Gyilkosság Csőváron

|

Pintér Béla: Szutyok / Jászai Mari Színház, Tatabánya

Egy többre hivatott közösség széthullásáról szól érvényesen az előadás, amelynek tagjai éppen szeretni való gyarlóságaik, néhol bumfordiságuk miatt kerülnek igen közel hozzánk.

Danis Lídia, Crespo Rodrigo és Bakonyi Csilla         Fotók: Prokl Violetta, Jászai Mari Színház

Izgul Csővár apraja és nagyja. Elvégre nem mindennap indulnak a falu műkedvelői a Csurgón rendezett országos színjátszó fesztiválon. A biopékséget üzemeltető Attila rendezésében menekül kisfiát hátrahagyva Buday Ilona a prédára leső farkasok elől. A népballadának felettébb modern feldolgozásában Bandi bácsi (Baksa Imre) és Pali bácsi (Széles Tamás), a színház iránt elhivatott amatőrök adják a fenevadakat. Az esztétikai értékén lehet vitázni, ám a színházi formáció tagjai közötti összetartás és harmónia kétségtelen.

Pintér Béla Szutyok címmel, 2010-ben írt drámáját a tatabányai Jászai Mari Színház vitte színre. A fenti jelenet darab a darabban, de nem emiatt mutatták be a színművet több helyütt.  A tragikomédia jellegzetessége, hogy a kínosabbnál kínosabb helyzetek lendítik előre a cselekményt.  A történet ereje, más Pintér darabokhoz hasonlóan, az olvasó által gyanítatlan esemény(ek)ben keresendő. Az ambivalens irányú váratlan túlmutatva önmagán azonnal társadalmi érvényűvé emelkedik. Hibáik és rossz döntéseik miatt lesznek ismerőseink a szereplők. A vészhelyzet mutatja meg a kopár személyiségeket. Az alamuszi Anita, amint tolvajláson érik, azonnal támad: mondván azért érte a gyanúsítás, mert cigánynak született. Bizonyított a lopása, mégis fájdalmas látni vesszőfutását, amelyet aztán a saját javára fordít.

Bakonyi Csilla és Crespo Rodrigo

A Szutyokban a népszínművek hangulatát idéző életképeket baljósan és bájosan groteszk humor ellenpontozza. Ez a hangulati sokféleség szokott menni nagyon Pintér Béla társulatának. A tatabányaiak előadásából ez jobbára hiányzik. Pedig Bátonyi György látványtervének az alá- és fölérendeltségi viszonyok folyamatos jelzésén túl a játékosság a másik fontos eleme. Kiváló ötlet például a Magyar Államvasutak emblémáját közrefogó angyalok a vonatállomás épületének a tetején. A dráma előkészítése és a miliő megteremtése hosszadalmas. Guelmino Sándor rendezésében a színészek jobban érzik az egyértelműen drámai fordulatokat a humor árnyalatainál. A fordulópont egyértelműen a lopás jelenete. Innentől lesz tétje igazán az előadásnak. Olyan ez, akár a tóba hajított jókora kő. Az így keltett hullámok hamarosan a partot mossák.

Különös szerelmi négyszögön át vezet az út a véres végkifejletig. Két, az állami gondoskodásból befogadott lány borítja fel a csőváriak mindennapjait, valamint Irén és Attila élettársi kapcsolatának az egyensúlyát. Az írott változat jó érzékkel homályba hagyott részeit a rendezés karakteresen érzékelteti. Ebben nagyszerű partnerek a színészek.

Szakács Hajnalka és Danis Lídia

Crespo Rodrigo érzékeny arca két sorsfordulókor is szépen vall a szerepéről. Attila tehetséges közösségteremtő és sokoldalú ember, de esendő férfi. A javakorabeli pék elfogódottan nézi a padlót a színházi fesztivál eredményhirdetésekor. A maga körül vetett, boldog pillantásaiból kiolvasható, hogy a társulatvezető mennyire régen vágyott már hasonló sikerre. Szinte kamaszként helyezi súlypontját egyik lábáról a másikra nagy zavarában, miközben Regős János  dicséri a rendezését. A gyilkossága utáni kapkodó mozdulatait nyugtalan, a padlót kutató pillantásai kísérik, hogy vajon sikerült-e eltüntetni a vércseppeket.

„Megszoktam, hogy van mellettem egy Attila, aki szeretek.”  Bakonyi Csilla mondatában érződik a ragaszkodás, hiába is hazudja magának, hogy már semmit nem jelent számára Attila. A szociális munkás feltételek nélkül szeret. Egy nő két dologért képes mindenre. Azért, hogy ne legyen gyereke, és azért, hogy legyen. Az utóbbi mellett döntő Irén hosszú távra tervez, és foggal-körömmel, de megvalósítja tervét és örökbe fogad egy csecsemőt.

Bakonyi Csilla, Crespo Rodrigo és Honti György

Danis Lídia játéka Anita szerepében a behízelgő ürességről szól. Anita született hazug, még az sem igaz, amit kérdez. Viszont tudja magáról, hogy csinos, és ezt maximálisan kihasználja. Az ösztönös manipulátor zártabb szájjal ejtett negédes hangsúlyai jellemformáló erővel bírnak. Kiszámíthatatlan, mikor, melyik magánhangzója válik hosszúvá. Rózsi, a másik intézetis lány meg sem próbál másnak látszani. Ő az, aki. Soha nem volt mibe kapaszkodnia, most végre megtalálta az asszonyt, akihez szívesen tartozna, de kosarat kap tőle. A valahova tartozás érzése okán jön kapóra a belépés lehetősége a szélsőjobboldali katonai szervezetbe. Szakács Hajnalka Rózsi, gúnynevén Szutyok alakítójaként az Irén iránti szerelmét rejti a férfias, durva hang mögé. De nemcsak azt. Egész addigi, a semmi ágán lógó életét öntudatlanul is fedni kívánja.

Kardos Róbert több epizódszerepben látható. A legjobb Regős Jánosként. Vitriolos szatíráját adja az önmagát mindenhatónak gondoló, valamikori tehetséges színházi embernek A független színházi szféra fő ítésze ő. Szellemileg megviselt, akárcsak külsőleg a bevásárlószatyra. Kardos sikerrel altatja a nézőt, mert úgy tűnik, hogy Regős az általa zsűrizett előadással foglalkozik, ám a saját eltűnt szalámis zsemléje izgatja. Jól eltalált közelkép ez a meg nem értett, nem eléggé tehetséges művészről, aki már belefáradt az egészbe.

Jelenet az előadásból

Kissé nehezen találja meg ritmusát a Jászai Mari Színházban a Szutyok előadása. Az utolsó jelenetekből világos lesz, hogy megy tovább az élet. A csővári színjátszók Béla (Honti György) vezetésével újabb bemutatóra készülnek. De az összetartás a múlté. Ez már nem a régi lendület. Összességében egy többre hivatott közösség széthullásáról szól érvényesen az előadás, amelynek tagjai éppen szeretni való gyarlóságaik, néhol bumfordiságuk miatt kerülnek igen közel hozzánk.

CÍMKÉK: