Molnár Ferenc: Liliom / Vígszínház
Kietlen világ, hasonló a jelenünkhöz. A Liliom szereplői színes képregényből toppannak a Vígszínház színpadára.
Hajduk Károly és Szilágyi Csenge Fotók: Dömölky Dániel
A két oldalról roppant falak határolta térben a méreteknek drámai az ereje. Bagossy Levente látványterve a meghatározhatatlanra és az ürességre épít. A szegényes berendezés, az asztalka, a parányi szék és a pad porszemeknek tűnnek, amelyeket bármikor elfújhat a sors szélvihara. Olykor diószemek, máskor drazsék öntik el az enyhén lejtős színpadot. Könnyű tehát (átvitt értelemben) megcsúszniuk a szereplőknek. Aztán ki tudja, lesz-e lehetőségük még egyszer talpra állni. Merthogy ez kietlen világ, hasonlóan a jelenünkhöz. Akárcsak ifj. Vidnyánszky Attila előző, a Pesti Színházban látható rendezéseiben, A félkegyelműben és a Kinek az ég alatt már senkije sincsen címűekben, itt is grandiózus falak közé szorult, távlatok nélküli életeket látunk.
Molnár Ferenc Liliom című drámájában folyton beúsznak a zenei motívumok valahonnan a távolból. Vagy a vurstli neszei hallatszanak, amelyeket a címszereplő hintáslegény hall a legélesebben. Az előadás élőzenéje felerősíti az írott szöveg instrukcióiban jelzetteket. Így a Mester Dávid szerezte, elégikusan fájdalmas muzsika a 20. század eleji Városliget atmoszféráját is megteremti a Vígszínházban.
Eszenyi Enikő és Hajduk Károly
A bumfordi és mozgékony Ficsúrhoz hasonló elrajzolt karikatúrákat felvonultató környezetben mesélődik el a két eltérő sorsú szerelmespár, Marika és Hugó, illetve Julika és Liliom története.
Orosz Ákos a piti bűnöző Ficsúr szerepében a romantika korából ismerős intrikus-csúszómászó. A visszataszító figurának nincsen múltja és jövője, a végtelenre nyúlt jelenben működik. A szotyolát köpködő kígyó ereje a hiperaktivitásában keresendő. Régen maga mögött hagyta már az édenkertet ez a képregénybe illő fickó, aki folyton izzadt testének a nyomát a szó szoros értelmében mindenen otthagyja. (Jelmez: Vecsei Kinga Réta.) Orosz már nemegyszer tapasztalt, mindent lebíró lendülete éppen azon a határon mozog, hogy ne legyen túl sok.
Marika és Hugó. Waskovics Andrea beszéli a legélethűbben Molnár Ferenc meglepő hangsúlyokkal és szokatlan szórendiséggel operáló színpadi nyelvét. Waskovicsnak az első jelenetben főleg az arca játszik, ahogy hangtalanul és humorral közvetíteni igyekszik a publikumnak Muskátné (Eszenyi Enikő) és Julika elmérgesedett vitáját. A faluról nemrégen felkerült cselédlány eleinte keményen ejtett „e” hangjai fokozatosan oldódnak fel, ahogy Marika asszimilálódik a városi környezethez. Párja, a potrohos Hugó, Zoltán Áron alakításában egy az egyben paródia. A zsidó származású fiatalembert úgy kell bekönyörögnie Marikának a bemutatkozása alkalmával, annyira félénk. Később érezni lehet, még a burleszket idéző csetlés-botlás mögött is, ahogy egyre magabiztosabb. Nagy találkozás a kettejüké, mert elérhetővé válik számukra a biztonságos polgári életmód.
Hajduk Károly és Orosz Ákos
Julika és Liliom nem akarnak, és nem tudnak illeszkedni a polgári lét gépezetébe. Máshogyan, bonyolultabban szeretnek. Mindvégig idegenek maradnak a környezetüknek, és ami izgalmas a szerelmükben: egymás számára is.
Szilágyi Csenge gyönyörűen búcsúztatja a halott Liliomot. Az eltitkolt érzelem látszólagos szenvtelenségétől tart ez a sűrű szituáció az elcsukló hangig. Már nehezen szólal meg, még éppen nem sír. Talán a karzaton is érezhető a lappangó, mély szerelem, amelyet Julika önmagának sem, vagy alig vall be. A szaggatott monológban az elhallgatott több a kimondottnál. Julika egyszer ragaszkodott valójában Liliomhoz, utána már emlékének él. Szilágyi remek momentuma arra épül, hogy ugyanolyan kemény és hajlíthatatlan az általa játszott lány, mint Závoczki Endre, azaz Liliom.
Liliom azért kihívás a másik nem képviselőinek, mert kiszámíthatatlan. Amikor más férfi kezet csókol, ő hirtelen a nő kézfejére csap. Ez a mozdulat nem fáj a másiknak, de meglepi és kíváncsivá teszi a továbbiakra. Csók helyett, legalábbis egy ideig, a hintáslegény kivár. Hajduk Károly szuggesztív színészetének egyik jellemzője a kihúzott tartással hol gyorsabban, hol komótosabban előredőlő gerinc, és az ezzel ellentétes, tehát felfelé irányuló karmozdulat. A vékony alak előbbre való a kellemes orgánumnál, ám a felsőtest föld felé tartó mozgása sohasem a megalázkodás jele. Annál inkább a kétségbeesésé és a segítségkérésé. Ilyen például, amikor a zaklatott, mert az örömhírt felfogni képtelen Liliom ráébred arra, hogy hamarosan apa lesz. De ez a jellemzője a játékának abban a kiváló jelenetben is, amikor a tizenhat évnyi tisztítótűz előtti ijedelmében a nézőtéren ülőkhöz rimánkodik egy szál cigarettáért.
Jelenet az előadásból
A Liliom szereplői színes képregényből toppannak a Vígszínház színpadára. Ficsúr játéka mindvégig a comics végtelenül áttetsző stílusához alkalmazkodik. Muskátné a színesből árnyaltan rajzolt manga figurává lesz. Mások azonban kifejezetten realista fogantatású, drámai karakterekké válnak (Liliom, Julika, Marika). Ifj. Vidnyánszky Attila kissé szertelen első rendezése a Vígszínház nagyszínpadán általában sikerrel lesz úrrá a saját maga keltette, jófajta káoszon, miközben komoly hangsúlyt fektet a külvárosi legenda miliőjének megteremtésére.
Bár a produkció szívesen időzik a hálásan látványos ötleteknél, néhol a burleszk hatások semlegesítik egymást. A rendőrségi razzia jelenetében sikerül megteremteni a kellő izgalmat, ám miután Berkovics felügyelő (Gados Béla) fenékbe billenti az egyik kollégáját, lőttek a feszültségnek. Máskor Muskátné hosszasan rugdalja az ajtót, míg az kitárul. Mindent összevetve lendületes ívű, a néző emlékezetében sokáig mocorgó színészi alakításokat hozó előadás született a Szent István körúton.
