Pozsonyi Piknik nyolcadszor
Kultúra és csepűrágás, hideg sörök és laza fröccsök, gyerekprogramok a Szent István park körül, és felnőtt programok a hosszan, L-alakban elnyúló fesztivál-utcákon.
A Taiko Hungary Japándob Egyesület zenészei a Pikniken
Miközben egy politikai vagy annak vélt esemény, egy bizonyos árverés vagy annak meg nem tartása tartotta lázban a szervezőket, a 8. Pozsonyi Piknik közönsége erről mit sem tudva, vagy tudni nem akarva, ugyanúgy tolongott az első szeptemberi vasárnapon Lipócia Duna-partján és a környező mellékutcákon, mintha minden tökéletes lett volna. Kultúra és csepűrágás, hideg sörök és laza fröccsök, gyerekprogramok a Szent István park körül, és felnőtt programok a hosszan, L-alakban elnyúló fesztivál-utcákon. Mert hát fesztivál ez a javából, még ha csak egynapos is, melyet az időjárás valahogy mindig a kegyeibe fogad. Mikor e sorokat írom, odakinn csendes pesti eső csordogál, de a Pikniken minden ragyogott, az időjárásra nem, legföljebb a programok csúszására vagy elmaradására lehetett zokszavunk. De miért is lett volna, mikor délelőttől koraestig mindig lehetett éppen sietni valahová.
Régi piknikes élmények ugranak be, annak, aki rendszeresen jár ide, szép emlékgyűjteménye lehet. Egyik évben Portisch Lajos, aki egykoron a világ legjobb nem-szovjet sakkozója címét birtokolta, énekelt operaáriákat, vagy örökre emlékezetesek maradnak az erkélykoncertek, ahol, igaz még a Pozsonyi úton, jeles fiatal operaénekesek daloltak át egymásnak a még zöldellő fák árnyékában. Vagy Radnóti Miklós özvegyének köszöntése századik születésnapján. Sztárok persze idén is akadtak. Az elmaradhatatlan Darvas Feri ott ült a Radnóti Színpadon, és örök zongorakísérőként szabta meg az ötvenes-hatvanas évek slágereiből összeállított esztrád hangulatát. „Párizsban szép a nyár” – hallhattuk a rég feledett, de egykoron agyonnyúzott rádióslágert. És elképzeltük, hogy a dal első előadója, Horváth Tivadar egyszer biztosan fellépett volna itt, ha megéli ezt a lelkesen, nagy odaadással szervezett műsor-sorozatot.
Edith Piafot is felidézték egy félórás blokkban, nem is akárhogyan. A közönség csak ámult és bámult, amikor egy törékeny, ifjú lány – Orbán Bori, jegyezzük meg ezt a nevet – talpig feketében, mint Piaf a maga idejében, elénk állt, és idevarázsolta Párizst, és őt, a francia sanzon koronázatlan királynőjét. Az idei Piknik felfedezettje, hallottuk az egyik szervező szájából a bűvös mondatot. A program végén felcsattanó vastaps ezt a megjegyzést igazolta.
Fotó: Tóth András
Néha ütősök verték fel a terek-utcák nyugalmát, mondhatnánk, ha lett volna nyugalom. A Taiko Hungary Japándob Egyesület hangszeresei keresve se találhattak volna jobb színteret bemutatójuknak. Nem tudni, zárt teremben hogyan szól a produkciójuk, de itt kitombolhatták magukból őszinte szenvedélyeiket. Még tán a Margitsziget fái és madarai is élvezhették az idei fesztiválnak ezt az eseményét – két ízben is.
Amikor este hét után Hernádi Judit Heilig Gábor társaságában a nagyszínpadra lépett, ki tudja, hányan voltak a közönség soraiban, akik a délelőtti kezdéstől itt keringtek és hallgattak és figyeltek. Bő egyórás műsorában legújabb dalaikból kaptunk ízelítőt. Miközben az énekesnő, meglehetősen borongós hangulatú, hernádisan kesernyés humorral előadott dalait hallgattuk, elgondolkodhattunk róla, mi lesz egy civil kezdeményezésből pár év alatt. Rédei Éva, a Láng-Téka tulajdonosának ötletéből, a kulturális falunapból, kinőtt valami, amit már nem lehet visszagyömöszölni a palackba. De miért is kéne?
Mit tehetnénk hozzá mindehhez? Csak egy kívánságot: jövőre, veletek, ugyanitt és ugyanígy.
