A POSZT-on
A színházakban június táján összegzések készülnek az elmúlt évadról, és persze már erősen körvonalazódnak a tervek a következő évadra. A Szöllősi Györgyi vezette beszélgetések a Pécsi Országos Színházi Találkozón a közelmúlttal és a jövővel egyaránt foglalkoztak.
Szöllősi Györgyi és Rajkai Zoltán Fotók: POSZT
Angyalföldön A pápanő című musical premierje készülődnek. Egy másik előadás az idén érik nagykorúvá, hiszen 18. (!) éve szerepel komoly sikerrel a különböző színházak műsorán. Aztán hallhattunk a kezdeményezésről, amely talán más megvilágításba helyezi a sokszor nem jogtalanul bírált hazai futballt. Sokat megtudhattunk a CSIP-ről, amelynek nem sok köze van az elektronikához, ám már évek óta annál fontosabb Hajdú-Bihar megyében. A fentiek jól érzékeltetik, hogy a beszélgetések mennyire változatos témákat jártak körül.
Sokféleképpen lehet a színészi pályát elkezdeni. Azért az aránylag ritka, hogy a fiatal művész bemegy a leendő igazgatójához, és közli, hogy a társulatában szeretne játszani. Rajkai Zoltán esetében, akit sokan Bradley Cooper magyar hangjaként ismerhetnek, pontosan így történt. A színész Szirtes Tamás osztályába járt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amely akkor még főiskola volt, és a fenti módon került a budapesti Katona József Színházba, ahol azóta is játszik. A pályakezdet olyan nehezen felejthető főszerepei után, mint amilyen a Müller táncosaiban Horváth Feri vagy A nevető emberben Gwynplaine volt, mostanában érzékeny kabinetalakításokban láthatjuk a négygyerekes családapát. Például most a Székely Kriszta jegyezte A kaukázusi krétakörben, amely a fesztivál versenyprogramjában szerepelve elnyerte a legjobb rendezés díját.
Ráckevei Anna öt év után búcsúzik a debreceni Csokonai Nemzeti Színház igazgatói székétől, hiszen ősztől Gemza Péter vezeti a társulatot. Ráckevei hangsúlyozta, hogy kereknek és főleg sikeresnek érzi az elmúlt 5 évet, de úgy érzi, most, a csúcson kell abbahagynia, és a továbbiakban is a debreceni társulat tagja marad. Az interjú során érezhető volt, hogy mennyire büszke a POSZT versenyprogramjába beválogatott, az orosz Ilja Bocsarnikovsz által rendezett Három nővér című Csehov-előadásra. A volt igazgató asszony kiemelte, hogy mennyire fontos számára a tizenévesekből álló közönség. Persze ezt szereti elmondani manapság, amikor egyre vészesebben idősödik a közönség, a direktorok többsége. Ám a debreceniek valóban tesznek is a kedvezőtlen folyamat megállításáért. A Gemza Melinda, Bethlenfalvi Ádám és Cziboly Ádám vezetésével indult Csokonai Ifjúsági Program (CSIP) keretében középiskolákba visznek el előadásokat. Például a Verona, 1301 című produkciót, amely a Rómeó és Júlia témáját dolgozza fel, nemegyszer olyan fiataloknak, akik így találkozhatnak először a színház világával. A módszer (nagyon sommásan fogalmazva) abból áll, hogy a játék egy-egy fordulóponton hirtelen megáll, és a diákokból álló közönség döntheti el a cselekmény folytatását.
Közönségtalálkozó a téren
Bozsó Péter, Karácsonyi Zoltán és Nemcsák Károly triója közel két évtizede játssza Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpli című darabját, amely egy labdarúgó-mérkőzés előtt, közben és után játszódik. Ám nem annyira a futball, hanem a három férfi szereplő szerethető esendősége a siker garanciája. Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója terveikről szólva elmondta, hogy Hargitai Iván rendezésében A pápanő című musical lesz az angyalföldi teátrum első bemutatója a jövő évadban. Az igazgató úr a kezdeményezője a Futball Éjszakájának, amelyet az idén először szeptember 7-én rendeznek meg. Ezen az estén a legtöbb NB I-es és NB II-es csapat stadionja nyitva áll majd az érdeklődők előtt. Karácsonyi Zoltán a Vígszínház tagjaként, a Háború és béke című előadás szereplőjeként Kínában lépett fel két alkalommal is. Bozsó Pétert pedig a színészet mellett a rendezés is mindjobban érdekli.
A fentiek nyilván csak cseppek lehetnek a tengerből, hiszen a fesztivál időtartama alatt jóval többen ültek le beszélgetni a Pécsi Nemzeti Színház tövében felállított színpadra. A Szöllősi Györgyi vezette beszélgetések erénye, hogy nem általánosságokról szóltak, hanem sokféle információt árultak el a művészekről. A kíváncsi kérdező nemcsak a színházzal kapcsolatosan beszélgetett a partnereivel, hanem a folyton változó és magát újrafogalmazni kívánó személyiséget is megpróbálta közelebb hozni a hallgatósághoz.
