Kosztolányi Dezső: Édes Anna / Miskolci Nemzeti Színház / Városmajori Színházi Szemle
A Khell Zsolt tervezte színpad fókuszába egy átlátszó falú, négyzet alakú helyiség kerül. A lélek, a tudatalatti, a spirituális szeánszok, az emlékek szobája ez.
Mészöly Anna
A kezdőképben forog a körszínpad. A történelem forgószele népesíti be a játékteret. Jellegzetes pózaikba merevedve érkeznek az előadás világába a szereplők. Ficsorék egy megdőlt ajtó mögött kísérelnek meg minél kisebbre összehúzódni. A házmesterék született leskelődők és feljelentők. A tanácsköztársaság alatt a vörösök kegyeltjei voltak. Most, a kommunisták bukása után a házaspár megpróbálja túlélni a rendszerváltást. Ezért is ajánlja Ficsor (Fandl Ferenc) Édes Annát cselédnek Vizy Kornél úrék háztartásába.
A Khell Zsolt tervezte színpad fókuszába egy átlátszó falú, négyzet alakú helyiség kerül. A lélek, a tudatalatti, a spirituális szeánszok, az emlékek szobája ez. Vizyék intimitását vesztett hálókamrájában hosszú évek óta nem történt semmi a házastársak között. Itt üldögél nemegyszer elhunyt kislányuknak, Piroskának a szelleme. Ez Vizyné a tudatalattiba száműzött rémlátásainak a helyszíne, hiszen feltűnik Vizy Kornél (Görög László) és az előző cseléd Katica (Varga Andrea) meghitten táncoló kettőse is. A lélek kivetülései helyett fokozatosan lesz a társadalmi valóságé a szoba. Itt történik a gyilkosság és ezen a helyen vár sorsára a bírósági tárgyaláson a gazdáit megkéselő cselédlány.
A Miskolci Nemzeti Színház Édes Anna című előadásában a piros, a vörös és a bíbor sokféle árnyalatával kápráztat el bennünket Tihanyi Ildi jelmeztervező. Nehezen ocsúdik fel a társadalom a proletárdiktatúra rémálmából. A vörös lett az egyenviselet. Csak itt-ott csúsznak be a narancsszín árnyalatai. A ruhák egy szín tág spektrumú változatain belül mutatják híven a társadalmi különbségeket. Vizy Kornél gyönyörű selyem pizsamája, háziköntöse vagy a hölgyek dekoratív ruhái, a blézerek, a nagyestélyik a példák erre. Tatár Gábornak (Varga Zoltán) még a zoknija is sötétvörös. Anna azonban az előző cseléd által levetett, használtpiros lélekmelegítőjét kapja ajándékba. Közben a hölgyek és urak öltözeteiben lassanként a szürke és a fehér lesz a meghatározó, amely a kezdődő Horthy-rendszert érzékelteti.
Rusznyák Gábor rendezőt nemcsak a gyilkosságot elkövető cselédlány pszichéje érdekli. A 20. század eleji Magyarország társadalmi tablóját, változékony politikai, hatalmi viszonyait rajzolja meg az előadás. Ezek a mai napig éreztetik hatásukat.
Fotók: Éder Vera
Mészöly Anna Édes Anna megformálójaként burokban élő személyiséget játszik. Az alakítás azért rögzül a nézői emlékezetben, mert a szöveg a kevéssé beszédes tényezője. Annát eddig otthon sem, most meg Vizyéknél különösen nem veszik emberszámba. A lány nem beszélget Vizynével. A cseléd alig várja asszonya mondandójának végét. Az azonnal teljesítendő parancsot várja. Így legalább tudja, hogy mit várnak tőle. Amennyiben kizárólag beszél hozzá az asszonya, nem tudja, mitévő legyen. A cselekedet nélküli várakozás nem opció számára. Bűntudata van az így kihagyott idő miatt. Ilyenkor az enyhén görnyedő vállak felett a riadt tekintete elvétve találkozik a partneréével, mert mélységes zavarában a földet vizslatja. Súlypontja a bal lábára kerül, miközben a jobb lába talpával bizonytalan vonalvezetésű félköröket ír le.
Máshogyan viselkedik a racionális Anna teste Patikárius Jánossal (Bodoky Márk). Mészöly itt a megtört, félbemaradt lendület eszközével játszik. Jancsi felé szaladtában egycsapásra megáll. Már mondania sem kell semmit, hiszen csakis a teste önfeledtsége hiheti rövidke ideig, hogy tényleg az övé lehet a fiú. A színpadi adaptációt is készítő Rusznyák Gábor jó érzékkel tartotta meg és bontotta ki Kosztolányi Dezső regényének a legfontosabb jelenetét. Az öntudatos Anna az őt elcsábítani kívánó fiatalembert messzire löki magától. János a padlón fekve a paplanba rejti gyermeteg szégyenét. Amikor a szájhős már végleg feladná, akkor ő, a lány öleli át és húzza magára a fiút.
Görög László
Vizyné szerepében Nádasy Erika a traumáitól szabadulni képtelen nőt játszik. A folyton a hajtincsét babráló asszony egyetlen öröme az életben az aktuális cselédlány. Nádasy művészi erejének komoly dicsérete, hogy a mostanra ijesztően torz lélek valamikori egészséges szépségét is megvillantja. Ebben a jelenetben vész össze, a férjével, Vizy Kornéllal. A kimondatlan, a titkolni vágyott (a hűtlenség) napvilágra kerül, valószínűleg nem először. Az érzelmek hevessége, a férj bűntudata arról tanúskodik, hogy a házaspár a kislányuk halála előtt megértette egymást testi és lelki értelemben egyaránt.
Az elegánsan tárgyilagos Feczesin Kristóf Kosztolányi Dezső szerepében a narrátor. A múló idővel, nem látványosan ugyan, de mindjobban bele kerül a történetbe, és nemcsak kényelmes megfigyelőként kommentál. Felsegíti a távozók vállára a kabátot és a rémült macskát is eljátssza. A színpadi narrátor örök dilemmája, hogy a belső világokra vonatkozó megjegyzései lehetőleg ne vegyék el a játék lehetőségét a többiektől. A nagyszerű ütemérzékű Feczesin higgadtan közbevetett rövid mondatai a lélek változásait felvillantják, de sohasem magyarázzák túl. Ez a szerepformálásának az erőssége.
Jelenet az előadásból
A Városmajori Szabadtéri Színpadon, a Városmajori Színházi Szemlén látott invenciózus előadás a közösen megélt társadalmi pszichénkről mesél. Az 1900-ban született Édes Anna hús-vér figura. Mégis szimbolikus alakká válik az ideológiák szélsőségeinek a szorításában, amelyekből a legfontosabbak, a szeretet és az ember hiányoznak nagyon.
