Eső után színház – kamaszlét tévévízióban

|

Sam, avagy felkészülés a családi életre / Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem

Bocsárdi László rendezői színháza ötvözi az abszurd és az epikus hagyományok eszköztárát, miközben egyszerre szórakoztat, kacagtat és elgondolkodtat.

Sam: Erdei Gábor         Fotók: Tamási Áron Színház

A Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koprodukciójában, lengyel kortárs dráma anyagából jött létre a Sam, avagy felkészülés a családi életre című előadás.

Az erdélyi előadás a XXXI. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának versenyprogramjaként volt látható határon innen, azonban az egész várost megtépázó vihar miatt a játék veszélybe került. Az áramszolgáltatás a darabot befogadó Művészetek Házában, valamint a település jelentős részén szünetelt. Lakóházak, iskolák maradtak tető nélkül, fákat csavart ki gyökerestől az óriási erejű szél, amelyek a felsővezetékeket is magukkal rántották. A fesztivál szervezői és lebonyolítói azonban nem veszítették el lélekjelenlétüket, s a felmerülő problémákat azonnal orvosolni próbálták, így a vihar másnapján a szentgyörgyiek minden bajt feledtetve játszhattak.

Mit is jelent az, amit a darab címe ígér? Mit értünk azon, hogy felkészülés a családi életre? Miben áll manapság a család? A jóléti államokban nem ritka az, hogy a gyerekek csonka családban nőnek fel. Anyjuk és apjuk új, választott családjukkal élnek együtt, a közös gyereket külön-külön nevelik. Ám ezt az idillt legtöbbször megelőzi a szülők válásának fájdalmas procedúrája. A fejlődő gyermeki lélek, amely felettébb sérülékeny, a szülőpár vitáinak, évődésének, harcának nyitott szívű céltáblájává válik. A jellemfejlődés kínos magányában kihívássá válik új barátok szerzése, a kapcsolódás iránti vágyódás. Kamaszkorban pedig szinte elkerülhetetlen a társak piszkálódása, az ún. bullying. Ez az útkeresés jellemzi Sam életét is.

A Bartha József munkáját dicsérő díszlet egy vizuálisan többszörösen összetett, ugyanakkor szétszabdalt térbe helyezi a cselekményt. A konstrukció emlékeztet egy régi tévére, amit belülről látunk, s ahol mi vagyunk a szereplők a színészekkel együtt. A képernyőt mintázó rész a színpad hátulján kap helyet, ezen azonban nem látunk át, nincs felépített külvilág. A kijelző részt egy tükröződő, kissé torzító fólia alkotja, amelyben látjuk az egyes karaktereket és ezzel egy időben saját képmásunkat. A berendezés nem csak a színészek elé, hanem elénk is görbe tükröt állít. A színdarab nem mondja ki túl direkt módon, ám vizuálisan egyértelműen utal arra, hogy a mai drámaszöveg, s így az előadás is egy aktuális, kortárs problémára reflektál. A dráma különálló fejezetekre osztható, a tételcímek (amely általában a fejezetben elhangzó kifejezésekből, mondatokból áll, például „lehet, hogy az élet olyan, mint ez a hörcsög”, „in vitro”, „tök jó a táskád”) a díszletre vetítve olvashatóak. A címszerepben Erdei Gábor felejthetetlen alakítást nyújt. Az őt körülvevő elvont világban ő még groteszkebbnek bizonyul. Termetéből adódóan kilóg környezetéből – bár ő játssza a kamaszt, mégis egy meglett férfit látunk melegítőben. Nyilvánvalóan tudatos rendezői döntésről van szó, hiszen az egyetemistákkal közös produkció megadott volna rá minden lehetőséget, hogy fiatalabb (ha nem is gyerekszínész) színész kapja a főszerepet.

Ez a megoldás azonban sokkal több olvasati opciót rejt magában, azon túl, hogy a színészi játékot biztos alapokra helyezi. Azok az impulzusok, amelyek gyerekkorunkban érnek minket, személyiségünket alapjaiban határozzák meg. Efelől olvasva a jeleneteket úgy tűnhet, a felnőttként ábrázolt Sam olyan emlékeit látjuk, amelyek meghatározták jellemének alakulását. Samet ugyanaz a határozatlanság jellemzi, mint szüleit. Anyja és apja is új párkapcsolatokban keresi a boldogságot a válás után, habár még mindig érdeklődnek egykori házastársuk után. Gyerekük egyfajta üzenetközvetítővé válik, ám ez a szerep számára fizikailag és lelkileg egyaránt terhesnek bizonyul. A lelki vívódás kivetülésévé válik Sam törött lába, ami miatt hol esetlenül, hol meglepően otthonosan és gyorsan mozog a kifordított térben. Jó és rossz lelkiismeretének megszemélyesítője a kétarcú Hörcsög, háziállatai, akikhez beszél, s akik instruálják őt – ezt a felnőttek természetesen nem hallják. Nem csupán gazdájukat befolyásoló beszédjük meghatározó az előadásban: minimál stílusú, trip hop hatású zenéjükkel kísérik a jeleneteket. A kisállatok szerepében Kónya-Ütő Bence Jó Hörcsögként, és Bocsárdi Magor Rossz Hörcsögként látható. Utóbbi művész a versenyprogramban szereplő előadások közül négynek volt a zeneszerzője, a Sam-on kívül pedig a gyergyószentmiklósi Három nővérben is megcsillogtatta színészi képességeit. Munkáját a fesztivál zsűrije díjjal tüntette ki.

Jelenet az előadásnól

A sajátos hangulatot adó zene mellett a mozgás is a produkció meghatározó összetevője. Bezsán Noémi koreográfiái a groteszk előadásmódhoz illeszkedve sokszor hangsúlyozzák a test alárendeltségét a különböző szituációkkal szemben. Az egyes szereplőket kifacsart, töredékes mozdulatok jellemzik. Sam széthulló családjának világában a helyzetek kiélezettek, szinte minden aposztrofálható konfrontációként, legyen szó bármilyen kapcsolatról. A szereplők a valóság eltúlzott változatai, egyfajta karikatúrái. Pignitzky Gellért Dragant, a koszovói mostohaapát kiszámíthatatlan figuraként ábrázolja, akit elsőre kissé őrültnek látunk – beszédstílusa mellett hirtelen mozdulatai is veszélyes alakként jelenítik meg, s ezt az első benyomást a nála lévő állattetem sem kisebbíti. Korodi Janka Violája Samhoz hasonlóan zavart, saját útját kereső karakter, akivel Sam félénken bár, de viszonylag könnyen épít ki bensőséges viszonyt. A lány mindennapi mozdulatai gyakran mosódnak össze a rángatózásra emlékeztető táncos elemekkel. Korodi a legkifejezőbb színpadi mozgásért a fesztivál diákzsűrijének díját nyerte el. Viola családja a Sam által ismert világ ellenpólusaként jelenik meg: a családtagok közösen étkeznek, anyuka tud főzni, apuka gondoskodik a gyerekekről.

Az idilli kép mögött azonban hazugság, titkolózás, és a kikerülhetetlen csalódás húzódik amellett, hogy a Sam által normálisnak gondolt emberek szemmel láthatóan elkötelezett és lelkes tagjai valamely keresztény szektának, s ez hangsúlyos részét képezi mindennapi életüknek. Különösen figyelemre méltó az a megoldás, hogy Viola szüleit ugyanúgy Pálffy Tibor és Czirják Beatrix játsszák, ahogyan Sam szüleit is. Rendkívül gyorsan képesek az igen különböző karakterek között váltani, így téve igazán erőssé a tükrözést. Valójában azt mondhatjuk, hogy három szerepben láthatjuk őket: eredeti énjük gyökeres változáson megy keresztül, ám a fejlődés végeredménye nem mosódik össze Viola ideálisnak festett szüleivel – ez is színészi játékukat dicséri. Sam iszákos, láncdohányos, nemtörődöm anyja új férje, Dragan mellett ellentettjére változik, ahogyan füvet termesztő, állandóan a szeren lévő apja is, aki a talpraesett Maja főz, a tévés konyhafőnök mellett horgonyoz le. Ez utóbbi karaktert Pál Ferenczi Gyöngyi kelti életre.

A családi életre talán nem is lehet felkészülni, hiszen ahhoz tudnunk kéne, hogy milyen is pontosan az az élet, amire fel szeretnénk készülni – erre pedig egyértelmű, grammokra kimért receptje még Majának sincs. Sam életében, úgy tűnik, négy felnőtt szükséges ahhoz, hogy magukon kívül őrá is oda tudjanak figyelni. A család sokféle lehet, s ami igazán fontos az az, ami annak az élő szövetét adja: az emberi kapcsolatok. Bocsárdi László képes a fontos problémákat úgy színpadra vinni, hogy azok ne feküdjék meg gyomrunkat. A humor, az egyedi hangzásvilág, látvány és látásmód jól kimért egyvelegét kapjuk.

Maria Wojtyszko: Sam, avagy felkészülés a családi életre. A Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem kopodukciója. 2019. június 28., XXXI. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja.

CÍMKÉK: