Kander-Ebb-Masteroff: Cabaret / Kaposvári Csiky Gergely Színház
Bozsik Yvette belekezd egy sztoriba s a zenekarral és a legendás dalokkal, a Mein Herrtől a Money, money-ig, ellavírozza a társulatot egy hátborzongató felvonásvégig, mikor is úgy zeng A holnap az enyém című náci mozgalmi dal a színpadról, hogy az egész nézőtér beleremeg. A maga fölhorgadó asszociációival együtt.
Fotók: Memlaur Imre, Csiky Gergely Színház
„1931. Berlin, Kit Kat Klub. Odakint már a nácik dáridóznak, idebenn, a klubban folyamatos „kabaré”: örök éjszaka és szabadság, szerelem és ártatlan bujaság… Itt találkozik a magányos, fiatal író és a Nő, az igazi.”
– színlap –
A harmincas évek elején egyenesen a világválság sújtotta Berlinben landol Cliff Bradshaw, a homoszexuális amerikai író. Elvetődik a Kit Kat Klub nevű lepattant lebujba, ahol alkalmi kapcsolatot létesít az egyik táncossal. A klub alkalmazottai a napi betevőért küzdenek, a színpadi bemutatkozás lehetőségét szereposztó díványon (széken, toalettasztalon) osztogatja az amúgy meglehetősen jóképű tulajdonos. Sally Bowlest, a fiatal angol énekesnőt, épp most fúrja ki az egyik táncoslány a fent említett körülmények között az állásából, ő pedig első kétségbeesésében azonnal befúrja magát a zavaros szexuális identitású, ugyanakkor ártatlan képű amerikai író Schneider asszonynál bérelt szobájába. És ott történik, ami történik…
A színpadi sztori jóval összetettebb, mint ahogy a színlap ígéri.
Magyarul semmi sem igaz. Ahogy a Nő, Mikecz Estilla sem egészen az igazi. (Legalábbis nem az igazi Sally Bowles, bár kétségtelenül sok van benne belőle.) A bujaság kicsit sem ártatlan, hol vagyunk már attól, a szerelmet pedig bemocskolja a kor, a lélek bugyraiba befészkelődő undor. Továbbá szabadosság még csak-csak, de szabadság…
A szabadság eltűnőben.
És ez még semmi ahhoz képest, hogy a mámoros éjszaka sem tart örökké, miként azt ígérik. Félárbocosra vett, másnapos tekintetek kénytelenek szembesülni olykor a nagyon is kijózanító valósággal. (Miképpen Roehnelt Zsuzsanna önmagát éteri örömmel áruló, érzékletesre formált Kost kisasszonyáé.) Na, jó. Sötét, az van. A sötétség örök. Bozsik Yvette, elllentétben a színlappal, egyenesen a történet mélyére hatol. Nem aktualizál. Komolyan belekezd egy sztoriba, ami akkor játszódik és ott, s a zenekarral és a legendás dalokkal, a Mein Herrtől a Money, money-ig, ellavírozza a társulatot egy hátborzongató felvonásvégig, mikor is úgy zeng a „A holnap az enyém“ című náci mozgalmi dal a színpadról, hogy az egész nézőtér beleremeg. A maga fölhorgadó, kusza asszociációival együtt. („Ó szent hazám, szent hazám, mutass jelet / oly régen várom intésed én. / A földön úr lesz a te gyermeked / a Holnap már az enyém!”)
És ezzel még nincs vége.
Bozsik olyan koreográfiát varázsol a színpadra, amely önmagában is elég lenne, hogy érzékletesen fölvázolja Kander és Ebb remekművét. Mai fejjel kordában tartva. Varázsol továbbá egy őrjöngő báljelenetet a lepukkant kabaré kulisszái közé. Az ifjú amerikai írót nem éppen önzetlen pártfogásába vevő Ernst Ludwiggal s a többi horogkeresztet viselő „kollégával”, akiknek mintha egyenesen a Mester és Margarita halálosztó báljában húznák a talpalávalót. Az egyre zajosabbá váló forgatagban fölgyorsulnak az események, Nyári Szilvia Schneider kisasszonya példának okáért csöndesen magához ragadja a dráma elvesztett fonalát, miközben a későn rátalált szerelem józan ítélőképességének a birtokában – jövendőbelijével, Kalmár Tamás zsidó származású gyümölcskereskedőjével az oldalán – értetlenkedve nézi, hogy mire ez az egész.
Hamarosan megérti…
Egészen pontosan akkor, mikor a Sarkadi Kis János formálta Ernst Ludwig „gyöngéden“ figyelmezteti, hogy a jelen körülmények között nem túl jó ómen egy zsidóhoz hozzámenni. Dehát, ő német! Sikít fel Fräulein Schneider és ez az a pillanat, amely a történet minden tragédiáját magába sűríti, ugyanakkor végérvényesen nyilvánvalóvá teszi, hogy ezúttal a Nyári és Kalmár formálta figurák, konkrétan Schneider kisasszony és a joviális Schultz úr egyéni sorsa van hivatva megjeleníteni a kozmikus tragédiát. Mikecz esendően törékeny Sally Bowlesa és Mohácsi Norbert angyali ihletettséggel sodródó Cliff Bradshaw-ja inkább korhű motívum, couleur locale.
Már csak egy démoni konferanszié hiányzik.
Helyette ügyesen megformált hús-vér alakot kapunk. Vati Tamás figurája nem az a sátáni időjós, aki vérfagyasztó mosollyal az arcán sejteti előre a közelgő történelem mindent elsöprő viharát, ő a Kit Kat Klub nevű csehó rejtői humorú mindenese, aki nem más, mint egy berlini éjszakai lebuj kicsinyke színpadának megveszekedett fenegyereke.
Történetesen 1931-ben.
S ha a koreográfia sok mindent mesél a korról, amelyet megjelenít s mellesleg arról is, amelyben létrejött, a Christopher Isherwood Isten veled, Berlin című regényéből készült színpadi sztori önmagáért beszél. Pimaszul nem keres párhuzamokat. Nekünk kell megtalálni.
