ifj. Vidnyánszky Attila – Németh Nikolett: @LL3t4rgIA / Vígszínház
Az Iskolaigazgató mindent bevet a siker érdekében. A háborúval és a járvánnyal sem átall viccelődni.
jelenet az előadásból fotó: Dömölky Dániel
Az intézményvezető fel szeretné hívni magára a figyelmet. Verbális erőfeszítéseit azonban nem koronázza siker, átmenetileg sem csökken a távolság a tanári kar és a diákok között. Ötvös András az Iskolaigazgató szerepében a kabaré eszköztárát működteti, már ez sem lenne kevés, de az elhivatott tanerő esendő élettel telített szimbólum is. Ötvös olyan akár az elefánt a porcelánboltban, akarom mondani a színpad mélye felé merészen szűkülő tornateremben (látvány: Schnábel Zita). Az Iskolaigazgató nagy harmóniaromboló. Látványosan felrúgja az íratlan „közmegegyezést” azzal, hogy szólni szeretne a mobiljukat szünet nélkül nyomkodó diákokhoz.
A jól fésült, joviális Iskolaigazgató pedagógiai ideológiája a mindenkori hatalom hagyománytiszteletén alapul. Még mindig bűnhődjük a múltat, és most is elmaradt a víg esztendő, halljuk tőle. Ám szeretné hinni, hogy Szoboszlai Dominik elnyeri az aranylabdát, és Kapu Tibor a NASA elnöke lesz. Ötvös hiába bohózati karakter, jól érezhetően drámai is. Van valami megható abban, amilyen hittel próbál kapcsolatba lépni diákjaival, akik nem renitensek, egyszerűen hanyagolják a külvilágot. Az érettségi jelenetében szó szerint és képletesen is a padlóra kerül a tanár úr. Addig próbálta őrizni higgadtságát. Ám a válság fogalmával küzdő érettségizőnek (Böröndi Bence nagyszerű momentuma) „köszönhetően” elveszti a kontrollt az addig kiegyensúlyozottnak tűnő férfi.
Márkus Luca, Igó éva, Medveczky Balázs
Van erő egyébként ebben a tanári karban, ám az oktatók abból a dimenzióból jönnek, amelyből a kiábrándult tizenévesek minél távolabb szeretnének kerülni. Az Iskolapszichológus (Kovács Patrícia) jóindulata, empátiája vitathatatlan. Ám a doktornő legalább annyira függ a telefonjától, mint pártfogoltjai. Aztán itt van az örökifjú Borbiczki Ferenc. A Tornatanár általában a jobb sarokba húzódik, a bordásfal tövébe, mígnem bebizonyítja, hogy lenne kitől tanulniuk a fiataloknak. Borbiczki ugyanis magától értetődő természetességgel áll kézen(!) a zsámolyon. Zoltán Áron a tökéletes bölcsész az Irodalomtanár alakítójaként. A fiatalember szerelmese a német romantikának. Kleist, Schiller vagy éppen Büchner műveivel kel és fekszik. Az Irodalomtanár segítőkész jóindulata és életidegensége egy gesztusban csúcsosodik ki. Hősünk Leonce és Léna táncát segíti. Azonban hiába szökken tova a duó az egyik padról, az ábrándos irodalomtanár még az előbbi, a már az általuk elhagyott pad lábát fogja.
A német romantika egyik korán meghalt nagyságának Georg Büchnernek, Leonce és Léna című filozófiai játéka számos rendezőt ihletett meg az elmúlt évtizedekben. E sorok írójának felejthetetlen, ahogyan a Budapesti Kamaraszínházban, Eszenyi Enikő rendezésében Kaszás Attila a nézők válla felett, a székek háttámlájára lépve haladt mind feljebb, hogy egy általa választott nézőnek mondja el Leonce monológját. Hasonlóan emlékezetes a fizikai színház jellege miatt Maladype Színház kísérlete Balázs Zoltán rendezésében.
Most a Leonce és Léna motívumait felhasználva ifj. Vidnyánszky Attila rendező és Németh Nikolett dramaturg írt @LL3t4rgIA címmel új drámát a Vígszínháznak. A furcsa jelek összeolvasva a Letargia címet adják. A szerelmespár, Medveczky Balázs és Márkus Luca fut a szerelemért és a szerelem elől. A színészektől sportteljesítményt követel az előadás, és ez a szó szoros értelmében értendő.
Medveczky Balázs, Márkus Luca
Kondákor Ajsa Panka koreográfiájának köszönhetően a Szent István körúton lényegesek a közös mozgások. A virtuális világ álomszerűsége, elmosódottsága kerül szembe a felszabadultság örömével. Az első rész közös mozgásai a gépiességet hangsúlyozzák. A mobilozás közben a felsőtestből indított, indirektnek ható mozgáskezdemények kívülről nézve nyomasztók és elidegenítők. Ám a kamaszoknak azt a csalóka szabadságot adják, mely valójában szakítás a való világgal. Még a szünetben sincs megállás. A diákok egyhelyben futnak a színpadon éppen úgy, ahogyan a nézőtéren is. A videojátékokban a soron következő szint megkezdése előtt a szereplők jelennek meg ehhez hasonlóan. Néhol gyorsul a mozgásuk, és tényleg távolságot tesznek meg, máskor újra visszaesik az álomszerű stílusba a lendület. A második részben a kalotaszegi táncok már egyediek és önfeledtek.
A befejezésben az Iskolaigazgató a hatalmat jelképező medicinlabdát átadja a fiataloknak. Persze dehogy adja: valójában meg sem fordul a fejében. Jószántukból alig néhányan adnak át uralmat, miért lennének ez alól kivételek az iskolai vezetők. A medicinlabdát a tizenéves generáció képviselőjének kezébe helyezi, de ő maga sem engedi el azt. Mindkét oldalon sokan csatlakoznak a kétségbeesett kötélhúzáshoz, amelynek nem derül ki a végeredménye.
jelenet az előadásból
Különböző felvonásokból áll a @LL3t4rgIA. Az első rész hideg elektronikus zenéje, a virtuális világot idéző környezete, a generációs szakadék illúziók nélküli ábrázolása okán formátumos vállalkozás. Az alkotók fel merik vállalni az összefüggő cselekmény, illetve a történetek hanyagolását, mégis, vagy éppen ezért, mélyen érinti az ábrázolt miliő a publikumot. A második felvonás mintegy mellékesen elmeséli a Leonce és Lénát. Érződik a cselekménymesélés, valamint a „be kell fejezni” motivációja, talán ezért vontatott némileg a felvonás.
A Vígszínház „éretlen komédia” alcímmel ellátott produkciója a nemzedékek tragikomikus harcáról szól. Semmi újdonság nincsen abban, hogy egyre mélyül és szélesedik a generációk közötti szakadék. Ám az ifj. Vidnyánszky Attilától már megszokott megkapóan mozgalmas és ötletdús rendezés az előbbieket meghaladva azt sejteti, hogy a jövőkép hiánya miatt semmivel sem jobbak az idősebb nemzedékek a mai tizenéveseknél. Az aggasztó tendenciák ellenére biztosan jó szórakozás a kamaszoknak a @LL3t4rgIA, és talán a vállalkozó kedvű idősebbeknek is.
