Az első stádium
Kulka János végre visszatért a színpadra, és az előadás elejétől a végéig, hangsúlyosan jelen is van.
Fotók: Puskel Zsolt
Kulka János eléggé szétnyitott pongyolában, némiképp gyűrött alsónadrágban, ócska atlétatrikóban, mamuszban csoszog be a Trafóban, az Árvácska előadásába, aminek elejétől a végéig a színen van. Agyvérzése után tényleg az egész ország aggódott érte, hiszen nem elég, hogy karizmatikus színész, még rendkívül népszerű is. Pályája utolsó tíz évében ritkamód egybeesett nála a szakma és a közönség elismerése. A nyáron még kijelentette, hogy soha többé nem lép színpadra. A Katona József Színházban is felmondott, ahol egyébként 2016-ban, a Színházak éjszakáján megmutatta magát egy alkalmi produkcióban a deszkákon, de akkor sem beszélt, ahogy most sem. Gondolkodni ugyanúgy tud, mint régen, de a betegsége miatt az amúgy kiváló beszédkészsége roncsolódott, nem tolulnak úgy szájára a szavak, ahogy ő szeretné. Az utóbbi időkben többször megjelent a képernyőn a bámulatos empátiájú logopédusával, Varga Saroltával, bizonyítva, hogy mennyit fejlődött. Egy autóreklámban már kicsit meg is szólal, sőt filmszerepet is vállalt, de a színpadra abszolút néma szerepben tért vissza, illetve az egyik különösen drámai szituációban most hörög, nyög, fújtat egyet.
A Dollár Papa Gyermekei Társulat előadásához Bíró Bence dramaturg és feltehetően Ördög Tamás rendező egy néma szerepet írtak neki Móricz Zsigmond remekművének színpadi változatába. Árvácska szerencsétlen nyomoréknak nevezi ezt a megviselt arcú, hanyag külsejű embert, aki érezhetően ugyanúgy társadalmon kívüli, ugyanannyira kitaszított, mint ő. A dermesztő hidegben, a zuhogó hóban, a földön csúsztatva, nagy nehezen vonszolja be Árvácskát kis, szegényes lakásába, ágyba dugja, betakarja a didergő kislányt, és forró teát főz neki.
A legenda szerint Móricz találkozott egy kislánnyal, Csibével, aki éppen a Dunába vetette volna magát. Ő ugyancsak menedéket nyújtott neki, cserébe a szegény pára mesélt és mesélt és mesélt az életéről, ő lett a híres regényének ihletője, alanya. A mostani verzió szerint az agyongyötört, testileg-lelkileg megkínzott Árvácska nem hal meg, amikor magával együtt felgyújtja az életét pokollá tévő második nevelőszüleinek a házát, hanem már felnőttként visszatekintve, a Kulka által megformált titokzatos, jóságos, bölcs, megértő embernek regéli el az élettörténetét.
Ami most történik Kulkával, igen hasonló ahhoz, mint ami annak idején Berek Katival megesett. Őt Cserje Zsuzsa rendező édesgette vissza jókora türelemmel, hatalmas meggyőző erővel a színpadra az agyvérzése után. A szentek kútja című darabba szintén írt neki egy néma szerepet, ugyancsak egy számkivetettet, lerongyolódott koldust. Soha, de soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor az Esztergomi Várszínházban, a lépcső tetején megjelent Berek Kati, és erősen a korlátba kapaszkodva lassan elkezdett lefelé araszolni. Hiába voltak mások is a színpadon, csak rá lehetett figyelni. Rajta volt az arcán az emberiség fájdalma, nem csupán a szerep miatt, hanem azért is, mert érződött, roppant nehezére esik a járás, neki azzal is komoly problémája volt. Jött, jött lefelé a lépcsőn, mint aki Krisztus kínjait állja ki, és valószínűleg ki is állta. De úrrá akart lenni minden baján, a sokadik emeletről lépcsőzött le-föl otthon is, hogy ismét színpadra léphessen, megbirkózzon rút nyavalyájával, nekünk és önmagának bizonyítson. Később újra megbirkózott szöveges szerepekkel is.
Reméljük így lesz ez Kulkával szintén, amihez nagy küzdelmében az első stádiumot ő is meglépte. Némán, szavak nélkül végig úgy jelen lenni egy előadásban, hogy az vonzza a figyelmet, hogy a jelenlétnek tartalma, közlendője, fajsúlya legyen, meglehetősen megterhelő színészi feladat. Szerencsére hosszú ideje műsoron van Háy János Nehéz című darabja, a Szkénében még mindig látható, hogy ebben Lázár Kati anyaként milyen zseniálisan hallgatja némán végig szinte az egész előadás alatt, sanyarú sorsú fiát, úgy, hogy szavak nélkül is egyenrangú partnere Mucsi Zoltánnak. Ehhez nagy színész kell.
Most Kulka hallgat és hallgat, de fölöttébb beszédes az arca, kifejezőek a gesztusai. Lényegében némán is megszólal. Kicsit kipróbáltam, mi van, ha csak őt nézem. Néma jelenlétéből így is körülbelül kiolvasható volt, milyen jelenet az, amit figyel, amire reagál. És hát a szöveg természetéből fakadóan szörnyűség halmozódik szörnyűségre. A kis állami árvát agyondolgoztatják, ütik-verik, pedofilok becstelenítik meg. Simkó Katalin minden értelemben lemeztelenedik a szerep kedvéért. Mivel az első nevelőszülei még a ruhát is sajnálják tőle, a produkció döntő részét anyaszült meztelenül játssza végig. Három oldalról körbeüljük a teret, így egészen közelről látjuk iszonyatos kitettségét, pokoli megalázását, ütlegelését, izzó parázzsal a keze megégetését. Kicsit tán sok is ebből, ez a sültrealizmus, ami naturalizmusba hajlik, ilyen mennyiségben már nem mindig erőteljes, mert az egyformán nyomasztó, ezért kis érzelmi amplitúdójú jelenetek már kezdik kioltani egymás hatását. Így van ez a sok kiabálás esetében is. Ugyanakkor lenyűgöző, hogy senki nem kíméli magát, Georgita Máté Dezső, Messaudi Emina, Ördög Tamás, Stork Natasa, Terhes Sándor, Török-Illyés Orsolya, Varga Lana egyaránt bámulatos energiákkal dolgozik, belead apait-anyait, hogy megrajzolja az emberi nyomorúság természetrajzát, hiszen ebben a világban azok is nyomorúságosak, akik másokat leuralnak.
A produkció legvégén ezen Árvácska és néma hallgatója kicsit felül tudnak kerekedni azzal, hogy hosszan összeölelkeznek, és szeretettel bámulnak a másik szemébe. A két kitaszított megértette egymást, és így már nem is annyira kitaszított. Kulka annyi temérdek rossz ember után, most eljátszik egy földöntúli jót. Még a Nemzetiben, az Egyszer élünk pazar előadásában, több förmedvényt is alakított. A Katonában, A nép ellenségében, gátlástalan, korrupt, hazug polgármestert formált meg lidércesen, a Faustban maga volt az élet császára, divatos öltönyös, dagadó izmú, sármosan alamuszi ördög. Most megrokkant, de tiszta, segítő szándékú, csupa szív ember. Ez is jól áll neki.
Izgatottan várom, mikor-miben láthatom újra.
