Pikli Natália: Shakespeare minden időkre
Valamikor a kétezres évek elején fölhívott egy bölcsész doktoranda, hogy kedves tanárának, Géher Istvánnak a hetvenedik születésnapjára készítenek emlékkönyvet, és nekem – akkori SZFE-s tanítványaként – volna-e kedvem írni bele.
Örömmel mondtam igent. A doktoranda, Pikli Natália volt a kötet szerkesztője is: pontos, igényes, sokat tanultam tőle menet közben. Aztán Géher tanár úr köszöntésekor személyesen is megismerkedtünk, s azóta követjük egymás munkáit.
De hogyan illik ez a személyes emlék egy könyvrecenzió elé? Úgy, hogy amikor most Pikli Natália Shakespeare minden időkre című könyvét olvastam, fölrémlett mindez, s azt éreztem: ez nemcsak Shakespeare-ről szól, hanem arról is, hogyan lehet szenvedéllyel, örömmel és kíváncsisággal tanulni és tanítani – mindörökre, ahogy Géher István is tette, és ahogy Pikli Natália folytatja.
Shakespeare az a szerző, akit minden generáció újra felfedez, minden kor újraolvas és minden színház a saját képére próbál formálni. De Pikli könyve mégsem csak az újabb aktuális Shakespeare-t akarja megmutatni, de nem is a muzeálist – hanem inkább az emberit, visszatérve az „eredetihez” – ha van ilyen. De vajon miért nem tudunk szabadulni tőle? Miért nem lehet megunni? – kérdezi a szerző. – És ha már nem lehet megunni, akkor hogyan olvashatjuk ma úgy, hogy közben ne tartsunk attól, hogy „nem értjük eléggé”?
A Shakespeare minden időkre tulajdonképpen egyfajta tudományos kalandregény. Vagy inkább színháztörténet, kultúrtörténet, filológia – de mindez élettel teli prózában elbeszélve. Pikli úgy ír, mintha beszélne: egyszerre tanít és mesél, idéz – de nem magyaráz túl semmit. A monográfia súlya mögött mindig ott vibrál a személyes hang: egy olyan kutatóé, aki nem a lábjegyzetek között, hanem a színház élő terében érzi igazán otthon magát.
Pikli Natália
Mindezek mellett a könyv legnagyobb erényeinek egyike, hogy úgy helyezi vissza Shakespeare-t a saját korába, hogy nem a mitikus drámaírót látjuk, hanem azt a különös kortársunkat, aki a londoni közönségnek ír, a színház realitásában él, miközben a maga korának válságaira, társadalmi átalakulásaira reagál. Pikli rekonstruálja a 16–17. század fordulójának kulturális és színházi közegét, miközben finoman rámutat: ami akkor modern volt – az ma is az. Shakespeare nem azért „minden időkre”, mert univerzális, hanem mert minden korban újraérthető.
Ugyanakkor imponáló a szerző tudományos apparátusa. A regényszerű könnyed stílus mellé alapos kéziratvizsgálat, recepciótörténet, fordításkritika, nyelvészeti és történeti kitekintés társul. Olyan szöveg ez, amit akár egy kávé mellett is lehet olvasni, anélkül, hogy veszítene a súlyából. Nem nehéz, de mély; nem szájbarágós, de világos. Ritka egyensúly ez, amit valószínűleg csak az tud elérni, aki nemcsak a könyvtárban, hanem a tanteremben és a színházban is otthon van.
Külön fejezetet érdemelne Pikli stílusa. Fegyelmezett, mégis közvetlen, elegáns, de játékos. A mondatok nem díszítenek, hanem gondolkodnak; a példák nem illusztrálnak, hanem beszélgetnek. Érezni rajtuk a tanári gyakorlat tapasztalatát, a párbeszéd igényét: nem elmagyarázni akar, hanem bevonni az olvasót. Ahogy egy interjúban fogalmaz: „Igencsak hasznos lenne és szorgalmaznám is a Shakespeare-kutatók és a színházcsinálók párbeszédét.” Ez a könyv maga is egy ilyen párbeszéd: kutató és néző, tanár és diák, múlt és jelen között.
Ahogy Oroszlán Anikó fogalmazta frappánsan a recenziója címében: Haverunk, Shakespeare. Pontosan erről van szó. Pikli nem piedesztálra emeli, hanem mellénk ülteti az avoni költőt – nem a katedráról, hanem az olvasóasztal mellől beszél hozzá. Shakespeare nem ikon, hanem partner; valaki, akivel még mindig érdemes beszélgetni.
Ennek a könyvnek nemcsak a tudományos teljesítménye lenyűgöző, hanem a gondolkodáshoz is kedvet csinál. És ezzel eléri, hogy az olvasónak kedve támad újra elővenni a Hamletet, A vihart vagy Szentivánéji álmot – vagy akár, a női hősöket szokatlan nézőpontból bemutató elemzések után, a Sok hűhót, az Ahogy tetsziket vagy a Makrancos hölgyet – s valójában Pikli Natália már csak ezzel is megteszi dolgát.
A Shakespeare minden időkre egyszerre pontos és szenvedélyes, kurrens és időtlen. Ritka, hogy egy szakkönyv ennyire olvasható, és ritka, hogy az olvasmányosság mögött ennyi munka legyen. Pikli Natália könyve méltó folytatása annak a hagyománynak, amit Géher István is képviselt: hogy a tudás nem a távolságból, hanem a közelségből fakad.
És talán ezért is érzem személyes ügynek ezt a kötetet. Mert benne van valami abból a közös szellemi derűből, amit Géher óráin, Pikli tanulmányaiban és minden jó színházi beszélgetésben megtapasztalhattunk: hogy Shakespeare tényleg minden időkre való – de leginkább a mi időnkre.
Pikli Natália: Shakespeare minden időkre. Európa Kiadó, 2025. 5399 Ft
