Miskin herceg / Katona József Színház, Sufni
Ternyák Zoltán, Bertók Lajos, Fekete Ernő, Nagyhegyesi Zoltán, Krisztik Csaba, Czukor Balázs. A teljesség igénye nélkül készült felsorolásban szereplő színészeknek megadatott a lehetőség, hogy eljátszhatták Miskin herceget.
Az 1868-as első megjelenésekor, Oroszországban komoly csalódást keltett ez a Dosztojevszkij-regény. Mind a közönség, mind a kritika a Bűn és bűnhődés után egészen mást, de az esetlenségeivel együtt is, nem az eszményi embert várta a szerzőtől. Nálunk Makai Imre fordításában A félkegyelmű címen kanonizálódott mű a huszadik század második felében lett népszerű, ezért egyre többször írták színpadra a történetet.
Most a Katona József Színház Sufnijában Takátsy Péter a regényből készült monodrámája Ascher Tamás konzultánsi segítségével gondolta tovább a történetet. Ott kezdődik az előadás, ahol a könyvnek vége lett. Nyolc év telt el a tragikus események óta, amelyek hősünk testi és lelki összeomlásához vezettek. A világirodalom legszebb lelkű hercege így újra Schneider doktor úr svájci szanatóriumának a lakója.
Miskin fő törekvése a rend megteremtésére irányul. A sötétülő tudat homályos szegleteiben néha feltűnik egy-egy emléktöredék foszlánya. A vonat, kezdi a székén kuporogva hercegünk. Ám a következő pillanatban összekeverednek a gondolatai és majd egy percen keresztül keresi az elmondani kívánt történetszelet halovány emlékét és a hozzáillő szavakat. Zavarában gyorsan repdeső pillantásokkal a plafon repedéseit bámulja kitartóan. Terápia gyanánt a földön félkör alakban elhelyezett A/4-es papírokon az össze-vissza javított és húzgált mondatok adnak még fogódzót az elbeszéléshez. Az igény tehát adott az áttekinthetőségre, a bensőben azonban a káosz uralkodik. Jellegzetesen papírvilág ez már, hiszen a beteg tudatában a külvilág megszűnőben és eltűnőben van. Vélhetően amint Miskin teljesen érzéketlen lesz, újra kiengedik az intézetből.
A történetek felidézése nem mentes a problémáktól, de az arcok és gesztusaik, úgy tűnik, hogy beleégtek a mesélő tudatába. A megjelenített figurák közül a Miskinért versengő hölgyeket, tehát Nasztaszja Filippovnát, a bűntelen kurvát és a jobb sorsra érdemes Aglaja Ivanovnát nem sikerült sokrétűen megragadni, ám annál izgalmasabbak a férfiak.
Ivolgin tábornoknak a leghumorosabb perceket köszönhetjük. A még ültében is erősen gerincferdüléses felsőtest arról tanúskodik, hogy ez a megrögzött hazudozó soha senkinek nem néz egyenesen a szemébe. Zavarja a szivarjának a füstje a vele szemben ülő hölgyeket a kupéban, ezért kivágja egyikőjük kutyáját a vonat kocsijának ablakán.
Az ősöreg Jepancsin tábornok vélhetően fénykorában sem lehetett saját generációja jelesül intellektuális képviselője. Valahonnan mélyről, nagyon nehezen törnek elő lassúdad mondatai, így megfejthetetlen, hogy vajon a dikciója vagy a mentális folyamatai a körülményesebbek. Jó néhány másodperc eltelik, amíg a jobb kezének mutatóujjával eljut addig, hogy megvakarja az orrát, máskor meg a beszéd közben egyszerűen elalszik. Aztán meg mintha mi sem történt volna, folytatja nehézkes és széteső mondandóját.
Kiválóan felépített figura a hirtelen haragú Rogozsin. Nem elhanyagolható segítséget jelent a szerepformálásban a világításért felelős Balázs Krisztián munkája. A végig rögzített fénnyel úgy tud játszani a színész, hogy Rogozsin arca jobbára nyugtalanítóan árnyékban marad. Ám a szinte vésővel metszett vonások ettől még fenyegetőbben merednek a közönségre, így a kezdetektől érezzük, hogy ez az ember, ha a kétségbeesetten görcsös birtoklási vágya úgy hozza, akár gyilkosságra is képes.
Takátsy Péter folyton másképpen kifejező tekintete, máshol a vékonnyá változott ajka, esetleg a ráncokba szaladó homloka képes magabiztosan egyik szerepből a másikba vezetni a publikumot.
Mivel a monodráma az alapszöveg egyes jeleneteiből a jól körülírható típusokat emeli ki, de a sztori összefüggéseivel nem foglalkozik, nem árt, ha a leendő néző tisztában van, legalábbis nagy vonalakban, a prózai mű cselekményével. Takátsy Pétert nem a címszereplő ambivalens tulajdonságai, vagyis az egyszerre krisztusi és Don Quijote-i karaktere érdekli, és nem is az a szerelmi négyszög, amelynek Miskin helyezhető el a középpontjában. Az előadás a mindenféle érdek nélküli jó ember történetének a szomorú végét mutatja meg, amely után már nincsen tovább, hiába is szeretnénk hinni abban a nézőtéren ülve, hogy az emberiséget egyszer valóban a szépség válthatja meg.
Dosztojevszkij A félkegyelmű című műve alapján