Antal Bálint-Törley-Havas Sára: Sárszeg / Katona József Színház
Az iskola a siker kapuja. Az iskola nem az élet előszobája, hanem maga az élet. Tanulj, tinó, ökör lesz belőled. A sort még hosszan lehetne folytatni hasonló közhelyekkel és mondásokkal.
Antal Bálint rendező és Törley-Havas Sára dramaturg az önálló színpadi mű igényével készült adaptációt írt Kosztolányi Dezső Aranysárkány című regényéből. A drámaváltozat gunyoros, szarkasztikus keretek között gondolja tovább és értelmezi az előbbi kliséket. A Katona József Színház Sufnijában látható a Sárszeg című, „világmegnemváltás” műfajú egyfelvonásos.
Antal Bálint lendületes rendezésében az érettségire készülők mindegyike mesélő is. Kosztolányi regényének korlátozott tudású narrátora röviden, odavetett megjegyzésekkel világítja meg a szereplők belső világát. A Sárszeg színpadán ehhez a hűvös, kimért stílushoz igazodva egy-egy mondat hivatott jelezni az adott karakter belső világát. A legszebb példa erre Novák Antal és lánya, Hanna duója. Az egymás megértésére irányuló jelenet vitává, majd veszekedéssé fajul. Egy harmadik szereplő kísérő mondatából halljuk, hogy az összeszólalkozás csúcspontjaként az apa visszakézből ütötte pofon lányát, ám ez a színpadon nem látható. Nem sokkal azelőtt a terhességét édesapja elől titkolni igyekvő Hanna gondolatait ismerjük meg magától a lánytól. A színpadi elbeszélő szerkezet hatalmi struktúrájának bizonytalansága, miszerint nem biztos, hogy az ideiglenes narrátor(ok) uralják a játékot, jótékony feszültséget szül. Ez a nézőt folyamatos figyelemre késztető és Kosztolányi elbeszélői jellegzetességét meggyőző esztétikai eleganciával átgondoló stílus a Sárszeg erőssége.
Rajkai Zoltán jóindulatú, szigorú erkölcsű embert és következetes tanárt formál Novák Antal tanár úrból. Novák az iskolában ritkán jön zavarba, mert tudja, hogy mi a következő lépés, de a magánéletére nem mondható el ugyanez. Rajkai hatásos játéka erre a kettősségre épít. Novák ideális pedagógusként minden esetben a diák érdekeit tartja szem előtt. Rajkai nagy pillanatai a pedagógus megvesztegetési kísérletekor jönnek el. Novák nem fogad el pénzt a hatalom emberétől, mert nem tudja, hogy honnan származik és miért kapná, holott bizonyára tudná hova tenni a bizonytalan eredetű jutalmat.
Az előadásban középiskolásokat játszók mindegyikének akadnak emlékezetes momentumai.
Jakab Balázs (Márton), Tóth Zsófia (Fanni) a tömeg emberei lesznek a jövő társadalmában. Nem kételkednek, vagy ha igen, akkor sem nagy vehemenciával teszik. Béres Bence (Vince) megközelíthetetlennek tűnő, borostás arcú örök marcona, akiről a végjátékra kiderül, hogy képes a szívére hallgatni. Pásztor Dániel (Ádám) magabiztosan és nyúlfarknyi idő alatt lesz bizonytalan, zavarban lévő középiskolásból az édesapja hatalmát éreztető, fenyegetődző felnőtté. Kanyó Kata (Hanna) dacos, öntudatos kamasz. Azonban Novákkal közös jelenetében szépen látszik, hogy valójában mennyire bántja érzelmi távolodása édesapjától.
A nagyszerű Gloviczki Bernát az egyetlen, aki két szerepet játszik. A zárlatból tudjuk, hogy informatikusként megtalálja helyét az életben Olivér, a középiskolában jól tanuló fiatalember. Ő talán az egyetlen a diákok közül, aki harmóniában él önmagával és másokkal. Gloviczki másik karaktere Fóris Péter.
Gloviczki-Olivér az osztálytársai előtt jár. Amiről a többiek még csak gondolkodnak, Olivér megvalósítja. Így jutunk el a nagy átváltozásáig. Egy jelenetben láthatjuk két karakterét. Olivér eleinte remekbe szabott karikatúraként adja a politika által frissen kinevezett iskolaigazgatót, Fóris Pétert. Aztán komolyra vált a szituáció, és az addigi „maszk” a színész „arcává” lesz. Az új vezető groteszk karikatúra és félelmetes ember egyszerre. Gloviczki-Fóris a végbizonyítványok átadásakor mondott, a frissen éretteket üdvözlő beszéde a verbális dadaizmus csúcsteljesítménye. A kulturális törmelékekkel, nevezetesen szólásmondásokkal, ismert idézetekkel, verssorokkal megtűzdelt „speech” az égvilágon sehova nem vezet. Mégis karakterformáló ereje van, hiszen átélhető lesz a néző számára a szigorúan kérlelhetetlen pártember, a politikai irányhoz minden eszközzel ragaszkodó Fóris elképesztő szellemi-lelki üressége.
Kosztolányi imádott Szabadkája, az író regényeiben Sárszeg néven szereplő város bármely jelenkori magyar település lehetne. De nem a XXI. századi Magyarországon olyannyira remélt és vágyott polgári miliő okán, inkább a szó hangzása által is sugallt félfeudális elmaradottság, uram-bátyám világ miatt. A Sárszeg meglehetősen szabad színpadi változat az Aranysárkány témájára. Az alapszöveg cselekményének körvonalai maradtak, ám az előadás 2024. szeptember 1-jén indul.
A Sufni előadása alapján még középiskolában sem dől el, hogy a leendő felnőttet mi érdekli a világból. Az meg különösen megjósolhatatlan, hogy ki mire viszi majd az úgynevezett felnőtt életben. Sárszeg világa a tornaterem, ahonnan nincsen kiút. Ám az Erős Hanna által tervezett tér a bezártságot és a szabadságot egyaránt hangsúlyozza, hiszen a világítási trükköknek köszönhetően pillanatok alatt változik át diszkóvá, vagy parkká a parányi színpad. Mindenkinek ajánlható a Sárszeg, de különösen azoknak, akik nem önfeledt boldogsággal gondolnak kamasz éveikre, hiszen életük utolsó működő, mert összetartó közösségét vesztették el végleg az érettségi után.