Egy őrült éjszaka

|

Pintér Béla: Marshal Fifty-Six / Pintér Béla és Társulata

A váratlan blaszfémia feszültségben tartja a nézőt, aki már várja, hogy a visszatérő nyelvi brutalitás előbb meglepje, majd nevetésre ingerelje. Pintér életművében az idézőjelbe, zárójelbe utalt szentség és a múlékony meghittség egymás mellé kerülve alkot furcsa, mégis vonzó elegyet.

Fotók: Mészáros Csaba

Apollonia von Höllenthal és Magnus Oberon Marsallsky sorsa végzetesen összegubancolódott. Talán egy másik korban, amely jobban bírja a pátoszt, istenek is lehetnének egzotikus nevű hőseink, most azonban emberek, akik kötődnek egymáshoz. A hölgy a női szerep gyökeres megreformálására törekszik. A nála jóval konzervatívabb férfi azt fekteti kétvállra, aki éppen szembejön vele.

Pintér Béla legújabb, Marshal Fifty-Six című, az Újpesti Rendezvénytérben megtekinthető darabjában a két manipulátor úgy szereti és tépi egymást, akár az általuk irányítottak. A szerző ezúttal Shakespeare Szentivánéji álom című darabjából indult ki.

Pintér a jól bevált dramaturgiai trükköt alkalmazza. Egy helyre koncentrálja a cselekményt: a Marshal Fifty-Six nevű, budapesti mulatóból egy őrült éjszakán jó ideig senki nem távozhat. A szerelemmel kísérletező Apollonia és segítői Giuliana Begemotti (Enyedi Éva) és Frau Puch a mákonyt adó parfümmel másokat fújnak be, mint kellene. Heteroszexuális és homoszexuális párok jönnek létre nagy hirtelen, majd bomlanak fel villámgyorsan.

A Marshal Fifty-Six tereiben bolyonganak a Balatonfelvidéket felvásárolni kívánó párok, Kristóf (Szabó Kimmel Tamás) és Gyöngyi (Fodor Annamária), illetve Richárd (Fáncsik Roland) és Borbála (Messaoudi Emina).

A blaszfém nyelvi elemek Pintér Béla darabjaiban nem csak a megbotránkoztatás miatt épülnek az előadásokba. A káromkodás verbális fordulatai, az elhasználódott, a lerongyolódott nyelv devianciája, a régóta elfojtott indulat hirtelensége a legtöbbször a humor alapozására és fokozására szolgáló színpadi eszköz.

A váratlan blaszfémia feszültségben tartja a nézőt, aki már várja, hogy a visszatérő nyelvi brutalitás előbb meglepje, majd nevetésre ingerelje. Pintér életművében az idézőjelbe, zárójelbe utalt szentség és a múlékony meghittség egymás mellé kerülve alkot furcsa, mégis vonzó elegyet.

A Marshal Fifty-Six ezzel szemben több alkalommal is öncélúan használja a káromkodást, így a jól ismert, borzongató színpadi hatás elvész, és olykor unalmassá válik. Néhány karakter megreked a karikatúra szintjén, mások komplex személyiséget hoznak. Mintha a ritmusérzéke is cserbenhagyta volna a rendező Pintér Bélát: kitart pillanatokat ott, ahol nem kellene.

Az alapjaiban jól megépített előadás, a rendezői aránytévesztések ellenére, kínál emlékezetes színészi alakításokat.

Rezes Judit új arcait mutatja Apollonia von Höllenthal szerepében. Csinos asszony, kegyetlen nagyvad és érzékeny lélek egyszerre. Akkor derül ki, hogy mennyire sebezhető, amikor megállíthatatlannak látszik. Ahogy halad az őrült éjszaka, ahogy mindjobban csúszik ki kezéből az események irányítása, mind színesebb és extrémebb ruhakölteményekbe öltözteti Apolloniát Benedek Mari jelmeztervező. Hogy aztán lelepleződéskor a vendéghaját letépve ott álljon előttünk a nő, aki hiába követ el mindent, mégsem szabadulhat a hagyományos női szereptől: szülni fog.

Takács Géza eleinte macsó Magnus Oberon Marsallsky. Később egyre karakteresebben látszik a gőgös, a sértett férfi érzékenysége. Takács szerepformálásának íve a magánszférától a társadalmi elkötelezettség felé, majd visszafelé tart a kiindulási pontba. Magnus leleplezi a hazug 1956-os hőst, Stefánka Lászlót, akit Gálvölgyi János játszik pontos ütemérzékkel. Takács monológja kiemelkedő az álhősökről, a magukat állandóan és indokolatlanul reflektorfénybe állítókról.

Jankovics Péter Frau Puch szerepében szakít a sallangokkal, mert nem a szőke paróka miatt feminin. Nem mozog kihívóan Jankovics csípője, nincs fenékrázás, nincs (nagyon) magas hang. Magabiztosan siet, ha mennie kell. Álltában azonban a vékony test keresi alig láthatóan az egyensúlyát. Visszafogottan kelleti magát, még tanulja azt, ami a gyengébb nem képviselőjének a vonzó sajátja. Az enyhén affektáló, tétova kezek a csípő előtti vízszintes mozgása az emberé, akit nemrégen műtöttek nővé. Frau Puch, az örök második a másik segítő, Guliana Begemotti mögött, mégis nagyon látható Jankovics alakításában.

Társadalmi bajainkkal, hazugságainkkal foglalkozik ezúttal is Pintér Béla és Társulata. A Marshal Fifty-Six hasonlóan az előszöveghez, a Szentivánéji álomhoz az ösztönök látlelete. A rémálom múlik, mindenki némileg változva ugyan, de visszatér az eredeti kedveshez. A társulat szókimondását kedvelő hívei nem csalódnak most sem, ám a megvalósítás most nem mentes a döccenőktől.

CÍMKÉK: