Egy férfi két lánnyal

|

Molière–Brecht: Don Juan / Pesti Színház

Sganarelle, ha lehetősége nyílik rá, laza mozdulattal félmeztelenre vetkőzve önti magára a rozét, hogy közben gruppenszexet kezdeményezzen két lánnyal.

 

donhuan_ea_01_domolky_daniel_print_002

Hegedűs D. Géza, Kerekes József         Fotók: Dömölky Dániel

Molière drámájában Don Juan nem ismeri az erkölcsi határokat. Könyörtelen tudásszomja, türelmetlensége hajszolja passiója újabb és újabb állomása felé, és ehhez még társra, és különösen nőkre sincsen szüksége. Ezért tudja az utóbbiakat, és egyáltalán, a környezetét, bármikor könnyedén manipulálni. A titkot keresi, amely a zűrzavaros út legvégén könnyíthet valamit az ember lelkén. A csendet kutatja, amelyen túl már nincsenek szavak és konokul hallgat az ég. Molière változata a Don Juan témára a vígjáték színeit viselő, megrendítő tragédia.

Ezzel szemben Bertolt Brecht mítoszváltozata Don Juant gyávának, a külsejével és mindenekelőtt a nemesi származásával hódító szoknyapecérnek mutatja. A cinizmus nem rejt túl nagy mélységeket. Azonban hősünknek és szolgájának, Sganarelle-nek kapcsolata vibrálóan változatos, azonkívül a humor is vonzóvá teszi a német szerző drámáját. Molière minduntalan kereső, nyughatatlan emberét és Brecht kevély nemesét gyúrta egybe Kovács D. Dániel rendező és Bíró Bence dramaturg a Pesti Színházban.

donhuan_ea_01_domolky_daniel_print_022

Hegedűs D. Géza, Hajduk Károly, Bach Kata

Nagyszerű monológ vezet be minket az előadás világába. Hegedűs D. Géza Sganarelle szerepében a dohány jótékony hatását ecseteli, amely segíthet átvészelni az adóhatóság fenyegetését éppúgy, akár azoknak a sajnálatosan állandósult jelenlétét is, akik kiárusítják az országot. De nem a közállapotokról szól elsősorban a szituáció, hanem arról, hogy Don Juan szolgájának illene végre elmondania Guzmannak (Kerekes József), hogy gazdája miért is hagyta el a zárdából elcsábított Donna Elvirát (Bata Éva). Az előadás legátütőbb alakítását az a törekvés határozza meg, hogy Sganarelle folyamatosan időt akar nyerni, és kicsit meg szeretne állni, hogy megmagyarázza magának, mi miért is történik. A mindennapi, rutinszerű eseményeket nagy érzékenységgel alakítja lételméleti fejtegetésekké.

donhuan_ea_01_domolky_daniel_print_032

Fotó: Dömölky Dániel

A Don Juan színpadra állítójának számolnia kell azzal, hogy a szolga ugyanannyira hangsúlyos és komplex, akár az ura. A Pesti Színházban egyértelműen Sganarelle áll a középpontban. Hegedűs D. Géza szerepe szerint legalább annyira barát, mint szellemi társ, ugyanannyira szereti a nőket, valamint a bort is, de esetében bizonyos erkölcsi határok mozdíthatatlanok és áthághatatlanok. Ettől függetlenül a tapasztalás, a tudás megszerzése nála sem csak a filozófiára, hanem akár az orgiákra is vonatkoznak, hiszen ha lehetősége nyílik rá, laza mozdulattal félmeztelenre vetkőzve önti magára kannából a rozét, hogy közben gruppenszexet kezdeményezzen két lánnyal.

Hajduk Károly a címszerepben kevésbé összetett lélek, ő inkább a test, semmint az ész. Az előrehaladott tüdőbajban szenvedő lovag hálás színészi feladat, a felütésben azt látjuk, ahogyan az embriópózban fekszik egy ágyon, a későbbiekben pedig több alkalommal is összeesik.

Azonban a mindent kicsit más szemszögből mutató rendezői elképzeléssel Hajduk kevésbé jár jól. Erre a legjobb példa a találkozása Don Carlos-szal. Donna Elvira bosszúra szomjazó testvére és a mindenből kiábrándult Don Juan a rövid szituációban meglátják egymásban azt, hogy máshol, más körülmények között talán a legjobb barátok lehetnének. Ebben az előadásban ez nem a rokonlelkek kapcsolódását, hanem egy esetleges homoerotikus viszony lehetőségét hordozza, így hiába Varju Kálmán nagyszerű kabinetalakítása Don Carlos szerepében, a jelenet nem mutat túl saját magán.

donhuan_ea_01_domolky_daniel_print_058

Jelenet az előadásból

Kovács D. Dániel egyébiránt rafinált rendezése hol alárendeli érzelmileg a nézőt a cselekménynek, hol eltávolítja. Az előbbire jó példa, hogy a koldus Berthelot (Karácsonyi Zoltán), addig nem kap pénzt, amíg nem káromolja az istent, ám a kéregető makacsul kitart, bármennyire is kegyetlen vele a grand. Máskor, a Mátrix című film akrobatikusan gyors mozgás- és verekedéskultúráját használva ugrasztja egymásnak a házassági ígéreteken felbuzdult Charlotte (Bach Kata) és Mathurine (Puzsa Patrícia) kettősét, ezzel figyelmeztetve, hogy színházban vagyunk.

A Pesti Színházban tehetséges kétszer egy órát látunk, amely egy pillanatig sem unalmas, és ez egy klasszikus esetében manapság nem kis fegyvertény. Ám azzal, hogy az alkotók racionalizálni igyekeznek a mítoszt, és ebből következően a címszereplő súlyos betegségével magyarázzák a tabukat sértő tetteket, jóval egyszerűbbé válik az egyén és a világ közötti konfliktus. Ezért nagy kár, hiszen ha tudott vagy legalábbis sejthető a végső számadás időpontja, enyhébb megítélés alá esnek Don Juan tettei, ahogy szembenézése a közelgő halálával is.

Mentés

Mentés

CÍMKÉK: