Csehov: Ivánka bácsi / Budaörsi Latinovits Színház
Némi zavar lép fel a játéktérről kivezető ajtó előtt. Alekszandr, és felesége, Léna számára megoldhatatlan a kijutás. Kulcs hiányában akadályba ütközik a híres-neves csehovi búcsú végső fázisa.
Már meg sem lepődünk azon, hogy némi tanácstalanság után a szolgálatkész Szonya siet a távozni kívánók segítségére. A lány hosszasan keresi a kulcsot, hogy aztán Ivánka bácsi segítségével oldja meg a helyzetet. Szonyát Bartos Ági eleinte nem csúnya, hanem átlagos lánynak mutatja, akire komolyan építeni lehet. Nemcsak a háztartás, de a birtok minden ügyintézése, gondja rábízható. Szonya gyakorlatiasabb a férfiaknál. Ha kell eljár a keze, mégis nőies. Ki tudja meddig könyörögne a Doktor a morfiumos üvegéért az öngyilkosságra készülő Ivánka bácsinak, ha a lány közbe nem lépne. Szonya nagyon erős. Nehéz beleszeretni egy nőbe, aki ennyire racionális és célorientált. A környezetében gyermekien engedelmesek a férfiak. Csehov impozáns világa egységes és átjárható: Varja előképét látjuk a Meggyeskertből.
A Doktorral közös, késő esti vacsoráján ő bontja fel az uborkás üveget. Nem is akárhogyan teszi ezt. Szonya lazán magabiztos mozdulata arról tanúskodik, hogy nem erő kell ide, hanem a tudás, miszerint az üveg alját megütve könnyedén lecsavarható a fedél. De még a motorkerékpár elindításában bizonytalan férfinak is segédkezik. Később ő javasolja Lénának, hogy a férfi környezetvédő terve legyen az ürügy a „vallatásra”, melynek keretében tisztázódhat, hogy a Doktor miként érez Szonya iránt.
Amint bizonyossá válik, hogy a lány szerelme viszonzatlan, Szonya hirtelen megcsúnyul. Nagy színészi pillanat ez. Elernyed és zilált a férfi ruhába bújtatott test, kietlenül nyúzottá lesz az arc. Nem egyszerű kétségbeesés ez, az élet vitalitása száll tova egy villanás alatt. Kicsit később Szonya úgy ül a székén, mint akiből kiveszett a gerinc, nincs már, ami egyenesbe tartaná a testét-lelkét.
Keresztes Tamás a Budaörsi Latinovits Színházban rendezte meg a magyar nyelvterületen Ványa bácsiként ismert Csehov-klasszikust, Ivánka bácsi címen. Horesnyi Balázs látványtervező szimbolikus helyszínre, egy hajóra helyezte a jelenetek a földi életből műfajmegjelölésű előadás cselekményét.
A cím változását az magyarázza, hogy Ivánka középkorúsága ellenére többször hisztis, nyűgös gyerekként viselkedik, akitől mintha elvették volna szülei az összes játékát. Bár a cselekmény szerint nagy a meleg Alföldi Róbert hálózsákban és meleg ruhában érkezik a színpadra. Ivánkának nem a teste, a lelke, az egész benső valója fázik. Nem csoda, hiszen szeretett unokahúgával, Szonyával negyedszázadon dolgoztak Alekszandr professzorért (Mertz Tibor), akinek esztétikával foglalkozó életműve, emberi tartása a cselekményidő kezdetére erősen megkérdőjelezhető. Még Ivánka édesanyja, Mária (Kiss Mari) is a professzort ajnározza. Alföldi játéka eleinte túl impulzív és energikus. Ivánka kevésbé izgágább ennél. Ha csendre intik később hallgat el, mint kellene.
Szünet után Ivánka látens, kétségbeesett agressziója egyre inkább eluralkodik a személyiségén. Alekszandr beszéde alatt először nem hallja a lényeget, majd nem hisz a fülének. Picit később Ivánka felfogja, hogy akár földönfutóvá is lehet a professzor önző tervének köszönhetően. Összeomlása inkább egzisztenciális félelmekből ered, semmint a Léna iránt érzett viszonzatlan szerelem az oka. A gyilkossági kísérlet végre egy tett, bármilyen kétségbeesett és durva is. A kudarc után Ivánka, akár egy kisfiú, elvonul duzzogni a sarokba. Tekintete megkeményedik és áthatolhatatlan lesz. Szavakkal elmondhatatlanok és feldolgozhatatlanok fájdalmai, nyilván nem egy felkészült pszichológusnak beletörne a bicskája a kezelésébe. A forrongó indulat zsákutcájából valahová ki kell(ene) jutnia önemésztő dühének, de nem világos, hogy mikor, hova és hogyan. Ez a kapkodón türelmetlen iránytalanság adja a második felvonásban meggyőző alakítás erejét.
A legsűrűbb jelenet Léna és a Doktor játékosan izgalmas duója a második részben. Az egyszerű flört, a csábítás, és talán a mélyebb vonzalom színei keverednek Hartai Petra és Nagypál Gábor játékában. Az előbbi megejtően nőies és kiismerhetetlen. Hartai nem számító, ám a szerelemből kiábrándult nőt csinál Lénából. Nagyszerű, hogy nincs nyugvópont a szituációban: vonzások és taszítások nagy játszmája ez. Mikor már azt gondolnánk, hogy nem lesz csók, mégis megtörténik. Mikor úgy érezzük, hogy a nő érdeklődésében csalódott férfi annyiban hagyja a dolgot, akkor kezdeményezni kezd. A későbbiekben kapcsolatuk nyitva marad, így nem lehetetlen, hogy Léna és Doktor egymáséi lesznek.
Takács Katalin és Böröndi Bence a drámatörténet két ősrégi típusának ad új életet.
Keresztes rendezése oly megértő szeretettel alakítja az esendő szereplői sorsát, amilyen elmélyült figyelemmel kíséri a Dada a többieket. Nem véletlen, hogy a Doktor legjobban a Dadához ragaszkodik. Takács érzékenyen figyelő tekintete előtt semmi és senki sem maradhat rejtve. Hétköznapi helyzetben látjuk először, hiszen forrasztó pákával dolgozik. Mégis a rezonőr kissé misztikus karakter, mintha előre tudná, hogyha nagy összetűzések árán is, de újra ugyanaz lesz minden. Ebben nem is téved, hiszen az élet homokja csakugyan elfolyik a tétova kezek bizonytalan ujjai között. Böröndi Bence megformálásában Vakarcs a leginkább a társadalom perifériájára sodródott szereplő. A nyúlfogú fiatalember boldog, ha nem bántják és valahogyan mindennap ételhez jut. Az élősködő eredetileg vígjátéki figura, ám most drámai a színezete. Vakarcs mindenhol ott mozog, pontosabban a háziak megbízásából mindig úton van, mégis alig látható: valamelyik árnyékos sarokból, vagy az asztal alól mászik elő.
Kifejezetten szép előadás született Budaörsön, mert a rendezés érzelmileg közel engedi a nézőhöz a szereplőit. Afrikában most biztosan nagy a hőség, halljuk nemegyszer. A Makai Imre fordította szövegben egyszer hangzik el az előbbi mondat, az előadásban viszont legalább háromszor. Szűkre szabott életperspektívák emberei kapaszkodnak kétségbeesetten a nyelvi klisé kínálta tágabb horizontba. A zárlatban a süllyedő hajóról többen távoznak, mintha a világ esne darabjaira. A hátramaradottak, tehát Szonya, Ivánka, Vakarcs lelkiségétől és jóhiszeműségétől megrendülten búcsúzunk.









