Mika Myllyaho: Káosz / Karinthy Színház
Három, harmincas éveiben járó barátnő kellő rendszerességgel tereferél egy presszóban. Be nem áll a szájuk, soha nem fogynak ki a szóból, egymás szavába vágva, a másikra rátromfolva, végeérhetetlenül mondják a magukét a Káosz című darabban, a Karinthy Színházban.
Botos Éva, Bozó Andrea és Szávai Viktória
Kis semmiségekről és fontos dolgokról egyaránt eszmét és rögeszmét cserélnek. A Karinthy Színház eddigi évadának mottójául kölcsönözhetnénk Molnár Ferenc híres egyfelvonásosának, az Egy, kettő, háromnak a címét. A szezon elején ugyanis a Margarida asszony című monodrámát mutatták be, hadd brillírozzon benne a színház méltán sokat foglalkoztatott, mind jobb színésze, Balázs Andrea, aki tud nevettetni, és immár tud torokszorító is lenni. A következő premier A baba volt, két kiváló színésszel, Földes Eszterrel és Szabó P. Szilveszterrel, akik a kétszereplős produkcióban igen fontos dolgokról beszélnek meglehetősen élvezetesen, sok humorral, könnyedén, de mégis elgondolkoztatóan. És most itt a Káosz, ami így szép növekvő sorrendben, már három szereplős. Botos Évának, Bozó Andreának, Szávai Viktóriának biztosít igencsak hálás jutalomjátékot.
Nem csupán a cukrászdában dumcsiznak, hanem azokat a történeteket, amiket ott nagy vehemenciával elmesélnek, vagy éppen elsóhajtoznak, elkeseregnek, meg is elevenítik, számtalan figurával. Mindegy nekik, hogy férfiról vagy nőről van szó, az életkora is tök mindegy, ahogy az is, hogy szimpatikus vagy totál ellenszenves az illető. Akár csak egy paróka váltás, netán egy feltett bajusz, sebtiben váltott jelmez, és máris előttünk van egy újabb és újabb figura. Lehet parádézni, színészi sokszínűséget villogtatni, meglepő külsőt, mozgásrendszert felvenni, abszolút vidámból szélsebesen szomorkásba váltani, majd vissza, szóval ide-oda sasszézni. Naná, hogy élvezik a szereplők. És nyilván Horgas Ádám is élvezte a munkát, aki a tavalyi szezonban a 39 lépcsőfok című bravúrdarabot rendezte a Játékszínben, amiben három férfi és egy nő játszik ugyancsak temérdek szerepet, szintén nemre, korra való tekintet nélkül. Horgas Péter díszlettervező ott is leleményesen, egy hatalmas ledfallal, amin bármi szemléletesen megjeleníthető, megtoldotta a valós díszleteket. A munkában is „összenőtt” Horgas fivérek átcsentek fantáziadús játékszíni ötleteikből jó néhányat a Karinthy Színházba. Bujdosó Nóra, aki persze már a 39 lépcsőfok jelmezeit is tervezte, ugyancsak alaposan kiélheti magát a gyakran mulattatóan karikaturisztikus ruhákkal.
Díszlet: Horgas Péter, jelmez: Bujdosó Nóra
Mika Myllyaho darabja is emlékeztet a 39 lépcsőfok sziporkázó parádéjára. Tán csipetnyit mélyebbre megy annál. Na, azért nem annyira, hogy összeszoruljon tőle a gyomrunk, és hazaérve ne tudjunk nagy elkámpicsorodásunkban vacsorázni. De csak beszél mindennapi bosszúságainkról, arról, hogy mi mindenen kapjuk fel a vizet, húzzuk fel magunkat agytolulásig, hogyan nem tudunk megfelelni saját elvárásainknak, hogy tesznek be nekünk jókora kedvteléssel, hogy nincs időnk semmire, miként emészt fel bennünket az ide-oda rohangászás, a munkahelyi stressz, a magánéleti kapcsolataink sok tekintetben kényszerű, felületes hevenyészettsége. Magunkra ismerhetünk, akár még meg is sajnálhatjuk magunkat, hogy lám-lám, mi is ilyen balekok, kiszolgáltatottak, áldozatok, felpaprikázottan hevesek, igazságosztók, igazságtalanok, elárvultak, magányosak, csalódottak, vagy éppen harsányan vidámak, lerészegedettek vagyunk.
Fotók: Görgényi Gábor, Karinthy Színház
Lazán egymásba fűzött kis jeleneteket látunk, nevezhetném akár etűdöknek, helyzetgyakorlatoknak is ezeket. Eszembe villan róluk a káprázatos Stílusgyakorlatok is, amiben három férfiszínész mutathatja meg úgy istenigazából, hogy mi mindent tud. A Káoszban mindenkinek van egy alapszerepe. Botos Éva tanárnő, akinek éppen felszámolni készülnek az iskoláját, amiben az elvtelen igazgatónő is hathatósan közreműködik. De Szofi felszólal ez ellen, ahogy a gusztustalanul törleszkedő diri ellen szintén. Emiatt felfüggesztik. A Bozó Andrea által megszemélyesített Júlia olyan pszichiáter, aki maga is abszolút párterápiára szorulna, amikor pedig elveszti az állását, akkor pláne. De ettől még osztja az észt. Szávai Viktória újságíró, Emma, főleg bulvárlapokba dolgozik, de ezt cikinek érzi, ki is karikírozza, amit csinál, sokkal komolyabbra, értelmesebbre vágyna. Ráadásul szétmentek a férjével. Akivel azért egy hajóúton még békülni próbálnak, a pasi azonban pillanatokon belül kikezd egy kihívó nővel. Az egyik legjobb, már-már Rejtő Jenő-ien fanyar humorú jelenet, amikor Emma a nőnek behúz egy ádázul keményet, utána fizetheti a dokit az elengedhetetlen reparáló műtétért. Lesz ramazuri rendesen! Tulajdonképpen az egész produkció jóféle ramazuri, jó színésznők által „kivitelezve”, akik kapva kapnak az alkalmon, a tálcán kínált jutalomjátékon.
