Kállai Katalin drámája
science ficton komédia
Kállai Katalin
minden történet mindig, mindenütt megtörténik
A miénkkel párhuzamos idősíkon játszódó történetben egy nemrégiben lezajlott társadalmi kataklizma hatására a nemek végleg elszakadtak egymástól. Miután a nők kezdeményezte mozgalmak hosszú, fájdalmas, a gazdaságot is súlyosan érintő genderforradalomba torkolltak, a hatalom a két nem teljes szeparációjával kívánta megteremteni a hőn áhított békét. Törvényben deklarálták, hogy kizárólag azonos neműek alapíthatnak családot. Az utódok létrehozása biotechnológiai kérdés.
Nevek, szerepek:
VERMER, negyven eleje
VÁGNER, negyven vége
LILI, tizenéves, belül öregebb
ÁDÁM, (munkanév) ő is
KARLA, meg tudnánk bízni benne (vagy mégse)
DÓRA, ránézésre fiatalabb mint Karla
TAKARÍTÓ, elégedetlen
DÉ, humanista
ZÉ, állatvédő
HANG, női? férfi?
PINCÉR (szokott lenni)
G, haver (nem biztos, hogy bekerül)
valamint:
érző tárgyak
bársonyos tapintású érzelmek
egy Ámor és egy Szfinx
(megjegyzés: tudatmódosító szerek hiányában a komédia összes szereplője permanensen fáradt és/vagy súlyosan melankolikus)
Mi van, ha a valóság egyetlen elemét kicseréljük,
miközben a többi vidáman marad a régiben.
Ez itt a kérdés.
1 jelenetkomplexum
Reggel nem kelt föl a Nap. A művi fényben a sima felületek egyszerre erősítik föl és ellensúlyozzák a bajt. Hófehér műbőr borít be mindent, amit beboríthat. A félelem rátapad, a vágy lecsúszik róla. A tekintetet egy-egy finomtapintású párna tartja fogva és pár korty kiömlött ital, ami ragadósnak látszik. (Sokan – a látszat ellenére – még mindig a ragadós italokat kedvelik.) Plusz egy életnagyságú valami. Embernek nevezzük.
Fontos még, hogy szemben a falon meganagy digitális képkeret. Álló formátumú. Caravaggio diadalmas Ámorát mutatja. Fekete szárnyakkal. Ahogy amúgy is.
A fehér színű kanapén aránylag fiatal férfi. (Elegánsan redőződő fekete nadrág, kigombolt nyakú fehér ing.) Kis idő után hátulról egy idősebb jön be. Kezében vizespohár.
VÁGNER
(leteszi a poharat az asztalra) Spinóza!
VERMER
(belekortyol, kiköpi a vizet) Ímmanuel Kant! Mondtam, hogy Ííímmanuel Kantot vegyél!!
VÁGNER
(cinikusan mosolyog) Csak Spinóza volt. A Kant elfogyott.
Leül Vermerhez közel, a heverővel kombinált kanapészerű bútordarabra. (Igazából ez az ülő- és fekvőalkalmatosság a maga kisebb-nagyobb kitüremkedéseivel benövi a nappalit. Elburjánzik, mint egy szobanövény.) Vermer lehajtott fejjel egy ketté nyitott, hajszálvékony, tenyérnagyságú szerkezet billentyűzetét nyomogatja. Vágner hátrahajtja a fejét a kanapé támlájára. Úgy marad.
Csönd.
Később.
VERMER
(nem néz föl) Egyszer úgy is eladjuk.
VÁGNER
(nem emeli föl a hátrahajtott fejét) De nem most.
VERMER
Veszett sokba kerül fönntartani.
VÁGNER
Kibírjuk.
VERMER
Nagy is.
VÁGNER
(fölemeli a fejét) Hármunknak pont elég.
VERMER
Alig van itthon.
VÁGNER
Itt lakik.
VERMER
(indulattal lecsapja a kezéből az izét) Szenved, nem látod?!
VÁGNER
(magára erőltetett nyugalommal) Nem hagynád ezt? Mindjárt itt vannak.
A két férfi mereven néz előre. Egy pillanatra mintha megmozdulna Caravaggio Diadalmas Ámorának bal szárnya…
(sötét)
(innentől talán viccesebb)
Ugyanaz a nappali, csak több tárggyal. Sálak, táskák, egy-két üveg Spinóza, félig kiivott vizespoharak, mentális zűrzavar. Egy négyszögletes tálon apró, színes, kocka formájú ennivalók. Inkább a szemnek.
A kanapén ugyanaz a Vermer, továbbá szétszórva két nő. Karla, a jó negyvenes és egy fiatalabb.
KARLA
…és akkor megjött az a három nyomorult honkongi, és elkezdtek követelőzni. Valami ilyen al-al csávók voltak a cégnél, nem t’om, mért őket küldték. Sofőr ment értük a repülőtérre, be a szállodába, aztán fél óra múlva az egyik megjelent az igazgatósági értekezleten és ott, mindenki előtt kikérte magának, hogy hárman csak egy lakosztályt kaptak!
VERMER
Én se aludnék szívesen két ázsiaival.
Vágner jön be. Rosszkedvű. Látszik rajta, hogy nem múlt el a Vermerrel folytatott iménti vita hatása.
VÁGNER
Mégse hozzák a vacsorát. Délelőtt tönkrement a cég.
DÓRA
(vidáman) Nem baj. Mi nem szoktunk enni. Úgy-e, Karla?
VERMER
Az jó. Inni se?
KARLA
De. Többnyire ásványvizet.
VERMER
(föllelkesül) Spinózát vagy…
VÁGNER
(közbe vág) Kínában nekem is volt egy alapesetem…
VERMER
(közbe vág) Vágnernak rengeteg „alapesete” van. Nem innátok mégis valamit erre a rossz hírre? Úgy értem…
VÁGNER
(lelkesen fejezi be Vermer mondatát) …valami alkoholt.
A nők nem válaszolnak. Vágner kötelességtudóan tölt egy átlátszó folyadékkal teli, bizarr címkéjű üvegből. Kiosztja a négy nagyméretű, tele poharat. Nem szólnak semmit, nem koccintanak. Egyszerre isznak. Az egészben van valami szertartás szerű.
Dóra cipőstől az egyik heverőre telepszik, fölteszi a lábát. Karla kezében pohárral körbejárja a nappalit. Művészi tárgyak, a fehér háttérből kiemelkedő, ébenfa színű kisplasztikák, látszólag üres falak iránt érdeklődik. Ezeket mind megszemléli. Vágner lassan élvezi az italt. Vermer egy falba süllyesztett szerkezeten kattintgat. A kattintásokra fájdalmas csengésű zenék szólalnak meg (óind hangszerek, Lasha, stb.), de Vermer végül abbahagyja a keresést. Marad a csönd.
(Itt kéne megjegyezni, hogy mindkét nő az „utolsó vonal” szerint öltözve. Karlán bokáig érő, antilop platformcipő, Dórán csizma, lábszárhoz simuló szárral, kivágott orral. Az eleganciájukban némi agresszív pimaszság van.)
A csönd után.
KARLA
(miközben épp egy üres falat bámul) A férfiak a nőket valami mocskos dolognak képzelik.
Mögötte a Caravaggio szétesik mátrixra, majd gyorsan összeáll újra.
VERMER
(édesen mosolyogva Karlának) Mit csesztem el megint?
KARLA
(harcosan) Itt ez az izé. Na! Hogy hívják, Dóra?! Ez a női néven író pöcs. Ja, bocs. Én annyi mocskot még nem olvastam!
VÁGNER
(békítő szándékkal) A nők is megírják ugyanezt magukról…
KARLA
Az más! (gyorsan belegondol) Illetve másként ugyanaz.
DÓRA
(simít) Karlának igaza van. Érdekes, hogy ezeknek az önjelölt bestselleríróknak lövésük sincs a nőkről – honnan lenne – és valahogy mégis megpróbálnak becsekkolni egy női karakterbe.
VÁGNER
Nők is írnak férfiakról.
KARLA
De a saját nevükön.
VÁGNER
Ki tudja.
VERMER
Viszont legalább akkora baromságokat.
VÁGNER
Ilyen világban élünk. Ketté szakadt. Női világra és férfivilágra. Nincs átjárás.
KARLA
Mások szerint még ez is sok.
DÓRA
Hallottátok, hogy külön akarják választani a férfi meg a női házasságtörvényt? Ez a legújabb. Szuperidióták! Házasság – házasság. Mégis, mi a különbség?!
VERMER
Semmi. Egyformán szar. (Vágner egy koccanással leteszi a poharát az üvegasztalra) Ajjaj, csak vicceltem!
VÁGNER
Azt azért tudomásul kell venni, hogy kétféle házasság van. Vagy nők házasodnak, vagy férfiak. Az, nem ugyanaz.(leplezetlen cinizmussal) A társadalom rendje, tudjátok. Az mindennél fontosabb.
Vágner elveszi az asztalról az üveget, tölt a poharakba. Újra az előbbi szertartás. Isznak.
DÓRA
Jójó, de ez azért durva. A házassági szerződések közt is különbséget tenni! (kedvesen Vermerhez) Te ezt vágod, bébi?
VÁGNER
(meglepően őszintén, mielőtt még Vermer válaszolhatna) Nem ugyanabban a világban élünk. Ti nem ezt érzitek? Mintha szándékosan választanák szét a két nemet. Egyre csak távolodunk.
DÓRA
Ti és mi?? Ugyan! (műmosollyal Karla felé int) Mi ketten is egymástól. Fényév!
KARLA
(indulatba jön) Ez az egész házasság lassan csak üzleti aktus. Mi van nekem, mi van neki, és a valószínűségszámítás szerint ki hal meg előbb. Egzisztenciális életprojekteket tervezünk. Sajnálom az utánunk jövő nemzedéket. Kit érdekelnek itt már az érzelmek? Összeházasodunk, ki-ki hozza a pénzét meg a génállományát. Aztán a laboratóriumban kikavarják az utódainkat. Csak tudjunk megegyezni, melyikünkből mit örökítsünk tovább.
VERMER
Az a legkínosabb! Sorra kell venni az összes tulajdonságunkat. (idétlenül röhög)
VÁGNER
(ugyanolyan rosszkedvűen mint eddig) Ráadásul csak egy dobásod van.
DÓRA
(mintha betanult leckét mondana) Majd, ha fele ennyien leszünk, jöhet a két gyerek. (komolyra fordítva) Nem gondoljátok, hogy simán erre megy ki a játék? Szimpla születésszabályozás. Csak így könnyebben nyeljük be.
VERMER
Azért a „gyengébb” nemnek is volt némi szerepe, hogy ide jutottunk.
DÓRA
Hol vagyunk már attól?! Mi csupán a biológiai determináció társadalmi szerepét vitattuk. A nagyobb és erősebb egyedek társadalmi felsőbbrendűségét. Ebből jött ez a genetikai alapon történő népritkítás. Mi meg hagyjuk…
KARLA
(meg se hallja Dórát) Agyalsz ezerrel, próbálod kiszámolni a lehető legoptimálisabbat, te géned, én génem, aztán nem jön be semmi az egészből!
DÓRA
(fojtott indulattal) A gyereket nem kéne ide keverni.
VERMER
Na, őket tényleg nem. Végül amúgy is önnemzők leszünk. Ti is, mi is. Onnantól már csak magadat okolhatod. Nem kell több idióta génprogramozó. (heherészik) Meg házasság se.(Vágner felé fordul, ráfagy a vigyor) Basszus, kezdek éhes lenni.
KARLA
(ha már belejött, tovább dühöng) Az a gyerek soha nem érzi jól magát!
VÁGNER
Hány éves?
DÓRA
Tizenhét.
VÁGNER
Na, ja.
KARLA
Azért nem ilyen egyszerű. (elborzadva) Ír! Agyament dialógusokat talál ki. Úgy viselkedik, mintha nem is ebben a világban létezne. Mintha nem venne részt a saját életében.
DÓRA
Menekül. (művi vigyorral Karlának) Tudod. A valóság elől.
VERMER
(idétlenkedve) Ezzel nincs egyedül. Télen a medve is elmenekül a valóság elől.(bárgyún néznek rá) Elhúz a barlangjába.
KARLA
De ez valami rettenet! Maga a nihil! Tiszta beteg szövegek!! Az még rendben, hogy a mi munkánk kicsit se érdekli. Persze. Nem túl izgalmas dolog üzletelni az agyaddal. Lejárt dolog. (Dóra felé int) Nyílván a hídtervezés is. De ez! Komolyan. Nem tudjátok elképzelni. Abban van minden. A partidrogoktól a virágevésen át a hányás kiváltotta éteri boldogság biokémiájáig.
VÁGNER
Virágevés??
DÓRA
(most esik le neki) Te elolvasod, amit ír?!
KARLA
Á, nem. Majd csak akkor, mikor már elvágta a torkunkat.
DÓRA
(hisztérikusan) Te miről beszélsz?!
VERMER
(szánalmasan próbálkozik) Azt hiszem, éhes vagyok.
DÓRA
(majdnem sikít) Az elcseszett életbe, mi van?! Ki vág el, mit?
KARLA
Annyi gyűlölet van benne.
DÓRA
Az van benne, amit kapott!
KARLA
Ehhez neked is gratulálok.
VÁGNER
(reménytelenül) Már én is éhes vagyok.
DÓRA
Valamit nagyon félre értesz, Karla!
Mielőtt Karla válaszolna.
VERMER
(még mindig terel) Ti nem vettétek észre, hogy az emberek nem beszélnek a szexről?
KARLA
(még mindig zihálva) Naná, mert nem is csinálják!
VERMER
(ennek megörül) Ti se?!
KARLA
(hirtelen váltással Vágnerhez) Megkaptad a projektlistát? Mondtam, hogy küldjék át.
DÓRA
(még nem tért magához) Te elolvasod, amit ír???
VÁGNER
(fellélegezve Karlának) Megkaptuk. Vermer nézte át. Lecsekkolta, ami szóba jöhet, én meg írtam pár ajánlatot. Kettőt részletesen ki is dolgoztam. Választhatsz. (az egyik ajtóra mutat, miközben abba az irányba tereli Karlát) Gyere, megmutatom.
Karla és Vágner kifelé indul.
KARLA
(kifelé menet Vágnerhez) Szori, hogy így először nálatok, de vágatlan napom volt. (Vágner nem egészen érti) Kivágnék belőle pár jelenetet. (erőltetetten mosolyog)
Dóra föláll a kanapéról, keresni kezd valamit. Vermer a falon lévő tasztatúrát nyomogatja. Kiválaszt egy zenét. Gépiesen hangzik, de elég elvarázsolt. Dóra megtalálja a táskáját, nem sokkal arrébb, mint ahol ült. Lezuhan a kanapéra, a táskát maga mellé húzza. Vermer leköveti, majd ő is vissza ül.
DÓRA
(látnivalóan még mindig eléggé kivan) Nó para, nálunk ez simán belefér.
VERMER
Mióta nyomjátok?
DÓRA
Hallottad. Legalább tizenhét éve.
VERMER
(elszomorodik) Az sok.
DÓRA
(empátiával) Ne szomorkodj.
Átül Vermer mellé, egészen barátságosan átöleli. Vermer észre se veszi, szomorúan ül tovább.
DÓRA
Gondolj valami jóra.
VERMER
(próbál valami jóra gondolni) Hát igen, vannak pillanatok… (hirtelen föllelkesülve) Például mikor a világra jön egy újszülött. Egy kis állat. Mondjuk, egy kecskegida.(Dóra mélyen együtt érez az „ápolttal”) Megszületik és azonnal megtanul járni. Remegnek össze-vissza a lábai, de állva marad.
DÓRA
(leveszi a kezét Vermer válláról) Szerintem ez bazi nagy önzőség.
VERMER
(nagyon nincs képben) Hogy állva marad?
DÓRA
Simán azt várjuk a következő generációtól, hogy olyasmit adnak nekünk, amit… amit mi régesrég elvesztettünk.
VERMER
(megérti) A friss élet energiája? Erre gondolsz? Na, azt valóban megkapjuk tőlük. Ideig, óráig.
DÓRA
Ez benne az önzőség.
VERMER
Hogy a világra hozzuk őket?
DÓRA
Hogy erre a világra.
Dóra fogja az üveget, tölt belőle a férfi poharába. Odaadja neki.
DÓRA
Csak ne vidd túlzásba.
VERMER
Tudom, mi az alkohol.
DÓRA
Épp melyik stádium? Túl vagy rajta?
VERMER
Nagyjából. (beleiszik)
DÓRA
(áttelepszik a kanapé másik felére, az üvegasztal mellé) Karla keményen drogozott. Így indult az egész. Együtt nyomtuk a cégnél. Olyan mindenkit elnyomok típus, de engem hagyott dolgozni. Azt hiszem, ez hozott össze vele. Meg a drog. Igaz, nehezen indult, egyszer-kétszer bebuktuk a kapcsolatot, de aztán kezdtük újra. (átszellemülten elmosolyodik) Húúú, az elején irtó nagy bulik voltak. Durva, húzós bulik.
VERMER
Déhábék?
DÓRA
Déhábék. De Karla… Karla végül túl józan lett.
VERMER
(benne is van empátia) És most? Most mi van veletek?
Dóra kinyitja a táskáját, beletúr. Apró, fehér porral teli zacskót varázsol elő. Szertartásosan előkészíti, majd fölszippant egy csík kokaint.
DÓRA
(magyarázatképp) Csak ünnepnap. (megnyomogatja az orrát) Hogy mi van most? Vannak, akik megértenek. Vagy ha jobban tetszik, csalom ezerrel.
VERMER
Ez elég pikánsan hangzik.
DÓRA
Nem a szex a fontos. Egyszerűen érdekel a másik ember. Egy ideig… Mindenki azt hiszi, ez maga a mintaházasság. Hogy mi ketten hajnaltól-pirkadatig magasröptűen. A két koponya, höhö! Közben meg tudod mi van? Napi egy dialóg. „Bazmeg, nem hoztál tejfölt!? Hát, nem, baszki.”
VERMER
Ennyi?
DÓRA
Najó. Néha lekever egy-két pofont. (röhög)
VERMER
Megüt?
DÓRA
Már nem. Nem olyan vad, mint mikor drogozott. Kiéli a munkahelyén. Olykor benyom egy üveggel este. Zombulásig. Aztán elalszik.
VERMER
Elég jól néztek ki együtt.
DÓRA
Ti is.
VERMER
Itt akarom hagyni.
DÓRA
Van valakid?
VERMER
Nincs.
Föláll, odamegy a falhoz, kinyomja a zenét.
VERMER
De azért jó lenne beújítani valakit.
DÓRA
Nálunk elég jó arcok vannak. Van stílusok, jól is néznek ki, csupa Einstein, aztán meg tök egyedül. És így látszatra, nincsenek is nagyon megzakkanva.
VERMER
Sok idióta hídtervező?
DÓRA
Hülye vagy? Nagyon komoly csávók. Te mire indulsz be?
VERMER
(halványan körbeint) Erre nem.
DÓRA
Mért nem lépsz le? A zsé? Vagy mi? Nyílván lecsengetne neked egy keveset. Csak úgy újrakezdésnek.
VERMER
Nem… nem a pénz. Félek, hogy belezakkan. Hogy nem fogja kibírni. (fölveszi a poharát, belenéz, de nem iszik belőle)
Karla és Vágner visszajön a szomszéd szobából. Dóra gyorsan ráül az asztalra. Bele a maradék kokainporba. Karla nem veszi, mi az ábra. Föl van fokozva.
KARLA
Gyertek, elcsúszunk burkolni valamit!
VÁGNER
A Vágner Stúdió vendégei vagytok. Vermer? Jól vagy?
DÓRA
(kissé pimaszul) Már jobban.
Lágy, búgó hangon fölsuttog egy csengő. Vágner kérdőn néz Vermerre, az ugyanúgy vissza. A nők szétcsúszva álldogálnak. Pár másodperc múlva a húsz év körüli Ádám kavar be zavartan. Megáll a falnál az ajtó mellett.
ÁDÁM
Megjött a takarító.
VÁGNER
Szombat este tízkor? Magánál van?
ÁDÁM
Nyílván. Ha már elzúzott idáig. Csak a kulcsot hagyta otthon.
Beazonosíthatatlan egzisztenciájú, vékony srác jelenik meg az ajtóban. Míg vele vannak elfoglalva, Dóra besöpri a kokain maradványait a táskájába, és kitölti magának az üvegben lévő italt. Eközben Ádám közönyös lazasággal igyekszik eggyé válni a fallal.
Menyhárt Tamás Menyus képei
VÁGNER
(a takarítósráchoz) Maga? Alig két napja volt itt.
TAKARÍTÓ
Ez most a nagytakarítás.
VÁGNER
Ilyenkor?
TAKARÍTÓ
Azt mondta, jöjjek, amikor tudok. (körülnéz) Legalább rendet rakok.
Vermer kezéből kiveszi, Dóra kezéből (aki kevésbé engedelmes) kicsavarja a félig tele poharat. Az üreseket otthagyja. Kimegy a szobából.
Vágner utána szól.
VÁGNER
Ne keressen, nincs itthon ennivaló.
ÁDÁM
(kifelé a falból) Kúúl!
Megvetéssel az arcán Ádám távozik.
KARLA
(miután Ádám kiment) Hány éves a kiscsávó?
VÁGNER
Ádám? Tizenkilenc.
KARLA
(enyhe grimasszal) Ádám?
VERMER
(kárörömmel) Nem illik hozzá, mi?
VÁGNER
Ez csak munkanév.
VERMER
Az Ádámmal kezdtük, kicsit még agyaltunk, aztán elakadtunk. (szétcsapja a kezeit) Nem tudtunk megegyezni.
DÓRA
Húsz évig?
Kiszedelőzködnek mind.
VERMER
(kifelé menet gúnyolódva Vágnerhez) Majd mesélj el nekik néhány alapesetet. Szuper lesz!
DÓRA
(kifelé menet dühösen Karlához) Te tényleg kémkedsz a kompjúterében?!
Miután elvonultak, kék műtősruhában bejön a takarítófiú. Kivesz a zsebéből egy vékony gumikesztyűt, gondosan a kezére simítja.
TAKARÍTÓ
Nyafogó, rohadék, androgün pöcsök.
(sötét)
Ugyanaz a tér. Sötétebb, homályosabb. Vékony, fekete ruhás alak imbolyog le-föl benne. A falon tapogat, tárgyakat néz, fogdos. Egy-két kisebbet zsebre rak. Néhány másodperc múlva Ádám suhan be. Álmatag fejjel nézi az alakot. Az közelebb jön, nem veszi észre Ádámot. Látjuk, hogy kiscsaj. Ádám óvatosan fölvesz a mellette lévő konzolról egy méretre jelentős műtárgyat. Odacipeli a lányhoz.
ÁDÁM
Vidd el ezt is. Mindig utáltam.
Lili kezébe nyomja. Az alig bírja tartani.
LILI
(nincs nagyon földúlva) Tényleg ronda.
Nagy levegővel visszanyomja Ádám kezébe.
ÁDÁM
Ne dobáld, mert megijed.
LILI
Rám szólnak, hogy vigyem haza őket, aztán nincsenek itt. Csak a kocsijuk. Két hülye picsa.
Közben Ádám visszaviszi az ominózus tárgyat a helyére. Nem túl nagy fényt gyújt. Ott marad a fal mellett állva. Lili is álldogál a szoba közepén. Hallgatnak.
LILI
A takarítócsóka engedett be. Épp vitte ki a szemetet. (undorral) Jó sokat szlopálhattak.
ÁDÁM
Ja. Aztán elhúztak enni. De már elég rég. Itthon nem volt semmi ehető.
LILI
Nem vacsorára jöttek?
ÁDÁM
De.
LILI
Ühü. Déhábé.
ÁDÁM
Jaja. Durva. Meg húzós is. Jól leordibálták egymás arcát. Otthon is ez megy?
Lili cipőstől föllép a burjánzó fehér kanapéra és végigjárja a kitüremkedéseit. Miután bekoszolta, egy kényelmesnek tűnő sarokban letelepszik.
LILI
Nem ritkán.
ÁDÁM
Rólad volt szó.
LILI
Nebassz.
ÁDÁM
Hozzak valamit, hogy lebontsd?
LILI
Megszoktam.
Ádám még mindig áll.
ÁDÁM
(csak úgy a levegőbe) Ádám vagyok. Munkanév.
LILI
Tényleg béna. Lili.
ÁDÁM
Ez komoly?
LILI
Á, csak Elnek hívnak.
ÁDÁM
El? Az nem olyan albán.
Lerogy a kanapé másik felére. Lili egykedvűen üldögél, várja a nőket. A mutatóujjával fölszedi az ott maradt fehér port az asztalról, megnyalja. Mutatja, mintha hányna. Ádám egy ideig a körmeit kapargatja. Aztán már azt se.
ÁDÁM
És akkor szombat esténként így sofőrben nyomod?
LILI
Á. Csak a szomszéd csajszival csöveztem itt a…
ÁDÁM
Barátnőd?
LILI
Nem úgy.
Nem fejezi be a mondatot, amit Ádám félbe szakított. Hallgatnak.
LILI
(csak, hogy teljen az idő) És neked?
ÁDÁM
Nem, nincs senki. Szóval… Nem igazán akarom érzelmileg oda tenni magam…
Caravaggio digitális Ámora megmozdul a képkeretben.
LILI
Megmozdult az az izé… Az angyalotok.
ÁDÁM
Caravaggio élete. Ez a címe. Valami ilyen videóárt csóka alkotta. Egy kiállításon látták meg az öregek és tökre beőrültek érte. Atom drágán sózták rájuk. Elvben rámozdul az energiákra, de inkább csak rázza a seggét ezerrel.
LILI
Sok zsétek van?
ÁDÁM
Az vén csókáknak biztos akad.
LILI
Jó arcok?
ÁDÁM
Vékettő kreatív Véegy cégénél. Szennyvíztisztító projektek.
LILI
Kitaláljam?
ÁDÁM
Vágner és Vermer. Véegy, Vékettő. Számozás ábécé sorrend szerint. Mér’, te hogy hívod a nőket?
LILI
Ja, én? Sehogy.
Fémes, sikító hang szólal meg. Lili összerezzen.
ÁDÁM
Esemes, bocs.
Állva előbányászik a farzsebéből egy készüléket, visszazuhan a kanapéra.
ÁDÁM
(hangosan, időnként szótagolva olvassa) Ennek értesítenie kell téged.. az ímél címedet beírták évi euromillió lotteri… Mivaan?! ..Te kiválasztás és.. nyerted összeget nyolc ..százhetven ezer euró. ööö.. Közvetlen eljárásért kell érintkezned tisztviselő.. alatt tied igény… (a mellkasára bök) Höhö, íme egy gazdag csóka!
LILI
(nincs nagyon földúlva) Nem tiltja le a mobilod?
ÁDÁM
Tiltja, mint atom. De valahogy mégis. Legalább röhögtünk egyet.(ugyanolyan komor fejjel néznek, mint eddig) Szívunk egy török kört?
LILI
(fázósan ül a melegben) Nem menő.
ÁDÁM
Alapjába’ nekem se.
LILI
Mindig ilyen múzeum van itt?
ÁDÁM
Épp itt a takarító.
LILI
Ja. Persze.
ÁDÁM
És te így… tanulsz?
LILI
Középsuli.
ÁDÁM
(kicsit vár a kérdésre, de aztán mondja magától) Én tavaly próbáltam orvosit. De megborultam.
LILI
Jövőre próbálsz normálisat.
ÁDÁM
Nekem bejön. Tapintom az energiákat.
LILI
(kotor a hasa fölött hordott, aprócska hátizsákban) Fölhívom a bringákat, hogy mi a retek van.
(sötét)
Még mindig ugyanott ülnek.
LILI
Ki az a Karavaddzsó?
ÁDÁM
Festő. Ő festette ezt az izét. Az Ámort.
LILI
Ez itt egy ámor?
ÁDÁM
‘Az‘ Ámor. Nincs több. Csak sokan lefestették. Itt épp diadalmas.
LILI
Diadalmas?
ÁDÁM
Mindent legyőz. Mindegy.
LILI
Söröd van?
ÁDÁM
Nó zaba, nó sör.
(sötét)
Majdnem ugyanúgy, csak jobban bezombulva. Fekve a burjánzó kanapé két felén.
ÁDÁM
Nézzünk valamit?
LILI
Mit?
ÁDÁM
Filmet.
LILI
Minek.
ÁDÁM
Tegnap kezdtem. Egy oroszlán volt benne. Bandázott egy ilyen kis.. állattal. Gazella vagy mi. Teljesen egymásra gerjedtek.
LILI
(kicsit fölvidul) Az a gyengéd szívű oroszlán, tesóka. Láttam!
ÁDÁM
Mi a vége?
LILI
Mind a kettő megmurdel. Ennyi. Eleve beteg ügy volt.
ÁDÁM
(elborult tekintettel) Nemá! Ez komoly? De ez… Ez… Najó! Akkor nézzük az evörgríni kibelezőst. Az vicces lesz. Gyere, szét fogod magad röhögni rajta!
(sötét)
Ugyanaz a nappali üresen. Vermer, Vágner, Karla és Dóra visszaérnek a vacsorából. Nincsenek annyira lepusztulva, mint vártuk.
VÁGNER
(fölpörögve) Ahhoz képest, hogy nem szoktatok enni..
VERMER
És inni se!… (fölröhög)
VÁGNER
…aránylag jól néztek ki.
Vermer és Vágner röhögnek.
DÓRA
Behaltam. Jaj.
VERMER
(kedves vigyorral) Tartsál ki.
DÓRA
Azon vagyok. De túl nagy a káosz.
KARLA
(Vágnernek miután körbe nézett) Te, ez a takarító eljönne hozzánk is?
(sötét)
2.jelenetkomplexum
Karla irodájában matt krómból készült csőbútorok. Hajlított fémvázakon papírvékony fekete bőrfelületek. Íróasztal, székek, a fekvő test formáját utánzó heverő. Karla íróasztalán keskeny, széles, pihekönnyű laptop, kinyitva. Semmi más. A bútorokon nincsenek tárgyak. Karla egyedül van a szobában. Miközben a kompjútert figyeli, hangosan beszél.
KARLA
Küld be őket sorban.
HANG
(egy láthatatlan hangszóróból)
Te csinálod?
KARLA
Én! Nem szeretem a meglepetéseket. Hányan vannak?
HANG
A rosta után hatan maradtak.
KARLA
Jöjjön az első.
Hátradől a keskeny, forgatható karosszékben. Fiatal férfi lép be. Dé, a humanista. Karla lecsukja a kompjútert, rámutat az íróasztalából kinövő, fekete bőrfelületű tárgyalóasztalra. A férfi lezuhan a legtávolabbi székre.
KARLA
Három kérdés. Mit, mikor, miért.
DÉ
(közbe vág) Bármikor, bármit, bármilyen közös cél érdekében.
KARLA
(halványan elmosolyodik) Ennél azért konkrétabb. Ásványvíz?
DÉ
Szeretem. Mindig, mindenhol..
KARLA
Úgy értem, kér inni?
DÉ
Nem.
KARLA
Figyeljen. Külföldi tárgyalásra kíséri a főnökét. Ön készítette elő a teljes projektet. Tárgyalás közben a főnöke rosszul lesz. Optimális pozícióban vannak, gyakorlatilag minden célt hoztak, az utolsó igen már ott lóg a levegőben. Mit csinálna, mikor és miért.
DÉ
Azonnal újra éleszteném.
KARLA
A főnökét?
DÉ
Bárkit.
KARLA
Nem halt meg.
DÉ
Az probléma.
KARLA
Hol dolgozott eddig?
DÉ
Egy humanitárius segélyszervezetnél.
(sötét)
Karla ugyanott egyedül.
KARLA
Komolyan gondoltátok vagy simán szivattok?
HANG
Nagyon egyedi válaszokat adott. Gondoltuk, bejön neked.
KARLA
(kinyitja a száját)
HANG
Ne sikíts! Beszél angolul, németül, spanyolul, franciául, dolgozott a világon mindenütt. Csak egy kicsit merevnek látszott. Mondtuk neki, hogy próbálja lazábbra venni.
KARLA
Lazább lett. Küldd a következőt.
Merev arccal néz előre. Vágnerék takarítója jön be. Karla ledöbben.
KARLA
Maga? Nem itt kéne, hanem otthon.
TAKARÍTÓ
Otthon?
KARLA
Ja.
TAKARÍTÓ
Ezt nem mondták.
KARLA
(türelmetlenül) Én mondom. Én mondom meg.
TAKARÍTÓ
Idén diplomáztam. Magas szintű programozási nyelv, hálózati minták, memóriaelérési modellek.
KARLA
Az hasznos lesz. Egyéb?
TAKARÍTÓ
Öt napos munkahét. Nem több.
KARLA
Annyira azért nem durva a helyzet. Heti egy nap elég lesz.
TAKARÍTÓ
Heti egy nap?? Gondoltam váltok végre valami normálisra.
KARLA
Nincs akkora kosz.
TAKARÍTÓ
Mire gondol?
KARLA
A koszra.
TAKARÍTÓ
A munkatársai azt mondták…
KARLA
Mi köze ehhez a munkatársaimnak?
TAKARÍTÓ
Gondoltam, megbeszéli velük.
KARLA
(kezd ideges lenni) Amúgy jól van?
TAKARÍTÓ
Már nem annyira.
KARLA
Tudja mit? Adja meg kint a mobilszámát, aztán majd fölhívom..
TAKARÍTÓ
Nincs mobilom.
KARLA
(földühödve) Hagyjuk az egészet! Nincs időm itt bénázni.
TAKARÍTÓ
Ahogy gondolja. De angolul anyanyelvi szinten…
KARLA
(dühösen) Na,jó!
Föláll, odamegy egy keskeny szekrényhez, kinyitja. Kiszed egy táskát, kotor benne. Előhúz belőle egy mágneskártyát. Oda nyomja a Takarítónak.
KARLA
Menjen és takarítson ki. Kint megmondják, hol lakom.
TAKARÍTÓ
Takarítás?!
Karla az iroda közepén állva a szemével kituszkolja. Takarító puffogva el. Karla visszaül az íróasztalhoz, stresszesen ráüt egy gombra.
KARLA
Másoltass az enyémről egy mágneskártyát, és add meg a címemet!
HANG
(értetlenül) Az otthonit?
KARLA
Mi a rák, itt mindenki megzakkant? Egyáltalán, hogy jutott ez be ide!
HANG
(méltatlankodva) Ő érte el a legmagasabb pontszámot.
(sötét)
Karla az íróasztalánál lenyúzva. De még tartja magát. A tárgyalóasztal mellett egy közeli széken Zé. Fiatal bige, hanyag, nem épp álláskereső street style-ban. Visít róla, hogy nem ez élete célja.
KARLA
(unottan, gépiesen) …optimális pozícióban vannak, gyakorlatilag minden célt hoztak. Az utolsó igen már ott van a levegőben. Mit, mikor, miért.
ZÉ
Azonnal aláírnám a szerződést.
KARLA
Nincs rá jogköre.
ZÉ
Akkor is.
KARLA
(eggyel nagyobb érdeklődéssel, cinikusan) Nem lesz érvényes.
ZÉ
(ugyanolyan cinikusan) Ki mondja meg? Ha előnyös a cégnek, az lesz.
KARLA
Kirúghatják érte.
ZÉ
Még föl se vettek.
KARLA
És a főnök? Vele mi lesz?
ZÉ
(széttárja a kezét) Passz.
KARLA
(kicsit rásegít) Mondjuk, egy mentő?
ZÉ
Nyílván már kihívták.
KARLA
(pillanatnyi gondolkodás után) Jó. Legyen még egy. Reggel rosszul van a gyerek, visít róla, hogy beteg. Előző éjjel jött haza, épp erről a szerződésről kéne elszámolnia, de a hazaúton elkövetett egy hibát. Nem vette észre, hogy az irattáskájából lenyúlták az üggyel kapcsolatos legfontosabb dokumentumot. Mit csinál?
ZÉ
Nincs gyerekem.
KARLA
Élje bele magát.
ZÉ
Nem megy.
KARLA
Szóval nem akar gyereket. Hajlandó erről aláírni egy nyilatkozatot?
ZÉ
Kérdezzen mást.
KARLA
Valami, ami maga mellett szól?
ZÉ
Idáig egy társkereső oldalt szerkesztettem.
KARLA
Azt mondták, állatvédő.
ZÉ
Simán.
KARLA
Esetleg üzleti szféra? Vagy valami hasonló? Valahogy csak bekerült a hatba.
ZÉ
Hatan maradtunk?
KARLA
(halványan elfintorodik) Ez most indiferens.
ZÉ
Kérdezhetek?
KARLA
Nem.
ZÉ
Mit csinál, ha lenyúlják öntől a legfontosabb dolgot úgy, hogy nem veszi észre?
KARLA
Megérdemlem.
ZÉ
Dóra?
(sivító zene, sötét)
Karla áll az iroda közepén, sminkje az arcára olvadva. Halványzöld pulóvere a széke támlájára dobva. Lassan kihúzogatja hátul záródó, ujjatlan blúzának az alját a szoknyából. Alányúl, kikapcsolja a hátán a melltartót, a blúz egyik ujján át lehúzza a pántját, másik ujján át leráncigálja magáról. Bekúrja a keskeny szekrénybe. (A dolog akkor is működik, ha a színésznőnek szüksége van melltartóra, akkor is, ha nincs.)
Leül az íróasztalhoz, benyom egy gombot és beleordítja a levegőbe.
KARLA
Telefonálj haza, és ha fölveszi az az idióta, kapcsold a vonalamra!
Rádobja a világoszöld pulóvert a hátára, mereven néz ki a fejéből.
TAKARÍTÓ HANGJA
(Karla összerezzen) Már észrevettem! Nincs itthon ennivaló. Nó problem, beküldtem néhány sört.
KARLA
Mit mondott, miből diplomázott? (nem várja meg a választ) Mindegy! Fogja a készüléket és menjen a hátsó szobákhoz. (vár)
TAKARÍTÓ HANGJA
Fekete ágynemű, arany írásjelekkel.
KARLA
Az El szobája. Nem. Középen az enyém, az se az! Menjen be a bal oldaliba. Ott van?
TAKARÍTÓ HANGJA
Jah.
KARLA
Lát az asztalon egy sötétkék lap topot?
TAKARÍTÓ HANGJA
Látok. De inkább középkék.
KARLA
Törje föl a jelszót.
TAKARÍTÓ HANGJA
(életében először meglepődik) Hogy mi?
KARLA
Mit nem ért? Hekkelje meg!
(sötét)
3.jelenetkomplexum
Karláék lakása. A nappali egészen hasonlóan nyújtózik el mint Vágneréké, közepén egy tekergő „kanapéállattal”. A falon itt is digitális kép, de fekvő formátumú. Keskeny és széles. Fernand Khnopff Szfinx című festményét látni rajta kis pontokra bontva. A hely zilált. A sarokban egy porszívó féle, dzsuva és rendetlenség. Dóra kék laptopja a dohányzóasztalon kinyitva. Lili zúz be. Oldalán táska. Fölméri a laptopot.
LILI
Dóraaa! Dóra, te itthon vagy?
Beslattyog a Takarító. Műtősruhában, kesztyűben, bekómázva, bizonytalanul.
TAKARÍTÓ
Nincs itt senki.
LILI
(végigméri) Ühü.
TAKARÍTÓ
(próbálja lecsukni a laptop tetejét) Ezt most el kell vinnem.
LILI
Dórának?
TAKARÍTÓ
(nem válaszol)
LILI
Melóba? Ott nem ezt szokta használni..
TAKARÍTÓ
Jaja, melóba.
LILI
Ebbe’ a cuccba’?
TAKARÍTÓ
Húzok átved… átvedleni. (lehúzza a műtőskesztyűt, rádobja a kanapéra)
LILI
(édesen csücsörítve) Pórszívó marad?
TAKARÍTÓ
(ezen elheherészik) Pórszívó? Pó..óór szívó? Tudod, mi az, kisbige? A legolcsóbb pro..osti az utcáról.
LILI
(maga elé) Ez full droid.
TAKARÍTÓ
(még mindig vigyorog) Véresnagy… meg… zuhanás lesz!
Lili teljesen értetlenül bámul.
LILI
Mi van?!
TAKARÍTÓ
Anyuka… ööö… megzuhan.
LILI
(ösztönösen) Melyik?
TAKARÍTÓ
Hááát… Egyik biztosan. És akkor vége a… jólétnek.
Takarító rázakkan a kanapéra. Mögötte a Khnopff szétesik, hullámzó háttér előtt, éteri dallamra fölugrik egy felirat. AMNÉZIA – KORUNK ILLATA… Aztán visszaáll a Khnopff.
TAKARÍTÓ
Há.. három az egyhez fogadok, hogy fél év múlva má… már nem vagy itt.
LILI
Elég szarul nézel ki, ember. Hozzak vizet?
TAKARÍTÓ
(hirtelen begyorsul) Inkább egy sört plíz. A csira Vágnerek. Azoknál még sör sincs. Az ember lenyalja róluk a koszt, aztán meg… semmi. Nyomogathatod a kompjúterüket, hogy legalább… Na, az milyen? Még csak le se… védik. Se jelszó, se semmi. Lazán le lehet nyúlni minden… mindent róla.
Lili alig figyel rá, gondterhelt arccal tépi az agyát, hogy mi legyen.
TAKARÍTÓ
Ne parázz, kisbrin… ga! Nem nagy durranás. Csak érdekelt… (forgatja a szemét) hogy kikkel bratyiznak a Vágnerek. Hogy működik ez az egész trr…utyi. Szerződések, ilyesmi. Vágod. Ööö… el lehet ott bóklászni. (röhög) Belefutsz egy-két part… partnercég honlapjába. Csak úgy. Unalomból. (röhög) Hát, nem pont anyuka cégének állá… állás… álláshirdetései jönnek szembe? Gondoltam váltok, de nem ám, hogy… oda enged. Lököm neki ezerrel, minden kúl, csillagos jeles, aztán meg… mennyé’ takarítani. Szar ez. Minden szar! Egész világot elkúrta valaki. És hamá’, (akadozik) mér’ nem.. talál ki.. helyette valamit. (a mondat végén bealszik)
Lili kimegy a szobából, majd újra vissza. Kezében takaró. Ráteszi a Takarítóra. Előveszi a mobilját, hív valakit.
LILI
(a telefonba) Itt El, megagáz van. Benyomult a takarítótok, szétcsapta a lakást, lekémkedte Dóra laptopját, most meg itt kómázik.
(sötét)
Takarító még mindig bealudva, a kék laptop még mindig a dohányzóasztalon. Lili mellett Ádám ül. Le vannak ütve mindketten.
ÁDÁM
Jól szétzúzta magát. Mentők? Tűzoltók?
LILI
Szerintem kialussza. A végén még bevarrják.
ÁDÁM
Egyszercsak idejött?
LILI
Volt kulcsa.
ÁDÁM
Nőknek szóltál?
LILI
(szomorúan) Á! Csak stresszelnek mindig.
ÁDÁM
(szomorúan) Takarított?
LILI
(körbe int) Szerinted?
Hallgatnak. Mögöttük a Khnopff szétesik. Futó fölirat mézédes hangokra. MELANKÓLIA – MINDIG MINDENÜTT – BURKOLÓZZON MELANKÓLIÁBA. A képen fölúszik egy kölnisüveg. Majd újra a Khnopff.
ÁDÁM
Próbáljunk konstruktívak lenni.
LILI
Én próbálok.
ÁDÁM
(a Takarítóra mutat) Vegyem föl és vigyem ki?
LILI
Hova?
ÁDÁM
(szomorúan kezdi nézegetni a laptopot) Te laptopod?
LILI
(mély megvetéssel) Sötétkék??
(sötét)
Takarító még mindig ugyanott. Dóra számítógépe is. Lili ölében a saját laptopja. Koromfekete. Lili csapkodja a billentyűit. Ádám ül. Meredten bámulja a Khnopffot.
ÁDÁM
Tiétek is ilyen?
LILI
Ez tévé.
ÁDÁM
Akkor nem riszálja a seggét?
LILI
Annál égőbb. Kölnireklámra van állítva.
ÁDÁM
Aha. És nyomatja nekik.
LILI
Ja.
ÁDÁM
Ez bejönne nálunk is.
LILI
(miközben ír a kompjúterén) Nemár.
Hallgatnak.
ÁDÁM
(Lili laptopját fixirozza) Helyes darab. Nem fáj neki, hogy csépeled?
Lili kedvesen zord pillantással válaszol.
ÁDÁM
Valami feladat? Suliba?
LILI
(abba hagyja a billentyűcsapkodást) Nem. Csak… néha megpróbálom leírni. Csak így magamnak. De elég nyomorék. Leírod, aztán utólag az egész borul. Mer’ soha nem gondolod ugyanazt. És ebből egy idióta párbeszéd lesz. Hol ezt mondod, hol azt. Mintha ketten dumálnának. Vágod?(nem tudja elmagyarázni) Á, szar az egész. Nem fontos.
ÁDÁM
Párbeszéd? Ez egy ilyen.. dráma?
LILI
Dehogy!! Hülye.
ÁDÁM
(próbálja földolgozni a hallottakat) Van sztorija?
LILI
Sima biokémia. Hülye érzések, amit a hülye vegyületeim generálnak az agyamban. Elég intim. Nem mutatnám meg senkinek.
ÁDÁM
Akkor meg?
LILI
Hááát. Mondjuk, hogy… lássam, mi van. Tudja a franc. Mindenesetre gáz lenne, ha kitörlődne. Valami kaja?
(sötét)
Ugyanaz a szín üresen. A Takarító már nincs ott. A kék laptop se. A kanapén egy pár kifordult műtőskesztyű. A fémes csöndbe hirtelen fémes sikolyok hasítanak. Beleremeg a digitális képernyő. Újabb kölnireklám. VALAMI ÚJAT AKARSZ? – KATAKLIZMA – ÉLD ÁT RETTEGÉST! A képen kisebb világégés, egy szilánkokra tört kölnisüveg maradványai. Aztán a Khnopff.
Ádám zúz be a világvégére, utána lazán Lili.
ÁDÁM
(a Khnopffra) Ez itt megint fílingelt.
LILI
(magyaráz) Hő, mozgás vagy hangérzékelésre indul be. De kikapcsolhatom.
ÁDÁM
Hő és mozgás? Nincs is itt senki.
LILI
Tényleg! Elhúzott a szájberguru!
ÁDÁM
Műtőscuccba’?
LILI
Abba’. Vitte a Dóra laptopját.
(sötét)
Karláék nappalija. Ugyanaz a dzsuva. Karla jön be a délelőtti a cuccban. Körömcipő, satöbbi. Még mindig nincs rajta melltartó. Kezében kifli. Hóna alatt Dóra laptopja. Ledobja a kanapéra. Körülnéz. Lesápad. Oda megy, belerúg a porszívóba. Egyik kezében még mindig a kifli. Másik kezével leveszi a cipőt, amelyikkel a porszívóba rúgott. Konstatálja, hogy enyomódott az orra. Fanyalogva maga mögé dobja. Leveszi a másik cipőjét is. Föláll a kanapéra, mezítláb sétál, rugózik rajta. Odaér a kesztyűhöz, lerugdossa. Nem egyszerű. Mikor befejezte, lassan elkezdi tolni a lábával a laptopot. Egészen addig, amíg le nem billen. Keresi, mit lehetne még a földre löködni. Dóra jön meg utcai cuccban. Meglátja a laptopját, odamegy fölveszi.
DÓRA
Nekem is szar napom volt. (kérdőn néz Karlára, de az nem válaszol) Ezek szerint marad is.
KARLA
Sanszos. (lerogy, elkezdi benyomni a szájába a kiflit)
Dóra rárakja a laptopját egy alacsony komódra, leveszi a táskát a válláról, rásomja azt is a laptop tetejére. Majd rázuhan a kanapéra Karla mellé.
DÓRA
Viríts.
KARLA
(tömi magába a kiflit)
DÓRA
Mit vétett a laptop?
KARLA
(még félig tele szájjal) Én ezt annó úgy képzeltem…
DÓRA
(ideges, mert nem tudja, mi jön) Annó nem képzeltél semmit. Nyomtad a cuccost. Teljes homály volt.
KARLA
Akkor ez egy sikertörténet. (maga mögé dobja a maradék kiflit)
DÓRA
(leköveti a mozdulatot egészen a porszívóig) Beújítottál egy takarítót?
KARLA
Be.
DÓRA
Az jó.
KARLA
De még milyen.
DÓRA
(dühíti, hogy Karla nem tér a lényegre) Nem lehetne könnyengyorsan? Ahogy szoktuk.
KARLA
De. Menj a picsába.
DÓRA
Eggyel konkrétabban.
KARLA
Húzzál el. Ki vagy rúgva.
DÓRA
Én fizetem a fele lakásrészletet.
KARLA
Viszont az én nevemen van a lakás.
DÓRA
Megbeszéltük. Maradok, ameddig akarok. Legyen bármi.
KARLA
Nem emlékszem.
DÓRA
Szivatsz.
KARLA
Najó. Mondjuk, hogy más lett a helyzet.
DÓRA
(zakatol az agya, végül föladja) Megborultam?
KARLA
Meg.
DÓRA
Lekövettél?
KARLA
Annál simábban ment. Helybe hozták.
DÓRA
(összegzi) Kaptál egy infót.
KARLA
Most tényleg a technikai része érdekel?
DÓRA
Fizettél?
KARLA
Kinek?
DÓRA
Az infóért.
KARLA
Annyira nem volt kellemes hír.
DÓRA
(kezd szedelődzködni) Na, jó! Ezt én nem játszom le.
KARLA
Szólhattál volna.
DÓRA
Mikor?
KARLA
Mikor épp beszéltünk.
DÓRA
Nem szoktunk.
KARLA
Oké, ott a poén.
DÓRA
Nem az cél.
KARLA
Hát, mi?
DÓRA
Nekem nincs. Neked?
KARLA
Szar sunnyogás. Vágod? Az a gáz. Hogy szar sunnyogás.
DÓRA
Ki nem?
KARLA
Szóval hidegen hagy?
DÓRA
Mondjuk, hogy igen.
KARLA
Szóval, nem számít.
DÓRA
Ezt így túlzásnak érzem.
KARLA
Bazd meg, Dóra, szedd össze magad!
DÓRA
Akkor most figyelj a nagy agyaddal. Éppen fordítva. Nem fogom magam a kedvedért szétcsapni! Nem magyarázkodom. Minek? Ez van. Élem a francos életem. Vagy dumázok róla, vagy nem. Tudtam, hogy jön, hogy ez lesz, de akkor se fogok itt esténként bárgyún vigyorogni neked. Maradjunk abba’, hogy ennyi. És akkor még meg se néztem a kompjúterem. Mert az azért durva. (föláll, Karla háta mögé megy, hátul a nyakánál fogva elkezdi húzni a világoszöld blúzt, annyira, hogy Karla is majdnem zöld lesz) Úgy-e, Karla? (húzza) Ezt ismered. Te is így szoktad. Akkor most összekapok pár cuccot. (elengedi Karla blúzát, kifelé indul)
KARLA
(behisztizik) Azt hiszed, csak ilyen egyszerűen elhúzol? Mindig utánad megyek. Bármit is csinálsz, tudom, hol talállak. Egy virtuális pióca leszek. (próbál pióca módjára grimaszolni) Beírok öt keresőszót, és bármelyik kibaszott társkeresőn megtalállak. Úgyse tudod abbahagyni.
Dóra megáll, visszafordul. A laptopért és a táskájáért megy.
DÓRA
(inkább maga elé) Lövésed nincs semmiről, hülye picsa. (újra elindul kifelé)
KARLA
(összezuhan) És ha ráfutnánk újra?
DÓRA
(megáll, újra vissza fordul) Te borítottál.
KARLA
És ha mégis? (a vállát rángatja mint egy iskolásgyerek) Nekem talán menne.
DÓRA
Nem rólad van szó, vedd már észre a nulla percepciós szinteddel.
Elindul harmadszor is.
KARLA
(nyafogva utána szól) Tudod, mit szeretnék? (Karlának háttal Dóra megáll megint) Csokit sörrel.
DÓRA
Nincsenek nagy vágyaid.
(sötét)
Ugyanott. Karla egyedül. Nyomatja a csokit a sörrel. Harisnyanadrágban, plusz a kinyúlt nyakú világoszöld blúzban melltartó nélkül. A többi ruha valahol mellette. A lábánál három sörösüveg. Egy fekszik kifolyva, kettő még tele. Az asztalon három üres sörösüveg. Zene. Ida Corr vs. Fedde Le Grand – Let me think ebout it Kábé 1 perc ötven másodpercig megy a szám. A zenére Karla felváltva rázza a kezében a sört, a csokoládét és ülve a seggét. Kattogó hang próbálja fölülírni a zenét. Karla benyom egy gombot az asztalon lévő távirányítón. A zene elhallgat. Keresni kezd a kanapén. Miközben keres, újra a kattogás. Végül az egyik résből előhúz egy másik távirányítót, benyomja.
KARLA
(a levegőbe) Ki az!
VÁGNER HANGJA
(egy láthatatlan hangszóróból) Karla? Bocs, hogy ilyen későn, de nem akartam telefonon…
KARLA
(ez az a pont, mikor neki már minden mindegy) Gyere be.
A levegőbe tartva lenyom egy másik gombot a távirányítón – kintről halk zümmögés. Karla föltápászkodik, kimegy. Nem sokkal utána Vágner lép be az ellenkező irányból. Bénázik. Karla jön vissza meglehetősen bizonytalan léptekkel. Mezítláb, egy térd alá érő tornanadrágban. Különben ugyanabban a cuccban mint az előbb.
KARLA
Gond van?
VÁGNER
(földúltan) Valaki lenyúlta a teljes dokumentációt a gépemről. A terveket.
KARLA
(halálos komolyan mekeg) Melyikeket?
VÁGNER
A legújabbakat. A közös projektet.
KARLA
(a mutatóujjával lelöki Vágnert a kanapéra, ő továbbra is állva imbolyog) Nem értek semmit. Egy! Mit jelent, hogy lenyúlta. Kettő! Hogy lehet lenyúlni valamit, ami több helyen is ott van. Nekem az otthoni gépeden mutattad.
Karla fölmar egy üveget, beleiszik a maradék sörbe, aztán oda nyújtja Vágnernek. Az észre se veszi. Próbálja elmagyarázni a helyzetet.
VÁGNER
Máshol nem volt meg. Nem tettem rá a cég rendszerére. Gondoltam, várok vele. Épp azért, hogy véletlenül se nyúlja le senki. (elcsuklik a hangja) Otthon dolgoztam rajta. Egyedül.
KARLA
Nem akartad, hogy lenyúlják, erre pont lenyúlták.
VÁGNER
Ööö… nem is lenyúlták.
KARLA
Hozok egy sört.
Kirongyol, berongyol. Két sörösüveget és egyéb üvegeket is cipel. Köztük egy olyat, amilyenből Vágneréknél ittak. Annak a tetején két pohár, fejjel lefelé egymásba csúsztatva. Leteszi a „zsákmányárut” a dohányzóra. Önt az ismerős üvegből a két pohárba. Az egyiket belerakja Vágner kezébe.
VÁGNER
Vezetek. (beleiszik)
KARLA
Szóval, hogy mi?
VÁGNER
Nem lenyúlták. Átdolgozták. (ösztönösen magába dönti a pohárban lévő maradékot) Ez egy akkora üzlet, amilyen még nem volt. Nagyjából már elmondtam, de a lényeget még te se ismered. A csattanót a tárgyalásra tartogattam, addig nem akartam kiadni a kezemből. A lényeg, hogy rajtad kívűl nem tudott róla senki. Illetve… egy valaki. (ezt most inkább elhessegeti) A lényeg az, hogy ezeket a víztisztító rendszereket tizenöt-húsz százalékkal olcsóbban ki tudom hozni a harmadik világban jelenleg működőknél. Ez érvényes az á meg a bé verzióra is. (tisztára összezuhan) Valaki csinált a kettőből egy harmadikat. Az ötven százalékkal olcsóbb. (majdnem sír) Adhatjuk a többiekhez képest szinte ingyen. Még akkor is óriásikat hasítunk.
Karla a lepusztult agyával e pillanatban képtelen reagálni. Ül tátott szájjal, mint egy óvodás.
KARLA
És most mit csinálsz?
VÁGNER
(még mindig vékony hangon) El se tudom képzelni. Nekem is leesett volna. Félév, egy év múlva. De nem most. Valaki beelőzött. Csak azt nem tudom, mért hagyta ott. És mit akarhat vele?!
KARLA
(összerántja magát) Mégis ki lehetett? Vermer? (eggyel kevésbé határozottan) Ádám?
VÁGNER
Kizárt! Egyik se.
Dóra jön be egy sportszatyorral. Utcai cuccban.
DÓRA
(rezignáltan Karlának) Hú, de laza.
KARLA
Buli van.
Karla hirtelen fölpattan, gyorsan önt a két pohárba, a sajátját odanyomja Dórának.
DÓRA
Ma még vezetek.
VÁGNER
Bassza meg! Lent felejtettem a Vermert a kocsiban. Nem tud semmiről. (beleiszik a poharába, ül tovább)
(sötét)
Karláék nappalija most már háborús terület. Felismerhetetlen étel- és italmaradványokkal. Az emberszabásúak depressziósan szétesve. Karla és Vágner hervadtan hátul pusmog. Dóra hason fekszik az egyik heverőszerű kitüremkedésen. Vermer önsajnál.
VERMER
Azt mondta, húzzunk el vacsorázni. Lazítsak kicsit. Belökött az autóba, elhozott idáig, aztán lent hagyott. Nem szólt egy szót se. Asse tudtam, hol az anyámba’ lehet. Annyi lakás van itt.
DÓRA
Csak ne görcsölj rá. Nem ér annyit.
VERMER
Látom, hogy történés van, ez meg nem szól semmit. Hótt kukán elcipel dísznek.
DÓRA
(unottan) Vágom. Otthagyott a kocsiban. Igyunk rá?
VERMER
Na, persze. Aztán majd hívja az olcsóbbik sofőrszolgálatot, a paraj sofőr meg szétkúrja verdámat.
DÓRA
A tieddel vagytok?
VERMER
(baromi dühösen) Nem! De az mindegy.
DÓRA
Aha. Egy szippantás az ünnepre?
VERMER
(kicsit akadozik) Ilyenkor én már magamtól is dobom a valóságot. (kiissza egy tetszőlegesen kiválasztott pohár maradékát)
DÓRA
(a kézfejével csapkodja a kanapét) Próbáltam lelépni.
VERMER
Minek?
DÓRA
(rosszkedvűen) Mit minek?
VERMER
(helyesbít) Ööö.. mikor?
DÓRA
Ma este.
VERMER
Pont ma? Hányadika van?
DÓRA
Tudja a vész, negyedike.
VERMER
Negyedike? Milyen patetikus. Próbáld meg ötödikén.
KARLA
(hangosan Vágnernek miközben a háttérből előre jönnek) (illetve inkább botorkálnak) Szerintem meg lehet találni. Csak rászánsz egy kis í-kút, aztán kész. Nem kell hozzá szájberzseninek lenni. Elég, ha kutakodsz kicsit a virtuális térben.
DÓRA
Mit kerestek?
KARLA
(még mindig szar kedve van) Eltünteket. (bizonytalanul lezöttyen)
VÁGNER
(leül Karla mellé) Vermer te megtalálnál valakit?
VERMER
Minek?
VÁGNER
Mit minek?
VERMER
Öö.. hova?
DÓRA
(gyengéden kisegíti) Hol.
VÁGNER
(engedelmesen válaszol) A virtuális térben.
VERMER
(sikerül még mélyebbre süllyednie, mint a többieknek) Ott igen!
KARLA
Mondjuk, ha a mindenféle nickneveken bujkáló Vágnert próbálnád levadászni egy társkeresőn?
Dóra csapkodja a kanapéhoz a kézfejét.
VERMER
Hol?!
KARLA
(rohamosan csökkenő szerotoninszinttel) Ha egy társkeresőn próbálnád kiszálazni a nagy masszából Vágner karakterét.
VERMER
(nem tud képbe kerülni, hangokat formál a szájával, de végül föladja)
VÁGNER
Én például Vermert a macsók között keresném.
KARLA
Ke… keresőszó?
VÁGNER
(agyament vicsorral fölvijjog) Duzzadó izmok, penge agy.
VERMER
(besértődve) Nnem mostanról van szó…
DÓRA
Vermer igazán édes. Olyan, mint egy francia fiú a szupermarketben.
KARLA
Na, persze.
DÓRA
Akkor keressük Karlát. (szomorúan heherészik) Mindenki mondhat egyet. Kezdem én. A Karla nevű célszemélyt minden olyan halmazban megtaláljuk, amelyik gyöngéd kapcsolatra vágyik. (előre dől, belenyomja arcát a kanapéba, némán fuldoklik a röhögéstől, majd komoly képpel fölül) Vágner?
VÁGNER
Atom.
DÓRA
Ez nyílván jól esik neki, de azt szeretnénk tudni, hogy te, te hogy látod?
VÁGNER
Karlát?
DÓRA
Őt.
VERMER
(nyeldekel) Mindjárt elhányom magam.
DÓRA
(rámutat Vermerre) Győzött a hármas versenyző. Bár ennyi lazaságot azért nem vártunk.
(sötét)
Vermeren kívül ugyanott ülnek, mint az előbb. Néznek ki a fejükből. Karla félig alszik. A többiek is. Nagy komolyan visszakúszik Vermer. A kanapéig bírja. Sápadtan ráterül.
DÓRA
(fölélénkülve) Te, Vermer! Te próbáltál már ráfutni egy társkeresőre? Van egy-két trükk..
VÁGNER
(Vermerhez félig csukott szemmel) Ne figyelj oda.
DÓRA
Nem baj, majd elküldöm ímélben.
VÁGNER
(félálomban hadarja) Alfahím kukac dzsímél pont kom.
KARLA
(miközben alszik) Alfahím? (fölvinnyog)
VERMER
(meghatározhatatlan identitással) És ez a társkereső, ez most komoly?
KARLA
(fölpattan a kómából) Elfelejtettem a zenét!
Az első svunggal neki zuhan a Khnopffnak. Nyomkodni kezdi mellette a kijelzőt.
KARLA
Ezt ismeritek?
A képernyőn Fedde Le Grand – Put Your Hands Up For Detroit című klipje jelenik meg. Karla próbálja fölrángatni a kanapéról a másik hármat. Egyenként. Nem sikerül. Fölszámolták magukat. Karlával együtt. Melléjük rogy, elalszik.
(sötét, de..)
..a mozdulatlan testek mögött tovább megy a klip. A nézők megtekinthetik rajta „az ember teremtését”. A klip végén elfeketedik a képernyő.
(sötét)
Halvány fényben ugyanott, ugyanúgy. Vágner kezd el mozgolódni, elég jól magához tér. Odamegy az egyik kapcsolóhoz, megnyomja. Az éles fényben a szoba és benne lévők szánalmasabbak mint valaha. Fölrázza Vermert. Kis zizegés után magukhoz térnek a nők is. Vágner rángatja kifelé Vermert. Megáll a szoba közepén, körülnéz.
VÁGNER
(Karlának) Hú. A takarító tisztára kiesett a fejemből. Holnap rácsörgök, hogy jöjjön el hozzátok is.
(sötét)
4.jelenetkomplexum
Pár nappal később. Reggel? Délelőtt? Egy kávézó ködös, szürke terasza. Épp most nyitottak ki. Minden kihalt, csak Dóra és Vermer ül ott mint két hervatag cserepesnövény. A pincérek begyújtják az utcai gázmelegítőket. Hűvös évszak van. Lehet, hogy ősz.
DÓRA
Tartalmakat vadásznak. Nem lehet őket lerázni.
VERMER
(egész máshol jár) Ismerem.
Az egyik pincércsávó unottan lerak Dóra elé egy pohár vörösbort, Vermer elé pedig egy kis üveg ásványvizet.
VERMER
Kant nem volt?
PINCÉR
Nem. Csak Spinóza.
VERMER
Hányok tőle.
PINCÉR
A tér kétféleképpen megvalósítható matematikai irányíthatósága. (vár, hogy mi legyen a vízzel)
VERMER
Ray-Singer torzió?
PINCÉR
Olyasmi.
VERMER
Minek emlegeti?
PINCÉR
Kíváncsi voltam a véleményére.
Dóra az ujjával kotor a borban. Kiszed valamit, gondosan rádörzsöli az asztalra.
DÓRA
Ebben a borban élő állat van.
PINCÉR
Szerintem már halott.
DÓRA
Van több is. (nézegeti a poharat) Egészen pontosan három.
PINCÉR
Az sok. (elviszi Dóra elől a poharat, Vermer vizét ott hagyja)
DÓRA
(megfogja Vermer kezét, aki látnivalóan eléggé fázik) Nem először hagytam ott, azt tudod, úgy-e? (dörzsölgeti) Egyszer már ugyanígy leléptem. Nem is emlékszem, miért. Semmiért. Besokalltam.
VERMER
Mikor?
DÓRA
Két éve? Neem. Öt. Igen! Öt. De lehet, hogy nyolc.
VERMER
(elhúzza a kezét) Én is ezt tervezem.
DÓRA
Borítasz?
VERMER
Azt hiszem, az lesz életem legszebb pillanata.
DÓRA
Ennyire ótvar?
VERMER
Nem. (helyesbít) Bizonyos értelemben.
Pincér kidzsal két pohár vörösborral. Egyikkel lecseréli Dóra régi poharát, a másikat Vermer elé teszi.
PINCÉR
A cég ajándéka. Hepi áörsz.
Pincér vissza a kávézóba. Dóra fölülről belenéz a poharába, vizslatja. Keresi az állatot. Vermer nem gyanakszik. Simán beleiszik.
VERMER
Szar.
DÓRA
(ő is beleiszik) Tényleg szar. Rosszabb mit muslicával.
VERMER
(kezdi jól érezni magát) Kérdeztem már, hogy minek ez a sok kavarás?
DÓRA
Válaszoltam. Érdekelnek az emberek.
VERMER
Mi érdekel bennük?
DÓRA
Csak az, ami érdekes. A szextől a kötőhártya gyulladásig. Mindenkiben van valami.
VERMER
És akkor híd lesz belőle?
DÓRA
(fölnyihog) Igen, meghidalok olykor. Egyébként, ja. Képzeld, ha csak Karla formájú hidak lennének minden autósztráda fölött.
VERMER
(valamennyire fölmelegedett) Benned mi az érdekes?
DÓRA
Attól függ kinek. Karla például csak az agyakat szereti. Semmi más nem érdekli az emberekben. Mindenkit agyba kúr.
VERMER
És most?
DÓRA
Mit most.
VERMER
Most milyen? Otthagytad, és milyen?
DÓRA
Semmilyen. Átcuccoltam Géhez. Ennyi.
VERMER
Vele kavarsz?
DÓRA
Soha. Csak haver.
VERMER
Sok van?
DÓRA
Haver? Alig.
VERMER
Nekem se. Régen voltak. (vigasztalgatja magát) Majd lesznek megint.
DÓRA
Simán.
VERMER
Vágner mellett nem lehetett. Mindenkit lepattintott rólam. Eleinte ment is. Nem hiányzott semmi. Irtó összetett csávó. Nagy amplitúdóval működik. Ha akarod, elvarázsol. Rosszul vagy?
Dóra irtó nagy levegőket vesz.
DÓRA
Tudom.. kezel.. ni. Hu! Már jobb.
VERMER
Ha lenne egy ilyen közös cél. Például együtt vezetjük a céget. De Vágner nem akarja.
DÓRA
Honnan tudod?
VERMER
Megmondta. Alá is iratta velem. (egykedvűen) Ebből szép lassan kikövetkeztettem.
DÓRA
Leírta?
VERMER
Beleírta a házassági szerződésbe.
DÓRA
Mi nem csináltunk. Jöttem vidékről, volt a nagy érzelem. Más semmi.
VERMER
Vidékről?
DÓRA
Ja. Ott nőttem föl. Előnyben vagyok. A lényeg, hogy Karláé volt minden, nem volt miről szerződést írni.
VERMER
(viszatérve a saját nyomorához) Aztán szép lassan eltűnt a varázs én meg téptem az agyam ezerrel, hogy mit csesztem el..
DÓRA
Ezen én is sokat agyaltam. Van az egyik történet. Előre megfontolt szándékkal kiválasztod a tutit. Ami kitart. Tudod, halálig. Langyosan indul, kicsit fölmelegszik, aztán jön a lábvíz. A lényeg, hogy jópajtások maradtok. És van a másik. Ami hirtelen jön, hirtelen megy, viszont érdemes beledögleni.
VERMER
Akkor már az utóbbi.
DÓRA
Szerintem meg a kettő együtt. Hideg fejjel kiválasztod, hogy kibe akarsz beledögleni.
VERMER
Nem hiszek benne.
DÓRA
Mibe’?
VERMER
Ebbe’ az egészbe’.
DÓRA
Mér’, te mit akarsz?
VERMER
Elhúzni százzal. Egyedül csinálni valamit. Mindegy mit. Egyedül!
DÓRA
Na, jó, mert te ott csicskázol ősidők óta Vágnernek.
VERMER
Még melózni a legjobb vele. Mindent vág, és hagyja a másikat. Ebben rendes. Csak mindig neki kell fölül lenni.
DÓRA
Tiszta Karla. Biztos, hogy le akarsz lépni?
VERMER
Halál.
DÓRA
Akkor? Mi a gond? Para van?
VERMER
Húsz kikúrt év.
DÓRA
Gondolj az állatra.
VERMER
A borban?
DÓRA
Hülye, amelyik azonnal lábra áll. Minden helyzetből föl lehet állni.
VERMER
Te most állsz?
DÓRA
(bele iszik a szar borba) Nagyon hiányzik El.
(sötét)
Ugyanaz az utcarészlet. Dóra és Vermer már nincsenek itt. Ádám álldogál a járdán az asztalok mellett, közel az egyik gázmelegítőhöz. Hátán a zsákja. Fázik. Kilép a kávézóból Lili.
LILI
Már nincsenek itt.
ÁDÁM
Akkor mér’ kellett eldzsalni idáig?
LILI
Dóra mondta. Azt mondta, délig itt lesznek.
ÁDÁM
Az már elmúlt.
LILI
Az a szájberhülyegyerek megint bekavart.
ÁDÁM
Sztondul?
LILI
Dehogy! Takarít.
ÁDÁM
És most? Tisztára tüdőgyuszit kaptam.
LILI
Még két percet se voltam benn.(a vállát rángatja)
ÁDÁM
(élénkebben) Nyugi, már lábadozom.
LILI
Nyomunk valami forrót?
ÁDÁM
Nálam semmi zsé.
LILI
Nálam sincs.
(sötét)
Karláék lakása. Penge minden. Kosz sehol, tiszta csilivili. A szobában senki. Kisebb robajok. Mintha az egyik ajtót sorozná valaki. Egyre nagyobb rúgásokkal. Csönd, azután kaparászás.
TAKARÍTÓ HANGJA
Dontvörri! Nyitom.
Beront a szobába Dóra a már megszokott sportszatyorral. Utána a Takarító laza civilben.
DÓRA
Mi a franc? Mért nem tudom kinyitni?!
TAKARÍTÓ
Át lett állítva a mágneskártya.
DÓRA
(ledobja a sportszatyrot) Gratulálok.
TAKARÍTÓ
Nekem?
Állnak egymással szemben. Dóra még mindig fújtat.
TAKARÍTÓ
Tetszik valamit?
DÓRA
Itt lakom.
TAKARÍTÓ
Újra?
DÓRA
Újra! Maga is?
TAKARÍTÓ
Én csak takarítok. Most lettem kész.
DÓRA
Akkor?
TAKARÍTÓ
Húzok.
Még mindig állnak, nézik egymást.
DÓRA
Kér egy sört?
TAKARÍTÓ
Már ittam.
DÓRA
Még egyet?
TAKARÍTÓ
Másutt van dolgom.
DÓRA
Takarít?
TAKARÍTÓ
Mondjuk.
Dóra
Nem csak takarít?
TAKARÍTÓ
Nem csak.
DÓRA
Ágyat is húz?
TAKARÍTÓ
Húzok.
DÓRA
Ma húzott?
TAKARÍTÓ
Húztam.
Kezébe veszi a Takarító kapucnis felsőjéről lógó madzag két végét, nézegeti.
DÓRA
(a madzagnak) Egy kis perverzió?
(sötét)
Pár héttel később.
Vágnerék nappalija. Egész jó állapotban. Mindössze két üres vizespohár oldja föl a rendet a dohányzóasztalon. Vágner magára erőltetett nyugalommal, elnyúlva ül a kanapészerűn. Karja a támlára csapva. Vermer egy alacsony szekrényben kotorászik a háta mögött. Mindketten utcai cuccban.
VÁGNER
Ne kúrd szét az egész szekrényt.
VERMER
Szétkúrtam?
VÁGNER
Innen nem látom.
Vermer tovább kotorászik. Az Ámor megmozdul.
VÁGNER
Majd megkeresed legközelebb. Én most mennék.
VERMER
Nem szeretnék sűrűn itt csövezni.
VÁGNER
Nem is lenne jó.
Az Ámor megremeg.
VERMER
(Vágner megjegyzése teljesen fölkúrja az agyát, belemerevedik a mozdulatba) Még mindig nem értesz semmit, mi?
Vermer befejezi a turkálást, előre jön.
VERMER
(elborulva) Nézz rám! Én nem vagyok senki! Fölszívódtam. Mintha nélküled nem is léteznék.
Vermer föl-alá járkál, Vágner cinikus empátiával figyeli.
VERMER
Most legalább már tudom, hogy én is létezem. Az a kurva Kant! (a-val mondja) Még azt se hagytad. Az lett volna az utolsó szalmaszál a kibaszott szabadsághoz.
Az Ámor beremeg újra, és már abba se hagyja a jelenet végéig.
VÁGNER
Szabadság, kisfiam. Miről beszélsz? Az egy romantikus ótvar. Ki szabad itt? Ha szeretnéd Spinózát, tudnád, mi a szabadság.
VERMER
(ugyanolyan indulattal) Persze, mert mindig te vagy az agy!
VÁGNER
(ki tudja mért, ez jól esik neki) Hagyjuk a fikázást. Ez olyan megalázó.
VERMER
(látszólag lenyugodva bevisz egyet hátulról) És mi lesz a céggel?
Elég zúzósra sikerül.
VÁGNER
Persze, a cég. Az hiányzik, mi? Ne aggódj, nem csúsztál le semmiről. Akkor se lett volna Vágner&Vermer, ha örökre itt ragadsz. (magát győzködi) Nyál vagy. Alkalmatlan. Soha nem kezdtem volna közös üzletet veled. Vagy azért maradtál velem húsz évig, hogy megváltoztassam a kibaszott házassági szerződést?
Vermer fölveszi az egyik üres poharat az üvegasztalról. Fél méter magasról visszaejti. Mindenütt szilánkok.
VÁGNER
(nem mozdul) Konfliktuskezelés remek. Megy ez neked.
Vermer hátra megy a félig kirámolt kisszekrényhez.
VÁGNER
Ez a társkereső amúgy egész jó ötlet. Kicsit földobja az embert. Elismerésem Karlának.
VERMER
Dórának.
VÁGNER
Mindegy.
Vermer bevágja a kisszekrény ajtaját és dühödten kifelé indul. Közben rámutat a cidriző Ámorra.
VERMER
Elromlott. Javíttasd meg.
(sötét)
Karláék nappalija. Megviselte az elmúlt pár hét. Idősebb lett. A textilek megkoptak, a fények elsápadtak. Karla zuhan be lélegzetelállító yuppie-cuccban.
KARLA
(ordít) El? E-el! Kész vagy? Dóra lent vár. Indulnunk kell.
Előbóklászik Lili. A szokottnál jobban lepattanva.
KARLA
Most nem mondod, hogy nem tudtál elkészülni?!
LILI
(teljes apátiában) Mi a para? Én így megyek.
KARLA
Ebben a cuccban? Ezt nem hiszem el!
LILI
Dórának tetszeni fog.
KARLA
(hangosan puffog) Tele a kikúrt szekrénye, ez meg ebben az ócska cuccban..
Lili végtelen szomorúsággal nézi.
KARLA
Jaj, ne haragudj! Zúzós napom volt.
Gyorsan átöleli Lilit.
LILI
(kihúzza magát az ölelésből)Dzsalunk?
KARLA
(hadarva folytatja) Tisztára stresszes vagyok. Meghalt egy partnerem, basszus. Buktam az összes közös bizniszt. A kreatívját se tudom elérni. (fölcsillan a szeme) Jaa! Találkoztál velük. A csóró Vágner, tudod. Akikhez eljöttél értünk.
LILI
(leesik az arca) Meghalt a Véegy!? De hogy?
KARLA
Vágner. Úgy hívták, Vágner. Tiszta őrület. Ma reggel nekiment egy oszlopnak, totálkár lett az egész autó. Állítólag rosszul lett. Bár ki tudja. Baromira kell vigyázni, mindig mondom neked.
(sötét)
Ugyanaz a nappali. De mintha nem ugyanaz lenne. Pedig csak a fények melegebbek. Lili nagy elszántsággal a kanapé egyik varrásából tépkedi ki a szálakat. Ádám zsákja a kanapé mellett, a földre ledobva. Halk vécézümmögés. Ádám lihegve berongyol. Minden bevezetés nélkül sürgetni kezdi Lilit.
ÁDÁM
Na, gyere. Húzzunk.
LILI
De hova?
ÁDÁM
Az mindegy. Csak húzzunk el.
LILI
(lebénul, nem tud mit válaszolni) De.. De hogy? Mi lesz a Vágner stúdióval? Te kaptad, nem?
ÁDÁM
Jó lesz Vermernek. Úgy be fog indulni, hogy csak néznek. (próbálja gyorsan elmagyarázni) Nekem is van zsém. A Vék gyűjtötték. A tizennyolcadikra. Már simán hozzáférek.
LILI
És az orvosi?
ÁDÁM
(sírva könyörög) Gyere! Kérlek, El, gyere velem!
LILI
(tisztára begörcsöl) Nem lehet.
ÁDÁM
Lazíts már, basszus. Gondolj valami jóra. (fölnyihog) Gondold azt, hogy egy párhuzamos idősíkon vagyunk! Ahol egy csaj simán elmehet egy csávóval. Ahol ez tökre természetes. Akár össze is házasodhatnak. (lágy hagon győzködi Lilit) Ahol nincs semmi para.. És minden kúl!.. (agya szétszakad, de próbál mosolyogni)
Ádám fölhúzza Lilit a kanapéról. Megállnak egymással szemben. Lili a saját cipőjét fixírozza, és közben rázza mind a két kézfejét. Ádám egy pillanatra elbizonytalanodik. Aztán egészen bénán átöleli Lilit. Elengedi gyorsan.
LILI
(még mindig le van ütve) De mégis hova?
ÁDÁM
Nem tudom. Beülünk a Vágner verdájába, aztán Havaj.
LILI
Hánynom kell.
ÁDÁM
Inkább gyere.
Lili lassan, vonakodva neki indul.
LILI
(egész vékony hangon sipítva) És majd szét fogom röhögni magam?
ÁDÁM
(megfogja Lili kezét) Lesz az is. Lesz minden!! Húzzál, bébi.
Vonszolja maga után Lilit. Egy pillanatra megáll vele.
ÁDÁM
Nem akarod hozni a kompjútered?
LILI
(megrázza a fejét) Nem.
ÁDÁM
És a beteg szövegeid?
LILI
Már nem érdekelnek. (a szabad kezével elkezdi tapogatni a zsebeit, az egyikből kihúz két-három apró tárgyat, mutatja a tenyerén) Neked viszont marad valami otthonról. Minden nap megkérdezheted tőlük, hogy jól vannak-e.
Elhúznak egy új életbe.
VÉGE
A vége után.
Karla irodája. Takarító ül Karla székén az obligát műtősruhában. Mellette egy porszívó.
TAKARÍTÓ
(a levegőbe) Hol, hol. Itt ülök a főnökasszonyod irodájában.
A hangszóróból Dé, a humanista hangja hajnali kómában.
DÉ HANGJA
Az éjszaka közepén? Dobom az agyam! Előtte meg eltűnsz napokra. Már nem tudtam, mi a francos. Beszéltem egy ázsiai ügynökkel, eladjuk mint a saját ötletünket. Lebukás veszélye nulla. Nálad az egész dokumentáció, az a Vermer nem tud semmiről, tuti. Indul a nagy üzlet, csávókám. Csak igyekezz, és hord oda a segged.
TAKARÍTÓ
Nincs nagy üzlet. Lenyúlták.
DÉ HANGJA
Szivatsz.
TAKARÍTÓ
Levarázsolta egy gyökér hekker a gépemről. Bekémkedte magát. Direkt rám vadászott. Eltűnt minden. Volt, nincs.
DÉ HANGJA
Míí? Rakd össze újra, kiscsávó!
TAKARÍTÓ
Nem tudom. Csak fölcseréltem pár számot, és rájöttem, hogy úgy sokkal logikusabb. Két tervből lett egy. Ennyi. Az életbe’ nem tudom újra csinálni.(lerohanja Dét, mielőtt az válaszolhatna) De próbálhatunk valami mást. Van itt egy szöveg. Dráma.
DÉ HANGJA
Milyen dráma, te csira?!
TAKARÍTÓ
Milyen, milyen. Hát, olyan világmegváltós. Mintha beszélgetnének, de aztán mégse. Elég agyament ahhoz, hogy beszopják.
DÉ HANGJA
A százmilliós üzlet helyett?! Beteg vagy, ember? És itt akarod körözni. Ki a frásznak??
TAKARÍTÓ
Naná, majd pont itt. Bepróbálkozunk Amerikába.
DÉ HANGJA
Felejtsd el.
TAKARÍTÓ
Lehet, hogy filmnek is…
DÉ HANGJA
Na, persze. A drámát vagy mia tökömet. És újítasz hozzá egy fordítót, mi?!
TAKARÍTÓ
Angolul anyanyelv vagyok.
DÉ HANGJA
És ezér’ nem hagysz hunyni, te paraj? (ráordít) Hány óra?
TAKARÍTÓ
Fölkelt a Nap, tesó.
TÉNYLEG VÉGE
