Csicskár – Horváth: Az éjjel soha nem érhet véget / Loupe Színházi Társulás
Motivációs beszédet tart az ifjú futballedző. Nem egyszerűen vesztes mérkőzés, hanem méretes zakó után vagyunk.
jelenet az előadásból fotó: Gordon Eszter
A tréner arra kéri játékosait, vagyis bennünket, a nézőket, hogy álljunk fel székeinkből, és fogjuk meg egymás kezét. Aztán üvöltsünk közösen, ahogyan a torkunkon kifér. Meg is tesszük. A tréner elégedetlen az első próbálkozásunkkal, holott elég hangosak vagyunk. Sőt, még a második is lehetne jobb. Harmadszorra aztán szól a farkasüvöltés. EGYÜTT VAGYUNK.
Csicskár Dávid és Horváth János Antal Az éjjel soha nem érhet véget című színdarabjából készült előadás aggasztó atmoszférája az átmeneté. A díszletelemek a bizonytalanságot és az átmenetiséget hangsúlyozzák. Építési területen járunk, amelyet ki tudja mikor állványoztak fel. Megjósolhatatlan, hogy a Szolnoki Minna tervezte színpadon mikor fejeződik be az építkezés, ha egyáltalán. A folytonos (át)építés, felújítás szépen mutatja a szereplők vágyát, hogy mást, többet kezdjenek az életükkel, mint azt eddig tették. Nagy kérdés, hogy ki meddig jut el az életlehetőségei átértékelésében, esetleg bővítésében.
A Loupe Színházi Társulás a jellegzetes magyar futballközegen keresztül mutatja meg az egyén csapdahelyzeteit. Kevés az esélye a felülemelkedésre, vagy legalább a beilleszkedésre a hátrányos helyzetű fiatalnak, ám a sport lehetőséget teremthet a tovább lépésre, akár az egész család számára.
Bánki Gergely, Trill Beatrix
Az előadás több színésze eddig nem, vagy kevéssé ismert arcát mutatja.
Stefanovics Angéla mást játszik, mint eddigi pályafutása jelentős részében tette. Eltűnni látszik a kamaszlány a világgal dacoló lázadása. Stefanovics szerepeiben általában cserfesen, de hűvös tárgyilagossággal, nem kevés kritikai éllel szemléli környezetét. Az éjjel soha nem érhet véget előadásában ezzel szemben sokat megélt ASSZONY. Vera igyekszik simulni a környezetébe, hogy ne tűnjön fel senkinek. Mondatainak mégis különös a súlya, mert csak látszólag áldozat, hiszen az „alig láthatóságán” áttűnik a fia sorsa iránt érzett aggodalmas szeretete. Ellenérzése Lóri barátnője, Szandi (Trill Beatrix) iránt túlmutat a szokásos anyós-meny kapcsolaton. Az asszony ugyanis jól sejti, hogy tehetséges fia kibontakozását gátolja majd az erőszakosan ragaszkodó lány. Katartikus pillanataiban Vera olyat csinál, amit már évek óta nem tett. Az asszony imádkozni próbál fia boldogulásáért. Vélhetően régen gyűjtötte az erőt a fohászhoz, hiszen Vera nem egyszerűen segítséget kér a Mindenhatótól. Megkísérli feleleveníteni a valamikori közeli viszonyt. Eleinte keresi, de nem találja a szavakat, szinte dadogva fordul az Úrhoz, hogy aztán csak rátaláljon a megnyugtató ritmusra.
Lóri élete lehetőségét kapja azzal, hogy a Végend SC csapatából a Ferencvárosba mehet próbajátékra. Samudovszky Adrian adja az indulatain uralkodni képtelen fiatalembert. A szélsőségek játékosa képes negyvenöt perc alatt hét! gólra, hogy utána kiállíttassa magát. Lóri azért komplex személyiség, mert a fiatalember mindezek ellenére jól látja önmagát és felelősséget érez családja iránt. Ha a helyzet úgy hozza nevelőapja ellenében édesanyja mellé áll. Tudja, hogy meg kell szerveznie, hogy a nevelőapja helyettesítse őt, Lórit a munkában, mert nem biztos a sikeres próbajáték. Samudovszky komoly színészi erénye, hogy a kontrollálhatatlan dühkitörések illúziójával operáló játéka végig a szeretetre, az elfogadásra vágyódó fiút hangsúlyozza.
Szabi az elefánt a porcelánboltban. Bánki Gergely eleinte inkább harcol a szerepével, semmint játssza. Bánki nehéz feladatot kapott, hiszen az általa többször alakított „kócos örök kamaszon” túllépve ezúttal egy leharcolt férfi távlattalan életét kell megmutatnia. Szabinak, az üveggyári munkásnak jelentősen roncsolta a munka az egészségét. Mindent egy lapra, Lóri karrierjére tesz fel, hogy aztán csalódjék reményeiben. Az alakítás a fokozatokra épít. Szabi mindennapi trágársága, verbális durvasága vezet el a tettlegességig. Egy alkalommal azonban a kapatos férfi hirtelenjében türelmét vesztve, ütésre emelt kézzel indul Vera, az élettársa felé. Ez az a pont, amikor változik az összkép, mert innentől kezdve hiszünk a színésznek igazán.
Samudovszky Adrian, Znamenák István
A magyar futball égető problémája az utánpótlásban dolgozó, felkészült edzők hiánya. A Znamenák István játszotta Kálmán elhivatott szakember. Míg Lionel Messit látjuk a kivetítőn cselsorozat, majd passz közben Kálmán cselezni tanítja Sosztakovics keringőjére Lórit. Az utóbbi eleinte nem érti a módszert, aztán belelendül a srác, mozgása könnyedebb lesz, már amennyire az argentin játékost egyáltalán utánozni lehet. Kálmán istenáldotta tehetség volt valaha. Most meg nagyszerű tréner. Az, hogy a saját neméhez vonzódik kisiklatta ígéretes sportkarrierjét. Kálmán ismeri a tanítványát, és jól kezeli (a pályán kívül) annak dührohamait. A legszebb jelenetében lefogja Lóri fenyegetően lendülő kezét, de ugyanazzal a mozdulattal már öleli is magához.
Horváth János Antal rendezése az irodalomból jól ismert doppelgänger jelenséget is érvényesen működteti. A főszereplőknek rövid időre feltűnik a hasonmása, amelyet ugyanaz a színész játszik. Bánki Gergely alakítja a magabiztos FTC edzőt. Trill Beatrix pedig Zsuzsit, aki szintén a Ferencváros szolgálatában áll ifjú kézilabdázóként. A beérkezettek, a jóllakottak mintha másik Magyarországon élnének, alig kapcsolódnak a mindennapi megélhetésükért küzdő Szabihoz, illetve Szandihoz.
A 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságra több évtized után kijutott válogatottunkat Betty Love Az éjjel soha nem érhet véget című dalával buzdították a magyar drukkerek. A Loupe Színházi Társulás előadása a futball ürügyén Magyarország legszegényebb térségeiben élők elkeseredett társadalmi felkapaszkodási kísérleteit tematizálja.
Az éjjel soha nem érhet véget a szociodráma és a naturalista dráma szűkös kategóriáját túlhaladva tehetségeink elherdálásáról szól. Ebben mi, magyarok nagymesterek vagyunk. A Marczibányi Téri Művelődési Központban látottak alapján mind külső, mind belső tényezők vezethetnek odáig, hogy megbicsaklanak a sorsok, amelyek induláskor jóval többre voltak hivatottak.
