Beszélgetés Molnár Gál Péter Coming out című könyvéről – Irodalmi tercett 2.
Egy értelmiségi kalandjai a szocializmusban. Azt hiszi, ki lehet cselezni a szerveket, a belügyet, a hatalmat…
Molnár Gál Péter Fotó: Szebeni András
Kelecsényi László: Újra együtt vagyunk, mi hárman, Aranyossi Katapán esztéta, Binder Zenóbia színikritikus és jómagam (néhanapján rosszmagam), hogy egy utószülött kötetről beszélgessünk. Akik nem először olvasnak minket, tudják, hogy nem pontozunk. Olvasunk, aztán beszélgetünk. Molnár Gál Péter Coming outja lesz terítéken. Úgy tudom, most, a karantén idején igen nagy nehézséget okozott a példányok beszerzése.
Aranyossi Katapán: Próbáltam a Kiadótól recenziós példányt szerezni. Ne tudjátok meg, milyen komplikált módon lehetett megoldani. Majdnem elvette a kedvem az olvasástól.
Binder Zenóbia: Nekem házhoz szállította a könyvesbolt, nem mondom, melyik, mert az admin még reklámnak minősíti.
KL Helyes. Foglalkozzunk a művel. Talán egy furcsa kérdéssel kezdeném. Mindhárman abban a korban vagyunk, hogy láthattuk őt színházi zsöllyében, vagy más privát helyszíneken. Előjön a kötetből a személyiség, MGP nagyon is jellegzetes alakja?
AK Nem tudom, kell-e, hogy előjöjjön? Nem elég a kötet, a szöveg?
KL Nahát, az irodalmi viták kellős közepén vagyunk. Érdekes-e az életrajz a mű megértéséhez? Ám úgy vélem, ezúttal a kettő egybevág. Az arany ember esetében mindegy, hogy volt-e Jókainak ’fiatal lány’ szerelmi élménye. Itt nem engedhetjük el az életrajzot.
BZ Annál is inkább, mert ott van még nekünk Luzsnyánszky…
KL Úgy van. De próbáljunk valami rendet tartani. Rátok bízom, mivel kezdjük. Szerelem? Politika? Szakma?
BZ Mielőtt igazából belemennénk ebbe a beszélgetésbe, áruljátok el, ti hogyan olvastátok ezt a könyvet? Nem arra gondolok, hogy milyen testhelyzetben, s a karanténos lakásotok melyik zugában, hanem hagyományosan, az elejétől a végéig, vagy össze-vissza, ide-oda lapozva, esetleg mindjárt a saját neveteket keresve a névmutatóban?
AK Nagy volt a kísértés, hogy előbb mindenhol beleolvassak, mert ez nem regény, hogy nem érthetjük a fordulatokat, ha nem az elején kezdjük.
KL Én is pörgettem, bele-belenyaltam, mint amikor egy gazdagon terített asztalról csipeget egy éhes vendég.
AK Stop! Magyarázd meg ezt a fogalmazást. Mire voltál éhes? Hiszen nagyjából tudni lehetett, mi van a „terítéken”, hogy miről fogsz itt olvasni.
KL Éppen azért. Szerintem MGP szellemétől nem idegen egy ilyesfajta befogadás.
BZ Én inkább a visszhangok figyelésétől igyekeztem távol tartani magam. Könnyedén el tudtam képzelni, miket írnak majd esküdt ellenségei, akik számosan vannak, a sértődöttek és a valóban sértettek, mert sérteni, olykor nagyon igazságtalanul, kitűnően tudott.
AK Ez igaz, de most mellékes. Még mindig nem a lényegről beszélgetünk. Engem például zavar, hogy nem tudtam eldönteni, tulajdonképpen mi a műfaja ennek a szövegtestnek?
KL Nem mindegy?
BZ A műfaj mindegy. Engem viszont bosszantott kicsit, hogy a jegyzetekből tudtam meg, van MGP-nek egy kéziratos Molnár Ferenc-monográfiája a hagyatékban. De szívesen olvastam volna, sokkal inkább, mint ezt a… nem is tudom, hogy mit.
KL Reménykedjünk, azt is előássa egy ügyes kiadó. Molnárról, akit mindenki szeret, főként színpadon, nincsen komoly szakirodalom. Biztos vagyok benne, hogy az egy nagyon fontos könyv lenne.
AK Ez is az, csak másképp. Ez végül is egy kalandregény. Egy magát függetlennek képzelő tojásfej, egy értelmiségi kalandjai a szocializmusban. Azt hiszi, ki lehet cselezni a szerveket, a belügyet, a hatalmat…
BZ A végén szinte már sajnáltam. Aztán mégis kételkedni kezdtem, nem lehetett ennyire naivnak lenni és maradni az átkosban.
KL Elérte a büntetés és a bűnhődés. Kiátkozta a szakma. Rengeteget írt, nagyon jól írt. Amikor egy Latinovitsról szóló kötetembe be akartam szerkeszteni – nem a jelentését, hanem egy találó méltatását a színészről – a kiadó nem volt hajlandó a kéziratomat megjelentetni.
BZ Van egy Spiró-idézet a könyvben: „ügynökként tisztességesebben bánt az egyes megfigyeltekkel, mint kritikusként”. Ez száz százalékig igaz, csak az a szépséghibája, milyen pozícióból írta. Mármint MGP.
AK Az egész könyv abból a pozícióból szólít meg, hogy amiként MGP a jelentettjeit mentegette, magyarázta, az ő ügynöki helyzetét mentegesse most az olvasók előtt. Post mortem.
KL Nekem egy másik idézet ugrik be. Bessenyei Ferencet hivatkozza egy újságíró, akit a könyv említ: „a Zolit sehol sem kellett besúgni, hiszen ő mindig, mindenhol olyan ’hangosan’ viselkedett, hogy csak az nem látta és tudta, aki nem akarta.”
BZ Ez egy csalafinta szerkezet, több ilyen pont van a könyvben, amikről néha nem tudni pontosan, hogy az emlékíró találta-e ki.
AK Nekem is van idézetem: „Vérbe mártott tollú, rosszindulatú ember.” Ez még 2004-es megjegyzés, Tábori Nóra szájából.
KL Ravasz kis könyv ez. A szerkezet terel. Arra számít, hogy aki megveszi, tudja, miről fog szólni, ismeri, vagy legalábbis valamennyit tud a szerző múltjáról, ügyködéséről, véleménye is van MGP-ről, jó vagy rossz, vagy nagyon rossz. A kötet elején csokorban kapjuk a visszhangot, aminek alapján még sárosabb lesz a szerzőről alkotható képünk. Aztán jönnek a jobbnál-jobb írásai. Nyilván sok félremagyarázás van a szövegeiben, a jelentéseitől függetlenül téves vagy vitatható emlékezés és elemzés. De van egy-két nagyon is időtálló, máig érvényes esszészerű színházi kritika. Ilyen például a két Hamlet-előadás beható elemzése. A pesti Madáché, Ádám Ottó rendezéséé és a berlini Besson-féle rendezés. Az előbbit alkalmam volt látni, és hosszú időtávból is azt kell mondjam, MGP 10-est lőtt a táblán.
AK Nekem ilyen, ennél frissebb röpdolgozat, amit Sándor Györgyről, a humoralistáról közöl. Azt hiszem, mindnyájan szerettük és szeretjük ezt a különc színi jelenséget, és MGP nagyon pontosan reflektál a személyiség átalakulására.
BZ Ezeket nem tudom, nem is akarom cáfolni. Igazatok lehet, én is egyetértőleg olvastam ezeket a portrészerű betéteket. Ám van egy röpdolgozat, illetve csak idézet Székely Gáborral kapcsolatban. MGP beidézi Sz. G. 1975-ös pártkongresszusi felszólalását, aztán ’szentfazéknak’ nyilvánítja az akkor még ifjú rendezőt. Ez egyértelműen a szálka meg a gerenda esete. És nem lehet egyszerűen napirendre térni afölött a pár mondat fölött, ami a legnagyobb felháborodást váltotta ki, amit a lelepleződéskor írt a lapjába, hogy „többet erről mondani nem fogok”.
KL Hücpe.
BZ Igen, pimasz. A legnagyobb mértékben az.
AK Mit vártatok? Hiszen egész kritikai tevékenysége, vagy minek nevezzem az írásait, erre épült. A pimaszságra.
KL A jelentéseiben viszont soha nem volt tenyérbe mászó. Mintha az egykori Martinovics Ignácot akarta volna utánozni, aki ugyancsak írogatott a császárnak titkos iratokat, aztán mi lett a vége?!
BZ Titkon persze gondolhatta, hogy ezzel a kammingautolással ledolgoz valamit, tisztára mossa a szennyesét.
…egész kritikai tevékenysége, vagy minek nevezzem az írásait, erre épült. A pimaszságra. Fotó: Fortepan
AK Ha ismerte, márpedig ismerte jól, a magyar világot, nem hihette komolyan, hogy ezzel bármit is alakít a róla kialakított képen. Aki utálta, utálni fogja eztán is. Aki kedvelte az írásait, most is meggyőző lesz számára.
KL Igen. De a felsorolásodból hiányzik valami: az ellenzők és a tárgyilagos elemzők sorából hiányzik az az olvasó, legyen az civil, vagy legyen színész, aki szerette őt.
BZ Szerintem nem pályázott erre az érzésre. Szinte csak magának írt.
AK Mégsem ilyen egyszerű ez. Vágyott ő azért valamiféle szellemi szeretetre, amikor nem a figurádat, az alakodat kedvelik, hanem a rejtett imágódat. Ez a legbensőségesebb értés, igazi író mindig erre vágyik.
BZ Fiúk, javaslom, ne lelkizzünk tovább. Magát a dolgot nézzük.
KL Ez is valami idézet.
BZ De nem tőle. Ez a könyv ugyanakkor egy jóféle értelmiségi pletykakönyv. Hirtelenében Fodor András vagy Karinthy Cini naplója jut eszembe. Lehet mazsolázni, lehet szórakozni, elmélázni az emlékezet maradandóságán és mulandóságán.
AK Engem a bőségesen adatolt névmutató vágott földhöz. Ki mindenki van benne, nem, mint jelentett, hanem csak mint szereplő, akiről írt.
KL Ez is igaz, de a lényeget tekintve mellékesnek tartom. Egy jó könyvkiadónak kutya kötelessége jól megszerkeszteni egy efféle kötetet, és ez így rendben is van. Színházi hasonlattal élve, azaz kérdezve: van itt mag, vagy csak héj az egész? Peer Gynt hagymahéja, ami a semmibe hullik, mert nincsen centruma.
AK Találni kéne kulcsmondatot vagy mondatokat. Kiírtam egyet: „A jóindulatú segítség rombolóbb a nyílt ellenség megerősítő személyiségépítésénél.” Gondoljatok bele, mit üzen ez a mondat. Életfilozófia van mögötte. Mintha saját magát, szellemi pozíciót leplezné le.
KL Találó. De ugyanígy tudott egy-egy mondatával agyagba döngölni színészeket, rendezőket.
BZ Csak éppen azzal nem, amit a legtöbben a szemére vetettek. Durván leegyszerűsítve, Latinovits azért lett öngyilkos, mert pár hónappal korábban MGP ledorongolta a Bozzi úr kritikájában…
KL Kezdjük ott, hogy nem is biztos, hogy öngyilkos lett.
BZ … csak annyit írt róla, a Színészkirályról, hogy „fellépése azonban elmarad a várakozástól”. Utána lehet nézni, másfél rossz mondat a Népszabadságban, 1976. március 3-án.
KL Igazad van, és az is igaz lehet, hogy emiatt még nem kellett volna a sínekhez menni. Ám ez a kritika, ezerszeres hatással éghetett bele a sokszor megalázott, lelki sebekkel élő magánlény szívébe. Az a pech, hogy egy nem túl érdekes darab, nem túl jó rendezésében párszor eljátszott szerepének visszhangja fölébe nőtt például annak, hogy MGP milyen dicshimnuszt zengett róla a Tóték 1967-es bemutatója után. Erre már senki sem emlékszik.
AK Külön könyvet is írt Latinovitsról, ami kétszer is megjelent, ha jól emlékszem, változtatás nélkül. De most szeretnélek visszaterelni benneteket, magunkat ehhez a könyvhöz. Egyáltalán, túl a címen, tényleg egy igazi coming outról van szó, mondjuk az ágostoni vagy a rousseau-i értelemben. Kapunk olyan őszinte szavakat, mondatokat tőle, mint elődeitől, a nevezett uraktól?
KL Ha már ennyire irodalmazunk, akkor szerintem ez csak a szerző ’maga mentsége’, hogy egy még ismeretlenebb úrra, Tótfalusi Kis Miklósra utaljak. Eddig is ismertük nemi identitását és a sokaknak meglepő hetero-házasságát, vártunk erre némi magyarázatot – nem kaptunk. Tudtuk luzsnyánszkyságát – nem magyarázza meg a miértjét. Akadtak ugyanis olyanok, akik nem is túl körmönfont védekezéssel kibújtak a belügy karmai közül, meglehet, nem szexuális téren zsarolódtak.
„…sérteni, olykor nagyon igazságtalanul, kitűnően tudott.”
BZ A kérdésre válaszolva: kaptunk is ajándékot, meg nem is. (Én is tudok idézgetni.) Jó, hogy olvasható, hogy nyilvános ez a szöveg, de színházi emberként én a Molnár-könyvére lennék inkább kíváncsi. Remélem, egyszer megkapjuk azt is.
KL Mindhárman szeretnénk olvasni, ebben biztos vagyok.
AK Mielőtt befejeznénk a beszélgetést, áruld el, mit jelent ez a fura cím, amit adtál? Toll nem ég porrá?
BZ Nekem van sejtésem, de nem akarom lelőni a poént.
KL Anagramma a szerzőnk nevére.
AK Vagy úgy. Hááát…
BZ Miért ne? Bulgakov kicsit másként mondta.
KL Kézirat nem ég el. Szerintem MGP-nek is tetszene.
AK Biztos vagy benne?
(Készült 2020. május 20-án, egy írószoba mélyén.)
Molnár Gál Péter: Coming out. Tények és Tanúk. Magvető Könyvkiadó, 2020., 400 oldal, 4999 Ft
