Orlai produkciók a Hatszín Teátrumban

|

Az élet nagy kérdéseiről könnyedén és komolyan

Könnyed és komoly témák, mai és túlhaladottnak tűnő, de ma is releváns kérdések, szórakoztató történetek és a világtörténelmet a hétköznapi ember szemszögén át mutató drámák – az Orlai Produkciós Iroda a Hatszín Teátrumban is széles műfajikínálattal, ismerős, mégis különleges emberi sorsokkal és közönségkedvenc művészekkel várja a nézőket.

A Vénusz főszereplője két régi barát, két idősödő színész, akiknek az életébe betoppan egy fiatal lány, és hirtelen felforgat mindent. A darab – angolságából adódóan – fanyarul szeretettelin, szívbeli megértő mosollyal beszél az öregségről és a fiatalságról, az utolsó szerelemről, a halálról és az élet szeretetéről. Deák Krisztina rendezésében Bálint Andrást és Gyabronka Józsefet, László Lilit, illetve Hartai Petrát, valamint Takács Katalint és Brasch Bencét láthatja a közönség.

Mi lett volna, ha…? Hányszor feltettük már magunknak a kérdést! Járó Zsuzsa, Kovács Patrícia, Mészáros Máté, Ötvös András és Schruff Milán is komolyan eljátszott a gondolattal. Olyannyira, hogy Dömötör András vezetésével, közös munkával készítették el az álmokról és nagy döntésekről szóló, igaz vallomásokból és fiktív történetekből felépülő, önironikus humorral teli Second Life, avagy Kétéletem című előadást.

Mosolyra a Varsói melódia alatt is van alkalom, ráadásul ebben a történetben is vagy egy pont, ahol egészen más irányba fordulhatott volna hőseink élete. Egy orosz egyetemista fiú és egy lengyel egyetemista lány megismerkednek, egymásba szeretnek – eddig banális és idilli a mese. Ám ha hozzátesszük, hogy 1947-ben járunk Moszkvában, azonnal tudjuk, hogy nem számíthatunk happy endre: a politika elválasztja őket egymástól. Az élet aztán hiába sodorja össze őket tíz és húsz évvel később is, a felcsillanó remény ellenére a találkozások nem a beteljesülésről szólnak. Miközben nézzük őket, elgondolkodhatunk arról, mi hogyan döntenénk hasonló helyzetben. Helga szerepét Tompos Kátya, Viktort Adorjáni Bálint alakítja, az előadás rendezője Kocsis Gergely.

Amikor a világtörténelmet a magánemberek életének tükrén át látjuk, furcsa módon nem szűkül, hanem tágul a perspektíva, mert az egyéniben megláthatjuk az általánost, sőt akár magunkat, erényeinket, hibáinkat, kételyeinket is. Így lesz az Egy német sors Brunhilde Pomsel dokumentarista önvallomása mellett a 20. századi német történelem pontos keresztmetszete is. Megelevenedik előttünk a két világháború közötti Berlin, a boldognak tűnő békeévek, majd a fokozatos jobbratolódás és fasizálódás. Az asszony egy szörnyű kor túlélője, aki elbeszélése szerint inkább sodródott az eseményekkel, mint maga döntött életének alakulásáról, és a személyes előmenetelére koncentrált. Visszaemlékezése csupa önigazolás, hárítás és önfelmentés, tagadva, hogy a rádió hírszerkesztőségében vagy a propagandaminisztériumban bármit tudott volna arról, ami körülötte, közvetlen környezetében, Németországban, Európában történik. Bűnös-e az, aki nem ölt, nem volt besúgó, hanem csak élt a lehetőségekkel? Elfogadható életstratégia-e egy felelős állampolgártól az apolitikus opportunizmus? A dokumentumfilmként, majd könyv változatban is megjelent, mélyen elgondolkodtató történetet Molnár Piroska tolmácsolásában, Máté Gábor rendezésében ismerhetik meg a nézők.

/Forrás: Orlai Produkciós Iroda/

CÍMKÉK: