Lili

|

Kállai Katalin drámája

science ficton komédia

Kállai Katalin

minden történet mindig, mindenütt megtörténik

 

A miénkkel párhuzamos idősíkon játszódó történetben egy nemrégiben lezajlott  társadalmi kataklizma hatására a nemek végleg elszakadtak egymástól. Miután a nők kezdeményezte mozgalmak hosszú, fájdalmas, a gazdaságot is súlyosan érintő genderforradalomba torkolltak, a hatalom a két nem teljes szeparációjával kívánta megteremteni a hőn áhított békét. Törvényben deklarálták, hogy kizárólag azonos neműek alapíthatnak családot. Az utódok létrehozása  biotechnológiai kérdés.

 Nevek, szerepek:

    VERMER, negyven eleje

    VÁGNER, negyven vége

    LILI, tizenéves, belül öregebb

    ÁDÁM, (munkanév) ő is

    KARLA, meg tudnánk bízni benne (vagy mégse)

    DÓRA, ránézésre fiatalabb mint Karla

    TAKARÍTÓ, elégedetlen

    DÉ, humanista

    ZÉ, állatvédő

    HANG, női? férfi?

    PINCÉR (szokott lenni)

    G, haver (nem biztos, hogy bekerül)

    valamint:

     érző tárgyak

     bársonyos tapintású érzelmek

     egy Ámor és egy Szfinx

 

(megjegyzés: tudatmódosító szerek hiányában a komédia összes szereplője permanensen fáradt és/vagy súlyosan melankolikus)

 

Mi van, ha a valóság egyetlen elemét kicseréljük,

miközben a többi vidáman marad a régiben.

Ez itt a kérdés.

 1 jelenetkomplexum

Reggel nem kelt föl a Nap. A művi fényben a sima felületek egyszerre erősítik föl és ellensúlyozzák a bajt. Hófehér műbőr borít be mindent, amit beboríthat. A félelem rátapad, a vágy lecsúszik róla. A tekintetet egy-egy finomtapintású párna tartja fogva és pár korty kiömlött ital, ami ragadósnak látszik. (Sokan – a látszat ellenére – még mindig a ragadós italokat kedvelik.) Plusz egy életnagyságú valami. Embernek nevezzük.

Fontos még, hogy szemben a falon meganagy digitális képkeret. Álló formátumú. Caravaggio diadalmas Ámorát mutatja. Fekete szárnyakkal. Ahogy amúgy is.

A fehér színű kanapén aránylag fiatal férfi. (Elegánsan redőződő fekete nadrág, kigombolt nyakú fehér ing.) Kis idő után hátulról egy idősebb jön be. Kezében vizespohár.

VÁGNER

(leteszi a poharat az asztalra) Spinóza!

VERMER

(belekortyol, kiköpi a vizet) Ímmanuel Kant! Mondtam, hogy Ííímmanuel Kantot vegyél!!

VÁGNER

(cinikusan mosolyog) Csak Spinóza volt. A Kant elfogyott.

Leül Vermerhez közel, a heverővel kombinált kanapészerű bútordarabra. (Igazából ez az ülő- és fekvőalkalmatosság a maga kisebb-nagyobb kitüremkedéseivel benövi a nappalit. Elburjánzik, mint egy szobanövény.) Vermer lehajtott fejjel egy ketté nyitott, hajszálvékony, tenyérnagyságú szerkezet billentyűzetét nyomogatja. Vágner hátrahajtja a fejét a kanapé támlájára. Úgy marad.

Csönd.

Később.

VERMER

(nem néz föl) Egyszer úgy is eladjuk.

 

VÁGNER

(nem emeli föl a hátrahajtott fejét) De nem most.

 

VERMER

Veszett sokba kerül fönntartani.

 

VÁGNER

Kibírjuk.

 

VERMER

Nagy is.

 

VÁGNER

(fölemeli a fejét) Hármunknak pont elég.

VERMER

Alig van itthon.

 

VÁGNER

Itt lakik.

 

VERMER

(indulattal lecsapja a kezéből az izét) Szenved, nem látod?!

 

VÁGNER

(magára erőltetett nyugalommal) Nem hagynád ezt? Mindjárt itt vannak.

A két férfi mereven néz előre. Egy pillanatra mintha megmozdulna Caravaggio Diadalmas Ámorának bal szárnya…

(sötét)

(innentől talán viccesebb)

Ugyanaz a nappali, csak több tárggyal. Sálak, táskák, egy-két üveg Spinóza, félig kiivott vizespoharak, mentális zűrzavar. Egy négyszögletes tálon apró, színes, kocka formájú ennivalók. Inkább a szemnek.

A kanapén ugyanaz a Vermer, továbbá szétszórva két nő. Karla, a jó negyvenes és egy fiatalabb.

KARLA

…és akkor megjött az a három nyomorult honkongi, és elkezdtek követelőzni. Valami ilyen al-al csávók voltak a cégnél, nem t’om, mért őket küldték. Sofőr ment értük a repülőtérre, be a szállodába, aztán fél óra múlva az egyik megjelent az igazgatósági értekezleten és ott, mindenki előtt kikérte magának, hogy hárman csak egy lakosztályt kaptak!

 

VERMER

Én se aludnék szívesen két ázsiaival.

Vágner jön be. Rosszkedvű. Látszik rajta, hogy nem múlt el a Vermerrel folytatott iménti vita hatása.

 

VÁGNER

Mégse hozzák a vacsorát. Délelőtt tönkrement a cég.

DÓRA

(vidáman) Nem baj. Mi nem szoktunk enni. Úgy-e, Karla?

VERMER

Az jó. Inni se?

 

KARLA

De. Többnyire ásványvizet.

 

VERMER

(föllelkesül) Spinózát vagy…

 

VÁGNER

(közbe vág) Kínában nekem is volt egy alapesetem…

 

VERMER

(közbe vág) Vágnernak rengeteg „alapesete” van. Nem innátok mégis valamit erre a rossz hírre? Úgy értem…

 

VÁGNER

(lelkesen fejezi be Vermer mondatát) …valami alkoholt.

A nők nem válaszolnak. Vágner kötelességtudóan tölt egy átlátszó folyadékkal teli, bizarr címkéjű üvegből. Kiosztja a négy nagyméretű, tele poharat. Nem szólnak semmit, nem koccintanak. Egyszerre isznak. Az egészben van valami szertartás szerű.

Dóra cipőstől az egyik heverőre telepszik, fölteszi a lábát. Karla kezében pohárral körbejárja a nappalit. Művészi tárgyak, a fehér háttérből kiemelkedő, ébenfa színű kisplasztikák, látszólag üres falak iránt érdeklődik. Ezeket mind megszemléli. Vágner lassan élvezi az italt. Vermer egy falba süllyesztett szerkezeten kattintgat. A kattintásokra fájdalmas csengésű zenék szólalnak meg (óind hangszerek, Lasha, stb.), de Vermer végül abbahagyja a keresést. Marad a csönd.

(Itt kéne megjegyezni, hogy mindkét nő az “utolsó vonal” szerint öltözve. Karlán bokáig érő, antilop platformcipő, Dórán csizma, lábszárhoz simuló szárral, kivágott orral. Az eleganciájukban némi agresszív pimaszság van.)

A csönd után.

KARLA

(miközben épp egy üres falat bámul) A férfiak a nőket valami mocskos dolognak képzelik.

Mögötte a Caravaggio szétesik mátrixra, majd gyorsan összeáll újra.

VERMER

(édesen mosolyogva Karlának) Mit csesztem el megint?

KARLA

(harcosan) Itt ez az izé. Na! Hogy hívják, Dóra?! Ez a női néven író pöcs. Ja, bocs. Én annyi mocskot még nem olvastam!

VÁGNER

(békítő szándékkal) A nők is megírják ugyanezt magukról…

KARLA

Az más! (gyorsan belegondol) Illetve másként ugyanaz.

DÓRA

(simít) Karlának igaza van. Érdekes, hogy ezeknek az önjelölt bestselleríróknak lövésük sincs a nőkről – honnan lenne – és valahogy mégis megpróbálnak becsekkolni egy női karakterbe.

VÁGNER

Nők is írnak férfiakról.

KARLA

De a saját nevükön.

VÁGNER

Ki tudja.

VERMER

Viszont legalább akkora baromságokat.

VÁGNER

Ilyen világban élünk. Ketté szakadt. Női világra és férfivilágra. Nincs átjárás.

KARLA

Mások szerint még ez is sok.

DÓRA

Hallottátok, hogy külön akarják választani a férfi meg a női házasságtörvényt? Ez a legújabb. Szuperidióták! Házasság – házasság. Mégis, mi a különbség?!

VERMER

Semmi. Egyformán szar. (Vágner egy koccanással leteszi a poharát az üvegasztalra) Ajjaj, csak vicceltem!

VÁGNER

Azt azért tudomásul kell venni, hogy kétféle házasság van. Vagy nők házasodnak, vagy férfiak. Az, nem ugyanaz.(leplezetlen cinizmussal) A társadalom rendje, tudjátok. Az mindennél fontosabb.

Vágner elveszi az asztalról az üveget, tölt a poharakba. Újra az előbbi szertartás. Isznak.

DÓRA

Jójó, de ez azért durva. A házassági szerződések közt is különbséget tenni! (kedvesen Vermerhez) Te ezt vágod, bébi?

VÁGNER

(meglepően őszintén, mielőtt még Vermer válaszolhatna) Nem ugyanabban a világban élünk. Ti nem ezt érzitek? Mintha szándékosan választanák szét a két nemet. Egyre csak távolodunk.

DÓRA

Ti és mi?? Ugyan! (műmosollyal Karla felé int) Mi ketten is egymástól. Fényév!

KARLA

(indulatba jön) Ez az egész házasság lassan csak üzleti aktus. Mi van nekem, mi van neki, és a valószínűségszámítás szerint ki hal meg előbb. Egzisztenciális életprojekteket tervezünk. Sajnálom az utánunk jövő nemzedéket. Kit érdekelnek itt már az érzelmek? Összeházasodunk, ki-ki hozza a pénzét meg a génállományát. Aztán a laboratóriumban kikavarják az utódainkat. Csak tudjunk megegyezni, melyikünkből mit örökítsünk tovább.

VERMER

Az a legkínosabb! Sorra kell venni az összes tulajdonságunkat. (idétlenül röhög)

 

VÁGNER

(ugyanolyan rosszkedvűen mint eddig) Ráadásul csak egy dobásod van.

DÓRA

(mintha betanult leckét mondana) Majd, ha fele ennyien leszünk, jöhet a két gyerek. (komolyra fordítva) Nem gondoljátok, hogy simán erre megy ki a játék? Szimpla születésszabályozás. Csak így könnyebben nyeljük be.

VERMER

Azért a “gyengébb” nemnek is volt némi szerepe, hogy ide jutottunk.

DÓRA

Hol vagyunk már attól?! Mi csupán a biológiai determináció társadalmi szerepét vitattuk. A nagyobb és erősebb egyedek társadalmi felsőbbrendűségét. Ebből jött ez a genetikai alapon történő népritkítás. Mi meg hagyjuk…

KARLA

(meg se hallja Dórát) Agyalsz ezerrel, próbálod kiszámolni a lehető legoptimálisabbat, te géned, én génem, aztán nem jön be semmi az egészből!

DÓRA

(fojtott indulattal) A gyereket nem kéne ide keverni.

VERMER

Na, őket tényleg nem. Végül amúgy is önnemzők leszünk. Ti is, mi is. Onnantól már csak magadat okolhatod. Nem kell több idióta génprogramozó. (heherészik) Meg házasság se.(Vágner felé fordul, ráfagy a vigyor) Basszus, kezdek éhes lenni.

KARLA

(ha már belejött, tovább dühöng) Az a gyerek soha nem érzi jól magát!

 

VÁGNER

Hány éves?

DÓRA

Tizenhét.

VÁGNER

Na, ja.

KARLA

Azért nem ilyen egyszerű. (elborzadva) Ír! Agyament dialógusokat talál ki. Úgy viselkedik, mintha nem is ebben a világban létezne. Mintha nem venne részt a saját életében.

DÓRA

Menekül. (művi vigyorral Karlának) Tudod. A valóság elől.

VERMER

(idétlenkedve) Ezzel nincs egyedül. Télen a medve is elmenekül a valóság elől.(bárgyún néznek rá) Elhúz a barlangjába.

KARLA

De ez valami rettenet! Maga a nihil! Tiszta beteg szövegek!! Az még rendben, hogy a mi munkánk kicsit se érdekli. Persze. Nem túl izgalmas dolog üzletelni az agyaddal. Lejárt dolog. (Dóra felé int) Nyílván a hídtervezés is. De ez! Komolyan. Nem tudjátok elképzelni. Abban van minden. A partidrogoktól a virágevésen át a hányás kiváltotta éteri boldogság biokémiájáig.

VÁGNER

Virágevés??

DÓRA

(most esik le neki) Te elolvasod, amit ír?!

KARLA

Á, nem. Majd csak akkor, mikor már elvágta a torkunkat.

DÓRA

(hisztérikusan) Te miről beszélsz?!

VERMER

(szánalmasan próbálkozik) Azt hiszem, éhes vagyok.

DÓRA

(majdnem sikít) Az elcseszett életbe, mi van?! Ki vág el, mit?

KARLA

Annyi gyűlölet van benne.

DÓRA

Az van benne, amit kapott!

KARLA

Ehhez neked is gratulálok.

VÁGNER

(reménytelenül) Már én is éhes vagyok.

DÓRA

Valamit nagyon félre értesz, Karla!

Mielőtt Karla válaszolna.

VERMER

(még mindig terel) Ti nem vettétek észre, hogy az emberek nem beszélnek a szexről?

KARLA

(még mindig zihálva) Naná, mert nem is csinálják!

 

VERMER

(ennek megörül) Ti se?!

KARLA

(hirtelen váltással Vágnerhez) Megkaptad a projektlistát? Mondtam, hogy küldjék át.

 

DÓRA

(még nem tért magához) Te elolvasod, amit ír???

VÁGNER

(fellélegezve Karlának) Megkaptuk. Vermer nézte át. Lecsekkolta, ami szóba jöhet, én meg írtam pár ajánlatot. Kettőt részletesen ki is dolgoztam. Választhatsz. (az egyik ajtóra mutat, miközben abba az irányba tereli Karlát) Gyere, megmutatom.

Karla és Vágner kifelé indul.

KARLA

(kifelé menet Vágnerhez) Szori, hogy így először nálatok, de vágatlan napom volt. (Vágner nem egészen érti) Kivágnék belőle pár jelenetet. (erőltetetten mosolyog)

Dóra föláll a kanapéról, keresni kezd valamit. Vermer a falon lévő tasztatúrát nyomogatja. Kiválaszt egy zenét. Gépiesen hangzik, de elég elvarázsolt. Dóra megtalálja a táskáját, nem sokkal arrébb, mint ahol ült. Lezuhan a kanapéra, a táskát maga mellé húzza. Vermer leköveti, majd ő is vissza ül.

DÓRA

(látnivalóan még mindig eléggé kivan) Nó para, nálunk ez simán belefér.

VERMER

Mióta nyomjátok?

DÓRA

Hallottad. Legalább tizenhét éve.

VERMER

(elszomorodik) Az sok.

DÓRA

(empátiával) Ne szomorkodj.

Átül Vermer mellé, egészen barátságosan átöleli. Vermer észre se veszi, szomorúan ül tovább.

DÓRA

Gondolj valami jóra.

VERMER

(próbál valami jóra gondolni) Hát igen, vannak pillanatok… (hirtelen föllelkesülve) Például mikor a világra jön egy újszülött. Egy kis állat. Mondjuk, egy kecskegida.(Dóra mélyen együtt érez az “ápolttal”) Megszületik és azonnal megtanul járni. Remegnek össze-vissza a lábai, de állva marad.

DÓRA

(leveszi a kezét Vermer válláról) Szerintem ez bazi nagy önzőség.

 

VERMER

(nagyon nincs képben) Hogy állva marad?

 

DÓRA

Simán azt várjuk a következő generációtól, hogy olyasmit adnak nekünk, amit… amit mi régesrég elvesztettünk.

VERMER

(megérti) A friss élet energiája? Erre gondolsz? Na, azt valóban megkapjuk tőlük. Ideig, óráig.

 

DÓRA

Ez benne az önzőség.

VERMER

Hogy a világra hozzuk őket?

DÓRA

Hogy erre a világra.

Dóra fogja az üveget, tölt belőle a férfi poharába. Odaadja neki.

DÓRA

Csak ne vidd túlzásba.

VERMER

Tudom, mi az alkohol.

DÓRA

Épp melyik stádium? Túl vagy rajta?

VERMER

Nagyjából. (beleiszik)

DÓRA

(áttelepszik a kanapé másik felére, az üvegasztal mellé) Karla keményen drogozott. Így indult az egész. Együtt nyomtuk a cégnél. Olyan mindenkit elnyomok típus, de engem hagyott dolgozni. Azt hiszem, ez hozott össze vele. Meg a drog. Igaz, nehezen indult, egyszer-kétszer bebuktuk a kapcsolatot, de aztán kezdtük újra. (átszellemülten elmosolyodik) Húúú, az elején irtó nagy bulik voltak. Durva, húzós bulik.

VERMER

Déhábék?

DÓRA

Déhábék. De Karla… Karla végül túl józan lett.

VERMER

(benne is van empátia) És most? Most mi van veletek?

Dóra kinyitja a táskáját, beletúr. Apró, fehér porral teli zacskót varázsol elő. Szertartásosan előkészíti, majd fölszippant egy csík kokaint.

DÓRA

(magyarázatképp) Csak ünnepnap. (megnyomogatja az orrát) Hogy mi van most? Vannak, akik megértenek. Vagy ha jobban tetszik, csalom ezerrel.

VERMER

Ez elég pikánsan hangzik.

DÓRA

Nem a szex a fontos. Egyszerűen érdekel a másik ember. Egy ideig… Mindenki azt hiszi, ez maga a mintaházasság. Hogy mi ketten hajnaltól-pirkadatig magasröptűen. A két koponya, höhö! Közben meg tudod mi van? Napi egy dialóg. „Bazmeg, nem hoztál tejfölt!? Hát, nem, baszki.”

 

VERMER

Ennyi?

DÓRA

Najó. Néha lekever egy-két pofont. (röhög)

VERMER

Megüt?

DÓRA

Már nem. Nem olyan vad, mint mikor drogozott. Kiéli a munkahelyén. Olykor benyom egy üveggel este. Zombulásig. Aztán elalszik.

VERMER

Elég jól néztek ki együtt.

DÓRA

Ti is.

VERMER

Itt akarom hagyni.

DÓRA

Van valakid?

VERMER

Nincs.

Föláll, odamegy a falhoz, kinyomja a zenét.

VERMER

De azért jó lenne beújítani valakit.

DÓRA

Nálunk elég jó arcok vannak. Van stílusok, jól is néznek ki, csupa Einstein, aztán meg tök egyedül. És így látszatra, nincsenek is nagyon megzakkanva.

VERMER

Sok idióta hídtervező?

DÓRA

Hülye vagy? Nagyon komoly csávók. Te mire indulsz be?

VERMER

(halványan körbeint) Erre nem.

DÓRA

Mért nem lépsz le? A zsé? Vagy mi? Nyílván lecsengetne neked egy keveset. Csak úgy újrakezdésnek.

VERMER

Nem… nem a pénz. Félek, hogy belezakkan. Hogy nem fogja kibírni. (fölveszi a poharát, belenéz, de nem iszik belőle)

Karla és Vágner visszajön a szomszéd szobából. Dóra gyorsan ráül az asztalra. Bele a maradék kokainporba. Karla nem veszi, mi az ábra. Föl van fokozva.

KARLA

Gyertek, elcsúszunk burkolni valamit!

VÁGNER

A Vágner Stúdió vendégei vagytok. Vermer? Jól vagy?

DÓRA

(kissé pimaszul) Már jobban.

Lágy, búgó hangon fölsuttog egy csengő. Vágner kérdőn néz Vermerre, az ugyanúgy vissza. A nők szétcsúszva álldogálnak. Pár másodperc múlva a húsz év körüli Ádám kavar be zavartan. Megáll a falnál az ajtó mellett.

ÁDÁM

Megjött a takarító.

VÁGNER

Szombat este tízkor? Magánál van?

ÁDÁM

Nyílván. Ha már elzúzott idáig. Csak a kulcsot hagyta otthon.

Beazonosíthatatlan egzisztenciájú, vékony srác jelenik meg az ajtóban. Míg vele vannak elfoglalva, Dóra besöpri a kokain maradványait a táskájába, és kitölti magának az üvegben lévő italt. Eközben Ádám közönyös lazasággal igyekszik eggyé válni a fallal.

Menyhárt Tamás Menyus képei

VÁGNER

(a takarítósráchoz) Maga? Alig két napja volt itt.

TAKARÍTÓ

Ez most a nagytakarítás.

VÁGNER

Ilyenkor?

TAKARÍTÓ

Azt mondta, jöjjek, amikor tudok. (körülnéz) Legalább rendet rakok.

Vermer kezéből kiveszi, Dóra kezéből (aki kevésbé engedelmes) kicsavarja a félig tele poharat. Az üreseket otthagyja. Kimegy a szobából.

Vágner utána szól.

VÁGNER

Ne keressen, nincs itthon ennivaló.

ÁDÁM

(kifelé a falból) Kúúl!

 

Megvetéssel az arcán Ádám távozik.

KARLA

(miután Ádám kiment) Hány éves a kiscsávó?

VÁGNER

Ádám? Tizenkilenc.

KARLA

(enyhe grimasszal) Ádám?

VERMER

(kárörömmel) Nem illik hozzá, mi?

VÁGNER

Ez csak munkanév.

VERMER

Az Ádámmal kezdtük, kicsit még agyaltunk, aztán elakadtunk. (szétcsapja a kezeit) Nem tudtunk megegyezni.

DÓRA

Húsz évig?

Kiszedelőzködnek mind.

VERMER

(kifelé menet gúnyolódva Vágnerhez) Majd mesélj el nekik néhány alapesetet. Szuper lesz!

DÓRA

(kifelé menet dühösen Karlához) Te tényleg kémkedsz a kompjúterében?!

 

Miután elvonultak, kék műtősruhában bejön a takarítófiú. Kivesz a zsebéből egy vékony gumikesztyűt, gondosan a kezére simítja.

TAKARÍTÓ

Nyafogó, rohadék, androgün pöcsök.

 

(sötét)

Ugyanaz a tér. Sötétebb, homályosabb. Vékony, fekete ruhás alak imbolyog le-föl benne. A falon tapogat, tárgyakat néz, fogdos. Egy-két kisebbet zsebre rak. Néhány másodperc múlva Ádám suhan be. Álmatag fejjel nézi az alakot. Az közelebb jön, nem veszi észre Ádámot. Látjuk, hogy kiscsaj. Ádám óvatosan fölvesz a mellette lévő konzolról egy méretre jelentős műtárgyat. Odacipeli a lányhoz.

ÁDÁM

Vidd el ezt is. Mindig utáltam.

Lili kezébe nyomja. Az alig bírja tartani.

LILI

(nincs nagyon földúlva) Tényleg ronda.

Nagy levegővel visszanyomja Ádám kezébe.

ÁDÁM

Ne dobáld, mert megijed.

LILI

Rám szólnak, hogy vigyem haza őket, aztán nincsenek itt. Csak a kocsijuk. Két hülye picsa.

 

Közben Ádám visszaviszi az ominózus tárgyat a helyére. Nem túl nagy fényt gyújt. Ott marad a fal mellett állva. Lili is álldogál a szoba közepén. Hallgatnak.

LILI

A takarítócsóka engedett be. Épp vitte ki a szemetet. (undorral) Jó sokat szlopálhattak.

 

ÁDÁM

Ja. Aztán elhúztak enni. De már elég rég. Itthon nem volt semmi ehető.

LILI

Nem vacsorára jöttek?

ÁDÁM

De.

LILI

Ühü. Déhábé.

ÁDÁM

Jaja. Durva. Meg húzós is. Jól leordibálták egymás arcát. Otthon is ez megy?

Lili cipőstől föllép a burjánzó fehér kanapéra és végigjárja a kitüremkedéseit. Miután bekoszolta, egy kényelmesnek tűnő sarokban letelepszik.

LILI

Nem ritkán.

ÁDÁM

Rólad volt szó.

LILI

Nebassz.

ÁDÁM

Hozzak valamit, hogy lebontsd?

LILI

Megszoktam.

Ádám még mindig áll.

ÁDÁM

(csak úgy a levegőbe) Ádám vagyok. Munkanév.

LILI

Tényleg béna. Lili.

ÁDÁM

Ez komoly?

LILI

Á, csak Elnek hívnak.

ÁDÁM

El? Az nem olyan albán.

Lerogy a kanapé másik felére. Lili egykedvűen üldögél, várja a nőket. A mutatóujjával fölszedi az ott maradt fehér port az asztalról, megnyalja. Mutatja, mintha hányna. Ádám egy ideig a körmeit kapargatja. Aztán már azt se.

ÁDÁM

És akkor szombat esténként így sofőrben nyomod?

LILI

Á. Csak a szomszéd csajszival csöveztem itt a…

ÁDÁM

Barátnőd?

LILI

Nem úgy.

Nem fejezi be a mondatot, amit Ádám félbe szakított. Hallgatnak.

LILI

(csak, hogy teljen az idő) És neked?

ÁDÁM

Nem, nincs senki. Szóval… Nem igazán akarom érzelmileg oda tenni magam…

Caravaggio digitális Ámora megmozdul a képkeretben.

LILI

Megmozdult az az izé… Az angyalotok.

ÁDÁM

Caravaggio élete. Ez a címe. Valami ilyen videóárt csóka alkotta. Egy kiállításon látták meg az öregek és tökre beőrültek érte. Atom drágán sózták rájuk. Elvben rámozdul az energiákra, de inkább csak rázza a seggét ezerrel.

LILI

Sok zsétek van?

ÁDÁM

Az vén csókáknak biztos akad.

LILI

Jó arcok?

ÁDÁM

Vékettő kreatív Véegy cégénél. Szennyvíztisztító projektek.

LILI

Kitaláljam?

ÁDÁM

Vágner és Vermer. Véegy, Vékettő. Számozás ábécé sorrend szerint. Mér’, te hogy hívod a nőket?

LILI

Ja, én? Sehogy.

Fémes, sikító hang szólal meg. Lili összerezzen.

ÁDÁM

Esemes, bocs.

Állva előbányászik a farzsebéből egy készüléket, visszazuhan a kanapéra.

ÁDÁM

(hangosan, időnként szótagolva olvassa) Ennek értesítenie kell téged.. az ímél címedet beírták évi euromillió lotteri… Mivaan?! ..Te kiválasztás és.. nyerted összeget nyolc ..százhetven ezer euró. ööö.. Közvetlen eljárásért kell érintkezned tisztviselő.. alatt tied igény… (a mellkasára bök) Höhö, íme egy gazdag csóka!

LILI

(nincs nagyon földúlva) Nem tiltja le a mobilod?

 

ÁDÁM

Tiltja, mint atom. De valahogy mégis. Legalább röhögtünk egyet.(ugyanolyan komor fejjel néznek, mint eddig) Szívunk egy török kört?

LILI

(fázósan ül a melegben) Nem menő.

ÁDÁM

Alapjába’ nekem se.

LILI

Mindig ilyen múzeum van itt?

ÁDÁM

Épp itt a takarító.

LILI

Ja. Persze.

ÁDÁM

És te így… tanulsz?

LILI

Középsuli.

ÁDÁM

(kicsit vár a kérdésre, de aztán mondja magától) Én tavaly próbáltam orvosit. De megborultam.

 

LILI

Jövőre próbálsz normálisat.

ÁDÁM

Nekem bejön. Tapintom az energiákat.

LILI

(kotor a hasa fölött hordott, aprócska hátizsákban) Fölhívom a bringákat, hogy mi a retek van.

 

(sötét)

 

Még mindig ugyanott ülnek.

LILI

Ki az a Karavaddzsó?

ÁDÁM

Festő. Ő festette ezt az izét. Az Ámort.

LILI

Ez itt egy ámor?

ÁDÁM

Az‘ Ámor. Nincs több. Csak sokan lefestették. Itt épp diadalmas.

LILI

Diadalmas?

ÁDÁM

Mindent legyőz. Mindegy.

LILI

Söröd van?

ÁDÁM

Nó zaba, nó sör.

(sötét)

 

Majdnem ugyanúgy, csak jobban bezombulva. Fekve a burjánzó kanapé két felén.

ÁDÁM

Nézzünk valamit?

LILI

Mit?

ÁDÁM

Filmet.

LILI

Minek.

ÁDÁM

Tegnap kezdtem. Egy oroszlán volt benne. Bandázott egy ilyen kis.. állattal. Gazella vagy mi. Teljesen egymásra gerjedtek.

LILI

(kicsit fölvidul) Az a gyengéd szívű oroszlán, tesóka. Láttam!

ÁDÁM

Mi a vége?

LILI

Mind a kettő megmurdel. Ennyi. Eleve beteg ügy volt.

 

ÁDÁM

(elborult tekintettel) Nemá! Ez komoly? De ez… Ez… Najó! Akkor nézzük az evörgríni kibelezőst. Az vicces lesz. Gyere, szét fogod magad röhögni rajta!

(sötét)

Ugyanaz a nappali üresen. Vermer, Vágner, Karla és Dóra visszaérnek a vacsorából. Nincsenek annyira lepusztulva, mint vártuk.

VÁGNER

(fölpörögve) Ahhoz képest, hogy nem szoktatok enni..

VERMER

És inni se!… (fölröhög)

VÁGNER

…aránylag jól néztek ki.

Vermer és Vágner röhögnek.

DÓRA

Behaltam. Jaj.

VERMER

(kedves vigyorral) Tartsál ki.

 

DÓRA

Azon vagyok. De túl nagy a káosz.

KARLA

(Vágnernek miután körbe nézett) Te, ez a takarító eljönne hozzánk is?

(sötét)

2.jelenetkomplexum

Karla irodájában matt krómból készült csőbútorok. Hajlított fémvázakon papírvékony fekete bőrfelületek. Íróasztal, székek, a fekvő test formáját utánzó heverő. Karla íróasztalán keskeny, széles, pihekönnyű laptop, kinyitva. Semmi más. A bútorokon nincsenek tárgyak. Karla egyedül van a szobában. Miközben a kompjútert figyeli, hangosan beszél.

KARLA

Küld be őket sorban.

HANG

(egy láthatatlan hangszóróból)

Te csinálod?

KARLA

Én! Nem szeretem a meglepetéseket. Hányan vannak?

HANG

A rosta után hatan maradtak.

KARLA

Jöjjön az első.

Hátradől a keskeny, forgatható karosszékben. Fiatal férfi lép be. Dé, a humanista. Karla lecsukja a kompjútert, rámutat az íróasztalából kinövő, fekete bőrfelületű tárgyalóasztalra. A férfi lezuhan a legtávolabbi székre.

KARLA

Három kérdés. Mit, mikor, miért.

(közbe vág) Bármikor, bármit, bármilyen közös cél érdekében.

KARLA

(halványan elmosolyodik) Ennél azért konkrétabb. Ásványvíz?

Szeretem. Mindig, mindenhol..

KARLA

Úgy értem, kér inni?

Nem.

KARLA

Figyeljen. Külföldi tárgyalásra kíséri a főnökét. Ön készítette elő a teljes projektet. Tárgyalás közben a főnöke rosszul lesz. Optimális pozícióban vannak, gyakorlatilag minden célt hoztak, az utolsó igen már ott lóg a levegőben. Mit csinálna, mikor és miért.

Azonnal újra éleszteném.

KARLA

A főnökét?

Bárkit.

KARLA

Nem halt meg.

Az probléma.

KARLA

Hol dolgozott eddig?

Egy humanitárius segélyszervezetnél.

(sötét)

 

 

Karla ugyanott egyedül.

KARLA

Komolyan gondoltátok vagy simán szivattok?

HANG

Nagyon egyedi válaszokat adott. Gondoltuk, bejön neked.

KARLA

(kinyitja a száját)

 

HANG

Ne sikíts! Beszél angolul, németül, spanyolul, franciául, dolgozott a világon mindenütt. Csak egy kicsit merevnek látszott. Mondtuk neki, hogy próbálja lazábbra venni.

KARLA

Lazább lett. Küldd a következőt.

Merev arccal néz előre. Vágnerék takarítója jön be. Karla ledöbben.

KARLA

Maga? Nem itt kéne, hanem otthon.

TAKARÍTÓ

Otthon?

KARLA

Ja.

TAKARÍTÓ

Ezt nem mondták.

KARLA

(türelmetlenül) Én mondom. Én mondom meg.

TAKARÍTÓ

Idén diplomáztam. Magas szintű programozási nyelv, hálózati minták, memóriaelérési modellek.

KARLA

Az hasznos lesz. Egyéb?

TAKARÍTÓ

Öt napos munkahét. Nem több.

KARLA

Annyira azért nem durva a helyzet. Heti egy nap elég lesz.

TAKARÍTÓ

Heti egy nap?? Gondoltam váltok végre valami normálisra.

KARLA

Nincs akkora kosz.

TAKARÍTÓ

Mire gondol?

KARLA

A koszra.

TAKARÍTÓ

A munkatársai azt mondták…

KARLA

Mi köze ehhez a munkatársaimnak?

TAKARÍTÓ

Gondoltam, megbeszéli velük.

KARLA

(kezd ideges lenni) Amúgy jól van?

TAKARÍTÓ

Már nem annyira.

KARLA

Tudja mit? Adja meg kint a mobilszámát, aztán majd fölhívom..

TAKARÍTÓ

Nincs mobilom.

KARLA

(földühödve) Hagyjuk az egészet! Nincs időm itt bénázni.

TAKARÍTÓ

Ahogy gondolja. De angolul anyanyelvi szinten…

KARLA

(dühösen) Na,jó!

Föláll, odamegy egy keskeny szekrényhez, kinyitja. Kiszed egy táskát, kotor benne. Előhúz belőle egy mágneskártyát. Oda nyomja a Takarítónak.

KARLA

Menjen és takarítson ki. Kint megmondják, hol lakom.

TAKARÍTÓ

Takarítás?!

Karla az iroda közepén állva a szemével kituszkolja. Takarító puffogva el. Karla visszaül az íróasztalhoz, stresszesen ráüt egy gombra.

KARLA

Másoltass az enyémről egy mágneskártyát, és add meg a címemet!

HANG

(értetlenül) Az otthonit?

KARLA

Mi a rák, itt mindenki megzakkant? Egyáltalán, hogy jutott ez be ide!

HANG

(méltatlankodva) Ő érte el a legmagasabb pontszámot.

(sötét)

 

Karla az íróasztalánál lenyúzva. De még tartja magát. A tárgyalóasztal mellett egy közeli széken Zé. Fiatal bige, hanyag, nem épp álláskereső street style-ban. Visít róla, hogy nem ez élete célja.

KARLA

(unottan, gépiesen) …optimális pozícióban vannak, gyakorlatilag minden célt hoztak. Az utolsó igen már ott van a levegőben. Mit, mikor, miért.

Azonnal aláírnám a szerződést.

KARLA

Nincs rá jogköre.

Akkor is.

KARLA

(eggyel nagyobb érdeklődéssel, cinikusan) Nem lesz érvényes.

(ugyanolyan cinikusan) Ki mondja meg? Ha előnyös a cégnek, az lesz.

KARLA

Kirúghatják érte.

Még föl se vettek.

KARLA

És a főnök? Vele mi lesz?

(széttárja a kezét) Passz.

 

KARLA

(kicsit rásegít) Mondjuk, egy mentő?

 

Nyílván már kihívták.

KARLA

(pillanatnyi gondolkodás után) Jó. Legyen még egy. Reggel rosszul van a gyerek, visít róla, hogy beteg. Előző éjjel jött haza, épp erről a szerződésről kéne elszámolnia, de a hazaúton elkövetett egy hibát. Nem vette észre, hogy az irattáskájából lenyúlták az üggyel kapcsolatos legfontosabb dokumentumot. Mit csinál?

Nincs gyerekem.

KARLA

Élje bele magát.

Nem megy.

 

KARLA

Szóval nem akar gyereket. Hajlandó erről aláírni egy nyilatkozatot?

Kérdezzen mást.

KARLA

Valami, ami maga mellett szól?

Idáig egy társkereső oldalt szerkesztettem.

KARLA

Azt mondták, állatvédő.

Simán.

KARLA

Esetleg üzleti szféra? Vagy valami hasonló? Valahogy csak bekerült a hatba.

Hatan maradtunk?

KARLA

(halványan elfintorodik) Ez most indiferens.

Kérdezhetek?

KARLA

 

Nem.

Mit csinál, ha lenyúlják öntől a legfontosabb dolgot úgy, hogy nem veszi észre?

KARLA

Megérdemlem.

Dóra?

(sivító zene, sötét)

 

Karla áll az iroda közepén, sminkje az arcára olvadva. Halványzöld pulóvere a széke támlájára dobva. Lassan kihúzogatja hátul záródó, ujjatlan blúzának az alját a szoknyából. Alányúl, kikapcsolja a hátán a melltartót, a blúz egyik ujján át lehúzza a pántját, másik ujján át leráncigálja magáról. Bekúrja a keskeny szekrénybe. (A dolog akkor is működik, ha a színésznőnek szüksége van melltartóra, akkor is, ha nincs.)

Leül az íróasztalhoz, benyom egy gombot és beleordítja a levegőbe.

KARLA

Telefonálj haza, és ha fölveszi az az idióta, kapcsold a vonalamra!

Rádobja a világoszöld pulóvert a hátára, mereven néz ki a fejéből.

TAKARÍTÓ HANGJA

(Karla összerezzen) Már észrevettem! Nincs itthon ennivaló. Nó problem, beküldtem néhány sört.

KARLA

Mit mondott, miből diplomázott? (nem várja meg a választ) Mindegy! Fogja a készüléket és menjen a hátsó szobákhoz. (vár)

TAKARÍTÓ HANGJA

Fekete ágynemű, arany írásjelekkel.

KARLA

Az El szobája. Nem. Középen az enyém, az se az! Menjen be a bal oldaliba. Ott van?

TAKARÍTÓ HANGJA

Jah.

KARLA

Lát az asztalon egy sötétkék lap topot?

TAKARÍTÓ HANGJA

Látok. De inkább középkék.

KARLA

Törje föl a jelszót.

TAKARÍTÓ HANGJA

(életében először meglepődik) Hogy mi?

KARLA

Mit nem ért? Hekkelje meg!

(sötét)

 

3.jelenetkomplexum

Karláék lakása. A nappali egészen hasonlóan nyújtózik el mint Vágneréké, közepén egy tekergő “kanapéállattal”. A falon itt is digitális kép, de fekvő formátumú. Keskeny és széles. Fernand Khnopff Szfinx című festményét látni rajta kis pontokra bontva. A hely zilált. A sarokban egy porszívó féle, dzsuva és rendetlenség. Dóra kék laptopja a dohányzóasztalon kinyitva. Lili zúz be. Oldalán táska. Fölméri a laptopot.

LILI

Dóraaa! Dóra, te itthon vagy?

Beslattyog a Takarító. Műtősruhában, kesztyűben, bekómázva, bizonytalanul.

TAKARÍTÓ

Nincs itt senki.

LILI

(végigméri) Ühü.

TAKARÍTÓ

(próbálja lecsukni a laptop tetejét) Ezt most el kell vinnem.

LILI

Dórának?

TAKARÍTÓ

(nem válaszol)

LILI

Melóba? Ott nem ezt szokta használni..

TAKARÍTÓ

Jaja, melóba.

LILI

Ebbe’ a cuccba’?

TAKARÍTÓ

Húzok átved… átvedleni. (lehúzza a műtőskesztyűt, rádobja a kanapéra)

LILI

(édesen csücsörítve) Pórszívó marad?

TAKARÍTÓ

(ezen elheherészik) Pórszívó? Pó..óór szívó? Tudod, mi az, kisbige? A legolcsóbb pro..osti az utcáról.

LILI

(maga elé) Ez full droid.

TAKARÍTÓ

(még mindig vigyorog) Véresnagy…  meg… zuhanás lesz!

Lili teljesen értetlenül bámul.

LILI

Mi van?!

TAKARÍTÓ

Anyuka… ööö… megzuhan.

LILI

(ösztönösen) Melyik?

TAKARÍTÓ

Hááát… Egyik biztosan. És akkor vége a… jólétnek.

Takarító rázakkan a kanapéra. Mögötte a Khnopff szétesik, hullámzó háttér előtt, éteri dallamra fölugrik egy felirat. AMNÉZIA – KORUNK ILLATA… Aztán visszaáll a Khnopff.

TAKARÍTÓ

Há.. három az egyhez fogadok, hogy fél év múlva má… már nem vagy itt.

LILI

Elég szarul nézel ki, ember. Hozzak vizet?

TAKARÍTÓ

(hirtelen begyorsul) Inkább egy sört plíz. A csira Vágnerek. Azoknál még sör sincs. Az ember lenyalja róluk a koszt, aztán meg… semmi. Nyomogathatod a kompjúterüket, hogy legalább… Na, az milyen? Még csak le se… védik. Se jelszó, se semmi. Lazán le lehet nyúlni minden… mindent róla.

Lili alig figyel rá, gondterhelt arccal tépi az agyát, hogy mi legyen.

TAKARÍTÓ

Ne parázz, kisbrin… ga! Nem nagy durranás. Csak érdekelt… (forgatja a szemét) hogy kikkel bratyiznak a Vágnerek. Hogy működik ez az egész trr…utyi. Szerződések, ilyesmi. Vágod. Ööö… el lehet ott bóklászni. (röhög) Belefutsz egy-két part… partnercég honlapjába. Csak úgy. Unalomból. (röhög) Hát, nem pont anyuka cégének állá… állás… álláshirdetései jönnek szembe? Gondoltam váltok, de nem ám, hogy… oda enged. Lököm neki ezerrel, minden kúl, csillagos jeles, aztán meg… mennyé’ takarítani. Szar ez. Minden szar! Egész világot elkúrta valaki. És hamá’, (akadozik)  mér’ nem.. talál ki.. helyette valamit. (a mondat végén bealszik)

 

Lili kimegy a szobából, majd újra vissza. Kezében takaró. Ráteszi a Takarítóra. Előveszi a mobilját, hív valakit.

LILI

(a telefonba) Itt El, megagáz van. Benyomult a takarítótok, szétcsapta a lakást, lekémkedte Dóra laptopját, most meg itt kómázik.

(sötét)

Takarító még mindig bealudva, a kék laptop még mindig a dohányzóasztalon. Lili mellett Ádám ül. Le vannak ütve mindketten.

ÁDÁM

Jól szétzúzta magát. Mentők? Tűzoltók?

LILI

Szerintem kialussza. A végén még bevarrják.

ÁDÁM

Egyszercsak idejött?

LILI

Volt kulcsa.

ÁDÁM

Nőknek szóltál?

LILI

(szomorúan) Á! Csak stresszelnek mindig.

ÁDÁM

(szomorúan) Takarított?

LILI

(körbe int) Szerinted?

Hallgatnak. Mögöttük a Khnopff szétesik. Futó fölirat mézédes hangokra. MELANKÓLIA – MINDIG MINDENÜTT – BURKOLÓZZON MELANKÓLIÁBA. A képen fölúszik egy kölnisüveg. Majd újra a Khnopff.

ÁDÁM

Próbáljunk konstruktívak lenni.

LILI

Én próbálok.

ÁDÁM

(a Takarítóra mutat) Vegyem föl és vigyem ki?

LILI

Hova?

ÁDÁM

(szomorúan kezdi nézegetni a laptopot) Te laptopod?

LILI

(mély megvetéssel) Sötétkék??

(sötét)

Takarító még mindig ugyanott. Dóra számítógépe is. Lili ölében a saját laptopja. Koromfekete. Lili csapkodja a billentyűit. Ádám ül. Meredten bámulja a Khnopffot.

ÁDÁM

Tiétek is ilyen?

LILI

Ez tévé.

ÁDÁM

Akkor nem riszálja a seggét?

LILI

Annál égőbb. Kölnireklámra van állítva.

ÁDÁM

Aha. És nyomatja nekik.

LILI

Ja.

ÁDÁM

Ez bejönne nálunk is.

LILI

(miközben ír a kompjúterén) Nemár.

Hallgatnak.

ÁDÁM

(Lili laptopját fixirozza) Helyes darab. Nem fáj neki, hogy csépeled?

Lili kedvesen zord pillantással válaszol.

 

ÁDÁM

Valami feladat? Suliba?

LILI

(abba hagyja a billentyűcsapkodást) Nem. Csak… néha megpróbálom leírni. Csak így magamnak. De elég nyomorék. Leírod, aztán utólag az egész borul. Mer’ soha nem gondolod ugyanazt. És ebből egy idióta párbeszéd lesz. Hol ezt mondod, hol azt. Mintha ketten dumálnának. Vágod?(nem tudja elmagyarázni) Á, szar az egész. Nem fontos.

ÁDÁM

Párbeszéd? Ez egy ilyen.. dráma?

LILI

Dehogy!! Hülye.

ÁDÁM

(próbálja földolgozni a hallottakat) Van sztorija?

 

LILI

Sima biokémia. Hülye érzések, amit a hülye vegyületeim generálnak az agyamban. Elég intim. Nem mutatnám meg senkinek.

ÁDÁM

Akkor meg?

LILI

Hááát. Mondjuk, hogy… lássam, mi van. Tudja a franc. Mindenesetre gáz lenne, ha kitörlődne. Valami kaja?

(sötét)

Ugyanaz a szín üresen. A Takarító már nincs ott. A kék laptop se. A kanapén egy pár kifordult műtőskesztyű. A fémes csöndbe hirtelen fémes sikolyok hasítanak. Beleremeg a digitális képernyő. Újabb kölnireklám. VALAMI ÚJAT AKARSZ? – KATAKLIZMA – ÉLD ÁT RETTEGÉST! A képen kisebb világégés, egy szilánkokra tört kölnisüveg maradványai. Aztán a Khnopff.

Ádám zúz be a világvégére, utána lazán Lili.

ÁDÁM

(a Khnopffra) Ez itt megint fílingelt.

LILI

(magyaráz) Hő, mozgás vagy hangérzékelésre indul be. De kikapcsolhatom.

ÁDÁM

Hő és mozgás? Nincs is itt senki.

LILI

Tényleg! Elhúzott a szájberguru!

ÁDÁM

Műtőscuccba’?

LILI

Abba’. Vitte a Dóra laptopját.

(sötét)

Karláék nappalija. Ugyanaz a dzsuva. Karla jön be a délelőtti a cuccban. Körömcipő, satöbbi. Még mindig nincs rajta melltartó. Kezében kifli. Hóna alatt Dóra laptopja. Ledobja a kanapéra. Körülnéz. Lesápad. Oda megy, belerúg a porszívóba. Egyik kezében még mindig a kifli. Másik kezével leveszi a cipőt, amelyikkel a porszívóba rúgott. Konstatálja, hogy enyomódott az orra. Fanyalogva maga mögé dobja. Leveszi a másik cipőjét is. Föláll a kanapéra, mezítláb sétál, rugózik rajta. Odaér a kesztyűhöz, lerugdossa. Nem egyszerű. Mikor befejezte, lassan elkezdi tolni a lábával a laptopot. Egészen addig, amíg le nem billen. Keresi, mit lehetne még a földre löködni. Dóra jön meg utcai cuccban. Meglátja a laptopját, odamegy fölveszi.

DÓRA

Nekem is szar napom volt. (kérdőn néz Karlára, de az nem válaszol) Ezek szerint marad is.

KARLA

Sanszos. (lerogy, elkezdi benyomni a szájába a kiflit)

Dóra rárakja a laptopját egy alacsony komódra, leveszi a táskát a válláról, rásomja azt is a laptop tetejére. Majd rázuhan a kanapéra Karla mellé.

DÓRA

Viríts.

KARLA

(tömi magába a kiflit)

 

DÓRA

Mit vétett a laptop?

KARLA

(még félig tele szájjal) Én ezt annó úgy képzeltem…

 

DÓRA

(ideges, mert nem tudja, mi jön) Annó nem képzeltél semmit. Nyomtad a cuccost. Teljes homály volt.

KARLA

Akkor ez egy sikertörténet. (maga mögé dobja a maradék kiflit)

DÓRA

(leköveti a mozdulatot egészen a porszívóig) Beújítottál egy takarítót?

KARLA

Be.

DÓRA

Az jó.

KARLA

De még milyen.

DÓRA

(dühíti, hogy Karla nem tér a lényegre) Nem lehetne könnyengyorsan? Ahogy szoktuk.

 

KARLA

De. Menj a picsába.

DÓRA

Eggyel konkrétabban.

KARLA

Húzzál el. Ki vagy rúgva.

DÓRA

Én fizetem a fele lakásrészletet.

KARLA

Viszont az én nevemen van a lakás.

 

DÓRA

Megbeszéltük. Maradok, ameddig akarok. Legyen bármi.

KARLA

Nem emlékszem.

DÓRA

Szivatsz.

KARLA

Najó. Mondjuk, hogy más lett a helyzet.

DÓRA

(zakatol az agya, végül föladja) Megborultam?

 

KARLA

Meg.

DÓRA

Lekövettél?

KARLA

Annál simábban ment. Helybe hozták.

DÓRA

(összegzi) Kaptál egy infót.

 

KARLA

Most tényleg a technikai része érdekel?

DÓRA

Fizettél?

KARLA

Kinek?

DÓRA

Az infóért.

KARLA

Annyira nem volt kellemes hír.

DÓRA

(kezd szedelődzködni) Na, jó! Ezt én nem játszom le.

 

KARLA

Szólhattál volna.

DÓRA

Mikor?

KARLA

Mikor épp beszéltünk.

DÓRA

Nem szoktunk.

KARLA

Oké, ott a poén.

DÓRA

Nem az cél.

KARLA

Hát, mi?

DÓRA

Nekem nincs. Neked?

KARLA

Szar sunnyogás. Vágod? Az a gáz. Hogy szar sunnyogás.

DÓRA

Ki nem?

KARLA

Szóval hidegen hagy?

DÓRA

Mondjuk, hogy igen.

KARLA

Szóval, nem számít.

DÓRA

Ezt így túlzásnak érzem.

KARLA

Bazd meg, Dóra, szedd össze magad!

DÓRA

Akkor most figyelj a nagy agyaddal. Éppen fordítva. Nem fogom magam a kedvedért szétcsapni! Nem magyarázkodom. Minek? Ez van. Élem a francos életem. Vagy dumázok róla, vagy nem. Tudtam, hogy jön, hogy ez lesz, de akkor se fogok itt esténként bárgyún vigyorogni neked. Maradjunk abba’, hogy ennyi. És akkor még meg se néztem a kompjúterem. Mert az azért durva. (föláll, Karla háta mögé megy, hátul a nyakánál fogva elkezdi húzni a világoszöld blúzt, annyira, hogy Karla is majdnem zöld lesz) Úgy-e, Karla? (húzza) Ezt ismered. Te is így szoktad. Akkor most összekapok pár cuccot. (elengedi Karla blúzát, kifelé indul)

KARLA

(behisztizik) Azt hiszed, csak ilyen egyszerűen elhúzol? Mindig utánad megyek. Bármit is csinálsz, tudom, hol talállak. Egy virtuális pióca leszek. (próbál pióca módjára grimaszolni) Beírok öt keresőszót, és bármelyik kibaszott társkeresőn megtalállak. Úgyse tudod abbahagyni.

Dóra megáll, visszafordul. A laptopért és a táskájáért megy.

DÓRA

(inkább maga elé) Lövésed nincs semmiről, hülye picsa. (újra elindul kifelé)

KARLA

(összezuhan) És ha ráfutnánk újra?

DÓRA

(megáll, újra vissza fordul) Te borítottál.

KARLA

És ha mégis? (a vállát rángatja mint egy iskolásgyerek) Nekem talán menne.

DÓRA

Nem rólad van szó, vedd már észre a nulla percepciós szinteddel.

Elindul harmadszor is.

KARLA

(nyafogva utána szól) Tudod, mit szeretnék? (Karlának háttal Dóra megáll megint) Csokit sörrel.

DÓRA

Nincsenek nagy vágyaid.

(sötét)

Ugyanott. Karla egyedül. Nyomatja a csokit a sörrel. Harisnyanadrágban, plusz a kinyúlt nyakú világoszöld blúzban melltartó nélkül. A többi ruha valahol mellette. A lábánál három sörösüveg. Egy fekszik kifolyva, kettő még tele. Az asztalon három üres sörösüveg. Zene. Ida Corr vs. Fedde Le Grand – Let me think ebout it Kábé 1 perc ötven másodpercig megy a szám. A zenére Karla felváltva rázza a kezében a sört, a csokoládét és ülve a seggét. Kattogó hang próbálja fölülírni a zenét. Karla benyom egy gombot az asztalon lévő távirányítón. A zene elhallgat. Keresni kezd a kanapén. Miközben keres, újra a kattogás. Végül az egyik résből előhúz egy másik távirányítót, benyomja.

KARLA

(a levegőbe) Ki az!

VÁGNER HANGJA

(egy láthatatlan hangszóróból) Karla? Bocs, hogy ilyen későn, de nem akartam telefonon…

 

KARLA

(ez az a pont, mikor neki már minden mindegy) Gyere be.

 

A levegőbe tartva lenyom egy másik gombot a távirányítón – kintről halk zümmögés. Karla föltápászkodik, kimegy. Nem sokkal utána Vágner lép be az ellenkező irányból. Bénázik. Karla jön vissza meglehetősen bizonytalan léptekkel. Mezítláb, egy térd alá érő tornanadrágban. Különben ugyanabban a cuccban mint az előbb.

KARLA

Gond van?

VÁGNER

(földúltan) Valaki lenyúlta a teljes dokumentációt a gépemről. A terveket.

KARLA

(halálos komolyan mekeg) Melyikeket?

VÁGNER

A legújabbakat. A közös projektet.

KARLA

(a mutatóujjával lelöki Vágnert a kanapéra, ő továbbra is állva imbolyog) Nem értek semmit. Egy! Mit jelent, hogy lenyúlta. Kettő! Hogy lehet lenyúlni valamit, ami több helyen is ott van. Nekem az otthoni gépeden mutattad.

 

Karla fölmar egy üveget, beleiszik a maradék sörbe, aztán oda nyújtja Vágnernek. Az észre se veszi. Próbálja elmagyarázni a helyzetet.

 

VÁGNER

Máshol nem volt meg. Nem tettem rá a cég rendszerére. Gondoltam, várok vele. Épp azért, hogy véletlenül se nyúlja le senki. (elcsuklik a hangja) Otthon dolgoztam rajta. Egyedül.

 

KARLA

Nem akartad, hogy lenyúlják, erre pont lenyúlták.

 

VÁGNER

Ööö… nem is lenyúlták.

 

KARLA

Hozok egy sört.

Kirongyol, berongyol. Két sörösüveget és egyéb üvegeket is cipel. Köztük egy olyat, amilyenből Vágneréknél ittak. Annak a tetején két pohár, fejjel lefelé egymásba csúsztatva. Leteszi a “zsákmányárut” a dohányzóra. Önt az ismerős üvegből a két pohárba. Az egyiket belerakja Vágner kezébe.

VÁGNER

Vezetek. (beleiszik)

KARLA

Szóval, hogy mi?

VÁGNER

Nem lenyúlták. Átdolgozták. (ösztönösen magába dönti a pohárban lévő maradékot) Ez egy akkora üzlet, amilyen még nem volt. Nagyjából már elmondtam, de a lényeget még te se ismered. A csattanót a tárgyalásra tartogattam, addig nem akartam kiadni a kezemből. A lényeg, hogy rajtad kívűl nem tudott róla senki. Illetve…  egy valaki. (ezt most inkább elhessegeti) A lényeg az, hogy ezeket a víztisztító rendszereket tizenöt-húsz százalékkal olcsóbban ki tudom hozni a harmadik világban jelenleg működőknél. Ez érvényes az á meg a bé verzióra is. (tisztára összezuhan) Valaki csinált a kettőből egy harmadikat. Az ötven százalékkal olcsóbb. (majdnem sír) Adhatjuk a többiekhez képest szinte ingyen. Még akkor is óriásikat hasítunk.

Karla a lepusztult agyával e pillanatban képtelen reagálni. Ül tátott szájjal, mint egy óvodás.

KARLA

És most mit csinálsz?

VÁGNER

(még mindig vékony hangon) El se tudom képzelni. Nekem is leesett volna. Félév, egy év múlva. De nem most. Valaki beelőzött. Csak azt nem tudom, mért hagyta ott. És mit akarhat vele?!

 

KARLA

(összerántja magát) Mégis ki lehetett? Vermer? (eggyel kevésbé határozottan) Ádám?

VÁGNER

Kizárt! Egyik se.

Dóra jön be egy sportszatyorral. Utcai cuccban.

DÓRA

(rezignáltan Karlának) Hú, de laza.

KARLA

Buli van.

Karla hirtelen fölpattan, gyorsan önt a két pohárba, a sajátját odanyomja Dórának.

DÓRA

Ma még vezetek.

VÁGNER

Bassza meg! Lent felejtettem a Vermert a kocsiban. Nem tud semmiről. (beleiszik a poharába, ül tovább)

(sötét)

 

Karláék nappalija most már háborús terület. Felismerhetetlen étel- és italmaradványokkal. Az emberszabásúak depressziósan szétesve. Karla és Vágner hervadtan hátul pusmog. Dóra hason fekszik az egyik heverőszerű kitüremkedésen. Vermer önsajnál.

VERMER

Azt mondta, húzzunk el vacsorázni. Lazítsak kicsit. Belökött az autóba, elhozott idáig, aztán lent hagyott. Nem szólt egy szót se. Asse tudtam, hol az anyámba’ lehet. Annyi lakás van itt.

DÓRA

Csak ne görcsölj rá. Nem ér annyit.

VERMER

Látom, hogy történés van, ez meg nem szól semmit. Hótt kukán elcipel dísznek.

DÓRA

(unottan) Vágom. Otthagyott a kocsiban. Igyunk rá?

VERMER

Na, persze. Aztán majd hívja az olcsóbbik sofőrszolgálatot, a paraj sofőr meg szétkúrja verdámat.

DÓRA

A tieddel vagytok?

VERMER

(baromi dühösen) Nem! De az mindegy.

 

DÓRA

Aha. Egy szippantás az ünnepre?

VERMER

(kicsit akadozik) Ilyenkor én már magamtól is dobom a valóságot. (kiissza egy tetszőlegesen kiválasztott pohár maradékát)

DÓRA

(a kézfejével csapkodja a kanapét) Próbáltam lelépni.

VERMER

Minek?

DÓRA

(rosszkedvűen) Mit minek?

VERMER

(helyesbít) Ööö.. mikor?

DÓRA

Ma este.

VERMER

Pont ma? Hányadika van?

DÓRA

Tudja a vész, negyedike.

VERMER

Negyedike? Milyen patetikus. Próbáld meg ötödikén.

KARLA

(hangosan Vágnernek miközben a háttérből előre jönnek) (illetve inkább botorkálnak) Szerintem meg lehet találni. Csak rászánsz egy kis í-kút, aztán kész. Nem kell hozzá szájberzseninek lenni. Elég, ha kutakodsz kicsit a virtuális térben.

 

DÓRA

Mit kerestek?

 

KARLA

(még mindig szar kedve van) Eltünteket. (bizonytalanul lezöttyen)

VÁGNER

(leül Karla mellé) Vermer te megtalálnál valakit?

 

VERMER

Minek?

VÁGNER

Mit minek?

VERMER

Öö.. hova?

DÓRA

(gyengéden kisegíti) Hol.

 

VÁGNER

(engedelmesen válaszol) A virtuális térben.

 

VERMER

(sikerül még mélyebbre süllyednie, mint a többieknek) Ott igen!

 

KARLA

Mondjuk, ha a mindenféle nickneveken bujkáló Vágnert próbálnád levadászni egy társkeresőn?

Dóra csapkodja a kanapéhoz a kézfejét.

VERMER

Hol?!

KARLA

(rohamosan csökkenő szerotoninszinttel) Ha egy társkeresőn próbálnád kiszálazni a nagy masszából Vágner karakterét.

VERMER

(nem tud képbe kerülni, hangokat formál a szájával, de végül föladja)

 

VÁGNER

Én például Vermert a macsók között keresném.

KARLA

Ke… keresőszó?

VÁGNER

(agyament vicsorral fölvijjog) Duzzadó izmok, penge agy.

 

VERMER

(besértődve) Nnem mostanról van szó…

 

DÓRA

Vermer igazán édes. Olyan, mint egy francia fiú a szupermarketben.

KARLA

Na, persze.

DÓRA

Akkor keressük Karlát. (szomorúan heherészik) Mindenki mondhat egyet. Kezdem én. A Karla nevű célszemélyt minden olyan halmazban megtaláljuk, amelyik gyöngéd kapcsolatra vágyik. (előre dől, belenyomja arcát a kanapéba, némán fuldoklik a röhögéstől, majd komoly képpel fölül) Vágner?

VÁGNER

Atom.

DÓRA

Ez nyílván jól esik neki, de azt szeretnénk tudni, hogy te, te hogy látod?

VÁGNER

Karlát?

DÓRA

Őt.

VERMER

(nyeldekel) Mindjárt elhányom magam.

 

DÓRA

(rámutat Vermerre) Győzött a hármas versenyző. Bár ennyi lazaságot azért nem vártunk.

(sötét)

Vermeren kívül ugyanott ülnek, mint az előbb. Néznek ki a fejükből. Karla félig alszik. A többiek is. Nagy komolyan visszakúszik Vermer. A kanapéig bírja. Sápadtan ráterül.

DÓRA

(fölélénkülve) Te, Vermer! Te próbáltál már ráfutni egy társkeresőre? Van egy-két trükk..

 

VÁGNER

(Vermerhez félig csukott szemmel) Ne figyelj oda.

 

DÓRA

Nem baj, majd elküldöm ímélben.

VÁGNER

(félálomban hadarja) Alfahím kukac dzsímél pont kom.

 

KARLA

(miközben alszik) Alfahím? (fölvinnyog)

 

VERMER

(meghatározhatatlan identitással) És ez a társkereső, ez most komoly?

KARLA

(fölpattan a kómából) Elfelejtettem a zenét!

 

Az első svunggal neki zuhan a Khnopffnak. Nyomkodni kezdi mellette a kijelzőt.

KARLA

Ezt ismeritek?

A képernyőn Fedde Le Grand – Put Your Hands Up For Detroit című klipje jelenik meg. Karla próbálja fölrángatni a kanapéról a másik hármat. Egyenként. Nem sikerül. Fölszámolták magukat. Karlával együtt. Melléjük rogy, elalszik.

(sötét, de..)

..a mozdulatlan testek mögött tovább megy a klip. A nézők megtekinthetik rajta “az ember teremtését”. A klip végén elfeketedik a képernyő.

(sötét)

Halvány fényben ugyanott, ugyanúgy. Vágner kezd el mozgolódni, elég jól magához tér. Odamegy az egyik kapcsolóhoz, megnyomja. Az éles fényben a szoba és benne lévők szánalmasabbak mint valaha. Fölrázza Vermert. Kis zizegés után magukhoz térnek a nők is. Vágner rángatja kifelé Vermert. Megáll a szoba közepén, körülnéz.

VÁGNER

(Karlának) Hú. A takarító tisztára kiesett a fejemből. Holnap rácsörgök, hogy jöjjön el hozzátok is.

(sötét)

4.jelenetkomplexum

Pár nappal később. Reggel? Délelőtt? Egy kávézó ködös, szürke terasza. Épp most nyitottak ki. Minden kihalt, csak Dóra és Vermer ül ott mint két hervatag cserepesnövény. A pincérek begyújtják az utcai gázmelegítőket. Hűvös évszak van. Lehet, hogy ősz.

DÓRA

Tartalmakat vadásznak. Nem lehet őket lerázni.

VERMER

(egész máshol jár) Ismerem.

 

Az egyik pincércsávó unottan lerak Dóra elé egy pohár vörösbort, Vermer elé pedig egy kis üveg ásványvizet.

VERMER

Kant nem volt?

PINCÉR

Nem. Csak Spinóza.

VERMER

Hányok tőle.

PINCÉR

A tér kétféleképpen megvalósítható matematikai irányíthatósága. (vár, hogy mi legyen a vízzel)

VERMER

Ray-Singer torzió?

PINCÉR

Olyasmi.

VERMER

Minek emlegeti?

PINCÉR

Kíváncsi voltam a véleményére.

Dóra az ujjával kotor a borban. Kiszed valamit, gondosan rádörzsöli az asztalra.

DÓRA

Ebben a borban élő állat van.

PINCÉR

Szerintem már halott.

DÓRA

Van több is. (nézegeti a poharat) Egészen pontosan három.

PINCÉR

Az sok. (elviszi Dóra elől a poharat, Vermer vizét ott hagyja)

 

DÓRA

(megfogja Vermer kezét, aki látnivalóan eléggé fázik) Nem először hagytam ott, azt tudod, úgy-e? (dörzsölgeti) Egyszer már ugyanígy leléptem. Nem is emlékszem, miért. Semmiért. Besokalltam.

 

VERMER

Mikor?

 

DÓRA

Két éve? Neem. Öt. Igen! Öt. De lehet, hogy nyolc.

VERMER

(elhúzza a kezét) Én is ezt tervezem.

DÓRA

Borítasz?

VERMER

Azt hiszem, az lesz életem legszebb pillanata.

DÓRA

Ennyire ótvar?

VERMER

Nem. (helyesbít) Bizonyos értelemben.

Pincér kidzsal két pohár vörösborral. Egyikkel lecseréli Dóra régi poharát, a másikat Vermer elé teszi.

PINCÉR

A cég ajándéka. Hepi áörsz.

Pincér vissza a kávézóba. Dóra fölülről belenéz a poharába, vizslatja. Keresi az állatot. Vermer nem gyanakszik. Simán beleiszik.

VERMER

Szar.

DÓRA

(ő is beleiszik) Tényleg szar. Rosszabb mit muslicával.

VERMER

(kezdi jól érezni magát) Kérdeztem már, hogy minek ez a sok kavarás?

DÓRA

Válaszoltam. Érdekelnek az emberek.

VERMER

Mi érdekel bennük?

DÓRA

Csak az, ami érdekes. A szextől a kötőhártya gyulladásig. Mindenkiben van valami.

VERMER

És akkor híd lesz belőle?

DÓRA

(fölnyihog) Igen, meghidalok olykor. Egyébként, ja. Képzeld, ha csak Karla formájú hidak lennének minden autósztráda fölött.

VERMER

(valamennyire fölmelegedett) Benned mi az érdekes?

DÓRA

Attól függ kinek. Karla például csak az agyakat szereti. Semmi más nem érdekli az emberekben. Mindenkit agyba kúr.

VERMER

És most?

DÓRA

Mit most.

VERMER

Most milyen? Otthagytad, és milyen?

DÓRA

Semmilyen. Átcuccoltam Géhez. Ennyi.

VERMER

Vele kavarsz?

DÓRA

Soha. Csak haver.

VERMER

Sok van?

DÓRA

Haver? Alig.

VERMER

Nekem se. Régen voltak. (vigasztalgatja magát) Majd lesznek megint.

DÓRA

Simán.

VERMER

Vágner mellett nem lehetett. Mindenkit lepattintott rólam. Eleinte ment is. Nem hiányzott semmi. Irtó összetett csávó. Nagy amplitúdóval működik. Ha akarod, elvarázsol. Rosszul vagy?

Dóra irtó nagy levegőket vesz.

DÓRA

Tudom.. kezel.. ni. Hu! Már jobb.

VERMER

Ha lenne egy ilyen közös cél. Például együtt vezetjük a céget. De Vágner nem akarja.

DÓRA

Honnan tudod?

VERMER

Megmondta. Alá is iratta velem. (egykedvűen) Ebből szép lassan kikövetkeztettem.

DÓRA

Leírta?

VERMER

Beleírta a házassági szerződésbe.

DÓRA

Mi nem csináltunk. Jöttem vidékről, volt a nagy érzelem. Más semmi.

VERMER

Vidékről?

DÓRA

Ja. Ott nőttem föl. Előnyben vagyok. A lényeg, hogy Karláé volt minden, nem volt miről szerződést írni.

VERMER

(viszatérve a saját nyomorához) Aztán szép lassan eltűnt a varázs én meg téptem az agyam ezerrel, hogy mit csesztem el..

DÓRA

Ezen én is sokat agyaltam. Van az egyik történet. Előre megfontolt szándékkal kiválasztod a tutit. Ami kitart. Tudod, halálig. Langyosan indul, kicsit fölmelegszik, aztán jön a lábvíz. A lényeg, hogy jópajtások maradtok. És van a másik. Ami hirtelen jön, hirtelen megy, viszont érdemes beledögleni.

VERMER

Akkor már az utóbbi.

DÓRA

Szerintem meg a kettő együtt. Hideg fejjel kiválasztod, hogy kibe akarsz beledögleni.

VERMER

Nem hiszek benne.

DÓRA

Mibe’?

VERMER

Ebbe’ az egészbe’.

DÓRA

Mér’, te mit akarsz?

 

VERMER

Elhúzni százzal. Egyedül csinálni valamit. Mindegy mit. Egyedül!

 

DÓRA

Na, jó, mert te ott csicskázol ősidők óta Vágnernek.

 

VERMER

Még melózni a legjobb vele. Mindent vág, és hagyja a másikat. Ebben rendes. Csak mindig neki kell fölül lenni.

DÓRA

Tiszta Karla. Biztos, hogy le akarsz lépni?

VERMER

Halál.

DÓRA

Akkor? Mi a gond? Para van?

VERMER

Húsz kikúrt év.

DÓRA

Gondolj az állatra.

VERMER

A borban?

DÓRA

Hülye, amelyik azonnal lábra áll. Minden helyzetből föl lehet állni.

VERMER

Te most állsz?

DÓRA

(bele iszik a szar borba) Nagyon hiányzik El.

(sötét)

Ugyanaz az utcarészlet. Dóra és Vermer már nincsenek itt. Ádám álldogál a járdán az asztalok mellett, közel az egyik gázmelegítőhöz. Hátán a zsákja. Fázik. Kilép a kávézóból Lili.

LILI

Már nincsenek itt.

ÁDÁM

Akkor mér’ kellett eldzsalni idáig?

LILI

Dóra mondta. Azt mondta, délig itt lesznek.

ÁDÁM

Az már elmúlt.

LILI

Az a szájberhülyegyerek megint bekavart.

ÁDÁM

Sztondul?

LILI

Dehogy! Takarít.

ÁDÁM

És most? Tisztára tüdőgyuszit kaptam.

LILI

Még két percet se voltam benn.(a vállát rángatja)

ÁDÁM

(élénkebben) Nyugi, már lábadozom.

LILI

Nyomunk valami forrót?

ÁDÁM

Nálam semmi zsé.

LILI

Nálam sincs.

(sötét)

 

Karláék lakása. Penge minden. Kosz sehol, tiszta csilivili. A szobában senki. Kisebb robajok. Mintha az egyik ajtót sorozná valaki. Egyre nagyobb rúgásokkal. Csönd, azután kaparászás.

TAKARÍTÓ HANGJA

Dontvörri! Nyitom.

Beront a szobába Dóra a már megszokott sportszatyorral. Utána a Takarító laza civilben.

DÓRA

Mi a franc? Mért nem tudom kinyitni?!

TAKARÍTÓ

Át lett állítva a mágneskártya.

DÓRA

(ledobja a sportszatyrot) Gratulálok.

TAKARÍTÓ

Nekem?

Állnak egymással szemben. Dóra még mindig fújtat.

TAKARÍTÓ

Tetszik valamit?

DÓRA

Itt lakom.

TAKARÍTÓ

Újra?

DÓRA

Újra! Maga is?

TAKARÍTÓ

Én csak takarítok. Most lettem kész.

DÓRA

Akkor?

TAKARÍTÓ

Húzok.

Még mindig állnak, nézik egymást.

DÓRA

Kér egy sört?

TAKARÍTÓ

Már ittam.

DÓRA

Még egyet?

TAKARÍTÓ

Másutt van dolgom.

DÓRA

Takarít?

TAKARÍTÓ

Mondjuk.

Dóra

Nem csak takarít?

TAKARÍTÓ

Nem csak.

DÓRA

Ágyat is húz?

TAKARÍTÓ

Húzok.

DÓRA

Ma húzott?

TAKARÍTÓ

Húztam.

Kezébe veszi a Takarító kapucnis felsőjéről lógó madzag két végét, nézegeti.

DÓRA

(a madzagnak) Egy kis perverzió?

 

(sötét)

 

 

Pár héttel később.

Vágnerék nappalija. Egész jó állapotban. Mindössze két üres vizespohár oldja föl a rendet a dohányzóasztalon. Vágner magára erőltetett nyugalommal, elnyúlva ül a kanapészerűn. Karja a támlára csapva. Vermer egy alacsony szekrényben kotorászik a háta mögött. Mindketten utcai cuccban.

VÁGNER

Ne kúrd szét az egész szekrényt.

VERMER

Szétkúrtam?

VÁGNER

Innen nem látom.

Vermer tovább kotorászik. Az Ámor megmozdul.

VÁGNER

Majd megkeresed legközelebb. Én most mennék.

VERMER

Nem szeretnék sűrűn itt csövezni.

VÁGNER

Nem is lenne jó.

Az Ámor megremeg.

VERMER

(Vágner megjegyzése teljesen fölkúrja az agyát, belemerevedik a mozdulatba) Még mindig nem értesz semmit, mi?

 

Vermer befejezi a turkálást, előre jön.

VERMER

(elborulva) Nézz rám! Én nem vagyok senki! Fölszívódtam. Mintha nélküled nem is léteznék.

Vermer föl-alá járkál, Vágner cinikus empátiával figyeli.

VERMER

Most legalább már tudom, hogy én is létezem. Az a kurva Kant! (a-val mondja) Még azt se hagytad. Az lett volna az utolsó szalmaszál a kibaszott szabadsághoz.

Az Ámor beremeg újra, és már abba se hagyja a jelenet végéig.

VÁGNER

Szabadság, kisfiam. Miről beszélsz? Az egy romantikus ótvar. Ki szabad itt? Ha szeretnéd Spinózát, tudnád, mi a szabadság.

VERMER

(ugyanolyan indulattal) Persze, mert mindig te vagy az agy!

VÁGNER

(ki tudja mért, ez jól esik neki) Hagyjuk a fikázást. Ez olyan megalázó.

 

VERMER

(látszólag lenyugodva bevisz egyet hátulról) És mi lesz a céggel?

Elég zúzósra sikerül.

VÁGNER

Persze, a cég. Az hiányzik, mi? Ne aggódj, nem csúsztál le semmiről. Akkor se lett volna Vágner&Vermer, ha örökre itt ragadsz. (magát győzködi) Nyál vagy. Alkalmatlan. Soha nem kezdtem volna közös üzletet veled. Vagy azért maradtál velem húsz évig, hogy megváltoztassam a kibaszott házassági szerződést?

Vermer fölveszi az egyik üres poharat az üvegasztalról. Fél méter magasról visszaejti. Mindenütt szilánkok.

VÁGNER

(nem mozdul) Konfliktuskezelés remek. Megy ez neked.

Vermer hátra megy a félig kirámolt kisszekrényhez.

 

VÁGNER

Ez a társkereső amúgy egész jó ötlet. Kicsit földobja az embert. Elismerésem Karlának.

VERMER

Dórának.

VÁGNER

Mindegy.

 

Vermer bevágja a kisszekrény ajtaját és dühödten kifelé indul. Közben rámutat a cidriző Ámorra.

VERMER

Elromlott. Javíttasd meg.

(sötét)

Karláék nappalija. Megviselte az elmúlt pár hét. Idősebb lett. A textilek megkoptak, a fények elsápadtak. Karla zuhan be lélegzetelállító yuppie-cuccban.

KARLA

(ordít) El? E-el! Kész vagy? Dóra lent vár. Indulnunk kell.

Előbóklászik Lili. A szokottnál jobban lepattanva.

KARLA

Most nem mondod, hogy nem tudtál elkészülni?!

LILI

(teljes apátiában) Mi a para? Én így megyek.

KARLA

Ebben a cuccban? Ezt nem hiszem el!

LILI

Dórának tetszeni fog.

KARLA

(hangosan puffog) Tele a kikúrt szekrénye, ez meg ebben az ócska cuccban..

Lili végtelen szomorúsággal nézi.

KARLA

Jaj, ne haragudj! Zúzós napom volt.

Gyorsan átöleli Lilit.

LILI

(kihúzza magát az ölelésből)Dzsalunk?

KARLA

(hadarva folytatja) Tisztára stresszes vagyok. Meghalt egy partnerem, basszus. Buktam az összes közös bizniszt. A kreatívját se tudom elérni. (fölcsillan a szeme) Jaa! Találkoztál velük. A csóró Vágner, tudod. Akikhez eljöttél értünk.

 

LILI

(leesik az arca) Meghalt a Véegy!? De hogy?

KARLA

Vágner. Úgy hívták, Vágner. Tiszta őrület. Ma reggel nekiment egy oszlopnak, totálkár lett az egész autó. Állítólag rosszul lett. Bár ki tudja. Baromira kell vigyázni, mindig mondom neked.

(sötét)

 

Ugyanaz a nappali. De mintha nem ugyanaz lenne. Pedig csak a fények melegebbek. Lili nagy elszántsággal a kanapé egyik varrásából tépkedi ki a szálakat. Ádám zsákja a kanapé mellett, a földre ledobva. Halk vécézümmögés. Ádám lihegve berongyol. Minden bevezetés nélkül sürgetni kezdi Lilit.

ÁDÁM

Na, gyere. Húzzunk.

LILI

De hova?

ÁDÁM

Az mindegy. Csak húzzunk el.

LILI

(lebénul, nem tud mit válaszolni) De.. De hogy? Mi lesz a Vágner stúdióval? Te kaptad, nem?

 

ÁDÁM

Jó lesz Vermernek. Úgy be fog indulni, hogy csak néznek. (próbálja gyorsan elmagyarázni) Nekem is van zsém. A Vék gyűjtötték. A tizennyolcadikra. Már simán hozzáférek.

LILI

És az orvosi?

ÁDÁM

(sírva könyörög) Gyere! Kérlek, El, gyere velem!

LILI

(tisztára begörcsöl) Nem lehet.

ÁDÁM

Lazíts már, basszus. Gondolj valami jóra. (fölnyihog) Gondold azt, hogy egy párhuzamos idősíkon vagyunk! Ahol egy csaj simán elmehet egy csávóval. Ahol ez tökre természetes. Akár össze is házasodhatnak. (lágy hagon győzködi Lilit) Ahol nincs semmi para.. És minden kúl!.. (agya szétszakad, de próbál mosolyogni)

Ádám fölhúzza Lilit a kanapéról. Megállnak egymással szemben. Lili a saját cipőjét fixírozza, és közben rázza mind a két kézfejét. Ádám egy pillanatra elbizonytalanodik. Aztán egészen bénán átöleli Lilit. Elengedi gyorsan.

LILI

(még mindig le van ütve) De mégis hova?

ÁDÁM

Nem tudom. Beülünk a Vágner verdájába, aztán Havaj.

LILI

Hánynom kell.

ÁDÁM

Inkább gyere.

Lili lassan, vonakodva neki indul.

LILI

(egész vékony hangon sipítva) És majd szét fogom röhögni magam?

ÁDÁM

(megfogja Lili kezét) Lesz az is. Lesz minden!! Húzzál, bébi.

Vonszolja maga után Lilit. Egy pillanatra megáll vele.

ÁDÁM

Nem akarod hozni a kompjútered?

LILI

(megrázza a fejét) Nem.

ÁDÁM

És a beteg szövegeid?

LILI

Már nem érdekelnek. (a szabad kezével elkezdi tapogatni a zsebeit, az egyikből kihúz két-három apró tárgyat, mutatja a tenyerén) Neked viszont marad valami otthonról. Minden nap megkérdezheted tőlük, hogy jól vannak-e.

Elhúznak egy új életbe.

VÉGE

A vége után.

Karla irodája. Takarító ül Karla székén az obligát műtősruhában. Mellette egy porszívó.

TAKARÍTÓ

(a levegőbe) Hol, hol. Itt ülök a főnökasszonyod irodájában.

A hangszóróból Dé, a humanista hangja hajnali kómában.

DÉ HANGJA

Az éjszaka közepén? Dobom az agyam! Előtte meg eltűnsz napokra. Már nem tudtam, mi a francos. Beszéltem egy ázsiai ügynökkel, eladjuk mint a saját ötletünket. Lebukás veszélye nulla. Nálad az egész dokumentáció, az a Vermer nem tud semmiről, tuti. Indul a nagy üzlet, csávókám. Csak igyekezz, és hord oda a segged.

TAKARÍTÓ

Nincs nagy üzlet. Lenyúlták.

DÉ HANGJA

Szivatsz.

TAKARÍTÓ

Levarázsolta egy gyökér hekker a gépemről. Bekémkedte magát. Direkt rám vadászott. Eltűnt minden. Volt, nincs.

DÉ HANGJA

Míí? Rakd össze újra, kiscsávó!

TAKARÍTÓ

Nem tudom. Csak fölcseréltem pár számot, és rájöttem, hogy úgy sokkal logikusabb. Két tervből lett egy. Ennyi. Az életbe’ nem tudom újra csinálni.(lerohanja Dét, mielőtt az válaszolhatna) De próbálhatunk valami mást. Van itt egy szöveg. Dráma.

DÉ HANGJA

Milyen dráma, te csira?!

TAKARÍTÓ

Milyen, milyen. Hát, olyan világmegváltós. Mintha beszélgetnének, de aztán mégse. Elég agyament ahhoz, hogy beszopják.

DÉ HANGJA

A százmilliós üzlet helyett?! Beteg vagy, ember? És itt akarod körözni. Ki a frásznak??

TAKARÍTÓ

Naná, majd pont itt. Bepróbálkozunk Amerikába.

DÉ HANGJA

Felejtsd el.

TAKARÍTÓ

Lehet, hogy filmnek is…

DÉ HANGJA

Na, persze. A drámát vagy mia tökömet. És újítasz hozzá egy fordítót, mi?!

TAKARÍTÓ

Angolul anyanyelv vagyok.

DÉ HANGJA

És ezér’ nem hagysz hunyni, te paraj? (ráordít) Hány óra?

TAKARÍTÓ

Fölkelt a Nap, tesó.

 

TÉNYLEG VÉGE

 

CÍMKÉK: