Kiszorítják belőlük a szuszt

|

Richard Rodgers–Oscar Hammerstein: Carousel – Liliom / Budapesti Operettszínház

Szipognak a meghatottságtól a nézők a Carousel, vagyis a Liliom megzenésített változatán, a Budapesti Operettszínházban. Molnár Ferenc százéves története az öngyilkossá lett szerelmes vagányról, ismét hódít.

Fotók: Gordon Eszter

Ez a történet, bár nem lett azon nyomban siker, mióta Csortos Gyula legendásan eljátszotta Molnár szerzői otthonában, a Vígszínházban, nem megy ki a divatból. Annyira világsikere lett, hogy 1921-ben már a Broadwayn is bemutatják, 1940-ben olyan óriások, mint Ingrid Bergman és Elia Kazan játszanak benne New Yorkban, 1945-ben pedig megszületik belőle a musicalváltozat, amit sokfelé adnak. Ezt 1999-ben a Time Magazin a XX. század legjobb musicaljének választja. Hogy nálunk miért nem aratott eddig jókora babérokat, az rejtély. De most végre itt van, grandiózus, impozáns, abszolút kedvelhető előadásban, Béres Attila rendezésében, aki már többször színpadra állította Molnár darabját. Sőt, az egyik alkalommal rendezőasszisztense volt Babarczy Lászlónak, amikor ő álmodta deszkákra, ugyancsak többször, a ligeti hintáslegény szívbe markolóan is nevettető történetét. Babarczy Liliom-előadásai közül az első, a kaposvári, máig nagyon elevenen él bennem, Lukáts Andorral a címszerepben – aki Szolnokon is játszotta, szintén Babarczy intenciói szerint –, és Pogány Judittal Julikaként, Csákányi Eszterrel Marikaként.

Babarczy már 35 éve lényegében megcsinálta azt, amit azóta igen sokan, hogy levett a ligeti romantikából, próbált kevésbé a könnyzacskókra hatni, és megmutatta, miért kényszerül Liliom öngyilkosságra, miért nem érvényesülhet ebben a világban, miért válik szinte törvényszerűen özveggyé Julika? Azóta meglepően sokan rendeztek érvényes, jó, sőt kiemelkedő produkciót a Liliomból. Például Schilling Árpád a Krétakör Színház első időszakában. Bodó Viktor Grazban, a Schauspielhausban, Bocsárdi László Sepsiszentgyörgyön. A Vígben ifj. Vidnyánszky Attila mostani rendezése izgalmas kísérlet, de nem egészében erőteljes produkció.

Dolhai Attila és Vágó Zsuzsi

Béres Attila a Budapesti Operettszínházban, ahol Carousel – Liliom kettős címmel adják a művet, érezhetően nem akar csilivili, hű, de amerikaias, a Broadwayra hajazó előadást. Ami nem azt jelenti, hogy nem adja meg igencsak a módját. Cziegler Balázs például olyan mesebelien látványos, otthonos, hívogató körhintát tervezett, amibe valóban bele lehet szeretni, nem csoda, hogy Liliom annyira odavan érte. Velich Ritának is igen mutatósak a jelmezei, némiképp átmenetet képeznek a magyar, az amerikai, a régi és a mai öltözékek között. A musical műfajához képest tetemes mennyiségű a próza, Lőrinczy Attila fordító, dramaturg és Béres, aki ugyancsak ellátott dramaturgi feladatokat is, szerencsére sokat visszacsempésznek Molnár darabjából. A színészek pedig ütősen el is játsszák ezeket a szövegeket. Már nem él meg az a vád, ami egykor jogos volt, hogy az Operettben dolgozók jelentős részének a prózája gyenge, hamis, jobb, ha inkább dalra fakadnak. Ezúttal teljesen egyenrangú a szöveg és az ének. Nagyon is ülnek a pengeéles párbeszédek, riposztok, az ádáz, haragvó, vagy éppen engesztelő nézések, érvényesül a kesernyés humor, és ha kell, a nyers, kiábrándulásra okot adó rögvaló, a költői lebegéssel, a gyakran felsebzett lélek rezdüléseinek megmutatásával párosul.

A musical szerzői, Richard Rodgers és Oscar Hammerstein a cselekményt Észak-Amerikába helyezték. Liliomból Billy Bigelow, Julikából Julie Jordan lett, nincsenek magyar nevek. Tenger melletti városban járunk, amikor már nem a körhintát látjuk, egy utcai halsütő és annak környezete a fő díszletelem, ahol éppen kagylópartira jönnek össze az emberek, és eközben történik sok dolog. Előtte persze részesei lehettünk, hogy a Nagy-Kálózy Eszter által alakított, roppant hiú, nőiségére és tulajdonosi voltára fölöttébb rátarti Mrs. Mullin, aki Muskátné figurájára hajaz, hogyan rúgja ki Billyt, és tanúi lehetünk annak is, hogy szeretnek egymásba Julie-vel. Miközben naná, hogy dalra fakadnak. Makláry László karmester mindig intenzív vezénylése nyomán árad a romantikus, de nem csöpögősen érzelmes, fülbemászó dallamú, hol pattogósan vidám, hol szomorkás zene. Persze a fő sláger a You’ ll, Never Walk  Alone, ami az amerikai egyetemistákat köszönti valamennyi diplomakiosztón, és a Liverpool focicsapatának fanatikus szurkolótábora is a himnuszául választotta, tehát alkalmanként akár tízezrektől hallhatjuk zengeni.

Az általam látott szereposztásban Dolhai Attila Billy. Nagy vagány és megszeppent óriáscsecsemő keveréke. A magabiztosságának csak a látszata marad meg, amikor kihúzzák a lába alól a talajt azzal, hogy nem lehet imádott körhintájának a kikiáltója. Dolhai eljátssza, ahogy összeroppan, ahogy az izompacsirta lélekben összetöpörödik, totálisan elbizonytalanodik, ettől idegzsábává válik, megüti Julie-t, akit a legjobban szeret a világon. Ezt azonban nem meri kimondani, miközben csupa, de csupa jót akar neki, ezért is megy bele abba a gazemberségbe, amire Jigger Craigin veszi rá, aki megfelel Ficsúr szerepének, hogy rabolják ki a hajó személyzetének fizetését szállító embert. Craigin megalázott, kiközösített, a nyomor határán lévő, ahogy Szabó P. Szilveszter játssza, tán nevezhetem lúzer bűnözőnek is, akinek semmi érdemlegeset nem sikerült összekaparnia a tevékenységével, tán ezért is nő benne az agresszió, az elkeseredés. Vágó Zsuzsi Julie-ként maga a megtestesült tisztaság, feltétel nélküli szeretet, odaadás. Ebben a felfogásban még meglehetősen okos is, eléggé tisztán látja, mi történik körülötte, de ennek ellenére képtelen a tragédia megakadályozására, mert ez egy olyan világ, amiben a kisemmizetteket még az ág is tovább húzza, kiszorítják belőlük a szuszt is. Azért vannak kivételek, akadnak, akiknek kicsit sikerül megkapaszkodniuk. Julie barátnőjének, Carrie Pipperidge-nek, az oldalán Enoch Snow-val sikerül némileg feljebb tornászniuk magukat a társadalmi ranglétrán. Ők megfelelnek Marika és Hugó szerepének. Peller Anna energikus, sokat beszélő, túlzottan is domináns, bőrébe nem férő, mulatságosan kedves nőt játszik, Bálint Ádám félszeg, szerelmére hatalmas szemekkel rácsodálkozó, érezhetően nagy-nagy vágyakkal teli fiatalembert. Kissé groteszk, de abszolút szerethető párost alkotnak. Nádasi Veronika halárusnőként, szokásához híven, igen bensőségesen énekel. Jordán Tamás pedig naná, hogy remek karakter földi és égi rendőrőrmesterként egyaránt. Dézsy Szabó Gábor a minden lehetőségre felkészült pénzszállító, akit nem sikerül kirabolni.

Kiválóan sikerül eltalálni zene és próza arányát. Meghatóan szép a hintáslegény halála, akkora átéltséggel játssza Dolhai és Vágó, amikor a lány ölében hal meg a szerelme, és még ekkor sem merik igazán kimondani, hogy ők a földön túl is örökre szeretik egymást, hogy döbbent csend lesz a nézőtéren. Ennél drámaibb pillanat már nem adódik, iszonyúan szeretném, ha itt menne le a függöny, ez lenne az előadás vége. Ugyanakkor tudom, hogy nem lehet befejezni prózai jelenettel zenés színházban a produkciót. Béres azonban ezt is ízléssel csinálja, nincs ugrabugráló, víg finálé, amire azért már tragikus témájú előadás után láttunk riasztó példát az Operettben. Panoptikumszerűen megmerevedik valamennyi szereplő, és a forgószínpad segítségével körbe-körbeforgatják őket előttünk, miközben szomorúan, kissé lelassulva, gyászdalnak, mementónak is beillően énekelnek, mintegy fejet hajtanak a jobb sorsra érdemes szerelmespár előtt.

Örömtelien jó előadás a Carousel, kicsit újra értelmezi Molnárt, de hű a szellemiségéhez.

CÍMKÉK: