Lábán Katalin: Mariella Mehr élete / RS9 Színház
2025-ben immáron hetedik alkalommal rendezték meg a Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivált.
Rácz Magdi fotó: RS9 Színház
A május 7. és 11. között zajló eseménysorozat nemzetközi (olasz, ír, román és magyar) nyelvű független színházi előadásokat vonultatott fel. A fesztivál mottója idén a „túlélők” volt, és az előadásokon keresztül reflektáltak a romaság múltbéli, illetve aktuális helyzetére.
A rendezvény utolsó napján volt lehetőségem megnézni az RS9 Színház produkcióját, a Mariella Mehr életét, amit ezúttal az Eötvös10-ben mutattak be. Az alkotás egy Svájcban élő, jenis nő életén keresztül igyekezett ábrázolni az elnyomott kisebbség tragikus sorsát. „A cigány nép harmadik legnagyobb európai kisebbségeként tartják számon a jeniseket, akik a biológiai népirtás áldozataivá váltak, mely 1926-ban vette kezdetét es csak 1975-ben ért véget Svájcban.”[1]
A Rácz Magdi által megformált Mariella Mehr annyi tragédiát és megrázkódtatást cipelt a batyujában, amely akár száz másik embernek is elég lett volna. A one woman show főszereplőjének hányatott sorsát egészen a születésétől, az élőholt állapotáig kísérhettük végig. Lehet engem a közönség legérzéketlenebb tagjának vádjával illetni, de az előadást egy „trauma dumpingnak”, azaz traumák egymásra halmozásának tartottam. Mehr sorsa annyira borzasztó volt, hogy amikor azt éreztem, hogy innen már nincsen lejjebb, egy újabb gyomorba vágással még inkább lehúztak.
Miután pedig több, mint egy óra után, a rendezői szándékkal szemben, még mindig a reménytelenség és a rezignáltság jellemezte a produkciót, képtelen voltam már részvétet nyilvánítani. Ehhez az is hozzájárult, hogy számomra Rácz Magdi nem játszotta hitelesen Mariella Mehrt. Az előadóművész által megformált karaktert az elején szántam, majd pusztán csak elhatárolódtam tőle, miközben Mariella, a való életben, minden szörnyűség ellenére felállt a padlóról, előadásokat tartott, írt, alkotott és élt. Magdi sokszor, feltehetően nem szándékosan, ki- és belépett a szerepéből, civil maradt a színpadon, és nem minden esetben teremtette meg azokat az érzelmeket, amelyek előrelendítették volna az előadást.
A produkció Mariella Mehr Kőkorszak és Üzenetek a számkivetésből című művének alapján készült. Lábán Katalin, rendező és a szöveg átformálója saját bevallása szerint Mehr teljes életművéből inspirálódott, majd ezt a „szövegtsunamit” gyúrta egy egésszé. Annak ellenére, hogy nem követték le a Kőkorszak teljes cselekményvonalát, mégis a szöveg lírai maradt. Emellett a szerepek sem tisztázódtak le kellően, hiszen Mehr magára három néven is hivatkozott, számomra sokszor összefolyt, hogy hol kezdődik és hol ér véget a karakter. A statikus játékmód miatt, pedig kizárólag a szavakra hagyatkozhattunk, hiszen a játék alapján nem tudtam különbséget tenni a meghasonult 1/3 ének között.
Az előadás minimalista díszletet használt, az üres színpad közepén csupán egy fa asztalka és egy szék volt látható. A mű elején a fekete hosszú ruhát viselő, életet gyászoló színésznő egy bőröndöt tett az asztalra, amelyből különböző tárgyakat vett ki, majd a későbbiekben játszott velük. Egyes eszközök kreatív felhasználása szépen alátámasztotta vagy kísérte a szavakat, néha azonban feleslegesnek tartottam megmutatni a tárgyat, amelyről éppen szó volt.
Összességében az előadás a hiányosságai ellenére is jó érzéssel töltött el az RS9 Színház kezdeményezése, amelyben egy társadalmilag alulreprezentált csoportot ismerhettünk meg egy hányattatott sorsú nő képviselőn keresztül – a svájci elnyomás hosszú évtizedeit feldolgozva.
[1] https://rs9.hu/eloadas/mariella-mehr-elete-2024-05-19/
