Karneválszínház „Colonia Savariában”

|

A Vízkereszt Szombathelyen

Mit kínált nekünk az augusztus végi Vízkereszt? Könnyed maflást ütős gegekből, vérbeli Shakespeare-stílusgyakorlattal fűszerezve.

Jordán Tamás         Fotók: Mészáros Zsolt

„Mondjátok el majd neki, Azt, hogy volt valaki, Aki hitte, amit dalolt” – dúdolja karneválszínházi belépőjében Jordán Tamás, a publikum pedig keserédes mosollyal tapsol. Rossz az, aki rosszra gondol, teszem hozzá én, mert a Réthly Attila-féle „savariásított” Vízkereszt „csak” szórakoztatni és nevettetni akart, ám ebben nem kötött kompromisszumot.

Az ezredforduló táján újjáélesztett Savaria Történelmi Karnevál Szombathely nyári életében mindig az egyik legfontosabb időszaknak bizonyul; a város ókori római múltja összekapcsolódik könnyűzenei koncertsorozatokkal, kirakodóvásárral, és tucatnyi, a történelmi múlthoz kötődő érdekes helyszínnel. A felhozatalból természetesen a színjátszás sem maradhat ki, ennek egyik zászlóshajója a Weöres Sándor Színház karneváli produkciója, amiért újra Réthly Attila főrendező volt a felelős.

A Vízkereszt vagy bánom is én Nádasdy Ádám fordításában tökéletes alapanyag a forróság elől a Megyeháza udvarának árnyékába menekülő tömeg szórakoztatására. A tömeg kifejezés pedig nem túlzás, a tribünszerű lelátókon egy tűt is nehezen lehetett volna leejteni: örömteli, hogy a színházi hagyományteremtés beágyazódott a szombathelyiek kulturális tudatalattijába.

Bezerédi Zoltán, Nagy Cili, Endrődy Krisztián

Mit kínált nekünk az augusztus végi Vízkereszt? Könnyed maflást ütős gegekből, vérbeli Shakespeare-stílusgyakorlattal fűszerezve. Mindent megtalálunk benne, amit Shakespeare-től elvárunk: szerepcsere férfi és nő között, félreértések láncolata, a szerelmi kapcsolatok változatos palettájának seregszemléje a könnyed erotikától kezdve a végletekig megszállott szerelmes hercegig – aki természetesen a darab végén egy pillanat alatt átszeret grófkisasszony inasába. Abszurd kavalkád, biztosak lehetünk benne, hogy semmit és senkit nem kell véresen komolyan vennünk, szemben például az Ahogy tetszik néhol tragikomikus kettősségével.

A ’80-as évek Balatonját idéző díszletek és kosztümök (díszlet: Réthly Attila, jelmez: Takács Lilla) egészen anakronisztikus miliőt teremtenek a szereplőgárda számára, akiknek csapata kiegészül a zászlóshajószerepben tündöklő Bezerédi Zoltánnal az alkoholista Vitéz Böföghy Tóbi szerepében. Hiába nem kimondottan főszerep a züllött Böföghy karaktere, a vérfrissítő erősítésként érkező színművész az egyik legkarcosabban komikus szereplő, akit a szombathelyi Vízkeresztben láthatunk. Az ő hangulatteremtő játéka egészül ki olyan helyi erőkkel, mint a gyáva és esetlen Vitéz Fonnyadi Ábris bőrébe bújó Kálmánchelyi Zoltán. Karakterábrázolásban vetekszik vele Orosz Róbert Malvoliója, aki a gőgös őrület új mélységeibe száll alá; Orosznak ez testhezálló, mégis kicsit más szerep, mint amit megszokhattunk tőle. A színészek túlnyomó többsége hozza a szokásos és szeretett arcát, a feszített komédiázás jól áll a kemény darabokat is sorra abszolváló társulat számára, Jordán Tamás (Feste) és közönsége között a viszontlátás pedig egészen bensőségesre sikeredett.

Alberti Zsófi, Gonda Kata

A darab olvasópróbáján megismert koncepció még egészen sok rendszerváltás előtti rádióbejátszást tartalmazott, Illíria helyett Illiberália volt a helyszín, illetve a szerkezet is keretesen, darab a darabban elven építkezett. Ennek a kész produkcióban már alig maradt nyoma, de a lebontott, majd újraépített elképzelések néha következetlenül elbeszéltek egymás mellett: a Kádár János halálát bejelentő darabvégi rádiórészlet a minimális előzetes felvezetés miatt szinte feleslegesnek hatott, ahogyan az elengedett szabadság-galamb röpte sem telt meg közéleti üzenettel: egyszerűen élveztük a szerelem és az augusztusi nyár matinéörömeit.

Nagyobb szerepet kaphatott volna az élőzenét szolgáltató színészzenekar, a Mágikus Mintha, belőlük sokkal több sem lett volna sok. A Réthly Attila vezette szombathelyi csapat elsőrangú komédiát prezentált; a rekeszizmok átmozgatása után javallott a karneváli Borok Utcájában kipihenni a valóban vicces karneválszínház „fáradalmait”.

CÍMKÉK: