Mágnás Miska / Vígszínház
Egy gyorstalpalón végzett, sok tekintetben bugris elit tobzódik, tivornyázik, élősködik.
Díszlettervező: Antal Csaba Fotók: Dömölky Dániel, Vígszínház
Az ifj. Vidnyánszky Attila által játszott Miska és a Szilágyi Csenge által alakított Marcsa a Vígszínházban, Eszenyi Enikő rendezésében műsorra tűzött Mágnás Miska végén, a szokásos happy and helyett zavarodottan bámulnak egymásra. A tekintetükkel és szóban is azt kérdezik, hogy mi lesz most? És az egy zűrzavaros éjszakára, káoszt okozva, grófnak átöltöztetett lovászfiú meg is válaszolja az ő ugyancsak röpke időre grófkisasszonynak megtett, cseléd menyasszonyának, a hallhatatlanná avanzsált operett tán leghíresebb slágeréből idézve, hogy „cintányéros cudar világ” lesz. Ettől az eddigieknél is zavarodottabban, riadtabban néznek. Ráadásul az éjszakai ribillió következményeként a valódi grófkisasszony is az ő eddig a családja és úri társasága köréből kinézett, rangon alulinak tartott, Baracs mérnökéé lehet, oszt ásó, kapa nagyharang. Mégis ezzel a totális tanácstalansággal fejeződik be a produkció. Győztek pedig. Elérték a céljukat. Viszontagságok után a másik karjába borulhatnak kibékülve, holtodiglan, holtomiglan.
Eszenyi rendezése azonban érezteti, hogy győzelmük felér egy vereséggel. Sanszos, hogy az úri hadak, bár időlegesen megzavarodtak, hamarosan újra rendeződnek, nem tűrik, hogy holmi jöttmentek hosszú távon rést üssenek tradicionálisan jól szervezett, bombabiztosnak vélt soraikon.
ifj. Vidnyánszky Attila és Szilágyi Csenge
Két esztendővel ezelőtt, a kecskeméti Katona József Színház remek Mágnás Miska előadásában, Rusznyák Gábor rendezése azt tette elég nyilvánvalóvá, hogy az addig rebellisnek számító Baracs is, az alulról jöttek diadala helyett, magánéleti boldogsága és szakmai előmenetele érdekében, betagozódik a sorba, új idők, új dalainak megfelelve. Fejet hajtva, gerincét roppantva, szemet hunyva, a grófi birtok felé vezeti az épülő vasúti pályát, nem pedig a falu irányába, minden meggyőződése és a józan ész meg az eredeti szövegkönyv ellenére.
Az Eszenyi és Vörös Róbert dramaturg által kialakított mostani verzióban nem vasútépítésről van szó. Valami pavilont építenek, elnyújtva, hosszadalmasan, a zöldövezetbe nem egészen illően, tán az éppen lezajlott vadászati világkiállításra kellett volna elkészülnie, de hát nem készült el. Az építkezés kellékeiből, malterkeverőből, szigetelő anyagokból, közlekedésre szolgáló, fadeszkából rögtönzött rámpából, beszerelésre váró vécékagylókból áll leginkább Antal Csaba elmésen egyedi díszlete. Jelzi a határidőre nem elkészültséget, a hevenyészettséget, azt, hogy ami épül, esetleg soha nem készül el, vagy nem felel majd meg a funkciójának. Miközben némiképp az is homályos, mi is lesz pontosan a funkciója. Az is lehet, hogy pusztán urizálás zajlik, építkezés csak azért, mert futja rá, legyen itt valami nagy, hatalmas, az előkelőséget, gazdagságot hirdető.
Jelmeztervező: Pusztai Judit
Folyik az urizálás. A produkció megtartja a ma már valószínűleg szinte sehol nem létező, de az operett hagyományaihoz hozzátartozó, az arisztokratákhoz köthető, fennhéjázóan kényeskedő raccsolást. De kifejezetten mai szlengszavakat is használ, azt kifejezve, amit Pusztai Judit jelmezei is elég egyértelművé tesznek, hogy itt inkább rongyrázó, újgazdag elitről van szó, mint tősgyökeres famíliáról. Egy gyorstalpalón végzett, sok tekintetben bugris elit tobzódik, tivornyázik, élősködik. Ide kerül be a tenyeres-talpas Miska és Marcsa, és szókimondó, földszagú természetességükkel önkéntelenül is leleplezi ezt a képmutató társaságot.
Ifj. Vidnyánszky az alakításába bizonyos elemeket a mozgásában, arckifejezésében átcsen A diktátorbeli kisember ábrázolásából. Most is lenyűgöző a mozgáskultúrája, ezúttal is szívesen használ akrobatikus elemeket, meghökkentő ugrásokat, magasra mászásokat, kamatoztatja a ruganyosságát. Valamennyi porcikája összerezdül a lovászinas riadalmában, hétrét görnyed megalázottságában, vagy éppen mozdulatlanná merevedik. Arca pedig gumiarc, akár ellentétes érzések kifejezésére is képes ugyanabban a pillanatban. Szilágyi Csenge Marcsaként a méltó partnere. Igencsak tűzrőlpattant, cserfes, nagyhangú, bevállalósan vagány, ha arra van szükség. Ugyanakkor ott van benne a mély fájdalom is, amikor rájön, hogy nem babra megy a játék, elveszítheti az ő Miskáját, amit csinálnak, az bizony hazardírozás az életükkel. Veszekedéseik, megengesztelődéseik, kétségbeesésből reménykedésbe fordulásaik, az előadás legszebb percei.
Bandor Éva és Hirtling István
Teljesen kimarad a nagymama ziccerszerepe, ez az erős bohózati figura, a maga lényeglátásával, és a manapság aztán igencsak áthallásokra okot adó kleptomániájával, szépkorú, nagy színésznők jutalomjátékával. Keleti Márton híres filmjéből Gobbi Hilda égett az emlékezetünkbe, Verebes István operettszínházi rendezéséből Lehoczky Zsuzsa a szerepben. Verebes változatlanul műsoron lévő, de sikere dacára ritkán adott, felújított produkciója egyébként szabadjára engedi a nagyszerű Peller Károly és Peller Anna bővérű, jóféle ripacskodástól sem mentes, komédiás kedvét Miskaként és Marcsaként, gondosan kibontva a szituációkat, de különösebb mögöttes tartalmakat nem keresve.
A mögöttes tartalmakat, Eszenyin kívül, igazán Mohácsi János kereste Szirmai Albert-Bakonyi Károly-Gábor Andor darabjában. Évtizedekkel ezelőtt ezzel a buzgalmával eléggé egyértelműen megbukott éppen a Vígben, ami azért, lássuk be, a Mágnás Miskával, olyan pazar színészekkel, mint Kaszás Attila, Börcsök Enikő, Tábori Nóra, nagy szó. Újszerű felfogása, próbamódszere, feltehetően nem találkozott a Víg hagyományaival, a játék eldurvuló stílusa a teátrum közönségének ízlésével. Aztán Kaposváron, az akkori színházi otthonában, a saját közegében, a teátrum fénykorában, alaposan edzett publikum előtt remek Mágnás Miskával rukkolt elő. Abban még meglehetősen kemény tömegverekedés is kialakult a báli jelenetben. Ennek hevében akadtak, akik rázuhantak a terem díszeként szolgáló hatalmas akváriumra, ami összetört, a belőle kifolyó víz, meg a kiszabaduló, igazi teknősök elárasztották a színpadot, mulatságosan abszurddá fokozva a helyzetet.
Na ezt azért most is nehezen viselné a Víg publikumának jelentős része. Eszenyi, azt hiszem, ezúttal pontosan eltalálja, mi az, ami ott még belefér, és mi az, ami már nem. Nem a premier bennfenteseivel láttam a produkciót. A színház törzsnézői, nyugdíjasok és fiatalok szintúgy, lelkesen fogadták. A tradíciókat kedvelők és az újdonságokra nyitottabbak, az elandalodásra vágyók és a karcosabb, ironikusabb játékmódot szeretők egyaránt kapnak valamit.
Rácz Márton tempós vezényletével a zenéből is kitetszenek gunyoros felhangok, de nincs elspórolva az érzelemgazdagság sem, ugyanakkor a nyúlós sziruposságnak cseppnyi tere sem marad.
Ertl Zsombor, Horváth Szabolcs és Orosz Ákos
Dobó Enikő a grófkisasszony Rollaként, „átsétált” a kecskeméti produkcióból. Abban is jól énekelt, azóta sokat fejlődött a játéka, ami már a kecskeméti Állami áruházban és a miskolci A cirkuszhercegnőben is kitűnt. Ertl Zsombor Baracs mérnökként, azaz bonvivánként szép hangú, belevalóan férfias. Hirtling István és Bandor Éva a grófként és feleségeként, a korlátoltan is számító, nagyzoló, beképzelten fennhéjázó újgazdagékat testesítik meg. Horváth Szabolcs és Orosz Ákos nőket hajkurászó, kétbalkezes, hebrencs Pikszi illetve Mixi grófként érdekes fazonok, lófarkas, kikent-kifent ficsúrok, de lehetnének hangsúlyosabbak, gyakran túlzottan belevesznek a forgatagba. Jó karaktereket teremt még például Kurely László, Márton András, Hullan Zsuzsa, Dengyel Iván. Kováts Gergely Csanád koreográfusként pedig derekasan megmozgat mindenkit. Az egyik legfantáziadúsabb jelenet, amikor a nagy veszekedések, a kiadós skandalum után a fürdőruhára vetkőzött díszes társaságra fehér hab zúdul. És a mostanában oly divatos habpartin, hatalmas feszültséget mutatva, azt némiképp levezetve tébolyult vitustáncot lejtenek, a totális káoszt, eszelős zűrzavart prezentálva.
Majd előbb-utóbb suba a subához, guba a gubához. De hát ettől még illúzió lenne azt gondolni, mint általában egy „rendes” operettelőadás végén, hogy kapásból minden jóra fordul. A befejezés egyértelművé teszi, hogy változatlanul marad a torzsalkodó, gyűlölködő, előítéletektől terhes „cintányéros cudar világ.” Ami még bajt hozhat a szerelmesekre ugyanúgy, mint mindannyiunkra.
Szirmai Albert-Bakonyi Károly-Gábor Andor: Mágnás Miska. Vígszínházi változat: Eszenyi Enikő, Vörös Róbert (2019)
