ban történik. Társadalmi zenebona megjelöléssel játssza a Budaörsi Latinovits Színház. Szigligeti állítólag két délután írta meg mélyen nekibúsulva a magyar történelemnek.
A felesége halálán örvendező professzor magához veszi rég nem látott gyámleányát, hogy férjhez adja egy bizonyos Gyulához. A lány azonban már rég egy vándorszínésszel kavar, akibe egyébként a gyámleány nevelőnője is… Van egy másik reménytelenül szerelmes galambpár. Erzsi, a fogadós lánya és a Gyuri pincér. De ott meg az ifjú Schwartz kavar be… Veszettül szellemes, már úgy is, ahogy Szigligeti papírra vetette. (’49-ben negatív hősnek a Schwartz nevet adni, gondoljunk bele.) Ezt tupírozza, szálkásítja, rágja, nyeli, kiköpi, ülteti megveszekedett mai magyar humorba ifj. Vidnyányszky Attila, a rendező és Vecsei H. Miklós, a színész erre az alkalomra készült átirata. (Ugyanebben a felállásban dolgoztak együtt az Athéni Timonban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.)
Kiss Andrea Fotók: Borovi Dániel, Budaörsi Latinovits Színház
Már maga a tér.
Akár egy régi kocsiszínben lennénk. Ősi, kultikus, nosztalgikus, borzongatóan archaikus. Visszamegy az eredethez. Ez az a bizonyos szín, ahol anno a színház… Lepusztult falak, székek, padok, ami épp kerül. Szín és pad… Közönség összekucorog. A szín a színben, teátrum a teátrumban játék passzol a témához. Mintha visszacsöppennénk az időben s a Szigligeti darabjában megjelenő trupp a lapok közül életre kelve eljátszaná Szigligeti darabját. Itt senki nem azonos önmagával, mindenki színészkedik – átvitt és valóságos értelemben is. Játszik. Egészen odáig, hogy a játék, mint halálosan komoly létforma a végén egyenesen megdicsőül.
Hagyjatok játszani!
Követelik summaként a fiatalok. De nem felkiáltójellel, hanem egy erőteljes ponttal a végén. Miután lelövöldözték őket. Azért nem árultam el a poént, mert ez nem poén. Amúgy is fölélednek.
Ifj. Vidnyánszky rendszerben gondolkodik, a sok frissen végzős hallgató pedig, akiket odahívott, nagyon komolyan ott van. Minden rezdülésben, minden mozdulatban. Kiss Andrea a Nemzeti Körhintájának pasztellszín Marija itt bájosan önérvényesítő, öntudatra ébredt Mariska. (Az ott Törőcsik Mari legendás szerepe volt, ez itt Krencsey Marianne-é.) Kiáltón piros, mégis visszafogottan erotikus kabátjában – jaj, az a kabát! – egyszerre visszafogott és kiáltón erotikus. Szabó Sebestyén László Liliomfija leginkább laza, mint a cuccai, és némileg filozofikus. A pincér gúnyájába bújva is Liliomfit mutatja, a vándorszínész gúnyája alatt viszont megint másvalaki lapul, az a bizonyos Gyula… És akkor még a fránya színház a színházban áttétel is. A színész, aki komédiást játszik, aki viszont…
Rujder Vivien Erzsije viszi a prímet..
Zsonglőr módjára abszolválják mind.
Gyöngyösi Zoltán Kányai fogadósa, Figeczky Bence hamvasan ravaszdi Gyuri pincére, s nem utolsó sorban Böröndi Bence az akrobatikus hajlamú segédteátrista, Szellemfi szerepében. A mulatós, danászós (zene: Kovács Adrián), zsíroskenyér-osztogatós hejrerütyütyüben Rujder Vivien Erzsije viszi a prímet szerényfehérre festett, szexire nyirbált rokolyában. Egyebek mellett azzal is tisztában van – és nincs vele egyedül –, hogy miként lehet a padon fészkelődő közönséget egy fél tánclépéssel nevetésre bírni.
A jelmezek izgalmas letisztultsága a játékhoz hasonlóan komplex és összetett. Korunk trendjének merész vonalvezetésével teremti újra, leheli életre, egyszersmind rajzolja maira a messzi tizenkilencedik század figuráit. (Égen-földön nem lelni se díszlet-, se jelmeztervező nyomát.)
„Koros fiatalasszony”, aki körül sistereg a levegő. Spolarics Andrea, Ilyés Róbert
És ott van még Spolarics Andrea pipiske Kamillája, a „koros fiatalasszony”, aki körül sistereg a levegő, Ilyés Róbert Szilvai professzora (a magát többre tartó egyetemi bárki), valamint Bregyán Péter vége felé berobbanó idősebb Schwartz Adolfja, akik ahelyett, hogy bemondanák a tutit, egy hanyatló nemzedék tétova tragikumát lopják be e vérkomolyan vett komédiába.
Az ifjú Schwartzról már ne is beszéljünk. Ő az a Schwartz Adolfka, aki az Erzsi kezére pályázik, ám schwarz und weiss kiderül, hogy nem valók egymáshoz. Vecsei H. Miklós frenetikus one man show-t varázsol a hoppon maradt lúzer német ajkú kiborulásából.
Zsonglőr módjára abszolválják
Rokonszenves az egész. Nagyon sármos, nagyon cool. A maga hosszúra nyújtott, túlburjánzó, elsőrendezős, mindent belepakolok lelkesedésével együtt.
Süt belőle a játék öröme. Van ilyen is.
