Tracy Letts: Mary Page Marlowe / Centrál Színház
A lineáris időrendet megbontó előadás szúrópróbaként kiragad villanásokat az életút hét évtizedéből, hogy kíméletlen mikroszkóppal nagyítsa fel a fordulópontokat.
Akár a mókus és az erdőtűz, mondja a címszereplő önmaga és a fia kettőséről. Azonban a nagyon is emberi játszmában bizonytalanok a szerepek. Nem tudni, hogy melyik fél veszélyezteti a másikat, és ki kénytelen folytonosan változtatni a helyét a hajszában, hogy aztán végérvényesen egérutat nyerjen a semmibe. Az anyának nem lesz többé nyugalma, a tékozló fiú hallgatása összemossa az evilágit a túlvilágival.
Nem voltam jó anya, de jó volt anyának lenni, mondja a halálos ágyán Mary. Először egy étteremben látjuk az asszonyt. A frissen elvált nő a gyerekeivel egyezkedik a közös jövőjükről. Egy darab idő múltán Mary szavai nemegyszer a kényszerű helyesbítéséi: az asszony azt sugallná, hogy az apával közösen hozták a döntéseket, ám az elszólásai leleplezik őt. A döntő szó valójában minden esetben a valamikori férjé volt. A néző gyenge és befolyásolható nőnek gondolja főhősnőt.
A Centrál Színház Mary Page Marlowe című előadásában a címszereplőt öten alakítják. A Nő különböző életszakaszaihoz más és más színésznő dukál. Hőnig Emma, Gombó Viola Lotti, Földes Eszter, Martinovics Dorina, Básti Juli. Puskás Tamás az amerikai Tracy Letts 2016-ban írt színdarabjából készült rendezése egy életet vesz górcső alá. A lineáris időrendet megbontó előadás szúrópróbaként kiragad villanásokat az életút hét évtizedéből, hogy kíméletlen mikroszkóppal nagyítsa fel a fordulópontokat.
Básti Juli, Scherer Péter
Básti Juli bölcs humorral adja az életút befejező szakaszához érkezőt. Básti mindenekelőtt vonzó nő. Mary-je a drámában is megvillantja a humort, a közelgő elmúlásban látszik az önmagával, a sorsával megbékélt ember. A kórházban az ötgyermekes Nővérrel (Borbás Gabi) közös jelenetéből világos, hogy a végső pillanatban mindannyian egyenlők vagyunk, de nem mindegy az, hogy kivel mi történik előtte. Ám ennek belátásáig el kell jutni.
Ezért Martinovics Dorina a főszereplője az előadásnak. Martinovics a legizgalmasabb a Nő arcai közül, mert sok minden van az általa alakított Mary háta mögött, ám az életút végpontja még beláthatatlan. Martinovics nem tudott ennyire összetetten drámai lenni a szigorúbb repertoárral rendelkező Radnóti Színházban, mint most a Centrálban. A jól megtanult eddig megelőzte az ösztönöket, ám itt változik a sorrend: az irracionális harmonizál a színészi technikával.
Martinovics Dorina, Schmied Zoltán
Martinovics játéka Mary Page Marlowe-ként az élet delelőjére ért ember döntési helyzeteit járja körül. Az ábrázolt lelki gyűrődések a nőé, akit arra neveltek, hogy ne legyen gond vele és feltehetőleg a legtöbb vele szemben támasztott elvárásnak igyekezzék megfelelni. Mary már gyerekként megdézsmálta az alkoholért a családi bárszekrényt. Martinovics drámai szkeccseinek megkapó iránya a lelki meztelenségbe, a visszatérő (ön)lelepleződésekbe tart. A mindinkább megtépázott test fokozatosan, jelenetről-jelenetre veszti el az ellenőrzést saját maga felett.
Mary a hullarészegen elkövetett közúti balesete után törleszteni szeretne, leginkább saját magának, hiszen tudja, hogy most bűnhődnie kell. Karja, feje véres horzsolásokkal teli, kész csoda, hogy megúszta a balesetet. Egyenesen áll akár a cövek, hiszen a testén az egyéb sebeket a ruha megbízhatóan takarja. Mary itt már kiáll magáért. Nem azért erős egyéniség, mert üvöltve, magából kivetkőzve kéri ki magának a második férj, Ray (Schmied Zoltán) igazságtalannak érzett beavatkozását az életébe, hanem mert van ereje halkulni, érzékeltetni a beszédes csendet, ez utóbbival veszi át az irányítást és érik önálló személyiséggé.
Martinovics Dorina, Ágoston Katalin
Egy másik jelenetben Mary küzdelmét kísérhetjük a függőségével. Az asszony a viszkis üvegen keresztül látja a világot. Mary mindent elkövet, hogy józannak tűnjék. Nem átlagos részegség ez, mert nem örömtelien mámoros, inkább az utolsó, kétségbeesett kísérlet környezete legalább részleges uralására az összeomlás előtt. Egyre hektikusabb mozdulatokkal jut el a konyhaszekrénytől az asztalig és vissza. Ez a néhány lépés már hosszú és megerőltető számára. Mary még konstatálja, hogy lánya, Wendy (Ágoston Katalin) mennyire életrevaló, nagyszerű emberré vált. Még eljut a tudatáig, hogy volt férje soha semmilyen körülmények között meg nem ütné a fiukat. A szörnyű hír után nem esik, nem zuhan, nem dől, hanem rongybabaként hull a konyha padlójára.
Bagossy Levente forgószínpadra szerelt, precízen kidolgozott szobabelsőinek közös jellemzője az otthonosság aprólékossága. Az itt élőknek, még ha csak szeretőkként találkoznak is egy lopott órára, nem kell nélkülözniük a komfortot. Hasonlóan részletes kidolgozottságúak a ruhák. Az Amerikai Egyesült Államokban játszódó történetben a Kárpáti Enikő tervezte korhű öltözetek az 1940-es évek második felétől a 21. század második évtizedéig tartó korszakot mutatják.
Fotók: Horváth Judit
A kéz, mely a bölcsőt ringatja, az egész világot igazgatja, tartja a mondás. Puskás Tamás rendezése stációdráma egy nőre. A Mary Page Marlowe nem magyarázza túl a szituációkat, inkább felvillant, hogy a publikum a maga tapasztalataival egészítse ki a látottakat. A Centrál Színház kifejezetten szép kiállítású, inkább elgondolkodtató, semmint gondűző produkciója megtalálja a rendkívülit, ritkábban a humort az életútban, amely bármelyikünké lehetne.
