Ludwig és Adolf

|

Günter Grass: Bádogdob / Katona József Színház – Kamra

Hegymegi Máté és Mikó Csaba drámai fordulatokban gazdagon, olykor humorral, felesleges kitérők nélkül meséli a nem mindennapi történetet.

Dér Zsolt, Pálmai Anna, Szirtes Ági, Tasnádi Bence, Kovács Lehel

A címben szereplő hangszert egyszer sem látjuk, sőt még csak nem is halljuk. Holott Oskar Matzerath, aki úgy dönt, hogy háromévesen konzerválja magát, és nem nő tovább, mert nem kívánja vállalni azt a felelősséget, amely a felnőtt léttel jár, a dobján keresztül tartja a kapcsolatot a külvilággal. Legalábbis ez történik Günter Grass A bádogdob című pikareszk történelmi regényében.

Nem egészen így van Hegymegi Máté a Kamrában megtekinthető, a regény alapján készült rendezésében. Elsőként a fehér lepel alatt megbúvó bútorok ötlenek a szemünkbe. Mintha végeladás mellett döntöttek volna a háziak. A zongora kontúrjai határozottan felismerhetők a színpad közepén. A tenger atmoszférájának és a polgári szoba kellékeinek ötletes kollázsából áll a Fekete Anna által jegyzett látványterv. A díszlet leglényegesebb jellemzőjeként a szoba illúzióját megtörik a tenger többféle árnyalatú zöldjeit és kékjeit variáló falak, valamint a padlóba süllyesztett téglalap, amelynek fehér homokja szintén a Danzigot nyaldosó Balti-tengert juttatja az eszünkbe.

Fotók: Dömölky Dániel

A látvány végig érzékletes és egyben drámai tükre az előadás cselekményének.  Ahogy a látszólag hagyományosan berendezett szobában már a kezdetektől észrevehetők a tágasság motívumai, úgy törnek be Oskar Matzerath családjának mindennapjaiba a fenyegető külvilág jelei. Hegymegi Máté rendezésében előbb alig érzékelhetően, aztán egyre erősebben jelen vannak a família tagjainak életét alapjaiban meghatározó események, amelyek egyben a 20. század első felének legnagyobb traumái is.

Danzig, jelenlegi neve szerint Gdansk Európa szimbóluma, ahol lengyelek és németek próbálnak évszázadok óta egymás mellett élni. A helység múltja az átmeneté, az idegen hatalmak általi folytonos megszállásé és a változó politikai berendezkedéseké. Már csak kényes földrajzi elhelyezkedése miatt is a szokottnál jobban érződik a történelem és a politika forgószele a városban. Miközben az itt élők elsősorban nem jobb és nem baloldaliak, nem nácik vagy kommunisták, hanem emberek, akik (túl)élni, szeretni, és ahogy Kovács Lehel szuggesztív Bebra zenebohócától majd halljuk, mindenekelőtt a szórakozásra vágynak.

Hegymegi Máté talált két színészt, akik remek párost alkotnak

Grass 700 oldalas, sok szereplőt felvonultató, szerteágazó cselekményű regényéből Mikó Csaba készített színpadi változatot. Az adaptáció szerzője a sorsdöntő pillanatokat, a sztori csomópontjait jó érzékkel emeli ki a prózai szövegből, hogy aztán azokat alakítsa át dialógusokká, így biztosítva a sztori gördülékenységét.

Ilyen például Oskar első napja az általános iskolában, amelyben Tasnádi Bence remekel a Spollenhauer tanárnő szerepében. Remek a korlátolt tanerő szinte szögletesre szabott kosztümje, amely Kálmán Eszter jelmeztervező munkáját dicséri, ám az alakítás nemcsak karikatúra, mert a hisztérikus kisasszony boldogtalansága is hangsúlyos a jelenetben. Később a második világháború első napján, a danzigi lengyel posta ostromakor Viktor Weluhn, a rövidlátó postás is kiváló kabinetalakítás Tasnáditól.

Grass regényének különlegessége, hogy a főszereplő Oskar Matzerath hol egyes szám első, máskor egyes szám harmadik személyben mesél, ezt a módszert igen sokszor egy(!) mondaton belül is működteti a szerző. Mikó Csaba úgy oldotta meg a távol és a közel elbeszélés-technikai problémáját, hogy Oskar figuráját ketté írta. Az egyik a hároméves fiú, a másik a felnőtt, aki azt játssza, hogy gyerek, és kívülről tekint saját magára. Hegymegi Máté pedig talált két színészt, akik remek párost alkotnak, mert nagyszerűen kiegészítik egymás játékát.

Oskar egyik alakítója, Dér Zsolt a főszereplő érzelmesebb, gyermeki fele. Főleg a kétségbeesés és a megalázottság fokozatainak ábrázolásában figyelemre méltó a teljesítménye. Egészen kiváló az, amint  még beszélni sem tudó fiúcskaként, tágra nyílt szemekkel próbálja a kártyába belefeledkezett felnőttek figyelmét mutogatással, jelekkel és helyváltoztatással felhívni önmagára. Egy másik jelenetben, miután a kortársai beleköptek-vizeltek az edénybe, hogy úgynevezett téglalevest etessenek vele, a második világháború üldözötteinek és megalázottainak szimbólumává válik.

Elek Ferenc Oskar racionális, felnőtt része. Narrátorként ő a mérleg nyelve a sztori mesélése és eljátszása között. Eleinte a hűvös távolságtartás, és kevés gesztus jellemzi, ám a második felvonásban néhol érzelmileg is része a cselekménynek, mert a tények közlésén, az idő múlásának jelzésén túl nagyszerűen érzékelteti az egyre magányosabb Oskar kétségeit.

Kettejük játékának szép az íve, ahogyan az eleinte távoli két személyiség fokozatosan közelít egymáshoz, hogy a végére teljesen eggyé váljanak, hiszen nincs szükség arra, hogy Oskar a továbbiakban háromévest játsszon, mert a világ felnőttként és gyermekként egyaránt életveszélyesen nyomasztónak tűnik.

A zárlatra a helyükre kerülnek a nappali egymással szembeni falán Adolf Hitler és Ludwig van Beethoven portréi, hiszen az idősebb Matzerath (Takátsy Péter) kijózanodva a harmadik birodalom őrült ideológiájából elfordul a német tömeggyilkostól, hogy végtelen keserűséggel vágja a zeneszerző arcképébe, hogy te vagy a zseni.

„Van-e regény – vagy más egyéb – a földön, ami egy fényképalbum epikai bőségével felérne?” (ford.: Szíjgyártó László) Ahogy idősödik az ember, és bővül az olvasói tapasztalata egyre inkább hajlik nemmel válaszolni a prózát író Günter Grass eleve szkeptikus kérdésére. Habár a Kamra Bádogdobja nem fényképalbum, és főleg nem mondható epikusnak, de a Hegymegi-Mikó páros drámai fordulatokban gazdagon, olykor humorral, minden felesleges kitérő nélkül meséli a nem mindennapi történetet, amely arról is szól, hogy a történelem soha nem válik a múlt részévé, mert mindig kísérteni fog bennünket. Nagy kérdés, hogy mit teszünk ezzel az örökséggel, és hogyan dolgozzuk fel, ha egyáltalán lehetséges ez utóbbi.

A regényt színpadra alkalmazta Mikó Csaba

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

CÍMKÉK: