Ferdinand von Schirach: Nyílt tárgyalás / Katona József Színház
Bizonytalan, hogy az árnyékok barázdálta arc merre néz valójában. A dacosan összeszorított száj két oldalának függőleges, vékony ráncai nem szigorúságot jeleznek, inkább azt, hogy tulajdonosuk kívül maradna a történeten.
A zárkózott arc védtelensége mégis mesél. Egy biztos, az előbb nem sokkal mellette helyet foglaló, majd a vele szemben ülő nőt kerüli a férfi tekintete. A semmibe tekint, talán önmagába. Nem tart önvizsgálatot, hiszen meggyőződése szerint ártatlan. Két alkalommal beszél a férfi a tárgyaláson, amelyen ő a vádlott. Christian Thiede visszautasítja, hogy megszólaljon, aztán némi tépelődés után, az utolsó szó jogán, mégis ismerteti saját verzióját.
Fekete Ernő Flynn atya szerepet alakította majd egy évtizede a Kétely című előadásban. John Patrick Shanley drámájában az atya nevelői hatáskörét messze túllépve érdeklődött a gondjaira bízott fiatal fiúk iránt. Bizonyítani nem lehetett a vádat, ráadásul a színész visszafogottan szimpatikus alakot formált karakteréből. Mégis a zárlat gesztusa Flynn bűnösségét látszott bizonyítani.
Pálmai Anna, Fekete Ernő Fotó: Mónus Márton
Fekete ezúttal is vádlott a Katona József Színház Nyílt tárgyalás című produkciójában. Az alakítás bizonyítéka annak, hogy a színész munkájának nem lebecsülendő, de korántsem legfontosabb része a szöveg. A két felvonás döntő részében Christian Thiede alakjából csak annak hátát látjuk, ám az egyik oldalsó kivetítőn premier plánban figyelhetjük az arcát. Fekete most ellenkező utat jár be, mint tette azt annak idején, a Kételyben. Thiede nagyívű, darabzáró monológja inkább ártatlannak mutatja a férfit a szexuális erőszak bűnében.
Ónodi Eszter alakítása minden belénk nevelt sztereotípia, majd az abból alakult előítélet ellen dolgozik. Katharina Schlüter szokatlan áldozat. A csinos, vezető beosztású nő frenetikus szeretői kapcsolatban élt öt teljes évig. Gyanús lehet a hasonló bűnesetekben járatlan közönségnek, hogy a nemi erőszak után csak néhány nappal tett a rendőrségen feljelentést egykori kedvese ellen. Később Pia Altstedt (Pelsőczy Réka) pszichológustól halljuk, hogy általában ennyi idő szokott eltelni a bűneset után. Ónodi játékának paradox módon az érzelmes szenvtelenség az erőssége. A szeretni, ragaszkodni nagyon tudó Katharina tárgyilagossága drámai súlyt kap, amint az érzelmeiről beszél. A zárlatban aztán minden változik. A nő addig meg sem próbálja felvenni a szemkontaktust a férfival, amikor azonban másik teljesen váratlanul beszélni kezd minden változik. A könnybe lábadt szemek, amelyek még utoljára fogadják magukba Thiede-t, valójában búcsúznak az imádott férfitól.
A vádlott és a sértett mellett élettel teli karakterek tűnnek fel a tárgyalóteremben.
Udvaros Dorottya kivétel az előbbi megállapítás alól, mert a Bírónő szimbólum. Nehéz elképzelni, hogy milyen a tárgyalás vezetője otthonában, a szerettei körében. Mindazonáltal a Bírónő a jelen Magyarországán egyre többször vágyálom csupán. A joviális Bírónő ugyanis részrehajlás nélkül, rezzenéstelen arccal hallgatja a vallomásokat, miközben érezhető az igazság kiderítése iránti elkötelezettsége. Biztosak lehetünk abban, hogy gondos mérlegelés után hozd majd döntést a rendkívül nehéz ügyben.
jelenet az előadásból
A büntetőeljárásban résztvevő felekhez hasonlóan meggyőző duó az ügyvédeiké is. Pálmai Anna agilis Breslau védője született színésznő. Számára a tárgyalóterem egyértelműen színpad. Felszólalásai teátrális akciók, amelyek nem ismernek elveszett verbális csörtét. Pálmai mozdulatai, járásai hasonlítanak egymáshoz, az érvei ellenben sohasem. Breslau előtt szép jövő áll, mert minden helyzetben feltalálja magát. Tudom, hogy elviselhetetlen vagyok, mondja, és nem téved önmagával kapcsolatban Biegler, a sértett jogi képviselője. Kocsis Gergely nem először piszkálódó, kissé fölényes ember. Most elismert ügyvédként külön jól áll neki. Kocsis eleinte a tapasztaltabb támadhatatlannak hitt fölényével figyeli a kolléganő munkáját, később kénytelen lépést tartani vele. Biegler messziről kezdi a másik érvelésének megtorpedózását, de a kitérők után biztosan talál célba.
Ferdinand von Schirach színdarabját magyarra Szabó-Székely Ármin fordította. A Nyílt tárgyalás előadásán szinte sosincs csend, folyamatosan megy a per, halljuk a tanúk vallomásait, a jogi képviselők egymásnak feszüléseit. Mégis a néző azon kapja magát, hogy előbb figyel a kivetítőkön az érzékeny tekintetekre, mint a színpadra, mert annyira szépek az arcok.
jelenet az előadásból
A krimiként pergő tárgyalótermi darabban a publikum rokonszenve folyamatosan pulzál a két főszereplő között. Talán nem történt erőszak a Schlüter kontra Thiede ügyben. A Katona József Színház előadásában a nem múló érzelem a szép. Székely Kriszta feszes ütemű rendezésének titka, hogy Katharina és Christian őszintén szerették és szeretik egymást. A jelen idő az igazán lényeges. Titkos kapcsolatukban annyira intenzív érzelmeket tapasztaltak meg, amelyekről mások csak álmodoznak. A nőnek lett volna ereje váltani, azaz kilépni az egyébként biztos hátteret jelentő családjából, a férfi azonban képtelen ugyanerre. A szerelem ereje, a bátorság és a gyávaság dimenzióinak konfliktusteremtő ereje kiemeli a szexuális erőszakot tematizáló előadások sorából a Nyílt tárgyalást.
