Művészetek Völgye
A 2024-ben megrendezett Művészetek völgye, nevéből is adódóan egy összművészeti fesztivál, amely idén is színes programokkal várta az eseményre érkezőket. A rendezvény számos résztvevője, több mint háromezer lehetőség közül válogathatott, kezdve a gyermekeknek szóló játékos tevékenységektől, a kézműveskedésen át egészen a hihetetlenül széles palettáról válogatott zenés műfajokig.
1. nap
A fesztivál az utóbbi években 10 napos, azonban a teljes élmény kihasználásának érdekében, mi idén is az 5 napos, rugalmas bérlet mellett döntöttünk. Éppen ezért a mi legelső napunk a programsorozat 5. napját (július 23-át) jelentette.
Az izzadt cipekedés, sátorállítás és étkezés után beleugrottunk a völgy rengetegébe. Minden évben előszeretettel látogatjuk meg a Momentán Udvart, ahol a Momentán inprovizálásra „specializálódott” társulat, az Éjjel-Nappal Momentán keretein belül létrehoz egy sorozatot. A sorozat ebben az esetben pontosan úgy értendő, ahogyan először gondoljuk, főcímdal kezdi meg az egyes részeket, a második naptól kezdve visszatekintőt kaphatunk az előző rész eseményeiről és folyamatos aláfestő zene kíséri a kiélezett helyzeteket. A zongorán a zenei improvizációt két lenyűgöző tehetséggel megáldott zenész, Kovács Adrián és Wagner-Puskás Péter biztosította. Idén a társulat az olasz maffiózók világába kalauzolt el minket, ahol különböző családi konfliktusok, halálesetek és a pattanásig feszült szituációk szórakoztatták a közönséget. A Momentán egyik legnagyobb varázserejét a nézők bevonása képezi. Aktív szerepet tölthetünk be az események folyásában, kezdve a rész címének kiválasztásától, egészen a konkrét esemény befolyásolásig.
Ahogy eddig mind a három évben, amikor részt vettem a Művészetek Völgyén, ezúttal is óriási sikernek örvendett a sorozat. Az egészen picike gyerekektől, a nagyszülőkig, mindenki kíváncsi szemekkel figyelte a gyorsan pörgő eseményeket. Pontosan emiatt a tér annyira zsúfolttá kezdett válni, hogy hiába a jó poénok és az érdekfeszítő cselekmény, de az utolsó napomon már nem áldoztunk be két órát a helykeresésre, foglalásra és a tülekedésre. Ehhez valószínűleg az is hozzátett, hogy az olasz nevek rengetegében könnyen összezavarodik az ember. Sokszor két érzett viaskodott bennem, hogy a cselekmény statikus és repetitív, de mégsem értek semmit.
Ha Művészetek völgye, akkor KenderKert. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy a fesztivál legemblematikusabb helye. A kreatív fekvő- és ülőhelyekkel tarkított multifunkcionális tér egyfajta bázisként szolgál. Egy program sem fogott meg annyira, hogy csigabuszra pattanjunk? Kender. Túl jól sikerült az este, ezért a kenyérlángossal valahova csak le akarunk heveredni? Kender! Már négy napja itt vagyunk és a sátorban mikor befeküdtünk is túl meleg, hideg, vagy összességében túl sátor volt, ezért csak társasozáshoz van kedvünk? Kender. A helyszín az elmúlt három évem legszebb pillanataiért volt felelős, a végtelenül nyugtató légkörével, a társasjáték felhozatalával, a hideg italaival (amikor persze nem fogy el a jég) és a színes zenei világával.
Fáradt vándor perceink után felültünk a Pema Udvar dombjára és belehallgattunk a kellemes Konyha koncertbe, amely remek aláfestő zene volt egy baráti beszélgetéshez. A frontember interakciója a közönséggel sajnos néha kudarcba fulladt, de összességében megteremtett egy alaphangulatot. Amelyre szükségünk is volt, hiszen a Konyha után kissé elektronikusabb vizekre eveztünk. Felpattantunk mindenki kedvenc tömegközlekedési eszközére, a csigabuszra és elindultunk Taliándörögd felé, a Lőtér x Közlekedési Múzeum színpadhoz, hogy meghallgassuk a Hundred Sinst. A koncert minden elvárásomat felülmúlta, a régi és új slágerek különböző mixei, a saját dalok, a Göngyhajú lánytól, a Kolibrin át, egészen a Bagiráig olyan fergeteges hangulatot teremtettek, hogy még a legkevésbé táncoslábúak is ugrálni kezdtek. Majd az est záróakkordjaként ismét csigabuszra szállva visszamentünk Kapolcsra, ahol még éppen elcsíptük a Bohemian Betyarsz végét. A fiúk ebben az esetben sem okoztak csalódást, a tőlük már megszokott szintet hozva kimuzsikálták a lelküket, amelynek eredményeképpen mi letáncoltuk a lábunkat.
2. nap
A második napunkat kérdés nélkül a Momentán Udvarnak dedikáltuk. A reggelünket társasjátékkal indítottuk, amelyet a Game Up Pupból hozták egyenes a Művészetek völgyéig. Több társasismereti játékot is kipróbáltunk, amelyet érthetően és türelmesen elmagyaráztak nekünk. Néhány végigjátszott óra után elmentünk ételt keresni. A fesztivál rengeteg kalóriában gazdag és tagadhatatlanul finom ételt kínált. Többek között ilyen volt a laska nevű krumplis kenyérlángos, amely mindenféle földi jóval volt megtöltve. Az utunk a Petőfi Udvarba vezetett, ahol a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) egyik dolgozója vezetésével részt vehettünk egy kerekasztal beszélgetésben, amelyet Pilvax brunchnak neveztek el. A társalgás fókuszkérdése a reformkor divatja és az öltözködés, mint önkifejezési forma régen és ma volt. A diskurzus zökkenőmentesítésére kaptunk segédanyagokat különböző 19.századi újságokból, amely segített aktivizálni a közönség legpasszívabb tagjait is.
A következő program, ami felkeltette az érdeklődésünket a Kultúrtérben megrendezett Pszicho Trash előadás volt. „Kraszkó Zita szerkesztő-műsorvezető a Sorbonne-on végzett filozófussal, a Balatoni Kör alapítójával, Kardos Gáborral és Bialkó László Gergő filozófus doktorandusszal, buddhista gondolkodóval beszélget félreértett pszichológiai fogalmak tündökléséről és bukásáról a filozófia tükrében.” Feltehetően a beszélgetés legfőbb célja nem a pszichológia, mint tudomány folyamatos kritizálása és megkérdőjelezése, hanem a kontextusából kiragadott nagyzoló fogalmak összeütköztetése a filozófiával lett volna. Ehelyett sokszor erősen köszörülte a nyelvét mindenki a pszichológián, a szó szoros értelmében filozofálás történt, de minden megkérdőjelezése és szidása után megoldás nem született. Hiszen, ha minden rossz, ami jelenleg zajlik, és egyértelmű, hogy ez a világ nem „a lehetséges világok legjobbika”, akkor a filozófiai mélységekkel nem bíró földi halandóknak lehetőség szerint alternatívákat kínálhatott volna a beszélgetés, hogy az önsegítő könyvek helyett, mihez nyúljanak, ha minden kiláltástalan(nak) tűnik. Továbbá Kardos Gábor magaslatait és mélységeit ember legyen a talpán, aki megérti, hiszen elég nehéz egy Pszicho Trash néven futó párbeszédben eligazodni, amennyiben ő szinte kivétel nélkül csak a fák erejéről és a globális felforrósodásról beszél, amely fontos, csak ebben az esetben nem feltétlenül releváns.
Majd visszaindult az eredeti helyünkre, és sikerült elcsípni az Éjjel-Nappal Momentán aznapi epizódját. A napunk fénypontja a Momentán udvarába érkező sztárvendéggel közös produkció volt. Kovács András Péter főszereplésével először a Főhős: KAP című előadást nézhettük meg. Az alapkoncepció szerint KAP-ot interjúvolták, és a humorista történeteire a társulat ráimprovizálhatott. Sok vicces és professzionális ember a színpadon, pedig mi más is eredményezhetne, mint parádés szórakozást. A könnyfakasztó nevetések mellett, szó esett mélyebb témákról is, mint az alkoholizmus, a gyermeknevelés, vagy a halál. Ezt követően, nem hagyhattuk ki az Improjam Kovács András Péterrel című produkciót sem, amelyben KAP-ot a szokásos stand-upos helyzetéből kimozdítva egy improvizáló színész szerepében láthattuk. A társulattal kiválóan együttműködve használta ki a helyzeteket, és szemlátomás fesztelenül feltalálta magát a kicsit más és új közegében. Persze néhány játéknál nem mindig értette a szabályokat, illetve volt rá példa, hogy egy jó poén oltárán feláldozta az improvizáció alapszabályát, miszerint minden ajánlatot el kell fogadni, de ez sem bizonyult zavarónak a gyorsröptű poénok között.
3. nap
A tegnapi naphoz hasonlóan, Game Up társasokkal indítottuk a mait is. Megérte a Momentán Udvarban maradni, hiszen részt vehettünk egy improvizációs workshopon, amelyet a társulat egyik tagja, Kiskovács Attila tartott. Ezeken a foglalkozásokon mindig tanultságos és felemelő megfigyelni, ahogy a feszengő tömeg szépen lassan felenged és kezdetét veheti az önfeledt játék. Attila számos csapatépítő és gátlásoldó játékkal készült, amelyből mindenki kivehette a részét. Ugyanakkor fontos kiemelnem, hogy ezek az alkalmak abban az esetben működnek zökkenőmentesen és fókuszáltan, amennyiben a különböző korcsoportok jobban el vannak különítve. Például a gyerekek még nem minden esetben érzik a valóság és az improvizáció közti különbséget, és éppen emiatt a bátor önként jelentkezők sok esetben feszengve álltak a rögtönzött színpad közepén.
Miután megnéztük az Éjjel-Nappal Momentán aznapi epizódját, elindultunk Vigánpetendre, egy Poket Kvízre, ahol az első helyezett egy könyvcsomagot nyerhetett. Az irodalmat tematizáló játék, a rövidsége (kb. 20 perc) ellenére izgalmas agytorna volt. Majd kényelmesen felkerekedtünk, hogy egy óra alatt bőven átérjünk a Csak egy kis terápia című előadásra, Taliándörögre, azonban hiányos tájékozódási képességeinknek és félreinformálásunknak hála, természetesen lekéstük az előadást.
A bánatunkat és az időt is gyorsan elütöttük a KenderKertben, ahol egy rövid beszélgetés után el is indultunk Lőtérre, az Analog Balaton koncertre, ahova a biztonság kedvéért már inkább gyalogoltunk. Nagyon nehéz elfogultság nélkül beszélnem a két tagból álló zenei formációról, hiszen sosem rejtettem véka alá, hogy a kedvenc magyar együttesem. Az elektronikus hangzás és a legmélyebb érzelmeket szavakká formáló szöveg, látszólag elég paradox, de mégis tökéletesen működik. A szöveg keserűségéből és az önmagunkba zuhanásból ránt ki minden alkalommal a savanykásan édes szöveg. Emellett az általános rajongásomon túl ez a koncert Aba, az egyik tag szempontjából is emlékezetes volt, hiszen elmesélte, hogy aznap reggel még a szívével kapcsolatos problémákkal kórházba ment, és ennek ellenére megtartotta a koncertet, ami külön becsülendő. Aba több ízben is reflektált, hogy milyen szerencsés helyzetben van és vagyunk, hogy „Nem döglött meg” és sikerült a mai fellépés. Amikor már levonultak a színpadról megszólalt a 6363-mal (Gege), Lusta Gerivel és a Mengyelejevvel közös új daluk, a Tönkretesszük a barbibabákat. A ritmikus dallam kiválóan levezette a szokásos és egyben legismertebb daluk a Könnyű által okozott könnyeket és szívfájdalmat.
4. nap
A napot ezúttal a Filmio Pajta udvarában indítottuk, ahol a változatosság kedvéért társasjátékoztunk, majd három órától átmentünk az Éjjel-Nappal Momentán aznapi epizódjára. Ezt követően visszatértünk az aznapi kiindulópontunkra, ahol a Képmás-Est: Színház és Pszichológia egy érdekes előadását láthattuk, amely az Újraéledő vonzalom vagy szerelem a boncasztalon? címet viselte. A produkció során Szám Kata, a Képmás magazin főszerkesztője beszélgetett egy párterapeutával, a foglalkozásáról, a kapcsolati dinamikákról és a mindenkit foglalkoztató kérdésről, hogy mikortól érdemes külsős segítséget kérni? Az improvizált szituációkban a Nézőművészeti Kft. két színésze illusztrálta az aktuális helyzetet, amely egy pár életében általános lehet. Annak ellenére, hogy a színészek játéka jól működött, és a szakember is kizárólag érdekes információkat közölt, egy számomra ismeretlen témában, mégsem tudott megával ragadni a produkció.
Elég hamar ismételten a Momentán Udvarban találtuk magunkat, ahol az aznap este vendége Zacher Gábor volt. Az első előadás, Zacher Gábor: Az alkohol világa és a második a Zacher Gábor: Gyógyszerfüggőség címet viselte. A produkció során a Főhős: KAP-al hasonló tematika működött, interjúvolták a doktorurat és a társulat különböző tagjai az elhangzott történetekre improvizáltak. Mindkét alkotás nagyon tanulságos, informatív és szórakoztató volt. Természetesen a főorvos szarkasztikus stílusa és kiváló humorérzéke, ezúttal is felcsillant, és egy-két tragikus történet élét elvette a közönség hangos kacaja. Az első előadásban szó esett Magyarország alkoholizmusáról, a fiatalkorúak italozásáról, a szeszesital vs. cigaretta marketingeléséről és elhangzott pár igen aggasztó történet, illetve statisztikai adat. A gyógyszerfüggőséggel kapcsolatban, pedig kivesézték, hogy annak ellenére, hogy milyen sokakat érint, mégis milyen keveset beszélünk róla, szó esett a gyógyszermarketingről és az ezzel járó parasztvakításról, továbbá ebben az esetben is hallhattunk megdöbbentő adatokat. Például számomra nagy meglepetés volt, hogy az országban a legtöbb ember hashajtó függő, illetve mekkora veszélyei lehetnek az ilyen és ehhez hasonló vény nélkül kapható készítményeknek.
Az esténket levezetésképpen egy 30Y koncerttel zártuk, amelyről tudjuk, hogy mindig jó, és ezúttal sem okozott csalódást. A régi, klasszikus dalok mellett, játszottak az új, X című albumukról is. Továbbá Beck Zoli Cseh Tamásos anekdotája előtt eljátszotta a Csönded vagyok feldolgozást. Tökéletes atmoszférát teremtettek, és remekül balanszíroztak az érzelmes, lírai és az ütemesebb, dühös dalok között, de mi mást is várhatnánk a 30Y-tól? A koncertet természetesen a Sötét van című dal foglalta keretbe, amelyet a közönség egyöntetűen torka szakadtából üvöltött.
5. nap
Az utolsó napunkat már körüllengte a fesztivál fáradtság, ezért minnyájunk otthonában, a mindig befogadó KenderKertben leltünk megnyugvást. Utolsó erőnket összegyújtva csigabuszra szálltunk és elindultunk a Lőtér felé, hogy megnézzük Cserihannát, akinek a munkásságára már régóta felfigyeltem, de élőben még sosem láttam. A fiatal előadónő lemezminőségű koncertet adott, sőt néhány alakításában felülmúlta a stúdióban felvett verziót. Színpadi jelenléte, szinte felborította a színpadot, egyszerre volt humoros, keserédes, és minden mondatával könnyedén lehetett azonosulni. Nem is csoda, hogy sokan még a napszúrást is megkockáztatva álltak a Lőtér fedetlen színpada előtt a tikkasztó hőségben.
Miután visszaértünk Kapolcsra a két utolsó koncertünk előtt még egyszer megpihentünk, majd elmentünk az Esti Kornél koncertre. A 30Y-hoz hasonlóan, feléjük is van egy általános közönségelvárás, és ezúttal sem okoztak csalódást. A dühös, rockos sorok ezalkalommal is nagyot ütöttek, és Bodor Áron lenyűgöző hangja átszakította a teret. Az újabb dalok, itt is remek elegyet képeztek a régiekkel, és összességében egy fantasztikus koncertet adtak, amelyet állításuk szerint ők is nagyon élveztek, mert több ízben hangsúlyozták, hogy „Ez életük legjobb koncertje.”
Őket követte az Elefánt, amely esetében nehezen találom a szavakat. Nem tudom, hogy pontosan mi zajlik a bandával, és lehet, hogy hibás összeállítás őket az Esti Kornél után rakni, akik szinte lángba borítják a közönséget, de ez a koncert sok sebből vérzett. Már a Budapest Parkos lemezbemutató kapcsán is észleltem hibákat a rendszerben, de ezek, ebben az esetben csak tovább erősödtek. Kezdve azzal, hogy Szendrői Csaba úgy állt fel a színpadra, hogy a közönség felé fordulva közölte, hogy olyan sokan írtak, hogy ma születésnapjuk van, hogy nincs idő mindenkit felköszönteni, meg amúgy is…Teljesen érthető, ha egy zenész kiég, de úgy gondolom nem túl fair a hallgatókkal, különösen a fiatalkorúakkal szemben, hogy úgy utasítja el, vagy veszi semmibe őket a stílusával, hogy azt még külső szemlélőként is személyes sértésnek venném. Továbbá a koncertet úgy énekelte végig, hogy a hangjából sütött, hogy nincs kedve hozzá. Az unott artikulációk, hamis hangokat eredményeztek, amelyek nemcsak rontottak az aktuális élményen, de az Elefánttal szembeni közönségelvárásokat porrá zúzták. A koncert középszerűnek mondható, és őszintén felmerült bennem a kérdés, hogy az Elefánttal, vagy Szendrői Csaba személyével van-e baj?
Összességében a 2024-es Művészetek Völgye egy színes élmény volt, amely nemcsak a zenés, improvizációs és irodalmi programjaival tette felejthetetlenné ezt az öt napot, hanem a megmásíthatatlan légkörével, amelyre minden évben boldog nosztalgiával gondolok vissza.
