Marxtőkéje a Nemzeti Színházban
Ritkán fordul elő, hogy egy előadás már a premier előtt viták kereszttüzébe kerül.
fotó: Eöri Szabó Zsolt
A Nemzeti Színház új bemutatója, a Marxtőkéje nemcsak a várakozásokat, hanem az előzetes ítéleteket is felülírta: bátor, gondolkodásra hívó előadás született, amely egy máig ható eszmerendszer alapjait vizsgálja. A bemutató előtt petíciók, feltételezések és szenvedélyes reakciók kísérték a produkciót – olyan vélemények is, amelyek a próbafolyamat előtt megszülettek. Az előadás azonban világossá tette: a Marxtőkéje nem propagál, hanem kérdez. Nem állít, hanem szembesít.
Vidnyánszky Attila rendezése mögött személyes és régóta érlelődő kérdés áll: miként lehetséges, hogy egy 19. századi gondolatvilág ma is ilyen erővel hat? A rendezőt már egyetemi évei óta foglalkoztatja az a szellemi örökség, amely – saját megfogalmazása szerint – „drámai, sokszor gyűlölködő szövegeken” keresztül formálta a történelmet. A Marxtőkéje előadás ezt a kérdést viszi színpadra. Nem elméleti síkon, hanem drámai formában: különleges „tetemrehívás” keretében, amely a bírósági tárgyalás szerkezetét idézi. A vádlott maga az eszme. A szereplők – vádló, védő, tanúk – a saját igazukat képviselik, miközben a néző nem kész válaszokat, hanem egymásnak feszülő gondolatokat kap.
Az eszméknek következményei vannak. A produkció nem kerüli meg a történelmi következményeket sem: azt a kérdést teszi fel, miként válhatott egy gondolatrendszer a 20. század meghatározó, sokszor tragikus eseményeinek egyik forrásává. A színpadi világ különleges rétegeként az alkotók János evangéliumának részleteit is beemelik az előadásba. Ez a nézőpont nem ítélkezik, hanem távlatot nyit: lehetőséget ad arra, hogy egy sokat vitatott szellemi hagyományt egy másik, mélyebb értékrend felől is szemléljünk.
Rátóti Zoltán, Varga Klári
A Marxtőkéje közös gondolkodás eredménye. A próbafolyamatban a színészek aktív résztvevői voltak annak a szellemi munkának, amely nemcsak szerepeket, hanem kérdéseket is formált. Külön hangsúlyt kap a fiatal generáció jelenléte: az előadás reflektál arra is, hogy a mai ideológiai viták egyik legfontosabb terepe a fiatalok gondolkodása. A bemutató nem csupán egy új előadás premierje, hanem fontos művészi gesztus: annak kimondása, hogy a színház feladata nem az, hogy hallgasson, hanem az, hogy kérdezzen – akkor is, ha ezek a kérdések kényelmetlenek. A produkciót övező viták ezt igazolták vissza. A színház – ha valóban élő – képes megszólítani, provokálni és párbeszédet teremteni. A Nemzeti Színház Marxtőkéje című bemutatója nem lezár egy vitát, hanem megnyit egyet: közös gondolkodásra hív arról, honnan jövünk – és merre tartunk.
Az előadás legközelebb április 18-án látható a Nemzeti Színházban, a 13. Madách Nemzetközi Találkozó keretében. Jegyek:
https://nemzetiszinhaz.jegy.hu/program/marxtokeje-187813/1404254
