Tele tüdővel

|

Ivan Viripajev: Oxigén – Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, Kisvárdai Fesztivál

Sosem hittem volna, hogy képes leszek egy előadást az értelmem helyett az érzékeimmel befogadni. Az Oxigén azonban olyan hatást gyakorolt rám, hogy ki tudtam kapcsolni a racionális énemet, és engedtem, hogy a mű magával repítsen.

Kónya-Ütő Bence, Korodi Janka         Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház – Oxigén Rendező: Pálffy Tibor

Képtelenség nélküle élni, szomjazunk rá. Tüdőnk megtelik vele. Mindannyiunknak mást jelent, de mégis összeköt minket az iránta érzett vágy. Ilyen élményt nyújtott számomra a Tamási Áron Színház Oxigén című előadásának másfél órája, amely csupán egy levegővételnek érződött.

Viripajev drámájának egy újszerű színpadi adaptációjának lehettünk részesei a 2023-as Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján. A szöveg háttérbe szorult a koncertszínházi formanyelvben, és nézőként döntéseket kellett meghoznunk az előadás nézése közben. A történetre koncentráljunk, és próbálkozzunk a szófoszlányok mindennemű megértésével? Vagy hanyagoljuk el a rációnkat, és csupán engedjük meg magunknak, hogy hatást gyakoroljon ránk az a minden érzékünket megcsiklandozó impulzusáradat? Én az utóbbi mellett tettem le a voksomat.

Fotók: Ráthonyi Ráhel Sára

Az előadás már azelőtt megkezdődött, mielőtt még a közönségre ráborult volna a konvencionális sötét lepel. A színpadon két alak állt, a Fiú (Kónya-Ütő Bence) és a Lány (Korodi Janka). A szereplők a díszletet alkotó keresztmetszetben helyezkedtek el, egy-egy keverőpult mögött, és szinte az előadás egésze alatt itt maradtak. Azonban minden helyzetváltatás során egy teljesen másik állapotot teremtettek meg, és kimozdítottak az addigi drámai szituációból.

A díszletet egy neonfalakból összeépített keresztmetszet alkotta. Ez utalhatott a szövegben fellelhető számos bibliai utalásra, illetve a szereplők két oldalra állítása megfelezte a teret, amelyből a tüdők szimmetriájára asszociáltam. Az egyszerű díszlet ellenére egyetlen percig sem tudtam levenni róla a tekintetem, hiszen a zenével tökéletes ütemben mozgó grafikák, amelyek már az installáció irányába billentették a mérleget, sokszor meglepő hatást váltottak ki belőlem. A bőrünk alá mászó muzsika az alap és a háttérben ugráló képi világ, a retorika felé elmenő, himnikus szöveg együttes hatása, a testen kívüli élményhez közeli állapotot teremtett meg.

Az koncertszínházi formanyelvből következtethető, hogy a zene elengedhetetlen esszenciája az előadásnak. Kónya-Ütő Bence zenei felkészültsége, és megoszló figyelme lenyűgözött. Az előadás egésze alatt Korodi Janka segítségével keverte a zenét, olykor improvizatív jelleggel alkottak izgalmas dallamvilágot. Ezzel találkozott Viripajev szövege, amely rapformában kísérte végig a produkciót. Számomra Pálffy Tibor érdekes rendezői döntése volt, hogy a szöveg és a zene számos esetben külön utakon járt, és nem tördelték rá az alapra. A sorok végét gyakran elhadarták, hogy ne csússzanak ki a ritmusból. Annak ellenére nem rontott mindez a nézői élményemen, ugyanakkor egy ilyen tökéletesen átgondolt előadásnál nem szabad elsiklanunk a részletek felett.

A rengeteg impulzus miatt olykor kényszerítenem kellett magam, hogy ne a villogó fényeket nézzem, ami semmilyen szempontból sem a színészek hibája. Mindkettőjük színpadi jelenléte lenyűgözött, és gyermeki lelkesedéssel szemléltem ezt az ezer fokon égő multitaskinget, amit véghez vittek. A zenei alap, a játék, a rap, az ének. Kónya-Ütő Bence részéről a zeneszerzés, és az azzal esetenként együtt járó improvizáció. Korodi Janka orgánuma úgy hatolt át a téren, hogy minden megszólalásánál egyre közelebb kerültem a többjelentésű saját oxigénemhez.

Sosem hittem volna, hogy képes leszek egy előadást az értelmem helyett az érzékeimmel befogadni. Az Oxigén azonban olyan hatást gyakorolt rám, hogy ki tudtam kapcsolni a racionális énemet, és engedtem, hogy magával repítsen; és ezért nagyon hálás vagyok.

Fordította: Kis Orsolya

x

Kisvárda díjai

A Kulturális és Innovációs Minisztérium IIhelyezését megosztva kapta a Kassai Thália Színház Szentivánéji álom című előadása a shakespeare-i színházi nyelvezet megújításáért és a formabontó látványvilágért,

valamint a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Oxigén című előadása a színházi nyelv radikális újrafogalmazásáért.

Díjátadó Kisvárdán                                                                                                                                                                                 A képen: Leleszi Tibor, Kisvárda város polgármestere, Korodi Janka színművész, az előadás szereplője, Pálffy Tibor (Hobo), az előadás rendezője, Kónya-Ütő Bence színművész, az előadás szereplője és zenei vezetője, Kis Domonkos Márk rendező, a Déryné Program igazgatója

CÍMKÉK: