Duó, trió vagy kvintett

|

ŐK2EN – Újpesten

A környék hangulata mindig magával ragadó, különösen most, hogy idejekorán égnek az adventi fények.

Jakupcsek Gabriella és Alföldi Róbert

Már jártam itt. Nem is egyszer. A környék hangulata mindig magával ragadó, különösen most, hogy idejekorán égnek az adventi fények. De az újpesti Fő tér nyugalma, békéje enélkül is megragadó, s a piaccal egybeépült Rendezvénytér tömbje csak kívülről tűnik csendesnek.

Valami van a levegőben. Már fél órával a kezdés előtt gyülekezik a közönség. Fittyet hánynak a program előtti zenés bevezetőre, a zongoristára és az énekesnőre. Mindenki siet elfoglalni a helyét, ugyanis minden jegy elkelt; itt ma este az a bizonyos gombostű elejtetlen marad.

Talán nem véletlenül. Istenes László talk-show-ját immár hatodik alkalommal rendezik meg, s ez a csütörtöki este nem-mindennapi vendégekkel szolgál, azaz ígér két tiszta órányi társalgást.

Alföldi Róbert

Jakupcsek és Alföldi – azaz tegyük hozzá illendően a keresztnevüket: Jakupcsek Gabriella és Alföldi Róbert. A médiaszemélyiség és a színházi ember. Ebbe a két meghatározásba minden belefér: pontosan lefedi a tevékenységüket. A nagy fokú érdeklődést nem is kellene különösebben magyarázni. Ha Istenes felkészültsége, szavakészsége, megnyerő stílusa nem lenne elég, a két vendég önmagában is megtarthatná saját estjét, nem szorulnának segítségre. De hárman vannak, mint egy összeszokott, jól működő vonóstrió: a moderátor megadja az alaphangot, s onnan fogva élvezik – és mi is élvezzük – a jól pergő beszélgetést: a szereplők egymáshoz kapcsolódva, olykor egymásra licitálva adják önmagukat. Hiteles személyeket kell választani, s félig nyert ügyed van – taníthatják, s remélem, tanítják is gyorstalpaló médiaiskolákban ezt az alapszabályt.

Aránylag hamar túlesnek a beszélgetés bulvár érdekességű részén. Hogy Jakupcsek már nagymama, de van egy tíz év körüli gyermeke. Hogy volt férje színházában melyik előadásról akart a szünetben elmenni – nem tehette, s nem is árulta el a darab címét. (Aki jár a Katonába, sejtése lehet róla.) Hogy Alföldi elég öreg-e Higgins professzor szerepére. Hogy mennyire szorong, amikor dalra kell fakadnia.

Istenes László, Jakupcsek Gabriella és Alföldi Róbert

Bármennyire is szeretné mindenki – vagy nem mindenki –, a politika mégsem marad ki a társalgásból. Egyikük sem neutrális személyiség, ha velük beszélget valaki, kikerülhetetlen a hazai tévécsatornák működésének ecsetelése, vagy a Nemzeti Színház igazgatóváltása, mely intézmény nevét Alföldi nemigen akarja kiejteni a száján, egy általa vezetett állami vállalatról beszél, ám persze mindenki tudja, a Duna-parti „csodapalota” működéséről van szó.

Aztán nem kerülgetik a forró kását. Jön a TAO. Jön a ME TOO. Nem kell magyarázó lábjegyzet a közönségnek. Senki sem gondolja, hogy egy távol-keleti eredetű filozófiai irányzatról van szó. Sajnos. Rövid szavak rémuralma. Ma ilyen a világ körülöttünk, akár állami intézkedés, akár egy mozgalom indítja útjára, mit is, leginkább az értékvesztést, vagy csak annak tudatát.

A közönség pedig veszi a lapot. Nevetnek a poénokon, akkor is, ha néha siratnivaló tények hangzanak el a pódiumon.  Ha Alföldi nyerítő kacagása nem fakasztana újabb nyílt színi tapsokat a hallgatóság soraiban. Mégsem tudunk kacagva búcsúzni tőlük, mert egyelőre nincsen okunk még a szelíd mosolyra sem.  Ők hárman megtették a magukét, hogy szórakoztassanak. A többi a valóságra várna, de az késik, mint régi dicsőségünk az éji homályban.

Ám hogy ne ily borús hangulatban érjen véget a program, arról az est elején már minket felvidító Orbán Bori és zongorakísérője, Pánczél Kristóf gondoskodik. A sanzonvilág felidézésével még bő fél órát ráhúznak a rendezvényre, s aki nem indul azonnal hazafelé a negyedik kerületi éjszakába, még elmélkedhet művészetről, sikerről, megbecsülésről – arra gondolva, hogy lám, vége a novembernek, jön a december meg a január, s egyszer mégiscsak tavasz lesz megint.

CÍMKÉK: