Szabolcs, Slomó, Rómeó

|

Tudósítás az Ördögkatlanból 2.

A Hiperkarmát már csak az erkélyről hallgattam, nem testközelből, mint előző nap a vadcica-leopárd Péterfy Borit…

Háy János felolvas         Fotó: Mihály László

Az Ernelláék Farkaséknál színházi változatára jutottam be, másnap pedig a Kálmán-napra. Az utóbbira ugyan esti sorszámom volt, de arra a sávra az árokparton zenélő CseRihannákat választottam. Ez a pécsi együttes már harmadszor szerepel a Katlanon tomboló sikerrel. Közönségük (s nemcsak a szűk baráti kör) velük énekelte számaikat, melyek kivétel nélkül saját szerzemények különböző népek zenei alapjaira, hol fanyaran intellektuális, hol líraian sokszínű szövegvilággal.

A két Hajdu Szabolcs-darab nagyon hasonlít egymásra, mintha új műfajt teremtettek volna – amiből azonban egy harmadik azért már túlzás lenne. Sajnos, kevesen maradtunk a közönségtalálkozóra, ezért – fáradtságuk s a meleg miatt – nem tartották meg, amit sajnáltam. A maroknyi lelkes várakozót is meg kell becsülni, s nem lemondani a meghirdetett programot. Tudok róluk, de nem eleget – remélem, lesz bátorságom a holnapi Alinda-beszélgetés végén megkérdezni, mi a viszony a filmes s a színházi változat között, ők melyikben hogy érzik magukat. Nem hiányzik-e nekik a pazar lakásbelső mint fontos szereplő az élő produkciókból, s játsszák-e lakásokban ezeket a kamaradarabokat. A közel azonos karakterek egyazon színésznél saját személyiségéből, történetéből fakadnak-e, s mit hozott ez a munka a magánéletükbe. És a nevekhez is van kérdésem…

Meglepő tapasztalat volt a film sűrű, mellbevágóan valóságos hatása után a színházi stilizációból fakadó művibb jelleg, ami persze abból is adódott, hogy itt a gyerekeket felnőttek alakítják. Felszabadítóan hat és sikerük kulcseleme, hogy az orrunk előtt lévő, mindennapjaink alapját, közegét képező, ám a művészetbe még be nem vagy alig került témákat dolgozzák fel zsigeri realizmussal. Gyereknevelés, testvérféltékenység, szívességek, örökség, féltékenység, házassági kompromisszumok.

Hajdu Szabolcs, Török-Illyés Orsolya

Hajdu Szabolcs színészi rezdülései nyomán a jelenlét megtette hatását, s közelítette a filmét, a Kálmán-napban Földeáki Nóra rezzenéstelenül monologizáló, savanyúan okoskodó barátnő-figurája és az ezermester szaki (Gelányi Imre) döbbenetes hitelessége nyűgözött le. A napjaink témáiban és megszólalásmódjában jelen lévő klisék reflektáltak: ezeket a közhelyszólamokat beszéljük, s itt alig vannak karikírozva. Éppen addig a vékony határig mennek el, ameddig lehet és kell. Izgatottan kérdeztem a szemben ülőket a Kálmán-nap után: Ernő mester meddig ment el Zita masszírozásában-ölelgetésében, mert én a másik oldalon ültem. Izgalmas interaktivitásra ösztönöz ez bennünket, összehozza az amúgy is közvetlen katlanközönséget. Azért viszont haragszom, hogy a színészek motyognak, pont mintha tényleg csak egymással diskurálnának otthon. Sajnálom, ez színház, hallanunk kell őket a felső sorban is, tőlük tizenöt méterre – gondolom, tanítják, hogy lehet ezt megoldani, hogy megmaradjon az intim beszélgetés illúziója.

Megjegyeztem azokat az ismerősöket, akik a csernobili túlélőkkel tovább tudtak maradni, mint én, aki a mokosbeli Rivaldafény című előadásra távoztam róla félidőben, s azt is, aki hallhatta még Köves Slomó politikai ars poeticáját előző nap a Vylyanon. A rabbi több mint másfél órát késett és nem indokolta, miért. Ez arcátlanság, sok ember több programja borult miatta. Nem a konkrét okot kellett volna ismertetnie, ha nagyon személyes, de a típusát, hogy belássuk, jogos és méltányolható oka volt a minden határon túlmenő késésnek. Amúgy folyékony szabatossággal világosította meg a zsidó identitások lehetséges tipológiáját a judaizmus szellemtörténetére helyezve saját hangsúlyát s érzékeltette holokauszt-túlélő nagyszülei kényszerű asszimilációs stratégiáját, amiből mégis született egy rabbi, ő. (Előtte zene-táncetűdök kápráztattak el ugyanott.)

Both Miklós és az ukrán asszonyok         A szerző felvétele

Both Miklós ukrán udvara fantasztikus – az asszonyok képeivel, nevével és mondásaival, a laktózmentes tejjel, változatos gyömölcsitalokkal, teakeverékekkel. (Csapok, párakapuk, heverésre, pihenésre való alkalmatosságok mindenütt, pl. az Origo Góréjában – a melegről szokásommal ellentétben nem írok s alig is jön szóba, olyannyira mértéken felüli.) A katasztrófa miatti kiköltöztetésről, a stressz miatti halálokról, a befogadó családok többféle hozzáállásáról esett szó, amíg maradhattam – mert kezdődött a kaposváriak színháza a Mokosban. Sokan nézték meg és éljenezték, én nem értettem a rendezői koncepciót. Kiváló férfiszínészek karikírozzák az idős, beteges, rosszul éneklő, fegyelmezetlen nőket egy öregotthonban két, őket ráncba szedni akaró fiatallal megtoldva. Az esti, szintén Bérczes László rendezte Háy-féle Halottemberről lakótársam lelkendezett, mialatt én kaposvári színésznövendékek Rómeó és Júliájával zártam a napot a Szoborparkban. Működött a ma divatos ötlet, hogy szinte mindenki mindenkit játszik.  Érzelmi hőfokuk, lendületük, izzásuk, szövegmondásuk és fizikai teljesítményük – nemcsak a bravúros kardozós jelenetben – az orosz színházat idézte meg bennünk. Felejthetetlen, pompázatos teljesítmény, büszke lehet az osztályára Uray Péter s a közös munkára az ifj. Vidnyánszky-Vecsei páros.

Éjfélkor is 26 fok volt

Egy évvel ezelőtt itt meg akartam fagyni a Sirályon. Most éjfélkor is 26 fok volt, a pulóvert sem kellett elővenni. A Hiperkarmát már csak az erkélyről hallgattam, nem testközelből, mint előző nap a vadcica-leopárd Péterfy Borit, aki közönségére mászott, befeküdt közéjük, feltartott kezeikre, fehér pólókat gyűjtött be és szülinaposokat köszöntött, mint mindig.

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

CÍMKÉK: