Molnár Ferenc: Liliom / Figura Stúdió Színház
Váratlan az apai puszi a kislány arcán. Annyi mindent, egy életet kell(ene) jóvá tenni. Nincs idő, sietős az ügy, hiszen a földi útnak immár vége. Nem is sikerül a sziszifuszi vállalkozás. Mégis reménykedünk, hogy ezúttal talán nem csattan a kamaszlány karján a hirtelen apai kéz.
jelenet az előadásból fotó: Bartalis Előd
Albu István a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházban állította színre Molnár Ferenc Liliom című színművét.
Liliom két lánnyal ismerkedik a Városligetben. Igyekszik hamar dönteni, mert a felhozatal sokat ígér, de kettő sok, éppen eggyel több az ideálisnál. A mustra indításaként Liliom megragadja Juli és Mari állkapcsát, akár a lovak pofáját szokás a heti vásárban. A hintásfiú nem kéreti magát. A közelítés a Másikhoz a testnél kezdődik és ér véget. Rámenős kezek nyúlnak a lábak közé, majd a mellek kerülnek sorra, felmérve a meghódítandó területeket.
Faragó Zénó Liliom alakítójaként pőre durvaságából fakadóan önazonos. Egyik nőt sem akarja kizárólag, de szinte bárkit megkaphat, ez a vonzereje. Hogyan is hajthatná Liliom fejét a Nő rabigájába, hiszen nem ismeri a kompromisszumot. Faragó azért nagyszerű, mert következetesen és végig nem engedi közel magához a nézőt. Nincs feloldozás. Nehéz neki megbocsátani, nehéz vele azonosulni. Kétszer azért érzékelhető a gyémántkemény Liliom lelke. Először, amikor megtudja, hogy apa lesz. Nincs mintája, hogy megmutassa érzelmeit, ezért szavakba nem foglalható az öröme, de látszik, hogy mozdul benne valami, hiszen olyat tapasztal meg, amihez foghatót azelőtt sohasem. Másodszor egy veszekedéskor a férfi Julit a padlóra löki. Liliom felsegítené a lányt, de ezzel jól láthatóan elkésett, mert Juli dacossága fenyegetővé válik.
Szilágyi Míra, Faragó Zénó
Szilágyi Míra nem a más Liliom-előadásokban látott fiatal, szerelmes lány. Juli a kezdetektől tudja, hogy mit akar. Megközelíteni nehéz, csakis ő dönthet arról, hogy kit enged közel magához. Minden változik, amikor a combján érzi Liliom tenyerét. Ez már nem a mustra része, jóval meghittebb annál. Julinak azzal, hogy nem löki el a merész kezet, eldől a sorsa. Szilágyi tekintete akár egy westernhősé: rezzenéstelen, mégis kifejező. A lány szemeiben ott a végtelen szerelem és a néma, szűnni nem akaró szemrehányás. Szilágyi mindenütt ott van, és ami legszörnyűbb Závoczki Endre, alias Liliom szempontjából, hogy a vitákban általában igaza van. Ez utóbbi az igazán elviselhetetlen a férfi számára. Juli legszebb jelenetében a kádban „felravatalozott” Liliom mellére bújva búcsúzik szerelmétől.
A Márton Erika tervezte látványvilág sok meglepetést tartogat a nézőnek, mert mindig képes új arcát mutatni. A metaforaérzékeny díszlet sokat mozgó körszínpadra szerelt, speciális ringlispíl, amelynek sínpárja a végtelenből jön és a végtelenbe tart. Koncerthelyszínt, varietét, szobabelsőt és kies városligeti zugot variál a szín. Mintha minden egy időben, egymás mellé helyezve jelenne meg a párhuzamosság illúziója miatt, mégsem lesz túlzsúfolt a színpad.
A Liliom központi kérdése a szerelem ambivalenciája mellett az erőszak ábrázolása. A verbális brutalitás általában előrébb való a darabból készült előadásokban. Albu lüktető ritmusú rendezésében Molnár Ferenc szaggatott, befejezetlen mondatainak három pontjai komoly mélységeket rejtenek. Molnár Csehovval majdnem egyidőben oly színpadi nyelvvel kísérletezett, amely a ki nem mondottra, az elhallgatottra irányítja az olvasó figyelmét. A szerelmesek szájából a végleges búcsúzáskor sem hangzik el a „szeretlek”, de az egzaltált nyelv töredezett mondatai erős kötődést körvonalaznak. A gyergyószentmiklósi előadásban a gesztusnyelv árnyalja a társadalmi kontroll alá eső, vagy éppen onnan szabadulni kívánó testről.
A lelkiismeretes rendőrök (Mosu Norbert-László, Kolozsi Borsos Gábor) alapos munkát végeznek a Városligetben. A gumibotok ellentmondást nem tűrve kalandoznak a megmotozott test intim tájain. Kis híján megerőszakolják a határokat nem ismerő ólmosbotok Julit és Marit. A test ugyanannyira kitett a fenyítésnek, akár a csábításnak, de egyik sem túl kellemes ebben a világban. A nonverbális jelrendszer összetett játékra ad lehetőséget a színészeknek.
Szilágyi Míra, Bartha Boróka
Bartha Boróka Muskátné női ravaszságán, játszmáin túl felvillantja egy különös szentség stációit. Muskátné fekete mise papnőjeként száll harcba szeretőjéért. A bűnös asszony Liliom visszahódítására tett kísérletei metafizikai síkra emelkednek. Az asszony fekete selyemkesztyűbe bújtatott ujjai érzékien cirogatják csapodár szeretője kézfejét, miközben azt halljuk tőle, hogy szakít Liliommal. Nincs bocsánat, mondja, a visszatérés lehetetlen a férfi számára. A csábítás későbbi fázisában Muskátné buján-fürgén piros nyelve olykor vészjóslón tolakodik ki az ajkai közül, akár az ősbűnre csábító kígyó. Aligha tudna ellentmondani neki a visszahódítani kívánt partner, ha közben nem szerezne tudomást Juli terhességéről. Végül mindent egy lapra téve a kádban fekvő Liliom nemi szervét mossa-masszírozza.
Pascu Tamara szakít a szerepéhez tapadó hagyományokkal. A többiekkel ellentétben a szöveg a kifejezőbb a játékában a gesztusoknál. Megejtő szépséggel beszéli a tájnyelvet, hangsúlyaiban őszinte érdeklődés, később féltés uralkodik, hiszen ezúttal Mari nem Juli vetélytársa, hanem igazi barátnője. Pascu meggyőzően adja a vidékről származó lányt, aki úgy megy jól férjhez és illeszkedik a főváros társadalmába, hogy soha nem felejti honnan indult.
A Figura Stúdió Színház előadása rockkoncert is. Bernád Boldizsár, Kömény Tamás, Simon András és Faragó Zénó adják elő élőben a Tankcsapda dalait. A Mennyország tourist címűben halljuk a költői kérdést, hogy melyik ajtón menjek be. Liliom előtt bezárul a paradicsom ajtaja. Nincs jobb vagy rosszabb érzelmi kötődés, csak szerelem létezik. Valahol minden férfi Liliom és minden nő Zeller Júlia. Még akkor is így van, ha ezt nehéz beismernie a nézőnek. Talán ez is hozzájárul Molnár darabjának óriási népszerűségéhez. Ki jobban, ki kevésbé hordozza a két archetípus jegyeit. A gyergyószentmiklósi társulat megrendítő előadása egy hatalmas, ám a mindenkori társadalom számára kényelmetlen szerelemről szól.
A kritika a Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján 2025. június 20-án látott előadás alapján készült.
