Mihail Bulgakov: Bíborsziget / Pesti Színház
Előre lehetett borítékolni, hogy Mihail Bulgakov 1927-ben született, erősen rendszerkritikus színpadi művét betiltja a Szovjetunió. Bulgakov darabjának valódi sorsa így fonódik össze a darabbéli darab sorsával.
Fotók: Dömölky Dániel
„A viharairól és háborgásairól Csendesnek elnevezett óceánban, a 45. szélességi fokon volt egy hatalmas lakatlan sziget, amelyet kedves rokon törzsek laktak – vörös etiópok, fehér és meghatározhatatlan színű szerecsenek, akiket a tengerészek, ki tudja, miért, dörzsölteknek neveztek…“
Verne Gyula (nem az, egy másik), alias Jules Verne polgártárs ír egy darabot, csak kicsit késik vele. A fő(főfő) cenzor szabadságra megy, így a társulatnak mindössze egyetlen próbára marad ideje a hivatalos bemutató előtt. Már ha a főfő egyáltalán engedélyezi a bemutatót. Azaz, ha sikerül őt hülyére venni. Merthogy az inkriminált mű alapjaiban kérdőjelezi meg az aktuális rendszert s vele a fennálló hatalmat. És akkor ezzel még nem mondtunk sokat… A darabbéli darab sorsa így fonódik össze Bulgakov darabjának valódi sorsával. Előre lehetett borítékolni ugyanis, hogy Mihail Bulgakov 1927-ben született, erősen rendszerkritikus színpadi művét betiltja a Szovjetunió. A pimaszsága, amellyel a rendszert kritizálta, vakmerő tudatossággal hívta ki a sorsot.
A betiltás bele volt kódolva a szövegbe.
A Pesti Színház nagy elánnal vetette bele magát a kultikus író színpadi világába, ám a produkció mindössze emlékét őrzi egy valahai lázadó szövegnek. Épp a bulgakovi lényeg, a pimaszság átszellemült vakmerősége hiányzik az előadásból. Nem Bulgakov szövegének a pimaszsága, hanem magának az írónak a pimaszsága. A lázadó alkotói karakter. Az attitűd, amellyel minden látszólagos veszélyérzet nélkül permanensen ostorozta a létező rendszer igazságtalanságait, provokálta a fennálló hatalmat.
Hegyi Barbara és Kern András
Így lesz az előadásból a politika világától kellő távolságba húzódó atelier-darab, amelyet a Rejtő Jenő emlőin nevelkedett magyar közönség joggal sorol be a velőtrázó nyelvi humor aránylag jól sikerült színpadi megnyilvánulásai közé. A szövegkönyvet Elbert János fordítása alapján Vecsei H. Miklós valamint a társulat írta, s az a fajta, jószerivel kifinomult humor, amelyet Bulgakov szövege alapján létrehoztak, átszövi az előadás minden mozzanatát. A színpadon burjánzó szövegektől kezdve egészen a színlapig. (Benszülöttek: Rábaközi Gergő. Kutya: Hédi és Gina. És ehhez hasonlók.) Az előadásnak a nyelvi találékonyságon és néhány, alkalmankénti színészi villanáson túl nem igazán van más erőssége. Hacsak nem az, hogy maga a színpadi mű nem más, mint egy kisebb tömeget fölvonultató szuperprodukció, egészen addig, hogy a népes színészgárdán, a számos zenészen, Márkos Albert zeneszerzőn és Gadus Erika színházi dizájneren túl Hegedűs D. Géza körültekintő rendezése még verekedés-koreográfust is alkalmazott.
A villanásokról annyit, hogy Kern András Gennagyij Pamfilovicsról Ganyadij Szenyovicsra átkeresztelt, röviden Szenya nevezetű színidirektora hoz be egyfajta kortalan ájert a mindenkori színház méltatlan szerepbe kényszerült színidirektoráról, aki nem csupán beosztásának, de karakterének megfelelően is Szenya, miközben ugyanezen karakter nyomorúságos mivoltának végtelen humorát is megcsillantja. A darabbéli darab angol lordjának szerepében már nem brillírozik ennyire. Ahogy a többiek sem.
Nem igazán tudják eljátszani, hogy valamit nem tudnak eljátszani.
Márpedig ez lenne a történet legfőbb humorforrása. Mármint a nyelvi humoron túl. A keretjáték figuráinak van módjuk inkább odatenni magukat. Fesztbaum Béla önképzavaros, mindamellett felelőssége teljes tudatában tetszelgő cenzorának, Hegyi Barbara parádésan rusnya színházi kosztümöket fölvonultató primadonnájának, Orosz Ákos színpadi szerzőjének, aki egy sajnálatos lerészegedés következtében Luka-Kuki szerepébe kénytelen beugrani és teljesen hasonul vele. A kavarás, ami a zajos Csendes óceán egy eldugott szigetén megy, amúgy is kimeríti az öttől húsz évig terjedő politikai machinációk fogalmát. Mindenki lenyom mindenkit, a kisebbségben lévő fehér és egyéb színű szerecsenek a sziget összes többi lakóját, egészen addig, míg az a bizonyos hajó meg nem érkezik Európából. Akkor meg tudjuk, mi történik. És ehhez még énekelnek is.
Jelenet az előadásból
Borbiczki Ferenc bennszülött királya az újmagyar keresztségben a IV. Megráncs nevet kapta. Különös ismertetőjele, hogy nem hajaz senkire. Se másra, se másik Megráncsra. Ő az a fehér szerecsen, akit hiába mosdatnak, nem lesz fehérebb. Kegyelmet nem ismerő hatalom- és pénzéhségénél már csak bárgyú idiotizmusa az irritálóbb, amellyel bennszülöttjeit vezeti. Nagyjából ennyit tudunk meg róla. Továbbá azt, hogy népével együtt csúnyán bezáródott a saját világába.
