Át az ingoványon / k2 Színház – Jurányi Ház
Fantasy egy független társulattól a Jurányi Produkciós Ház színháztermében – ebben a vállalkozásban van valami gyermeki: elemi dac, egetverő optimizmus.
„Egzisztencialista fantasytragédia fuvolázó békekorban”
A k2 Színházat nehéz lesz megunni, ha ennyifélét csinál. Az eredetileg kaposvári színinövendékekből szerveződött, öt éve alapított színház társulata egyik munkából esik a másikba, s nagyon különböző műfajokban teszi próbára magát és a közönségét. Az idei szezonban színre vitték a Röpülj, lelkem! című komplett háromfelvonásos operettjüket, amely talán jobban emlékeztet a Mohácsi testvérekére, mint Szirmai-Bakonyiéra vagy bármely más klasszikus szerzőpároséra, de mégis magán viseli az operettműfaj minden szükséges jegyét és bélyegét. (Meg még ami ráfér.) Ez után a Dongó című darabjuk következett, amely a mai magyar valóság sűrejébe, futballszurkolók világába vitt. A szezon vége felé pedig előálltak az Át az ingoványon című, szintén saját szerzeményű opusszal. „Egzisztencialista fantasytragédia fuvolázó békekorban” – adja meg a mit és a mikort (Gloster Richard-i meghatározással) a cím alá írt sor. Ehhez a bemutatóhoz elsősorban az olyan – alighanem nőnemű – befogadóknak ajánlatos óvatosan és nagyokat pislogva közeledniük, akiktől a fantasy műfaj idegen, érdektelenségükből kifolyólag soha nem néztek a tévében ötpercnyi Trónok harcát sem, és elhatározásuk ellenére képtelenek voltak végigolvasni A Gyűrűk Urát.
Fantasy egy független társulattól a Jurányi Produkciós Ház színháztermében – ebben a vállalkozásban van valami gyermeki: elemi dac, egetverő optimizmus. Nem a látványosságra utaznak, az tény. A darab színhelye elsőre rögtön egy királyi vár Aranycsarnoka – a díszlet néhány mozgatható, plasztikusan használt fekete fal, tologatható kisebb pódium, üvegtelen vitrin. (Az estén látható legkonkrétabb bútordarab egy sparhelt Remigius mágus konyhájában, amelyen üvegek sorakoznak, különböző színű folyadékokkal telve.) Zord tájékon játszódik a mese, ahol húsz éve nincs tavasz. Észak-fok, titok, idegenség, csend, tél, hó, halál (és még több idevágó versidézettel is operálhatnánk). Akad szereplő, aki a hóesésben kinyújtja nyelvét, hogy felfogjon néhány hópelyhet, amelynek aztán, papírfecni lévén, nincs módja szájban olvadni. Orkok, tündék, törpök és hasonló tolkieni lények vannak emlegetve, de itt, Arandorban mégiscsak emberek között vagyunk. Az első jelenetben egy Dareth nevű, elnagyoltan intonáló fiatalember (Viktor Balázs) élete nagy napjára készül: őrzővé fogja avatni őt Morwen király (Domokos Zsolt). Az izgatott fiatalember mellett ott tüsténkedik menyasszonya, Annien (Boros Anna), aki egyébként láthatóan nem vasalta ki elég rendesen az avatóra készülő Dareth díszkabátját.
Rózsa Krisztián, Piti Emőke
Mindaz, ami a továbbiakban történik, része egy fordulatos, harcias mesének, amely annak rendje és módja szerint tartalmaz szolid izgalmakat, viadalokat, árulásokat, csalódásokat és szimbólumokat, mindezekről azonban értelemszerűen nem számolunk be e hasábokon. A történet meglehetősen komolyan veszi önmagát, és különösebb feltűnés nélkül jut el addig az evilági tapasztalatunkig, amit az ellenségképzés politikai hasznáról volt szerencsénk begyűjteni. Mármint a hasznot természetesen nem közvetlenül gyűjtöttük be, hanem választott képviselőink útján, akik aztán szívesen materializálják maguknak. Arandor politikai elitje senki vérét nem sajnálná kiontani a háború elkerülése érdekében. Egy a jelszónk: tartós béke! – énekelhetne a király, és biztosra vehetjük, hogy jól is állna a dalolás Domokos Zsoltnak.
Az előadás szigorúan bánik az anyagban rejlő tagadhatatlan iróniával. Ez nyilvánvalóan tudatos hozzáállás, és összefügghet a rendező, Ascher Tamás karakterével. Alighanem jobban szereti a kuncogó nézőket, mint a nyerítőket, vagy a hahotázókat. Másrészt a humorlehetőségek mélyebb kiaknázása sem feltétlenül segítene azon, hogy a fantasy műfaj és vidéke iránt nem fogékony néző igen szimplának találhatja ezt az egész színikalandot. Abban, hogy kelt némi tanácstalanság- vagy hiányérzetet a produkció, része lehet bizonyos természetes adottságoknak is. Egy ilyen egyszerre szikár és szenvedélyes, háttértelen játékhoz nagyon jól jönne a színészi virtuozitás, amivel ezek a tehetséges, pályájuk elején tartó színészek egyelőre nem, vagy csak nyomokban rendelkeznek. A Morwen királyt alakító Domokos Zsolt vagy a Kék Mágust kék szájjal játszó Borsányi Dániel betölt bármilyen űrt a színpadon, s kitesz akár egy estényi figyelem tárgyára valót, míg mások ezúttal inkább csak a korrekt, színtelen feladatteljesítés emlékét hagyják maguk után. Mihez is kezdjen például a vékony, törékeny termetű, markáns hangú, nagy belső erejű Piti Emőke, akinek Gloh’riel egydimenziós figurája jutott, s ember-tünde félvérként úgy fest, mintha Flintstone Frédi amazon természetű asszonya volna? Ugyanakkor érdekes színfoltja a produkciónak, hogy felbukkan benne a társulat rendeződuója, Benkó Bence és Fábián Péter, egy clownosított Rosencrantz-Guildenstern őrpárost adva feltűnő játékkedvvel.
Fotók: Tarr Máté
Egyszeri nézői fenntartásunk ellenére sem vitatjuk el az Át az ingoványon című bemutató fontosságát, szakmai jelentőségét. A k2 Színház szerzői, Fábián Péter és Benkó Bence ismét írtak egy ügyesen összerakott, épkézlábnak ítélhető színpadi történetet. A sajátjaihoz szokott társulat új rendezővel dolgozhatott, nem kispályázva, rögtön a legjobbal. Ascher Tamás rendezői pályáján ezt a nyilvánvalóan szakmai kíváncsiságból eredő vendégszereplést hozzávetőleg oda sorolhatjuk, mint amikor a Katonából átment az Örkénybe szórakoztató előadást csinálni. A k2 társaságba keveredvén megkereste velük azt a területet, ahol kiélheti érdeklődését az iránt, amin alig látszik, hogy mulatni kell rajta.
Az előadás vége szinte szép, főleg ahogy két kivénhedt harcos kifulladva párbajozik. Előbb-utóbb minden meséből kiöregszik az ember, puhul, felejt, és hiába pötyögi be, hogy csillagösvény, az utvonalterv.hu nem tud rá ajánlatot adni.
Az előadás az Orlai Produkcióval, a FÜGE Produkcióval, a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházzal és a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös produkció.
