Embertárs

|

Összefogás Gála – Városmajori Szabadtéri Színpad

Tényleg az hiányzik mostanában, hogy társak legyünk.  A Összefogás Gála követendő példa lehet egymás segítésére.

Fotók: Art&Lens Photography

Ennyire szokatlan és lendületes produkció után nehéz fenntartani a közönség figyelmét. Ki tudná ezt jobban Mácsai Pálnál. A Csárdáskirálynőből ismerős Hajmási Péter, Hajmási Pál című dalt gondolta újra a Ledpuppets nevű, három tagból álló formáció elektronikus zeneként. A félig zenei, félig színházi alakulatot sejtető Ledpuppets víz alatti látványvilágát a színpadon szorgalmas kezek mozgatta színes műanyaghalak tették láthatóvá.

Most aztán jöhetett Mácsai. Azzal kezdte, hogy itt van mindenki. A színpadi fellépőkre és a nézőtéren ülőkre egyaránt igaz ez. A Városmajori Szabadtéri Színpadon ezen az estén egyaránt fellépnek a jókedvűek, a rosszkedvűek, a belenyugvók és az okoskodók. Mácsai az utóbbi meghatározásnál önkritikusan, széles karmozdulattal mutatott önmagára. Majd azzal folytatta, hogy az általa vezetett Örkény István Színház épületében 2004-ig működő Madách Színház 1939-ben nyitotta meg kapuit. Azóta, tehát több mint 80 éve, nem volt olyan sokáig zárva az épület, mint most, a koronavírus idején.

Az igazgató úr ezután elmesélte Magyarics Györgyi anekdotáját. Ez az épület második leghosszabb bezárásakor, Budapest ostromakor történt. A harcok befejezése után a Madách Színház legendás művészeti titkára azonnal a helyszínre sietett, hogy körülnézzen, mégis, mi maradt az épületből. Először is felfedezett egy lovat. Ezt még a németek rejtették el, hogy aztán az oroszok egyék meg. Magyarics úton az igazgatói irodába találta az egyik sarokban Várkonyi Zoltánt, aki már a következő évad műsorát készítette elő. The show must go on. Erről szólt ez az este a Városmajorban.

Ráckevei Anna

Ha a színpadba egyszer beleszeret az ember, az többé nem ereszti, vagy csak nagyon nehezen. A színház keveset ad, ellenben rengeteg energiát és időt követel. Nemegyszer a háttérben dolgozóktól még többet, mint az előadóktól. És mégis. A színész nemegyszer a pokolba kívánja az egészet. Fél és szorong. Minél idősebb, annál inkább. De kihagyná ma, az aktuális napon azt a nyomorult színpadot, meg a kíváncsian várakozó nézői tekinteteket. Bármit, csak ezeket ne. Tart az első megszólalástól, attól a bizonyos mozdulattól, a kollégák hibáitól, aztán valahogy a helyükre kerülnek a dolgok, vagy majdnem oda.

A színésznek nem feltétlen jó, ha sokáig kell játszania egy sikeres darabot. Például akkor, ha az anyaszínházán kívül teszi ezt, mert egyszerűen nem tudja majd elhagyni. Ezért előfordul, hogy nem jön ki meghajolni a sokadik előadáson lelkesen tapsoló nézőnek. Mások sokat adnának az életükből, hogy hosszú éveken át ne szabadulhassanak a szerepüktől. Ilyen is ez. Meg még ilyenebb. De folytatni kell, mert sokan kíváncsiak az elhivatott, szeretetre vágyó bohóc festett arcán olykor végig gördülő könnyekre. Ezért megy fel a függöny esténként. Az elmúlt hónapok arról is szóltak, hogy mennyire egymásra utalt a színház és a közönsége. Szorosabb ez a kapcsolat, mint eddig gondoltuk.

Szóval, a következő hetekben akadnak szabályok, amelyek a publikum tagjainak nem kevés türelmét kívánják. Mácsai elmondta, hogy folyamatos az egyeztetés a direktorok között Budapesten és vidéken egyaránt. Elképzelhető, hogy a ruhatár átmenetileg megszűnik. Erősen ajánlott lesz a maszk viselése a nézőknek. Csak lázmentes kolléga veheti fel a munkát a színházban. A nézőteret az adott teátrum által meghatározott szabályok szerint lehet majd elhagyni. De még annyi minden változhat, akár órák alatt is.

Az Összefogás Gála rendezőjét, Harangi Máriát, valamint a zenei vezetőt, Mátyássy Szabolcsot az dicséri, hogy a ritkán tapasztalható műfaji sokféleséget egy estébe próbálták igazítani. A házigazdák Peller Anna és Csonka András voltak. A teljesség igénye nélkül néhány példa a változatos műsorra. Elhangzott vers többek mellett Csoóri Sándortól (Ráckevei Anna) és Petőfi Sándortól (Kautzky Armand). Andai Kati Örkény István novelláját mondta. Koltai Róbert Dés Lászlótól énekelt dalt. A Macskákból megható részletet adott elő Haumann Petra és Haumann Péter. Ifj. Sárközi Lajos virtuóz hegedűjátékát többször is élvezhettük. Lendületes táncprodukciót láttunk a Bakó Dance Company-től.

A műsor legütősebb része kétségtelenül a musicalblokk a második részben. Ez vezet el a fináléba, a Queen Somebody to love című dalához. Talán igazságtalan kiemelni egy előadót, de a remeklő fellépők közül mégiscsak Kocsis Dénes kívánkozik az élre. Kocsis énekel, de telivér pikareszk figurát is hoz. Egy világ jön be a színpadra általa. Nem a musical, hanem az operett színpadáról ismerős slemil bonvivánt látjuk. Szeretni való duhaj. Csélcsap fickó. Szeles gavallér. Senki sem marad szomjan a társaságából, de ha pénzre van szüksége a barátainak, rá biztosan számíthatnak. Ha szükséges, az utolsó krajcárját odaadja a rászorulónak. Don Juan sármos magabiztossága és a bonviván esendősége ez.

Kocsis azért emlékezetes, mert az előadásában elvileg az ének dominál(na), de minduntalan átveszi az irányítást a megjelenített figura. A szóló hatásának a titka a publikum többszöri kizökkentésében és a határok átlépésében rejlik. Ének közben kéri Werner Gábor karmester urat, hogy ugyan ne vezényeljen már néhány taktusnyi ideig. Elvégre inni is kell valamikor. Így hősünk kortyol a kézben tartott pezsgősüvegből. Kocsis szerencsére a választóvonalakat ezután sem tartja tiszteletben. Picit később hirtelen mozdulattal leugrik a színpadot a nézőtértől elválasztó kavicsos sávra. Megint szünet, a zenekar a karmester intésére elhallgat, újabb hörpintés az üvegből. Kocsis tanítani való ritmusban halasztja a refrént, húzza magával a közönséget, ezzel fokozva a publikum várakozását. Mígnem visszatér a színpadra, és valójában a fináléba érkezik a magánszáma.

Benkő Nóra, a Városmajori Szabadtéri Színpad igazgatója ünnepi köszöntőjében elmondta, hogy a jegybevételből befolyó pénzt fele-fele arányban osztják el a fellépők és a háttérben dolgozók között. A második rész első produkciója az Embertárs volt Guessous Mesi, Arif Erdem Ocak és Ölvedi Gábor előadásában. Az este egyik csúcspontja ez, mert ritka színpadi harmónia volt érezhető a trió játékában. Tényleg az hiányzik mostanában, hogy társak legyünk. Az Összefogás Gála követendő példa lehet egymás segítésére.

Összefogás Gála – Városmajori Szabadtéri Színpad, 2020. augusztus 16.

CÍMKÉK: