Mary Chase: Barátom, Harvey – Vígszínház
Rudolf Péter a hátán viszi a mostani előadást, hiszen végig érezni a férfi félelmét a magánytól. Az újlipótvárosi teátrum idei utolsó bemutatója nem akar több lenni annál, mint ami. Első randevús darab és gondűző móka.
Fotók: Dömölky Dániel
Előbb a kalap repül a polgári jólétről tanúskodó nappali padlójára. Némi tamáskodás és rövid huzavona után ketten lépnek a színre. Az összeszokott duó nézeteltérései és civódásai is az összetartozás jegyében zajlanak. Harvey vagány és rámenős fickó. Mindenkor lehet rá számítani. Ha megígér valamit, azt be is tartja az igaz barát. Harvey szereti a jó szivarokat, de ha lehetséges lenne, még a fejét is elveszítené. Így a speciális kalapját, amelyen két lyuk látható, hagyja el nemegyszer.
Harvey-val, Elwood P. Dowd legjobb barátjával két baj van. Az egyik nagyobb a másiknál, és idővel a problémák még nagyobbak lesznek. Először is egy nyúlról beszélünk, ráadásul a tapsifüles láthatatlan. Az amerikai Mary Chase 1944-ben írt, Pulitzer-díjas, eredetileg három felvonásos vígjátékában a féltő rokonok és ismerősök Elwood esetleges kórházi kezelésétől sem riadnak vissza, hogy a jómódú, középkorú férfi megszabadulhasson a barátjától. Azonban Elwoodnak esze agában sincsen elszakadni Harvey-tól.
Valló Péter a fenti darabból készült, Kovács Krisztina dramaturg által kétrészesre alakított rendezésében Harvey a nemrég mozdulatlan vízfelszínű tóba hajított kőként ver mind nagyobb hullámokat. A víz partot nyaldosó fodrai többeket elérnek. Ennek köszönhetően néhányan ráébrednek saját, jól bejáratott magányukra.
Az előadás azoknak a színészeknek kínál jól játszható szerepíveket, akiknél a humor mögött megjelenik az életük drámája.
Elwood P. Dowd alakítójaként Rudolf Péter a megtestesült ártatlanság. Rudolf poénjai a faarc és a csecsemő naivitásának kombinálása miatt ülnek annyira. Elwood a burleszk esendő hagyományaihoz igazodva annyira tiszta, hogy nem lehet ártani neki. Ha (átvitt értelemben) elgáncsolják, sérülés és zúzódás nélkül áll fel, ha rosszat akarnak neki, fel sem veszi, és végül bebizonyosodik az igaza. Mindehhez nem kell más, mint a barát, a két méter nyolc centisre nőtt nyúl. A színész játékának erőssége, hogy végig fenn tudja tartani a kétértelműséget a házibarát létezését illetően.
A családból Veta Simmons, az unokahúg áll a legközelebb Elwoodhoz. Balázsovits Edit eleinte imponáló magabiztossággal mondja be a csattanókat. Az asszony nem hisz Harvey létezésében, nem tartja többnek bolondériánál nagybátyja állítólagos barátját. A későbbiekben változik a helyzet. A poénok elmaradnak, az addigi megkérdőjelezhetetlen kétségessé válik. Veta kénytelen bevallani magának, hogy élete legalább annyira hámozott lufi, mint Elwoodé a nyúlhaver nélkül.
Orosz Ákos Wilson ápoló szerepében néha betegebbnek látszik a kezelésre szorultaknál. Rajtaütni, bekeríteni, elfoglalni. A pszichiátriai osztály dolgozója nemegyszer a kórházi ágyat maga előtt tolva, a háborús offenzíva narratíváját működtetve indul rohamra. Wilson csatát nyerhet, háborút sohasem, hiszen eldönthetetlen, hogy a betegért vagy a beteg ellen indítja meg aktuális invázióját. Orosz lendületes színészete idővel láttatni engedi a pikareszk mögött az ápoló szeretetvágyát, hiszen Wilson láthatólag sokat adna azért, hogy az övé legyen Mae (Koós Boglárka).
Az 1963-as magyar ősbemutatón Páger Antal játszotta Várkonyi Zoltán rendezésében Elwood P. Dowd szerepét a Vígszínházban. A későbbiekben a fővárosban és a vidéken többször játszották Mary Chase darabját. Szoboszlay Sándor, Mikó István és Koltai Róbert is alakította a főszerepet. Rudolf Péter a hátán viszi a mostani előadást, hiszen végig érezni a férfi félelmét a magánytól. Az újlipótvárosi teátrum idei utolsó bemutatója nem akar több lenni annál, mint ami. Első randevús darab és gondűző móka a Barátom, Harvey.
