Első napok
Nagy a kínálat, hétszáz program öt nap alatt, ez gyors fejszámolással is tíz párhuzamos, elmulasztott lehetőséget fed.
Elstartolt a 9. Ördögkatlan Fesztivál
Embertelen jó ez a katlan (is), állítom én. Itt van közöttünk az ördög, ám elsősorban az angyalok, így Bérczes László a szokatlanul hosszúra nyílt megnyitón a kedves Narancsligetben, ahol ízelítőt kaptunk a különleges programokból, s számba vettük a veszteségeket, s Törőcsik Mari figyelmünkbe ajánlotta telefonon a számára fontos résztvevőket.
Az ördögmotívum egy helyi legendához kötődik, s reméljük, nem rossz ómen, erről szeretnék meggyőződni az egyik, katlansztorikat mesélő alkalmon, ahova azért remélem, eljutok egyik nap. Nagy a kínálat, hétszáz program öt nap alatt, ez gyors fejszámolással is tíz párhuzamos, elmulasztott lehetőséget fed. Népszerűek a színházi előadások, ahova sorszámmal lehet bejutni, s ha még marad egy talpalatnyi hely, beengedik a többieket is. Meleg van, nyár is, katlan is, ám pestiestes legyezőket nyom a kezünkbe mindenhol valaki, működnek a párakapuk, s ugyan hosszú sorállással, de hozzájuthatunk a hűsítő sörökhöz és rozéfröccsökhöz is, akármerre járunk.
Abigail bulija Fotó: Gordon Eszter
Remek színházi előadást hozott a nagyharsányi tornaterembe a Katona József Színház (Abigail bulija) Mile Leightől, egyik kedvenc (eddig úgy tudtam) filmrendezőmtől – az ízléskülönbség halálos voltáról (bocs, ML, Ascher s ti, fantasztikus színészek, akikre alig ismertem rá, a leegyszerűsítésért:)
A kisharsányi Kovács udvarház egyik kisszobájába egy budapesti színiakadémia elsősei költöztek be osztályfőnökükkel, Pál Andrással (Így zajla bennünk). Az utóbbin filozófiai, pszichológiai értelmezéseket, alátámasztásokat kaptunk a jelenetekhez manipulációról, igazságról, hazugságról, szerelemről, a konfliktusok iróniával, cinizmussal, humorral történő kezeléséről.
Harmadik Figyelmeztetés színészzenekar Fillár „Fifi” István, Cserna „Tóni” Antal, Gémes Antos, Wágner-Puskás Péter, László Zsolt, Pethő „Geri” Gergő
És az embertelenségről. Ez jutott eszembe akkor, amikor a fiú az első közös éjszaka utáni reggelen, meg sem hallva a lányt, okostelefonját nyomkodta irdatlan hosszú ideig, azzal kommunikált, levegőnek nézve partnerét. A Feldmár iskolát képviselő Takács Dani a virtuális világba menekülésünket a biztonság keresésével, az intim tér megteremtésének igényével magyarázta. Ám milyen embertelen ez a mellettünk lévő személy, személyek tekintetében…
Elsődleges értelmében használva a címbéli kifejezést többféle jelentés sejlik fel. Egyik a minősítő, pejoratív, lásd az én okostelefon-ellenességemet, egy másik a kitágított, Föld-kozmosz mértékű, globális. Ez utóbbit említették az irodalmár beszélgetők Tóth Krisztina új verskötete, a Világadapter kapcsán a katlanban is immár meghonosodó Kritikai Szalonon. A két pécsi egyetemista (már doktoranduszok) új köteteteket tabuk, kánonkényszerek nélkül, négy hangon értelmező találmánya kiválóan működik a Vylyanon is. Kezdőkörként mindannyian felolvastak egy kedvencet, amivel jócskán bevonták a közönséget, akik így már nem kívülállóként hallgatták a fejtegetéseket. Nehéz lenne versekről beszélni élvezhetően, érthetően enélkül. A közhelyek, szólások kifordított, megelevenítő, félreérthető, gyermeknyelvi mivoltának poétikájáról, potenciáljáról esett szó Osztroluczky Sarolta, Kemény Lili, Bagi Zsolt és Vilmos Eszter között. Beck Zoli és Háy János szenvedélyes beszélgetését az utóbbi új, utazásos kötetéről (Ország, város) már kihangosítva is hallgathatták a pompás domboldalon heverészők Kárpáti Dódi és a Taktak zenéje után, de tömegek voltak kíváncsiak a pincében egy nyolcvan éves, magyarul beszélő japán szamurájra is.
Fotók: Ördögkatlan Fesztivál, Facebook
A nap nekem a pontosan kérdező, jól figyelő Veiszer Alindával és partnereivel kezdődik a Narancsligetben, remélem, ma is odaérek rá. Már tudjuk, merre vetődik az árnyék ilyenkor, oda telepedünk vissza. Kovács Gerzson Péter határozott és meggyőző állításokat tett az élsport és a klasszikus balett embertelenségéről, kegyetlenségéről, értelmetlenségéről – s arról, hogy a puszta hagyományőrzés a néptáncban a legkevésbé sem innovatív. Más ma a funkciója a népi táncnak, ezért sem a holt formákat kellene konzerválni, kopírozni, hanem ihlettel, invencióval, saját tartalommal megtölteni mai alkalmazásukban, ám erre a folklórrendőrség éberen figyel, s fellép ellene. Pedig nem végrehajtókat kellene képezni, a kortárstánc-iskolákban sem, hanem a saját elképzeléseikkel fellépő táncosokat integrálni a koreográfiába.
Nekem tehát (a POSzTon s annyi más helyen is érzékenyen s határozottan moderáló) Alindával indul mindjárt a nap, ma Zányi Tamással, a Saul fia hangmérnökével, s nem feltétlenül a nagyharsányi focipálya nagykoncertjével végződik, aminek hangjai úgyis elérnek az egész faluban. A színház után inkább az Aralica bűbájos mediterrán, csobogós, virágos zártkertjébe tértünk be, ahol idén is az ibér kultúra honol, s az asztalkák körül még beszélgetni is lehet. Tegnap egy sovány rókakölyök sündörgött órákon át az asztalunk körül, amitől egy velünk lévő apukának elfacsarodott a szíve, hogy a gyerekei nem láthatják (már alszanak a kisharsányi iskolaudvar sátraiban). A falvak közt biciklivel közlekedők őzt és nyestet láttak, és igen, el ne felejtsem, a Vylyan teraszán, a szalon alatt most is, ahogy tavaly, s akkor is megírtam, átfutott egy gyík.
Hát így kezdődött a 9. Ördögkatlan Dél-Baranya szebbnél szebb tájain, árokpartjain, szőlődombjain.
