Bródy-Ivánka-Sarkadi-Szörényi: Kőműves Kelemen / Városmajori Szabadtéri Színpad
Felvetődik egy kósza ötlet, amelyet aztán egymást erősítve fogadnak el a csoport tagjai. A hallgatás és a kivárás legalábbis beleegyezés a többiektől.
jelenet az előadásból fotó: Gordon Eszter
Állóképpel indít Bródy János és Szörényi Levente Kőműves Kelemen című rockballadája a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Az életkép nagy munkában mutatja az elegáns öltözetű (ruhák: Pattantyus Dóra) építési vállalkozókat. Vitatkoznak egymással és mobiltelefonon beszélnek megbízóikkal. Életük feladatának szeretnének minél jobban eleget tenni.
Aztán megelevenedik a színpad, mintha zaklatott hangyabolyt látnánk. A hihetetlenül energikus koreográfia legalább annyit mond, akár a próza és a dalok. Akkurátusan csattannak a tenyerek a combokon és dobbantanak a lábak a padlón. Vári Bertalan mozgássorai tetterős férfiakat, energikus vállalkozókat mutatnak. A dialógusok a kételyről és az azt követő, ismétlődő kudarcról; a táncok a munka és a tett utáni vágyról szólnak. Biztosak lehetünk abban, hogy a kőművesek mindent elkövetnek, hogy Déva vára végre felépüljön. A koreográfia alapjai a néptánc szigorúan fegyelmezett mozdulatai, ám ezen túllépve Vári ötletesen jelzi a közösség lelkiségének változásait is. A néptánc kiegyensúlyozottságán túllépve a mozgás rendszerint nyugtalanítóvá lesz. A várakozás feszültségét a vállalkozók vad pogózással oldják. Az erőszak perceiben a felhevült, magukból kivetkezett férfiak az egymással versenyző, célbaérésre törekvő spermiumok szaggatott mozgását imitálják.
A produkció komoly erőssége Stohl András Kőműves Kelemen szerepében. A címszereplő biztosan tájékozódik az anyagi világban. Stohl rutinos vállalkozó és pontos szakember. Nem hisz a szellemvilágban, ezért sem gondolja, hogy metafizikai indokok miatt dől össze a készülő vár. Azért omlanak a falak, mert a többiek munkája kívánni valót hagy maga után, azért semmisül meg a vár éjjelente, mert nem csatlakoznak egymáshoz harmonikusan a különböző csoportok munkái, mondja. Kőműves Kelemen nem véletlenül lett a projekt vezetője. Nem felülről helyezték a munkatársak fölé, hanem szaktudása okán.
Stohl András, Radnay Csilla
Ám eljön a pillanat, amikor a jól ismert és kiszámítható racionálisból át kell lépnie a hiedelmek és a babonák világába. Abban kell döntést hoznia, amelyben nem lehet biztos egy elhivatott építőművész. Stohl játéka ennek az átmenetnek az érzékeltetésében meggyőző. A rockballada világa inkább szól a közösségről, semmint a belső világokról. Stohl azonban lelkiállapotokat jelenít meg, amely nehezebb feladat, mintha prózai színpadon tenné ugyanezt. Kőműves Kelemen arca az egyfelvonásos játékidejének második felében szavak nélkül is sokatmondó. A férfié ez a tekintet, aki már tudja, hogy elfogadhatatlan döntést hoz(ott).
Radnay Csilla Anna, Kőműves Kelemen feleségének szerepében nehéz feladatot kapott. Jobbára szótlanul, átlátszó falú téglalapba zárva kell jelen lennie. A kiemelkedő hangi adottságokkal rendelkező Radnay sajnálatosan kevés lehetőséget kap az énekre. Az előbbit úgy oldja meg, hogy a feleség, az anya saját vérével beszennyezett, megkapóan esengő tekintete sokáig megmarad a publikum emlékezetében.
Boldizsár, a feltörekvő yuppie a címszereplő méltó ellenpárja. A fiatal trónkövetelő Kőműves Kelemen helyére tör. Medveczky Balázs Boldizsárként nem hisz semmiben. A Stohl-Medveczky kettős vitái emlékezetesek. Boldizsár, a nagyszerű manipulátor megragadja az alkalmat, hogy alvállalkozóból önálló vállalkozóvá lépjen elő. Eleinte maga sem hiszi, hogy ötlete megvalósulhat. Csak akkor lép (látszólag) a háttérbe, amikor joggal remélheti, hogy a többség a Boldizsárnak tetsző döntést hozza. Így is történik.
jelenet az előadásból
Nemcsak a vár, hanem közösség is épül(ne) a Kőműves Kelemenben. A lehetőség adott az utóbbira, de valami, valaki mindig akadályozza az összekovácsolódást. Ilyen Benedek lázadása (Szatory Dávid), aki szinte sokkot kap a lehetőségtől, hogy elvesztheti feleségét. Az ilyen és hasonló kilengések ellenére esély mutatkozik arra, hogy megvalósuljon az egység, ám ez végül nem történhet meg. Ez a kiszámíthatatlanul mesteri pulzálás teszi emlékezetessé Alföldi Róbert rendezését a Városmajori Szabadtéri Színpadon. A közösen elkövetett bűn, de még a közös alkotás sem elég a közösség megteremtéséhez.
A zárlatban mindenki gyanúsan zajosan ünnepel. Talán végleg megússzák a felelősségre vonást, azonban a közös célok a múltba vesznek. Még csak most kezdődik a bűnhődés, amely mindenkit szigorúan külön érint majd. Mindenesetre a rengeteg munkával, verítékkel és vérrel épített vár örök időkre állni fog.
