Joseph Stein – Jerry Bock – Sheldon Harnick: Hegedűs a háztetőn / Miskolci Nemzeti Színház
A miskolci előadás dúskál dekoratív tömegjelenetekben.
Tevje: Görög László
Béres Attila az Operettszínházban megtanulta a zenés műfajt, a nagy személyzetű, látványos-mozgalmas produkciók színrevitelét. Ez a tudomány kiválóan hasznosítható egy többtagozatú vidéki nemzeti színház élén. Ami konkrétan a Hegedűs a háztetőn-t illeti, abban a rendező már gyakorlatra tett szert: színre vitte 2003-ban Egerben, majd 2015-ben az Újvidéki Színházban. A mostani miskolci bemutató kicsit olyan – olyan sűrű, olyan zsúfolt, olyan túlcsorduló –, mintha az Operettben lenne a helye, jóval nagyobb térben. Tovább menve, bárhol a világban megállná a helyét az előadás.
Béres Attila minden eddigi Hegedűs a háztetőn-rendezésének biztos és meghatározó eleme, hogy a zenét a Budapest Klezmer Band szolgáltatja. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a darab zenei anyaga a szokásosnál meghittebben és autentikusabban hangzik fel, hanem azt, hogy a zenészek maguk is részesei a játéknak. A hegedűs Gazda Bence a háztetőn ül – ruhájával, színeivel emlékeztetve a Chagall-verziók egyikére –, és amikor nem húzza, akkor is figyel. Láthatóan elégedetlen például avval, ahogy Koller Krisztián nyers hangú Percsikje a lánykérést intézi Czvikker Lilla Hódeljével. (Emlékezetes jelenete ennek a párnak, amikor Percsik az Internacionálét dúdolva táncoltatja Hódelt. Lehet, hogy a forradalmárszívű fiatalember más zenét is ismer, de biztosan ez vezeti nála a toplistát.) Visszatérve a muzsikusokhoz: Kohán István klarinétos úgy játszik alá a Ha én gazdag lennék-et intuitívan éneklő Görög Lászlónak, mint aki „asztalnál sem halna meg”. Nagy Anna kedvesen bujkálva-leplezve adja ki magát férfi harmonikásnak.
Fotók: Éder Vera
De alighanem a díszlettel kellett volna kezdeni. Horesnyi Balázs komplett kis faházakat telepített a színpadra. (Ő is járatos Anatevkában; először az 1996-os Madách színházi Hegedűs a háztetőn-höz építette fel a fa falucskát.) A házak mellett elforog a forgó egy sávja, hogy bútordarabokat hozzon-vigyen, ha kell. A faanyag, a kopottas gerendázat a nézőtéri részen lefedi a színpadnyílás cirádás szélét, hátul pedig, a színpadmély szélességében feltekeredik a magasba. Rajta a kis házakat, tornyokat felülről látjuk, s látni véljük bennük az életet is: péntek este az asszonyok által gyújtott gyertyák kipislákoló fényeit például. Horesnyi Balázs nagyvonalú, impozáns díszlete azt is képes érzékeltetni, amikor Anatevka már nincs – valahogy magukkal vitték a távozni kényszerülők –, noha még mindig ott ágaskodik a magasban. (Mivel nemcsak az alkotóknak van többedszer dolguk a Hegedűs a háztetőn-nel, hanem nekem is, hozzáfűzöm az anatevkai zsidók elűzéséhez: nem először gondolok arra, micsoda szörnyű különbséggé válik majd, hogy ki Amerikába ment innen, ki Krakkóba.)
Ez az Anatevka, amit energikusan, lendületesen megelevenít a szakmailag érett, jeles miskolci társulat – gyerekek, táncosok, színészek többtucatnyian –, pezsgő, életteli közösség. (Itt jegyzem meg közbevetve, hogy ordítónak látszik az arcszőrzet különbsége a műszakállt és az igazit viselő férfiak között.) A falu népében kinek-kinek megvan a saját szerepe, amelyhez akár maga is képes némi iróniával viszonyulni. Molnár Anna boszorkányfrizurás Jentéje például sans gêne elteszi, ami a házasságközvetítői szolgálataiért szerinte jár neki, mégsem lehet kétsége senkinek, hogy pusztán szakmai ambícióból is összeboronálná azokat, akik az ősi tradíciók szerint egymáshoz pászíthatók. Osváth Tibor Rabbija mindig kellő szerénységgel nyilatkozik, bizonyára tisztában lévén a saját korlátaival. Kincses Károly mészárosa tőrőlmetszett Lázár Wolf; jó kiállású, éltes ember erős hanggal, archaikus sértődöttséggel. Heves csalódottsága folytán botrányba fullasztja az esküvőt, már csak a kalap miatt is, hiszen ráadásnak a kalap is Mótelé lett, a menyasszony mellé. Mert hát Mészöly Anna egyenes derekú, elszánt Cejteljének hiába mondták, hogy mészárosnénak lenni tuti dolog. Neki Mótel kellett, aki Farkas Sándor megformálásában rokonszenves égimeszelő, gátlásos szerelmes foltozószabó. Megható meghatottsággal áll a hüpe alatt, amikor végre feleségül veheti Tevje legidősebb lányát. Ahogy aztán a kisebbek is, Prohászka Fanni Chavájával bezárólag, érvényesítik férjhez menési akaratukat.
Itt ez a tejes família; a kocsija elé magát befogva a lova munkáját is elvégző Tevje, a felesége meg az öt lányuk. Nádasy Erika Goldéja éles hangú, rendpárti asszony. Állandóan rajta tartja szemét az övéin, mikor kire kell rákiáltani. Minden megnyilvánulása annak ágyaz meg, hogy a darab megfelelő pontján majd őszinte meglepetésként érje a férje dalban feltett kérdése: Szeretsz engem? Nádasy Erika Goldéjának rejtett finomsága ha megmutatkozik valamiben, akkor az a fehér gyöngysor, amit fekete ruháján visel Cejtel esküvőjén. Görög László Tevjéjén, az egész külsején átsejlik valami nagyapós – ha ugyan nem egyenesen mikulásos – báj és kedvesség. Bőven megvan a magához való esze, annak jóvoltából rendezi le meghitt, már-már bizalmas hangú tárgyalásait az istenével. Ugyanakkor minden eddig látott Hegedűs a háztetőn-előadásnál erősebben érzékeltem most, hogy a családi cselekmény fordulatainak alapja nem más, mint az a kölcsönös, feltétlen bizalom és szeretet, ami Tevjét és a lányait egymáshoz fűzi.
A miskolci előadás dúskál dekoratív tömegjelenetekben. Magával ragadó a zsidók és az oroszok kocsmai tánctalálkozója – koreográfus: Kozma Attila –, amely, mondhatni, borotvaélen táncolva lesz sokkal inkább összeérő, integráló közös mulatozás, mint párbaj vagy háborúskodás. Legalábbis a Somhegyi György Fegykája által vezetett orosz társaság nem ellenséges. (Ámde zavarba ejtő, hogy ez a mi Fegykánk rezzenéstelen arccal ott áll az oroszok soraiban akkor is, amikor szolgálat keretében randalíroznak Cejtelék lakodalmán.) Természetesen nagyszabású jelenetet kreál a rendező abból az éjszakából is, amikor Tevje a néhai Cejtel nagymamára (Kerekes Valéria) és Fruma Sárára (Varga Andrea) hivatkozva kigolyózza Lázár Wolfot a vőlegényi pozícióból. Valóságos zombihadsereg érkezik színre a temetőből, élen a rothadó-rothadgató nagymamával. Alighanem kevesen képzelik el álmukban ilyen rémisztőnek elholt szerettüket, de kétségkívül hatásosabb szcéna ez, mint valami szolidabb és hihetőbb vízió. Gyönyörű – és vallási szempontból egészen autentikusnak látszó – az esküvő, amely drámai leveretésben végződik. Miközben Kokics Péter Csendbiztos-alakításából kiolvashatjuk, hogy helyben nincs is felelőse a történteknek. Senki nem találta ki, senki nem akarta. Épp csak megfeleltek némelyek a hivatalos kívánalomnak, mások meg szó nélkül elnézték.
Ez a magas színvonalon előadott, hatásos, kicsit talán az érzelgősségre is hajlamos produkció úgy végződik, hogy a rendező egy gesztussal vonalat húz a jövőbe, egészen a zsidóságnak a holokausztban részben bevégződő, részben kifejeződő sorsáig. A miskolci előadás nézőinek azon kicsiny része, amelyik látta Béres Attila rendezésében a Cabaret-t Tatabányán, picit talán elhúzza a száját, mert neki ugyanez a gesztus már megvolt ama produkció végén. De el kell ismerni, hogy ütni üt itt is.
